Benamy Sándor
Benamy Sándor

2024. december 11. Szerda

Benamy Sándor

író, újságíró, műfordító

Névváltozatok

Berger Samu; Berger Sándor; Ben Ami

Születési adatok

1899. május 6.

Sáp, Bihar vármegye

Halálozási adatok

1989. október 13.

Budapest

Temetési adatok

1989. november 6.

Budapest

Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)


Család

Szülei: Berger Antal fakereskedő, Fried Jenny.

Felesége: Ábel Olga (1905. jan. 13. Gyulakuta, Maros-Torda vm.–1987. dec. 10. Bp. Temetés: 1987. dec. 23. Farkasrét) író, újságíró, műfordító.

Iskola

Elemi és középiskoláit Nagyváradon végezte, a premontrei gimnáziumban éretts. (1917?), „érettségi vizsgálata” után a budapesti Keleti Akadémián tanult (egy évig, 1917?–1918).

Kiválóan beszélt angolul, franciául, németül, olaszul, oroszul és románul (a latin és a görög nyelven kívül).

Életút

A kolozsvári Új Kelet (1920–1922), a Párizsi Újság (1922–1924), a temesvári Pester Lloyd (1924–1926), az Erről van szó! (1927), a Nagyváradi Napló, a kolozsvári Munkásújság és a Brassói Lapok munkatársa (1930–1934); közben beutazta Egyiptomot és Palesztinát (1925–1926). Erdélyből Budapestre költözött (1934), és írásaiból, fordításaiból élt.

A II. világháború végén munkaszolgálatra volnult be, szovjet hadifogságba esett. Kiváló orosz nyelvtudása révén a hadifogolytábor tolmácsa, majd nemsokára a nagyváradi Új Élet munkatársa, ill. rövid időre visszaköltözött Kolozsvárra (1946–1947). Ismét Budapesten élt, a Magyar Nap munkatársa (1947–1948), a Magyar Filmipari Rt. (MAFIRT, 1948), majd nyugdíjazásáig a Magyar Rádió dramaturgja (1949–1959).

Benamy Sándor Berger Samu (= Berger Sámuel) néven Sápon született, ortodox zsidó családban. Édesapja jómódú fakereskedő volt, akinek váratlan halála után az édesanya eladta a vállalkozást. A család Nagyváradra költözött, Benamy elemi és középiskoláit is ott végezte, nemsokára azonban a háborús kötvények miatt a maradék vagyonuk is elúszott. Rokoni segítséggel középiskolai tanulmányai befejezése után Budapestre ment, egy évet végzett a Kereskedelmi Akadémián. 1918. jún.-ban azonban a „spanyol influenzában” súlyosan megbetegedett, visszatért Nagyváradra. A hosszan elhúzódó betegség miatt sem a polgári forradalomban, sem a Tanácsköztársaságban nem vett részt, az összeomlás után családjával Kolozsvárott telepedett le.

Az 1920-as évek kezdetén a baloldali (kommunista és szocialista) emigránsok közül többen – a Vörös Újság munkatársai és az egykori Galilei Kör tagjai – Kolozsvárott telepedtek le. Az 1918. dec. 19-én megalakult kolozsvári Új Kelet 1920-ban napilappá (az első és egyetlen magyar nyelvű zsidó napilappá) alakult át. Benamy ismerte a szerkesztőség több tagját – mindenekelőtt Faragó Miklóst, Kaczér Illést (1887–1980) és Sas Lászlót (Sámuel Joszef Ágnon a későbbi Nobel-díjas izraeli író első magyar fordítóját). Kaczér Illés fedezte fel a tehetséges fiatalembert, az ő biztatására kezdett el komolyabban foglalkozni az írással, az Új Kelet közölte Benamy kisebb írásait, riportjait, tudósításait. Kolozsvárott írta meg első művét, egy erotikus regényt (Történet három ágyról, Berlin, 1923) is, amelynek kéziratát emigráns barátai juttatták el a Fischer Kiadóhoz. Az Új Kelet munkatársaként került Bukarestbe, majd ún. világjáró tudósítójaként foglalkoztatták. Bejárta Görögországot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot, az elsők között tudósított a gízai (= gizehi) piramisokról és több más fáraósírról. Élményeiről népszerű útleírásokban számolt be (Európától Ázsiáig [1925] c. művéhez Henri Barbusse írt előszót).

