Arányi Lajos
Arányi Lajos

2022. január 21. Péntek

Arányi Lajos, 1869-től hunyadvári

orvos, patológus, régész

Névváltozatok

1849-ig Lostainer Lajos 

Születési adatok

1812. május 29.

Komárom, Komárom vármegye

Halálozási adatok

1887. július 28.

Nagymaros, Hont vármegye


Család

Szász eredetű család, apja Lostainer Antal királyi sópénztárnok. Három éves korában Stróbly Márton vagyonos nagybátyja fogadta örökbe, ő taníttatta.

Iskola

Gimnáziumi tanulmányait Budán és Pesten végezte, ahol bölcseletet és jogot is hallgatott. Pesten a kolerajárvány idején (1831) a betegeket gyógyította, majd jogi tanulmányait orvosival cserélte fel és a pesti tudományegyetemen orvostudori okl. szerzett (1837). Az orvosi szünnapok alatt bejárta az országot, megismerkedett a népies gyógymóddal, ill. néprajzi és nyelvészeti ismereteket is szerzett.

Az MTA tagja (l.: 1858. dec. 15.).

Életút

A pesti tudományegyetemen a Belgyógyászati Klinika tanársegéde (1837–1839), majd Páduában és Bécsben kórbonctani, törvényszéki orvostani és mentőorvosi tanulmányokat folytatott (1839–1844), a pesti tudományegyetemen a kórbonctan ny. rk. tanára és a Kórbonctani Intézet ig.-ja (1844–1850); közben a forradalomban és szabadságharcban tábori főorvosként szolgált (1849–1850), ezért hivatalából kilenc hónapra felfüggesztették (1850). A kórbonctan ny. r. tanára (1861–1873).

Magyarországon elsőként oktatta a kórbonctant, és honosította meg a kórbonctani kutatásokat, a pesti tudományegyetemen az első magyar kórbonctani intézetet saját költségén rendezte be (1844-től). Az első magyar kórbonctani tankönyv szerzője, elsőként ismertette az elsősegélynyújtás kérdéseit, számos orvosi műszót alkotott. Foglalkozott továbbá az ödémával, a narkózissal és a szívműködés problémáival.

 

Régészeti tevékenysége is jelentős. Kezdeményezte a budai vár történelmi emlékeinek emléktáblákkal való megjelölését, a Vajdahunyadvár restaurálását (1861). Gyalogosan bejárta az országot és a történelmi értékű műemlékekről festményeket készített. Szépirodalmi műveket is írt.

Főbb művei

F. m.: Orvostudori értekezés a pokolvarról. Lósteiner Lajos György néven. (Buda, 1837)
Memoranda der pathologischen Anatomie. (Pest, 1855)
A boncztani rajzok hasznáról és kellékeiről. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1860. júl. 16.
megjelent: Akadémiai Értesítő, 1860
hasonmás kiad.: MTA Matematikai és Természettudományi Osztálya Közleményei, 1960)
A kórboncztan elemei. (Buda, 1864)
Orvosgyakorlati tanulmányok a mell-űr zsigereinek táj- és leíró boncztana köréből. (Buda, 1865)
Vajda-Hunyad vára, 1452., 1681., 1866. szóban és képben. (Pozsony, 1867)
Az 1452-ben épült és 1854-ben leégett, azóta pedig folyvást pusztuló Vajda-Hunyad várának rövid szöveggel magyarázott négy látata. 2. kiad. (Pest, 1867). 

Irodalom

Irod.: A. L. (Vasárnapi Ujság 1869. 23.)
A. L. (Vasárnapi Ujság, 1887. 32.)
A. L. (Pesti Napló, 1887. 210.)
Chyzer Kornél: Megemlékezés A. L. és Örley László tanárok felett. (Bp., 1888)
Hőgyes Endre: A. L. (Emlékkönyv a budapesti királyi magyar tudományegyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. Bp., 1896)
Magyary-Kossa Gyula: A. L.-ról. (Magyar Orvosi Emlékek. I. Bp., 1929
hasonmás kiad.: 1944)
Balogh Ernő: Első kórboncnok tanárunk A. L. emlékezete. (Orvosi Hetilap, 1944)
Regöly-Mérei Gyula: A. L. (Orvosi Hetilap, 1962. 21.)
Kárpáti Endre: A. L. és a műemlékvédelem. (Orvosi Hetilap, 1965. 20.)
Lambrecht Miklós: A kórbonctan hazai iskolái. (Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Bp., 1988)
Hála József: A. L. és a népi gyógyászati adatai Visegrádról és Nagymarosról 1870-ből. (Börzsönyvidék, 1994)
Honti József: A. L. élete és munkássága. (Orvosi Hetilap, 1994)
Kapronczay Károly: A. L. a szabadságharcban. (Orvosi Hetilap, 1995)
Kiss László: Az egészségnevelő kórboncnok, A. L. (Egészségnevelés, 1995)
Vida Mária: A. L. patológus, művészetillusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője. (Orvostörténeti Közlemények, 1996).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője