Család

Sz: apja a laskói gyülekezet lelkipásztora volt. Gyermekkorát Laskón (Baranya vm.) töltötte. Testvére: Ács Zsigmond (1824–1898) református lelkész, műfordító.

Iskola

A kecskeméti református kollégiumban, majd a debreceni református teológiai akadémián tanult, Debrecenben református lelkészi okl. szerzett (1845).

Életút

Apja halála után a laskói gyülekezet lelkipásztora (1845–1849); közben a forradalom kitörésekor gyülekezetét a haza védelmére szólította fel (1848), a szabadságharc bukása után Laskóról Vidinbe menekült (1849. aug.). Később az osztrákok letartóztatták, de megszökött, és követte Kossuth Lajost törökországi emigrációjába (Kiutahyába). Törökországban a magyar gyülekezet lelkésze (1849–1851), majd az USA-ban élt (1851–1861); 1851. nov. 11-én érkezett meg New Yorkba; 1858. nov. 16-án vette fel az amerikai állampolgárságot. Az első ottani magyar vegyes egyházközség választott lelkésze (1851–1853). New Yorkban vasgyári munkás, majd városról-városra vándorolva alkalmi munkákból élt (nevelősködött, egy fényképészeti műterem segédje volt stb.). Hazatérése után Szabolcson (Baranya vm.) helyettes lelkész (1861–1862), majd a csúzai gyülekezet lelkipásztora, egyúttal a Dráva menti református szórványok lelki gondozója (1862–1887). Különösen értékes naplóírói tevékenysége. Már Laskón feljegyzéseket készített Olla Portrida (‘Rothadó fazék’) címmel. Amerikai emigrációjában tízkötetes emlékiratot készített az amerikai életmódról, forrásul felhasználva saját élményeit, napilapokat és egyéb olvasmányait. A naplóírást hazatérése után is vezette (Tarisznya címmel, 1862–1863), ezek a kötetek elsősorban dél-baranyai néprajzi anyagot tartalmaznak. Naplóiból kilenc került az OSZK-ba (1925-ben; ill. még egy 1957-ben). A 2000-es évek elején a szegedi múzeum is felvásárolt hármat, Lábadi Károly kutatásai nyomán, a Kek Zsigmond-hagyatékból még négy előkerült. Így az Ács-naplók száma jelenleg 17 kötetből áll, terjedelmük megközelíti az 5000 oldalt!

Emlékezet

Feljegyzéseiből először Lukácsy Sándor közölt részleteket (Rabszolga Washington sírjánál, 1953; ill. Magyar Robinson és egyéb irodalmi ritkaságok, 1987 c. műveiben). Bostoni naplójából Bogáti Péter adott ki egy bővebb válogatást (1989), majd Lábadi Károly adta ki a drávaszögi népéletet bemutató írásai egy részét.