Család

Sz: Ambrózy György, Temes vm. alispánja.

Iskola

A bécsi polytechnikumban tanult (1853–1855), Hohenheimben gazdasági tanfolyamot végzett (1862), a lipcsei egyetemen nemzetgazdasági tanulmányokat folytatott (1868).

Életút

Apja szombathelyi birtokán gazdálkodott (1866–1868), Temes vm.-i birtokán méhészetet alapított (1868), Franciaországban és Németországban járt hosszabb tanulmányúton (1868–1870), felkereste J. Dzierzon német méhészt, aki a róla elnevezett okszerű kaptárt megszerkesztve új irányt adott a méhészetnek. Hazatérve méhészetét továbbfejlesztette (1871-től). A Szabadelvű Párt programjával ogy.-i képviselő (Temes vm., Lippai választóker., 1887–1896). A Földművelésügyi Minisztérium méhtenyésztésügyi szaktanácsadója (1896-tól). A Vöröskereszt magyarországi meghonosítója; hadegészségi oszlopának parancsnoka a szerb–bolgár háborúban (1884). A bánáti ágostai hitvallású ev. esperesség felügyelője. Honvédtisztként mint a 2. dzsidás ezred hadnagya Itáliában, Coneglianóban P. Gardininél ismerkedett meg a méhészettel (1866). Munkásságának köszönhetően a magyar méhészet elérte az európai színvonalat. Széles körben elterjesztette a vándorméhészetet és a vándorlásra alkalmas ún. kettős ikerkaptárt. Eredményeinek köszönhetően az egy méhcsalád után 1889-ben elért 5-6 kg-os mézhozam 33–35 kg-ra emelkedett. Vezető szerepet játszott az Országos Méhészeti Egyesület megalapításában (1878); méhészeti kiállításokat szervezett Bécsben (1872, 1903), Bp.-en (1896) és Párizsban (1900).

Emlékezet

A köznyelv furcsa elfoglaltsága miatt „édes bárónak”, ill. „mézes bárónak” nevezte.

Elismertség

Grand Miklóssal a Délmagyarországi Méhészegyesület alapító tagja (1875). Az Országos Méhészeti Egyesület alapító tagja és tb. alelnöke (1878–1888), elnöke (1888–1891). A Temes vármegyei Gazdasági Egyesület alapító elnöke (1874–1902), díszelnöke (1902–1911).

Szerkesztés

A Földmívelési Értékeink munkatársa (1873–1874), az Ungarische Biene (Grand Miklóssal, 1875–1880) és a Magyar Méh szerkesztője (Grand Miklóssal, 1880-tól). Cikkeit a párizsi Agriculteur és az Eichstädter Bienen-Zeitung is közölte.