Család

Dédszülei: Ábrányi Alajos (= 1844-ig Eördegh Alajos, 1786–1853. máj. 30. Szentgyörgyábrány) politikus, Szabolcs vármegye főjegyzője, majd alispánja, nagykállói Kállay Terézia (1790?–1855. okt. 1. Pest. Temetés: 1855. okt. 3. Kerepesi út).

Nagyszülei: id. Ábrányi Kornél (= 1843-ig Eördegh Kornél, 1822. okt. 15. Szentgyörgyábrány, Szabolcs vm.–1903. dec. 20. Bp. Temetés: 1903. dec. 22. Kerepesi út) zenei író, zenekritikus, zeneszerző, Medve Jozefa (1831–1895. dec. 30. Bp. Temetés: 1896. jan. 1. Kerepesi út); Schwarz  János budai halászmester, Stipanitz Evelin (†1890. szept. 9. Arad. Temetés: 1890. okt. 1. Arad).

Id. Ábrányi Kornél testvérei: Ábrányi Aurél (1816. Szentgyörgyábrány–1895. dec. 10. Bp.) törvényszéki bíró, Szabolcs vármegye alispánja, id. Ábrányi Emil (1820. nov. 20. Szentgyörgyábrány, Szabolcs vm.–1850. ápr. 7. Pest) író, szerkesztő, ill. Kruspér Sándorné Ábrányi Mária (= Eördegh Mária) és Wouvermans Ferencné Ábrányi Ida (= Eördegh Ida).

Szülei: ifj. Ábrányi Kornél (1849. dec. 31. Pest–1913. márc. 11. Bp. Temetés: 1913. márc. 12. Kerepesi út): író, költő, újságíró, Schwarcz (= Schwartz) Anna.

Testvérei: Dzubay Istvánné Ábrányi Jozefin (= Ábrányi Karolina Jozefa Anna, 1869. szept. 16. Pest), Hebrony Józsefné Ábrányi Teréz Jolán (= Ábrányi Riza, 1870. okt. 24. Pest–1938. okt. 9. Sajószentpéter. Temetés: 1938. okt. 11. Sajószentpéter) és kászoni és impérfalvi br. Bornemisza Béláné Ábrányi Melisande (= Ábrányi Melizande, 1876. márc. 20. Bp.–1912. máj. 16. Bp. Temetés: 1912. máj. 18. Visegrád).

Ábrányi Teréz férje: Hebrony József (1868. jan. 14. Bánhorvát, Borsod vm.–1942. okt. 26. Sajószentpéter. Temetés: 1942. okt. 28. Sajószentpéter) jogász, ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő.

Féltestvére: Prónay Endréné Ábrányi Adrienne (1908. máj. 19. Bp.).

Ábrányi Adrienne férje: tóthprónai és blatnicai Prónay Endre (1903. ápr. 16. Borsodivánka) földbirtokos, vadász, Prónay Endre (†1916. nov. 7. Borsodivánka. Temetés: 1916. nov. 10. Borsodivánka) és Bobory Margit fia.

Felesége: 1908. máj. 26.– Dunkl Lily (= Dunkel Edit, 1890. aug. 5. Bp.), Dunkel Norbert (1862. jún. 13.) kormányfőtanácsos, cs. és kir. zenekiadó és Sántha Mária (†1945. jún. 21. Bp.) nevelt leánya.

Gyermekei, leánya: Ábrányi Lilian (1909. márc. 11. Bp.); ikerfiai: dr. Ábrányi Boldizsár (1915. márc. 29. Bp.–1985. szept. 25. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1985. okt. 16. Rákoskeresztúr) könyvtáros és Ábrányi Menyhért (Ábrányi, Melchior 1915. márc. 29. Bp.–1999. dec. 3. [Anglia]).

Ábrányi Lilian, Roger Brady Thornely felesége, az első idegen nemzetiségű nő, aki a londoni egyetemen B. A. [Bachelor of Arts] fokozatot szerzett.

Iskola

A budapesti II. kerületi katolikus főgimnáziumban éretts. (1896), a grazi és a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1904). Egyetemi tanulmányai idején az Egyetemi Kör alelnöke, majd elnöke (1899–1904).

Életút

Budapesten államvasúti fogalmazó (1905–1912) és a Vasutas Szövetség c. szaklap szerkesztője (1911–1918: megszakításokkal). A Pesti Napló (1899–1905), az Egyetértés és a Világ c. lapok külső munkatársa (1905–1914). A Magyar Hírlap és a Nemzeti Újság (1918–1921), a Világ belső munkatársa (1921–1923).

Az ún. Szövetkezett Ellenzék országgyűlési képviselőjelöltje (Verőcei választókerület, 1906). Az I. világháborúban önkéntesként Szerbiában és Montenegróban (1914–1915), az Isonzó mellett (1916–1917: hét isonzói csatában vett részt), majd az északi harctéren küzdött (1917–1918).

Jogi tanulmányai befejezése után államvasúti tisztviselő, fogalmazó lett, szerkesztette az Országos Vasutas Szövetség hasonló című hivatalos lapját és egyéb kiadványait, s részt vett a vasúti munkások bérmozgalmaiban. A „nagy háború” kitörésekor önkéntesnek jelentkezett, honvéd huszárszázadosként több kitüntetést is szerzett. Miután felhagyott a tisztviselői pályával végleg az újságírást választotta, a Magyar Hírlap és Nemzeti Újság mellett számos más budapesti lapnál jelentek meg publicisztikái és politikai pamfletjei. Az összeomlás után fellépett a Tanácsköztársaság ellen, ill. írásaiban IV. Károly visszatérését támogatta. A legitimizmus kudarca után politikai műveiben elsősorban a magyarországi nemzetiségekkel, a hazai zsidósággal, valamint banki és egyéb pénzintézeti ügyekkel foglalkozó cikkeket közölt.

Az 1922. év végén tífuszban súlyosan megbetegedett, a szövődményeként kialakult tüdőbajban vesztette életét (a Bródy Adél Kórházban, utolsó lakcíme: Budapest VI. kerület Csengery utca 64.). Néhány írása Veridicus és Lászlófalvi Béla álnéven jelent meg, megkülönböztetésül a család hasonló nevű tagjaitól az Eördegh-Ábrányi Kornél névváltozatot is használta.