Aranyossi Pál
Aranyossi Pál

2020. december 3. Csütörtök

Aranyossi Pál

újságíró, műfordító

Névváltozatok

Aranyossy

Születési adatok

1887. augusztus 4.

Szentendre

Halálozási adatok

1962. szeptember 18.

Budapest


Család

Régi színészcsaládból származott, apja Aranyossy Gyula, aranyosi (1845–1906) vándorszínész, színigazgató. F: Aranyossi Magda (1896–1977) újságíró, politikus.

Iskola

A debreceni Református Kollégiumban éretts. (1905).

Életút

Első írásai a Képes Családi Lapokban (1904–1905), a Népszavában jelentek meg (1904–1905), első regényét a Tolnai Világlapja közölte (1905: A bűn gyermeke). A soproni Nemzetőr (1906–1907), a Pesti Napló (1907–1917), a nagyváradi Szabadság (1910– 1911), a Nagyváradi Napló munkatársa (1911–1917), a Pesti Napló párizsi tudósítója (1913–1914). Az I. vh. idején tiszti rangban az orosz fronton szolgált (1915–1916), majd a Déli Hírlapnál (1917–1918), később Jászi Oszkár Világ c. lapjánál helyezkedett el (1918). Az MSZDP (1907-től) és a Galilei Kör tagja (1918), az összeomlás után belépett a KMP-be (1918. dec.). A Tanácsköztársaság idején a polgári lapok politikai biztosa, majd a Vörös Ujság külpolitikai rovatvezetője (1919. márc.–aug.). A bukás után rövid ideig bujdosott, majd Bécsben (1919–1920), Firenzében (1920), Stockholmban (1920–1922), Berlinben (1922– 1926) és Párizsban élt (1926–1939). Különböző baloldali lapok munkatársa, Berlinben a Vörös Ujság, Franciaországban a Párizsi Munkás és a Monde magyar könyveinek szerkesztője, a francia kommunista párt képes hetilapja, a Régards (1932–1937), majd az Image du Jour felelős szerkesztője (1937–1939). A II. vh. kitörésekor a francia hatóságok letartóztatták (1939), és Vernet-be, ill. Les-Milles-be internálták (1939–1941). Mo.-ra költözött (1941), Bp.-en könyvelőként dolgozott (1941–1945). A II. vh. után a Szabadság külpolitikai szerkesztője (1945), a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Jövendő c. lapjának főszerkesztője (1945–1947), majd nyugdíjazásáig a prágai központú Telepress munkatársa (1950–1957). A MÚOSZ főtitkára (1947–1950). A II. vh. utáni korszak meghatározó újságírója, számos népszerű történeti munka szerzője, regényes életrajz szerzője. Különösen értékes műfordítói tevékenysége, elsősorban klasszikus francia szerzőket – H. Balzac, G. Flaubert, A. France, R. Roland, V. Hugo stb. – műveit ültette át magyar nyelvre (1910–1920).

Szerkesztés

Első írásai a Képes Családi Lapokban (1904–1905), a Népszavában jelentek meg (1904–1905), első regényét a Tolnai Világlapja közölte (1905: A bűn gyermeke). A soproni Nemzetőr (1906–1907), a Pesti Napló (1907–1917), a nagyváradi Szabadság (1910– 1911), a Nagyváradi Napló munkatársa (1911–1917), a Pesti Napló párizsi tudósítója (1913–1914). Az I. vh. idején tiszti rangban az orosz fronton szolgált (1915–1916), majd a Déli Hírlapnál (1917–1918), később Jászi Oszkár Világ c. lapjánál helyezkedett el (1918). A Tanácsköztársaság idején a polgári lapok politikai biztosa, majd a Vörös Ujság külpolitikai rovatvezetője (1919. márc.– aug.). A bukás után rövid ideig bujdosott, majd Bécsben (1919–1920), Firenzében (1920), Stockholmban (1920–1922), Berlinben (1922– 1926) és Párizsban élt (1926–1939). Különböző baloldali lapok munkatársa, Berlinben a Vörös Ujság, Franciaországban a Párizsi Munkás és a Monde magyar könyveinek szerkesztője, a francia kommunista párt képes hetilapja, a Régards (1932–1937), majd az Image du Jour felelős szerkesztője (1937–1939). A II. vh. után a Szabadság külpolitikai szerkesztője (1945), a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Jövendő c. lapjának főszerkesztője (1945–1947), majd nyugdíjazásáig a prágai központú Telepress munkatársa (1950–1957).

Főbb művei

F. m.: A mezítlábas ármádia. (Bp., 1945)
Nyugati hadjárat. 1939–1940. (Bp., 1948)
A mai Bulgária. (Bp., 1949)
Dimitrov. (Bp., 1952)
A pestis és a kolera szövetségesei. (Bp., 1952)
Szamuely Tibor, az újságíró. (Bp., 1954)
Ki ölte meg Montesi Vilmát? Regényes életrajz. (Bp., 1956)
ford.: Balzac, H.: Gobseck. (Békéscsaba, 1912)
Murger, H.: Bohémélet. (Bp., 1913)
Flaubert, G.: Irgalmas Szent Julián legendája. (Bp., 1914)
Veber: Nyári szerelem. (Bp., 1915)
France, A.: Egy színésznő története. (Bp., 1916)
France, A.: Szent Klára kútja. (Bp., 1917)
France, A.: Thais. (Bp., 1918)
Rolland, R.: Jean-Christophe. II. A virradat. (Bp., 1919)
Loti, P.: Egy spáhi története. (Bp., 1920)
Régnier, H. de: Egy jámbor ifjú nyári vakációja. (Bp., 1920)
Farrère, C.: Nyugati bestiák. (Bp., 1920).

Irodalom

Irod.: A. P. (Párttörténeti Közlemények, 1962)
Nemes György: Búcsú A. P.-tól. (Élet és Irodalom, 1962)
Dezsényi Béla: A. P. emlékezete. (Magyar Könyvszemle 1963)
Hegedüs Sándor: A. P. (Párttörténeti Közlemények, 1987)
Szabó Ágnes: A. P. (Pártélet, 1987).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013