Hazatérése után sok műfajban próbálkozott: írt verseket, riportokat, elbeszéléseket és néhány nagyobb prózai munkát, bemutatták több színművét. Gaál Gáborral Erről van szó! (1927) címmel „művészeti és emberi figyelmeztetőt” adott ki a korai avantgárd szellemében. A mű érdekessége, hogy a kortárs irodalommal és kritikával kapcsolatos világnézeti írások az avantgárd kiáltványokhoz hasonló nyelven szólaltak meg. A cél a műfaji határok lebontása és a szavak közlésképességének vizsgálata: nem vers és nem próza. Benamyék új, addig még nem ismert formákkal, új közlési metódusokkal kísérleteztek, olyan új művészeti irányzatokat kerestek, amelyek átalakítanák a megismerés és a hagyományos kommunikáció normáit. Benamy ebben a „figyelmeztető dokumentumban” két különös írással jelentkezett. A Látta Ön már Einsteint kacsintani? c. mű egy drámai jelenet, a Belevetem magam Kairó forgatagába pedig egy szokatlan hangú regényes útleírás. Budapestre költözése után dramaturgként és alkalmi műfordítóként élt. Megalapította az Epocha Kiadót, amely műfordításain kívül önéletrajzi regényeit, egyéb prózai munkáit, a fiatalon elhunyt Nagy Karola írónő munkáit és még néhány, erdélyi író kötetét. Az Epocha Kiadó 1944-ig működött, Benamy ekkor mint munkaszolgálatos orosz hadifogságba esett. A fogolytáborban orosz tolmácsként tevékenykedett.

A II. világháború után előbb Nagyváradon dolgozott mint újságíró, majd Kolozsvárott Az Orosz Könyv c. kiadóvállalat szerkesztőjeként harcos propagandakiadványokat jelentetett meg. 1947-ben végleg Budapestre költözött, a Magyar Nap c. lapnál, a Magyar Rádióban és a MAFIRT-ben kulturális újságíróként és hírszerkesztőként dolgozott. Az 1945 utáni művei nagy részét feleségével, Ábel Olgával közösen jegyezte. Az új falujáró mozgalom krónikásaként, az 1950-es években a társadalmi változásokat bemutató portrékat és riportokat írtak. Egykori zsellérekről napszámosokról, szegénycselédekről közösen írt szociográfiái Keserű kenyér (1953) címmel kötetben is megjelentek. Szintén Ábel Olgával írt különös könyvük sajátos névtani-szociográfiai kirándulás Egy kísértet-térkép nyomán, 1963). Régi községi helyneveket, „beszélő nevű” falvakat kerestek fel (pl. Átokcsatorna, Bablevesmajor, Koldusgödörpuszta, Zsellérdűlő stb.), kinyomozva e sajátos névadás okait, valamint ezen különös nevű települések utóbbi évtizedeinek történetét, ún. szocialista fejlődésük eseményeit, általában egy-egy helyi lakos sorseseményein keresztül. 

Emlékezet

Benamy Sándor igen nagy kort megélt. Élete utolsó évtizedében újraindíthatta az Epocha Kiadót (az egyik első „szocialista” magánkiadóként…) A Benamy által tervezett jellegzetes sárga színű kiadványokban újra megjelentette (és részben újraírta és -szerkesztette) az 1930-as–1940-es években írt prózai és drámai műveit, útleírásait, kiadta Nagy Karola (általa felkutatott) munkáit, közzétette felesége, Ábel Olga néhány írását. Tervei között szerepelt még önéletrajzi írásai és visszaemlékezései befejezése, valamint egy, a 20. század elejét megidéző nagyváradi-kolozsvári „lírai irodalmi kalauz” is, ám ezeket a műveket már nem tudta befejezni (ill. kéziratban maradtak.)

Benamy Sándor pályafutását műfordítóként kezdte, még diákkorában, kedvtelésből lefordította Ady Endre néhány művét angolra (közülük megjelent: Blood and Gold [Vér és arany], Ben Ami álnéven, a Gömöri Jenő szerkesztette Tűz c. folyóiratban, 1923. 5. számában és közölte még az amerikai Új Előre is 1923. ápr. 22-én.) Műfordítói tevékenysége később sem szorult háttérbe, 1934-től (Budapestre költözésétől) elsősorban klasszikus orosz és francia regényeket ültetett át magyar nyelvre. Mihail Solohov regénytrilógiája, a Csendes Don 1929-ben Berlinben, a Rote Fahne hasábjain jelent meg. A német nyelvű fordítást Gábor Andor felesége, Halpern Olga készítette. A regény híre igen nagy érdeklődést keltett Németországban, és ez csak fokozódott, amikor a regény könyvalakban is megjelent. Benamy Sándor a kötet német nyelvű fordítását látta meg a budapesti Erzsébet körúti Müller könyvkereskedésben, majd Bécsbe utazott, hogy megszerezze az eredeti orosz kiadást. Benamy szerette volna kiadni a rögtön klasszikussá váló szovjet-orosz nagyregény magyar fordítását, de nem talált a vállalkozására kiadót. A fordítás megjelentetésére Benamy megalapította az Epocha Kiadót (amely akkor valójában még nem létezett, a Benamy házaspár a Continental Szálló 424-es szobájában lakott, kalandos körülmények után itt működött a „kiadó” is.) A regény I. kötetét Szuran Renée tolmácsolta, a II. és a III. kötet azonban már Benamy munkája, és ő vállalta a terjesztést is (a Rózsavölgyi Kiadó bizományában). Az I. kötet 1935 őszén, a II–III. kötet 1936-ban jelent meg, a jelentős irodalomtörténeti eseményről Bálint György számolt be (a Pesti Naplóban, 1935. dec. 15-én). A korszakos mű negyedik kötete kiadásjogát Cserépfalvi Imre szerezte meg (a két kötetben megjelent befejező részt Kovai Lőrinc ültette át magyar nyelvre.) Benamy az Epocha Kiadó gondozásában még több korszakos klasszikus világirodalmi művet (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Gustave Flaubert: Bovaryné, Guy de Maupassant: Egy élet stb.) tolmácsolt. A II. világháború után elsősorban kortárs szovjet műveket (Ehrenburg: Párizs bukása) fordított a korra jellemző sematikus-agitatív kiadványok mellett.

Benamy Sándor első írásai Ben Ami (= A Nép Fia) álnéven jelentek meg. Álneve idővel írói névvé változott (utónevét hivatalosan is Sándorra változtatta – az anyakönyvi bejegyzés szerint 1955. márc. 3-án).

Emlékét őrizte a MÚOSZ által alapított Ábel Olga–Benamy Sándor-díj (fiatal újságírók tevékenységének elismeréséért, a Magyar Sajtó Napján adták át. A díjat 1991-ben alapították, először 1992-ben adták át, 2002-ben szűnt meg.).

Elismerés

MÚOSZ Aranytoll (1984).

Főbb művei

F. m.: Történet három ágyról. Egy fehér, egy barna és egy vörös ágy beszélgetései. Ben Ami néven. (Berlin, 1923)
Európától Ázsiáig. Egy idegzet hajóra száll. Ben Ami útleírásai. Az előszót írta Barbusse, Henri. Tizennégy eredeti felvétellel. (Wien, Fischer, 1925
2. kiad. Benamy Sándor néven. Bp., Epocha, 1936)
Új Palesztina. Sztambultól Kairóig. Ben Ami néven. Eredeti felvételekkel. (Wien, 1925)
Palesztina–Egyiptom. Törökországon, Olaszországon és Görögországon keresztül. Útmutató. Összeáll. Ben Ami néven. (Cluj, 1926)
Kajüt. Dráma 3 felvonásban. (Bp., Marton, 1930)
A földalatti hármak. Hét erdélyi író kollektív regénye: B. S., Fekete Tivadar, Győri Illés István, Károly Sándor, Ligeti Ernő, Nagy Karola és Szántó György. (Cluj-Kolozsvár, 1933)
Nagy Karola: Itt voltam… Egy lélek lángolása és elhamvadása. Sajtó alá rend., az életrajzot írta B. S. Benedek Marcell előszavával. (Bp., Epocha, 1934)
Szerelem albérletben. Regény. (Bp., Epocha, 1936)
Állampolgár voltam Közép-Európában. Önéletrajzi regény. (Bp., Epocha, 1940)
A modern irodalmi műveltség kézikönyve az összes szereplő írók életrajzával és gondolataikkal az élet minden megnyilvánulásáról. Szerk. Ábel Olga. Az életrajzokat írta B. S. (Bp., Csokonai, 1941)
Mielőtt belepi őket a por. Barangolások és találkozások két kontinensen. [Portrék.] Ill. Ruzicskay György. (Bp., Csokonai, 1941)
Válságok évei. Regény. (Bp., Epocha, 1942)
Egy szám kiugrik. Regény. A címlap Ruzicskay György munkája. (1–3. kiad. Bp., Epocha, 1943)
Fehér rabszolgák. Kisregény. (Forintos regény 25. Bp., Csokonai, 1948)
Forduló világ. Egy emberpár élményei Közép-Európában, miközben a „politikai földgömb” jobbra rándul, balra tart. Regényes korrajz. (Bp., Csokonai, 1948)
Amerikában éltek. Elbeszélések. (Bp., Művelt Nép Könyvkiadó, 1952)
Keserű kenyér. Riportok. Ábel Olgával. (Bp., Művelt Nép Könyvkiadó, 1953)
Kalandozás a nagyvilágban. Az előszót Henri Barbusse írta. Ill. Szecskó Tamás. Az Európától Ázsiáig c. művének átdolgozott kiadása. (Útikalandok 4. Bp., Táncsics Kiadó, 1957)
A gomböntő halála. Októberi epizód. Ill. Darvas Sándor. (Bp., Táncsics Kiadó, 1958)
Kis pénzzel nagy utakon. (Útikalandok 25. (Bp., Táncsics Kiadó, 1961)
Egy kísértettérkép nyomán. Riportok. Ábel Olgával. (Bp., Kossuth Kiadó, 1963)
Hetvendolláros utazás. Körbe Európán. (Útikalandok 51. Bp., Táncsics Kiadó, 1965)
A XX. században éltem. Regényes korrajz. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966)
A pakompartos, az agglegény és a kisfiú. Regény. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975)
Állampolgár voltam Közép-Európában. Visszaemlékezések. (Tények és tanúk. 2. kiad. Bp., Magvető Kiadó, 1982).

