Család

Sz: Andrássy Gyula, id. gr. (1823–1890) politikus, miniszterelnök, az MTA tagja, Kendeffy Katalin gr. (1830–1896). Testvére: Andrássy Gyula, ifj. gr. (1860–1929) politikus, nagybirtokos, történetíró, az MTA tagja és Andrássy Ilona (1858–1952). ifj. gr. Batthyány Lajos (1860–1951) fiumei kormányzó, Győr vm. főispánja felesége. F: 1885-től Zichy Eleonóra gr. (1867–1945). Halála után testvére, ifj. Andrássy Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere nevelte fel négy leányát: Andrássy Katinkát (1892–1985), Andrássy Ilonát (1886–1967), Andrássy Borbálát (1890–1968) és Andrássy Klárát (1898–1941).

Iskola

Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Az MTA tagja (ig.: 1894. máj. 3.).

Életút

Tanulmányai idején, Bécsben részt vett a magyar ifjúsági egyleti mozgalmakban, a boszniai okkupáció idején huszár segédtiszt. Hazatérése után a Szabadelvű Párt tagja és országgyűlési képviselője (Tőketerebesi választókerület, 1881–1905), a Képviselőház második (1890–1893), majd első alelnöke (1893–1896), ill. az összeférhetetlenségi bizottság elnöke (1896–1898). A Bánffy- kormányzat elleni obstrukciót megtörni kívánó, a parlamentarizmus szabályait felrúgó Tisza-féle törvényjavaslatot (az ún. Lex Tisza) követően 31 társával együtt elhagyta a Szabadelvű Pártot (1898. dec.), de Széll Kálmán miniszterelnök kinevezésekor visszatért (1899. febr.). A zsebkendőszavazás után (1904. nov. 18.) ismét kilépett, s az 1905. jan.–febr.-i választásokon már a disszidensek képviseletében szerzett mandátumot. Választási körútján megbetegedett, s az ebből eredő tüdőgyulladásban halt meg. Műkedvelő festőként elsősorban naturalista tájképeket készített. Tőketerebesi kastélya művészek találkozóhelye volt, a magyar képzőművészet ügyében a parlamentben is többször felszólalt. Munkáiból a bp.-i Műcsarnokban emlékkiállítást rendeztek (1907).

Elismertség

Az Országos Képzőművészeti Társulat (1891–1905), a Vígszínház igazgatóságának elnöke, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) tanácsa és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja.