Család

Nagyszülei: Kann Leopold (= Kann Lipót) gabonakereskedő, Back Rebeka (= Back Rozália); kükemezőy Kükemezey Gusztáv (1824. dec. 13. Kükemező, Sáros vm.–1867. Sátoraljaújhely) honvédtiszt, főhadnagy, Pápay Eszter (†1901. jan. Újpest).

Szülei: Békefi Antal (= Kann Nathan; Kann Antal, 1858. szept. 7. Szentes–1907. okt. 2. Szeged) író, újságíró, szerkesztő, Kükemezey Vilma (1860. dec. 10. Nagykőrös–1891. jan. 21. Szeged. Temetés: 1891. jan. 3. Szeged, Református Temető) színésznő.

Kükemezey Vilma testvérei: Pápay Zoltánné Kükemezey Irén és Kükemezey Károly (ikrek; 1863. febr. 11. Sátoraljújhely), Kükemezey Árpád (1864. aug. 1. Sátoraljaúhely–1935. ápr. 28. Bp. Temetés: 1935. ápr. 30.) vívómester, huszár főhadnagy, az MTK alelnöke és Kükemezey Gizella (1872?–) színésznő. Kükemezey Árpád halálával férfiágon kihalt a régi nemesi Kükemezey család.

Békefi Antal 2. felesége: botpaládi Barcsay Gizella Terézia (1877. júl. 17. Szeged), Barcsay Károly (1841. dec. 1. Debrecen–1913. jan. 2. Debrecen) gyógyszerész és Pfannschmiedt Gizella (1843. jan. 18. Debrecen–1908. dec. 21. Szeged) leánya.

Békefi Antal testvére: Békefi Sándor (= 1886-ig Kann Sándor, 1861. ápr. 7. Lászlótelek, Csongrád vm.–1930. júl. 11. Hévízfürdő. Temetés: 1930. júl. 15. Szeged, Belvárosi Temető) az Első Magyar Biztosító Társaság titkára, az Erzsébet Szanatórium tisztviselője.

Békefi Sándor fia: Békefi István (1901. aug. 31. Szeged–1977. jún. 9. Bp.): író, forgatókönyvíró.

Felesége:

1. 1913. okt. 1.–1920: Glück Margit (1894. szept. 19. Bp.), Glück Pál és Weisz Katalin leánya. Elvált. 

Gyermeke, fia: Békeffy Gábor (1917. Bp.–1984. febr. New York), a Pódium Kabaré igazgatója.

2. 1922. dec. 11.– Jankovich Magdolna (1898. nov. 10. Bp.) színésznő, Jankovich Gaston és Kürti Adrienne leánya.
 

A család tagjait hivatalosan Békefinek hívták, ám ezt a nevet a legritkább esetben használták, a sajtóban a Békeffy és a Békeffi névváltozat terjedt el.

Iskola

A kegyes tanítórend szegedi városi főgimnáziumában nyolc osztályt végzett (1900–1908), tanulmányai befejezése után önkéntes huszárnak állt (1909–1911), majd a Színiakadémián tanult tovább (1911–1912).

Életút

Először Ferenczy Károly kabaréjában lépett fel (1912–1913), majd a Modern Színpad tagja (1915–1916), az Apolló Kabaré szerzője (1916–1923: megszakításokkal) és a Pallas Filmgyár (1916–1917) igazgatója. Boross Gézával megindította az Imperial Kabarét (1923, amely 1924-ben a Vidám Színpad nevet vette fel), utóbb a szintén rövid életű Papagáj Kabaré (= Papagály Kabaré) tagja (1925. dec.–1927. jan.). Bécsben vendégszerepelt (a Boulevard Theaterben, a Simplicissimusban és a Ronacher Theaterben, 1927–1929). Hazatérése után az Andrássy úti Színházban (1929–1933), a Teréz körúti Színpadon lépett fel (1934–1936), a Pódium Írók Kabaréja alapítója (Komjáthy Károllyal) és igazgatója, (1936. okt. 24.–1941. szept. 19.); közben Lipótvárosi Kabaré néven önálló színházat is nyitott (1936). A Színművészeti Kamara fegyelmit indított ellene (1941) és letiltotta a színpadról.

A II. világháború végén kémkedés vádjával Sopronkőhidára (1943), az ország német megszállása után a dachaui koncentrációs táborba hurcolták (1943). 1945-től Svájcban élt, 1954-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Az Angliában kiadott Hontalan Magyarok Naplója (1948–1949) és az Amerikában megjelent Szabad Magyar Pódium szerkesztője és kiadója (1949–1950), ill. egy ideig a Szabad Európa Rádió külső munkatársaként is tevékenykedett. Egyes adatok szerint New Yorkban alkalmi kabaréműsorokat rendezett (1951–1958).

Békefi László Szegeden született, apai ágon kikeresztelkedett zsidó, anyai ágon régi református nemesi családból: édesapja Békefi Antal újságíró, a Szegedi Napló főszerkesztője, a híres Dankó Pista-nóta, az Eltörött a hegedűm szövegírója, keresztapja Mikszáth Kálmán volt. Édesanyja, Kükemezey Vilma a tehetséges, fiatal színésznő belehalt gyermeke születésébe. A félárva kisfiú hamar megtanult olvasni, a legenda szerint kilenc éves korára már kiolvasta apja több ezer kötetes könyvtárát, sőt már maga is írni kezdett verseket, kisebb prózai dolgozatokat. Elemi és középiskoláit Szegeden végezte, majd tanulmányai befejezése után – apai nagyapja, Kükemezey Gusztáv példáját követve – önkéntes huszárnak állt. Leszerelése után egy rövid ideig a Színiakadémián tanult, miután eltanácsolták, először Ferenczy Károly kabaréjában lépett fel (1912-ben). A Bárdos Artur által igazgatott Modern Színpadon már színészként és konferansziéként is közreműködhetett. Itt ismerkedett meg Medgyaszay Vilmával, akinek biztatására érdeklődése a némafilmek felé fordult. 1916-ban létrehozta a Pallas Filmgyárat, ahol forgatókönyveket írt, filmeket rendezett és filmszerepeket is elvállalt.

Medgyaszay Vilma (1885–1972) fiatal színésznőt Nagy Endre szerződtette a Modern Színpad Kabaréhoz, ahol Ady Endre (!), Kosztolányi Dezső, Szép Ernő és mindenekelőtt Emőd Tamás verseit, sanzonjait és kupléit adta elő. Medgyaszay Vilma első filmje (A fekete szivárvány, 1916; rendező: Kertész Mihály) forgatókönyvét Békefi László írta. Egyes vélemények szerint Békefi ehhez a filmhez írta az első magyar filmforgatókönyvet. (Korábban a némafilmekhez a szövegíró általában csak a dialógusokat jegyezte le, Békefi figyelme azonban az egész történetre kiterjedt.) A fekete szivárvány valójában egy háromfelvonásos színmű. A drámai fordulatokban bővelkedő alkotás főszereplője egy vak leány, Hartenstein Lídia, Hartenstein gróf egyetlen gyermeke. A gróf hamar elvesztette feleségét, visszavonult ősi birtokára, ahol egész életét leánya ápolásának szentelte, akit a sors örök vaksággal sújtott. Idővel azonban a gróf tudomására jutott egy új eljárás, amellyel talán sikerül visszanyerni Lídia látását. A leány megismerkedett Walden professzorral, akit elbűvölt a világtalan fiatal nő szépsége, s miután sikeresen meggyógyította őt, egymásba szerettek és összeházasodtak. Hiába született azonban gyermekük, egy kislányuk, a házasságuk megromlott; az asszony beleszeretett egy ifjú festőbe, akivel egyre több időt töltött, végül Lídia elhagyta férjét és nem tért haza többé. Évekkel később leányuk elhatározta, hogy felkutatja anyját. Sok kaland és viszontagság után megtalálta a szeretője által elhagyott Lídiát, akinek a szemét ismét ellepte a fekete szivárvány: kezeletlen betegsége kiújult. Leánya felismerte és visszavezette otthonába a megtört asszonyt. A film igen nagy visszhangot váltott ki. A korabeli feljegyzések szerint Magyarországon itt alkalmaztak először premier plánt, amely különösen kiemelte Medgyaszay Vilma arcjátékát. A film érdekessége még, hogy Lídia kislányát a rendező kislánya, Kertész Kató alakította.

Békefi László az 1920-as években lett a magyar kabaréműfaj meghatározó személyisége. Ekkor már rendszeres szerzője és közreműködője az Apolló Kabarénak, majd Boross Gézával megindította az Imperial Kabarét (= Vidám Színpadot) és a Papagály Kabarét. Színműveit, bohózatait, vidám jeleneteit rendszeresen játszotta a Vígszínház, a Magyar Színház és a Városi Színpad. Néhány évig Bécsben élt, hazatérése után az Andrássy úti Színházhoz szerződött (1929). Az Andrássy úti Színházban és a Teréz körúti Színpadon már a leghíresebb pesti konferanszié volt, akinek közvetlen stílusát köznapi beszédfordulatokból kialakított sajátos nyelvi humor, meghökkentő asszociációs készség és nyelvi lelemény jellemzett. A Greshamben