F. m.: írásai az Epocha Kiadványok sorozatban: Nemi arisztokrata, nemi proletár. Századunk változásai. Kortörténet drámákban. (Bp., 1978)
VII. Izétől Szent József Attiláig. Szellemi hadállás a Continental Szálloda 424-es szobájában. 1934–1944. Emlékirat és korrajz. (Bp., 1980)
K. L. mérnök naplója. Szerelem, nyomor, halál. Regényes korrajz. A Válságok évei c. műve új kiadása. Bp., 1982)
Akit a magyar Baskircsev Máriának neveztek. Nagy Karola: Ne nézz utánam. Egy lélek lángolása és elhamvadása. [N. K. összegyűjtött írásai.] Benedek Marcell bevezető tanulmányával. Nagy Karola: Itt voltam. Egy lélek lángolása és elhamvadása c. művének új kiadása. (Bp., 1984)
Egy szállodai szobalány regénye. Az Egy szám kiugrik c. műve új kiadása. (Bp., 1985)
Rémtettek a sex és a téboly világából. Novellák, kisregények, íróportrék, versek. (Bp., 1986)
Ösztönök erdeje. Kisregények, drámák. (Bp., 1987)
Európától Ázsiáig. Egy idegzet hajóra száll. Úti jegyzetek. (Új kiad. 1988)
Ábel Olga:
Tanulságos utak 3 kontinensen. Útleírások. [Sajtó alá rend. B. S.] (Bp., 1988). Hülyének néznek minket?! Visszaélés a nemzet és a haza fogalmával. (Bp., 1989)
Történet három ágyról. Egy fehér, egy barna és egy vörös ágy beszélgetései. Kis sexregény. (Új kiad. Bp., 1989).

F. m.: kisebb írásai a Tűz c. folyóiratban: A jeni-mahalehi ciprustemetőben. (1924. 42.)
Beszélgetés Franiguelli atyával a zsidóságról és a kereszténységről a Kármel-hegyen. (1924. 45.)
Új Palesztina. Úti napló. (1924. 50-51.)
A párizsi Operában. (1925. 3.)
Ütközet a Földközi-tengeren. A Sardegna fedélzetén. (1925. 1.).

egyéb írásai: Csarcsaf. Részlet a szerző új darabjából. (Ellenzék, 1930. máj. 18.)
„Vissza a háborúba?!” Amíg egy színdarab eljut odáig… (Brassói Lapok, 1931. dec. 26.)
Dugáru a Dunán. Huszonöt éve jelent meg a „Csendes Don” első magyar kiadása. (Élet és Irodalom, 1959. 8.)
Nagy Karola. (Vigilia, 1972. 10.)
Két városról. 1. Emlékezés a régi Nagyváradra. 2. Emlékezés a régi Kolozsvárra. (Évkönyv 1983/84. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete évkönyve. Bp., 1984)
Az első magyar Csendes Don. Ábel Olgával. (Szovjet Irodalom, 1986. 5.).

F. m.: színművei: Kajüt. Dráma 3 felvonásban. (Új Színház, 1929. szept. 18. és Kolozsvári Magyar Színház, 1929. dec. 5.)
Vissza a háborúba? Dráma 3 felvonásban. (Kolozsvári Magyar Színház, 1933. márc. 25.)
Fordulat. Színmű. (Egressy Színpad, 1956. máj. 18.).

