Boglár Lajos
Boglár Lajos

2020. október 20. Kedd

Boglár Lajos

etnológus, kulturális antropológus, műfordító

Születési adatok

1929. december 27.

São, Paulo, Brazília

Halálozási adatok

2004. szeptember 23.

Budapest


Család

Sz: Rátz Anna. F: Horváth Éva építésztechnikus. Leánya: Boglár Andrea (1967–); fia: Boglár Gábor (1969–).

Iskola

Szülei külügyi kiküldetés révén kerültek Dél-Amerikába, Brazíliában élt (1942-ig). A bp.-i Petőfi Sándor Gimnáziumban éretts. (1948), az ELTE BTK-n – külön engedéllyel – egyetemes néprajz szakon végzett (1953), a történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1969), a szociológiai tudomány doktora (1999).

Életút

A bp.-i Néprajzi Múzeum muzeológusa (1953–1969), a Nemzetközi Osztály vezetője (1969–1979), az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének tud. főmunkatársa (1979–1996). Az ELTE BTK Folklór Tanszék előadója (1975–1979), c. egy. docense (1979– 1990), a Kulturális Antropológiai Tanszéki Csoport alapító vezető egy. docense (1990–1996). Történeti néprajzzal, elsősorban a latin-amerikai indián kultúrák vizsgálatával foglalkozott. Expedíciót vezetett a brazíliai nambikuara (1959), a venezuelai piaroa (1967–1968 és 1974), a brazíliai guaraní és kajapó (1979–1988), ill. botokudo (1998), valamint a francia-guyanai wajana indiántörzsek közé (1991–1997: többször), majd a Dél-Brazíliában élő, és a 19. sz. végén Magyarországról kivándorolt telepesek leszármazottai között végzett antropológiai felmérést (1997). Nagy érdemeket szerzett a kulturális antropológia tudomány első magyarországi kutatóműhelyének megszervezésében, és a szakká válás előkészítésében. Az ő szakmai segítségével indult meg a kulturális antropológia oktatása az etyeki Kolumbusz Humángimnáziumban. Számos dokumentumfilmet forgatott itthon és külföldön. Műfordítóként elsősorban klasszikus brazil, portugál és dél-amerikai indián irodalmat tolmácsolt, ill. több dél-amerikai indián folklórkönyvet szerkesztett.

Emlékezet

Állandó kiállítása Tatabányán látható (az amazóniai indiánok életét bemutató kiállítás, 1989-től), néprajzi gyűjteményeit kilenc európai múzeum őrzi. Halála előtt Tari János a Néprajzi Múzeum megbízásából filmre vett életútinterjút készített vele (2003. nov.- ben). Hetvenötödik születésnapjára tanítványai emlékkötetet adtak ki (Hommage à Boglár Lajos, 2004). Emlékét őrzi a Kolumbusz Oktatási Központ által alapított Boglár Lajos Multikulturális Kutatóintézet (2004. dec.-től).

Elismertség

A Magyar Latin-amerikanisták Társaságának alelnöke (1989-től), a Brazil–Magyar Társaság, a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság elnöke. A Royal Anthropological Society tagja.

Elismerés

Szocialista Kultúráért (1968), Munka Érdemrend (1972), Magyar Köztársaság Érdemrendje (1994), a Soros-alapítvány Alkotói Díja (1999).

Szerkesztés

A Múzsák c. tudományos ismeretterjesztő magazin (1970-től), ill. a Revindi és a Szimbiózis (1992-től) c. folyóiratok szerkesztője. A Történelem és Kultúra, az Acta Ethnographica, ill. a Journal de la Société des Américantes c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Főbb művei

F. m.: írásai: Some More Data to the Spreading of the Blowgun in South America. (Acta Ethnographica, 1950)
18. századi magyar utazók Dél-Amerikában. (Ethnographia, 1952)
Egy ecuadori „zsugorított fej” – tsantsa – a Néprajzi Múzeumban. (Néprajzi Értesítő, 1954)
The Ethnographic Legacy of Eighteenth Century Hungarian Travellers in South America. (Acta Ethnographica, 1955)
Urn Burial of the Brazilian Indians. (Acta Ethnographica, 1958)
Some Notes to Burial Forms of the Brazilian Indians. (Opuscula Ethnologica Memoriae Ludovici Bíró sacra. Szerk. is. Bodrogi Tiborral. Bp., 1959)
Besuch bei den Nambikuara. (Wien, 1960)
Nambikuara Vocabulary. (Acta Ethnographica, 1960)
A nyugat-brazíliai nambikuara indiánok néprajza. (Néprajzi Értesítő, 1961)
Aculturation chez les Indiens Nambikuara. Halmos Istvánnal. (Acta Ethnographica, 1962)
Trópusi indiánok között. Brazília útijegyzetek. (Világjárók. 48. Bp., 1964)
Anmerkungen zur Jagd bei den Nambikuara – Indianern. (Abhandlungen und Berichte des Staatliche Museum, 1965)
A nambikuara indiánok néprajza. 1–2. Monográfia és kand. értek. (Bp., 1968)
A vallás és mitológia strukturalista vizsgálatáról. (Népi kultúra, népi társadalom. 4. Bp., 1970)
Éder Xavér Ferenc leírása a perui missziókról a XVIII. századból. Bognár Andrással. (Ethnographia, 1975)
Műkincsek Mexikóból. A Szépművészeti Múzeum kiállításvezetője. (Bp., 1976)
Creative Process in Ritual Art: Piaroa Indians, Venezuela. (The Hague, 1976)
Wahari. Az őserdei kultúra. (Bp., 1978
Az előszót és az utószót Halmos István írta. Új kiad. 2009
németül: Wahari. Eine Südamerikanische Urwaldkultur. Leipzig– Weimar, 1982
3. kiad. 1986)
Cuentos y mítos de los Piarosa. (Caracas, 1978)
Hogyan laknak? Ismeretterjesztő képeskönyv. Ill. Urai Erika. (Bp., 1979
2. kiad. 1982
oroszul: Bp., 1983
angolul: Bp., 1985
2. angol kiad. 1986)
Az eszkimók. – Dél-Amerika törzsi művészete. (Törzsi művészet. II. Szerk. is Bodrogi Tiborral. Bp., 1981)
Nomadizmus és államalakulatok a prekolumbián Amerikában. (Nomád társadalmak és államalakulatok. Tanulmányok. Szerk. Tőkei Ferenc. Bp., 1983)
Indián művészet Mexikótól Peruig. A fotókat Kovács Tamással. (Bp., 1983
németül, angolul, lengyelül és spanyolul is)
Fejezetek a hagyományos amerikai kultúra történetéből. (Folklore Today. Bp., 1983)
Indiánt tolláról. Amazónia tollművészete. (Bp., 1987)
Vallás és antropológia. (Szimbiózis kötetek. Bp., 1990)
Szimbolizáció és akkulturáció. (Bp., 1995)
Etnikum és vallás. Apróbb írások a vallási kommunikáció témakörében. (Bp., 1996)
Mítosz és kultúra: két esettanulmány. Monográfia és doktori értek. is. (Szimbiózis kötetek. Bp., 1996)
Magyar világ Brazíliában a múlt századtól 1942-ig. (Szimbiózis kötetek. Bp., 1996)
Magyar hagyományalkotás Brazíliában. Kovács Katalinnal. (Bp., 1999)
Pau brasil. őslakók és bevándorlók. A szerző felvételeivel. (Napút könyvek. 2. Bp., 2000)
A kultúra arcai. Mozaikok a kulturális antropológia köréből. (Társtudomány. Bp., 2001)
Sámánok mítoszai és mítoszok sámánjai. (Sámánok és kultúrák. Szerk. Hoppál Mihály, Szathmári Botond, Takács András. Bp., 2006)
A sámán nyaklánca. Indián kultúrák. Az előszót Papp Richárd írta. (Bp., 2010)
szerk.: Egy asszony öt férje. Eszkimó történetek. Hans Himmelheber gyűjtése. Ford. Székely Katalin. Az utószót írta. (Népek meséi. Bp., 1957)
Kibédy Albert: Az ezüst oroszlán. Utazás a trópuson. A fényképanyagot összeáll. (Bp., 1957)
A boldogtalan kolibri. Dél-amerikai indián legendák és mesék. Vál., ford., az utószót írta. Ill. Lóránt Péterné. (Népek meséi. Bp., 1957)
Fehérvirág. Portugál népmesék. Vál., ford., az utószót írta. (Népek meséi. Bp., 1959)
Lips, Eva: Könyv az indiánokról. Ford. Mátrai Tamás és Radó György. Az utószót írta. (Bp., 1960)
A három narancs palotája. Spanyol népmesék. Vál., ford., az utószót írta. Ill. Lóránt Péterné. (Népek meséi. Bp., 1963)
A Tollaskígyó fiai. Dél- és közép-amerikai népek meséi. Vál., szerk. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1966
2. kiad. 1984)
Prescott, William Hickling: Mexikó és Peru meghódítása. Ford. Kosáry Domokos. Vál., az utószót írta. (Bp., 1967)
Eldorádó Perui ősmondák. Az inka birodalmának mondáiból. Vál., ford., az utószót írta. Ill. Lóránt Lilla. (Népek meséi. Bp., 1967)
Stingl, Miloslav: Indiánok tomahawk nélkül. Ford. Stelczer Árpád. Az utószót írta. (Bp., 1970)
Meunier, Jacques: Szilbakó éneke. – Vérfürdő Amazóniában. Ford. Bibó István. Az utószót írta. (Modern könyvtár. 213. Bp., 1971)
Borges, Jorge Louis: Körkörös romok. Fantasztikus novellák. Vál. Boglár Lajos, az életrajzot Székács Vera, az utószót Székely András írta. (Kozmosz fantasztikus könyvek. Bp., 1972)
A Mambiala dombja. Kubai néger mesék. Gyűjtötte Cabrera, Lydia, ford. Simor András. A bevezető Ortiz, Fernando, az utószót B. L. írta. Ill. Lóránt Lilla. (Népek meséi. Bp., 1974)
Boas, Franz: Népek, nyelvek, kultúrák. Vál. írások. Szerk., vál. Ford. Bónis György, Sárkány Mihály. (Bp., 1975)
Indián mítosz. „A világ és dolgainak teremtése” indián törzsfőnökök elbeszélése alapján. A tatai Kuny Domokos Múzeum kiállítása. Kat. Átd. B. L., ill. Horváth Ferenc. A katalógust szerk. Horváth Ferenc, a kiállítást rendezte Antoni Judit. (Zalaegerszeg, 1981)
Kultúrák sorsa a fejlődő világban. Az MTA Orientalisztikai Munkaközössége és Néprajzi Kutatócsoportja közös vitaülésének referátumai. Szerk. (Bp., 1985)
Mariweka. Piaroa indián mítoszok és mesék. Vál., fordította, az utószót írta. Ill. Lóránt Lilla. (Népek meséi. Bp., 1987)
Lévi-Strauss, Claude: Faj és történelem. Ford. Bojtár Péter. A kísérőtanulmányt írta. (Bp., 1999)
ford.: Amado, Jorge: Vízordító három halála. Ford. Az utószót Benyhe János írta. (Modern könyvtár. 42. Bp., 1960)
Popol Vuh. A maja-kicse indiánok szent könyve. Ford., szerk., az utószót írta. (Prométheusz Könyvek. Bp., 1983)
Borges, Jorge Louis: Az örökkévalóság története. Esszék. Ford. Ertl Istvánnal, Scholz Lászlóval. (Bp., 1999)
filmjei: Bödönhajó (1962)
Asszonyfarsang (1967)
A piaroák világa (1968)
A sámán nyaklánca (1968)
L’Indien (1974)
Wayana útinapló (1991–1996)
Magyarok Brazíliában (1996).

Irodalom

Irod.: Etnológiai tanulmányok B. L.-nak ajánlva. Szerk. Borsányi László, Ecsedy Csaba. (Történelem és kultúra. 5. Bp., 1990)
Rítus, mítosz, túlélés. Vita. B. L. akadémiai doktori értekezéséről. Összeáll. Anderle Ádám. (Szeged, 1999)
Menyeruwa. Tanulmányok B. L. 70. születésnapjára. Szerk. Kézdi Nagy Géza. (Szimbiózis könyvek. Bp., 1999)
Bolgár Anna: Nem adatközlőnek, hanem beszélgetőpartnernek kell őket tekintenem. Beszélgetés B. L. kulturális antropológussal. (Magyar Tudomány, 2002)
Még találkozunk! Tari János életútinterjúja. Beszélgetőtárs Prónai Csaba. (Bp., 2004)
B. L. iskolája: az óriás Mirim. (HVG, 2004. 41.)
Főzy Vilma: B. L. (Magyar Múzeumok, 2004)
Kultúrák között. Hommage à B. L. Szerk. A. Gergely András, Papp Richárd, Prónai Csaba. (Bp., 2006)
Demény-Dittel Lajos: Érdekességek B. L. etnológusról, kulturális antropológusról. (Hatvan, 2010).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013