Nagy Endre kabaréjának régi helyén Békefi László 1936-ban indította újra a Pódium Írók Kabaréját. A Pódium évei a magyar kabaréműfaj legfontosabb és legsikeresebb évei voltak, itt lépett fel – többek között – Herczeg Jenő, Keleti László, Kiss Manyi, Komlós Vilmos. A 320 fős színházteremben mindennap telt ház előtt adták elő a komikus jeleneteket, tréfákat, bohózatokat. Békefi fogta össze a különböző műfajokat, ő írta az összekötő szövegeket, amelyeket sajátos, utánozhatatlan módon adott elő. Valójában a Pódium volt az első magyarországi politikai kabaré, sohasem volt két teljesen egyforma előadás, Békefi ügyelt arra, hogy állandó konferanszai és „felkonfjai” aktuális politikai éllel hangozzanak el. A Pódium szokatlanul bátor véleményformáló fórummá alakult, s idővel a szélsőjobb állandó politikai támadásának középpontjába került. Híres konferanszait 1938–1941-ben, az egyre erősödő cenzúra időszakában már nem a szókimondás, hanem a mesteri elhallgatások, a jelentőségteljes összekacsintó mozdulatok, a sajátos testbeszéd (fintor, grimasz, biccentés, vállvonás stb.), a különleges „pódiumi jelbeszéd” jellemezte. Egyik legismertebb műsora az Elő az okmányokkal (1938) c. konferanszié volt, ami a náci fajelméleten gúnyolódott. De Békefi mindenen viccelődött. A korjellemző anekdota szerint az egyik előadás kezdetén egy kisebb technikai hiba miatt nem gördült fel a függöny. Békefi egy ideig próbálta felrántani, ám az egyre reménytelenebb kísérletek után váratlanul kétségbeesetten felkiáltott: – Ne tessék aggódni! Biztos fel fogják húzni… (A közönség már természetesen nem a függönyre gondolt!) A Magyarság különösen heves támadást intézett a Pódium és Békefi László ellen, mert az gátlás nélkül becsmérelte a nemzeti szocializmust „a pesti gettó jellegzetes gúnykacaja közepette”. A Pódium Kabaré engedélyét 1940-ben bevonták (más, eltérő adatok szerint betiltották a színház működését), 1941–1942-ben a Harsányi Zsolt által vezetett Pesti Színházban „vendégszerepelt” ám már Békefi László nélkül. A Színművészeti Kamara 1941. szept. 19-én hozott ítéletében az ellene folyó fegyelmi ügyben (eltitkolta nagyszülei izraelita származását) bűnösnek ítélte és hivatása gyakorlásától azonnali hatállyal eltiltotta.

Az újabb kutatások szerint Békefi László a Winston Churchill által alapított a II. világháború idején az ellenséges országokban végrehajtandó szabotázsakciókra szervezett Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége (Special Operations Executive, SOE) Xavér fedőnevű tisztjeként részt vett az antifasiszta nemzeti ellenállásban. Máig tisztázatlan a szerepe a győri fegyvergyár szabotázsának megszervezésében. A győri szabotázs ügyben a magyar kir. honvédvezérkar mint rögtönítélő bíróság az első fokú vádlott Nádas Ernőt halálra ítélte (az ítéletet 1942. ápr. 11-én végrehajtották), a többi letaróztatásban lévő vádlott – köztük Békefi László – ügyében a rendes hadbíróság hozta meg az ítéletet. A hadbíróság Békefi Lászlót hűtlenség bűntettében 12 év fegyházra ítélte (1942. júl. 31-én).

Békefi László büntetését a hírhedt Margit körúti fogházban, Vácott és a szegedi Csillag Börtönben töltötte, majd súlyos betegen, testileg-lelkileg teljesen összetörten visszahelyezték Budapestre, ahol a Róbert Károly úti és a Gömbös Gyula úti helyőrségi kórházak fogolyosztályain ápolták. Igen súlyos egészségi állapotára hivatkozva többször és eredménytelenül kérte pere újrafelvételét. A Gömbös Gyula úti kórházból visszakerült a Margit körúti fogházba (1944. nov.), a Szálasi-puccs után a többi politikai fogollyal együtt a komáromi Csillag Erődbe (1944. nov. 22.), majd a dachaui koncentrációs táborba szállították (amit a szövetséges csapatok 1945. ápr. 29-én foglaltak el). Békefi azonban végsőkig legyengült állapotában azonban még hónapokig kórházi ellátásra szorult (végül is 1945. jún. 13-án távozhatott) Teljes felépüléséig még közel egy évet svájci és ausztriai szanatóriumokban töltött (és soha többé nem járt Magyarországon). Miután édesapja nem tért haza, Békeffy Gábort nevezték ki a Pódium Kabaré (utolsó) igazgatójává. Békeffy Gábort – hamis indokkal – azzal gyanúsították meg, hogy elsikkasztotta a kabaré bevételét. A zaklatások elől 1947-ben Ausztriába távozott, menekülése után indulatos vita robbant ki a magyar kabaréról, s ez az incidens is hozzájárult a klasszikus hazai kabaréműfaj szinte teljes felszámolásához.

Szerkesztés

A Hír felelős szerkesztője (1931-től). Cikkei, kritikái Magyarországon – többek között – a 8 Órai Újságban (1917–1918), a Nemzeti Újságban (1919–1920), az Új Időkben (1921–1931), a Nemzeti Figyelőben (1931–1932) és a Függetlenségben jelentek meg (1932-től).