F. m.: ford.: Solohov, Mihail Alekszandrovics: A csendes Don. I–V. köt. Ford. Kovai Lőrinccel és Szurán Renée-vel. (Bp., Cserépfalvy–Epocha, 1935–1942 és utánnyomások, kötetenként
3. kiad. 1946)
Smedley, Agnes: A vérző Kína. Ford. (Bp., Epocha, 1937)
Upton Sinclair irodalomtörténete. Ford. B. S. (Bp., Epocha, 1937
2. bőv. kiad. 1944)
Upton Sinclair önéletrajza. Ford. B. S. (Bp., Epocha, 1938
2. kiad. Amerikai előőrs címmel, 1944 és Bp., Csokonai, 1948)
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Bűn és bűnhődés. Regény. Ford. (Bp., Epocha, 1942)
Flaubert, Gustave: Bovaryné. Regény. Ford. B. S. (Bp., Epocha, 1943)
Maupassant, Guy: Egy élet. Regény. Ford. B. S. (Bp., Epocha, 1944)

Ehrenburg, Ilja: Párizs bukása. Regény. Ford. B. S. (Kolozsvár, Az Orosz Könyv, 1945
Ilja Ehrenburg válogatott művei. 2. kiad. Bp., Új Magyar Kiadó, 1954
A világirodalom remekei. Az utószót E. Fehér Pál írta. 3. kiad. Bp., Európa Kiadó, 1968
4. kiad. Bp., Európa Kiadó, 1978 és címlapkiadás Bratislava, Madách Kiadó, 1978
4. kiad. Európa Kiadó, 1986)

Kovnator, Rahil Aronovna: Lenin anyja. (Kolozsvár, Józsa Béla kiadása, 1945)
Thorez, Maurice: Franciaország a rethondes-i kapituláció után. Ford. B. S. (Kolozsvár, Az Orosz Könyv, 1945)
Solohov, Mihail Alekszandrovics: A gyűlölet iskolája. – Lent délen. Két kisregény. Ford. B. S. (Kolozsvár, Az Orosz Könyv, 1946)
Sinclair, Upton: A szerelem tövises útja. Regény. Ford. Ábel Olgával, a verseket Vidor Miklós fordította. A bevezetőt Lutter Tibor írta. (Táncsics Könyvtár. 10. Bp., 1958
2. kiad. 1960)
.

Irodalom

Irod.: A kajüt. Benamy Sándor drámájának bemutatója az Új Színházban. (Nemzeti Újság, 1929. szept. 19.)
Pogány Marcell: Egy fiatal erdélyi újságíró elindul a világhír útján… Három darabját mutatják be az idén a pesti színházak Benamy Sándor kolozsvári újságírónak. (Brassói Lapok, 1929. szept. 12.)
Gerő Sándor: Vissza a háborúba? (Bomba. Gerő Sándor szatirikus hetilapja, 1933. 12.)
A 75 éves Benamy Sándor köszöntése. (Új Élet, 1974. máj. 15.)
Bános Tibor: Könyv a hátizsákban. Egy regénytrilógia regénye. [Solohov: A csendes Don.] (Magyarország, 1975. 8.)
Péter Imre: „Csak megszállott voltam.” Látogatóban Benamy Sándor írónál.
(Hajdú-Bihari Napló, 1981. jan. 31.)
Benamy Sándor 85 éves. (Magyar Nemzet, 1984. máj. 6.)
Péter Imre: A Csendes Don első fordítója. Látogatás Benamy Sándornál [és feleségénél]. (Hajdú-Bihari Napló, 1984. szept. 29.)
Kicsoda Ön Benamy Sándor? (Képes 7, 1988. 31.)
Péter Imre: A test kophat – a lélek fiatalodik. Látogatóban a kilencvenéves Benamy Sándornál. (Hajdú-Bihari Napló, 1989. máj. 20.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1989. okt. 14.)
Zöldi László: A legöregebb magyar író halálára. [Benamy Sándorról.] (Népszabadság, 1989. okt. 16.).

Irod.: Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. (Oradea-Nagyvárad, 1928)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Erdélyi monográfia. Szerk. Várady Aladár és Berey Géza. (Satu Mare, 1934)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Romániai magyar irodalmi lexikon. I–VI. köt. (Bukarest, 1981–2010)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Pásztai Ottó–Gerhardt László: Jeles egykori premontrei diákok. (Nagyvárad, 2008)
Kiss Erika Márta: Erdély zsidó közösségei a kezdetekről napjainkig. PhD-értek. (Bp., ORZSE, 2014).

 

neten:

 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TF4-82K?i=93&wc=92Q9-YW5%3A40680301%2C48268901%2C40679603&cc=1452460 (Berger Samu születési anyakönye, 1899)

https://ujkafe.website/?p=81048 (Benamy Sándor: Vér és arany)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője