Iskola

Sárospatakon tanítói okl. szerzett (1913).

Életút

Gicén, Sárospatakon, Dobozon tanító (1913–1914), az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1916), Stary-Konczakynál orosz hadifogságba esett (1916–1918), hazatérése után a nemzetőrség szervezője (1918. nov.-től), majd a csehszlovák hadsereg tartalékos állományába helyezték (1920. dec.). Elmenekült Csehszlovákiából; előbb Magyaralmáson, majd Sárkeresztúron kántortanító (1920–1927), Veresegyházán ref. iskolaigazgató és kántortanító (1927–1945); közben a II. vh.-ban honvéd munkászászlóaljban szolgált, munkaterületén Rákosszentmihály, Rákospalota, Csomád és Háros községében erődítési sávparancsnok (1944. nov.–dec), a vh. végén elbocsátotta századát (1945. jan.). A II. vh. után ismét a veresegyházi ref. iskola ig.-ja (1945–1948), az államosítás után uo. az általános iskola ig.-ja (1949–1955), a napköziotthon vezetője (1955–1959).

Szerkesztés

Hazafias, vallásos versei a Murányvölgye (1914–1916), a Keresztyén Család (1918-tól) és a Fehérvári Naptár c. kiadványokban; pedagógiai írásai elsősorban a Tanítók Lapja (1924–1938) és a Magyar Népművelés (1925) c. lapokban jelentek meg.