Család

Sz: Bognár Gyula takarékpénztári igazgató, mankóbüki Fodor Anna.

Iskola

Középiskoláit Kőszegen, Sopronban és Győrött végezte; belépett a bencés rendbe (1899. aug. 6.), a pannonhalmi bencés tanárképző intézetben és a hittudományi főiskolán tanult tovább (1900–1906), ünnepélyes fogadalmat tett (1906. jún. 3.), pappá szentelték (1906. jún. 29.). A bp.-i tudományegyetemen matematika–fizika–filozófia szakos tanári okl. (1907) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1911), a természettudományok ismerettana (1921), az ismerettan és logika (1926), ill. a pszichológia és kísérleti pedagógia c. tárgykörökből magántanári képesítést szerzett (1930).

Életút

A bencés rend komáromi (1906–1909 és 1912–1925), pápai (1926–1927), győri (1927–1929) és budapesti gimnáziumának r. tanára (1929–1937). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1921–1937), c. ny. rk. tanára (1933–1937), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a pedagógia ny. rk. (1937–1938), ny. r. tanára (1938–1940). A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen, ill. a Szegedi Tudományegyetemen a lélektan ny. r. tanára, egyúttal uo. a Lélektani Intézet igazgatója (1941. szept. 13.–1950. márc. 31.); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1943–1944). Tudományos pályafutásának kezdetén a logika és az értékelmélet filozófiai problémáival fogl., majd érdeklődése a gyermek- és fejlődéslélektan, ill. a kísérleti pedagógia felé fordult. Filozófiai munkáiban amellett érvelt, hogy a fizikai folyamatok a teremtés tényére mutatnak. Értékelméletében a normatív tudatból szintén Istenre következtetett, egyúttal úgy vélte, hogy az újkor tragikus folyamata a normák alkonya, amely a társadalom széthullásához vezethet. A modern magyar gyermekpszichológiai kutatások megteremtőjeként értékelméleti kutatásai közben jutott el a gyermektanulmányozáshoz: véleménye szerint ugyanis a pedagógia szinte kizárólag értéktudomány, azaz azzal foglalkozik, hogy milyennek kell lennie az embernek, s egyúttal azzal, hogy mivé kell nevelni a gyermeket? A pedagógia megalkotta a nevelési ideált, kitűzte a nevelés célját, viszont kevésbé foglalkozott a nevelendő gyermek testi és lelki sajátosságaival. Elsők között vizsgálta a gyermeki lét sajátosságait, elemezte a gyermek fejlődése során (kisgyermekkor, iskoláskor stb.) jelentkező külső környezet okozta változásokat, az ezzel összefüggő mindennapi alkalmazkodás, viselkedés szempontjait.

Elismertség

Az MTA Filozófiai Bizottságának meghívott tagja (1928–1945). A Szent István Akadémia Mennyiségtani és Természettudományi Osztálya tagja (1921-től). A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság Gyermekpszichológiai Szakosztályának elnöke (1931–1936), a Társaság ügyvezető elnöke (1936–1938). A Magyar Pszichológiai Társaság társelnöke. Az Aquinói Szent Tamás Társaság tagja (1929-től).

Szerkesztés

A Katholikus Szemle rovatvezetője (1910–1918), a Gyermek c. folyóirat (1935–1938) és a Gyermektanulmányi Füzetek szerkesztője (1936). Írásai a fentieken kívül még – elsősorban – az Alkotmány (1907–1916), a Népiskolai Tanügy (1908), a Magyar Középiskola (1910–1936), a komáromi Magyar Tanító (1921–1925), az Új Auróra (1922–1930), a Pannonhalmi Szemle (1927–1938), a Napkelet (1928), a Magyar Pszichológiai Szemle (1929–1933), az Athenaeum (1930–1932), a Budapesti Szemle (1930–1935), a Magyar Minerva (1932–1937), a Magyar Paedagogia (1932–1938), a Paedagogiai Szeminárium (1936–1937) és a Búvár c. lapokban jelentek meg (1938).