Család

Ősi nemesi családból származott, eredetileg Pattantyúsnak hívták, a család az Ábrahám nevet a 17. századtól használta, a danckai (danczkai) előnevet Apafi Mihály erdélyi fejedelem (uralkodott: 1661–1690) adományozta nekik, nemességüket V. Ferdinánd (uralkodott: 1830–1848) is megerősítette. Sz: Ábrahám László (1843–1916) jogász, Debrecen város főügyésze, radistyáni Király Erzsébet. F: 1. 1902-től Rickl Piroska (1882–1921). 2. 1925-től Rucsinszki Anna Matild (†1974). Testvére: Ábrahám Ernő (1882–1945) író, műfordító.

Iskola

A debreceni református kollégiumban éretts. (1893), a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1899), ügyvédi vizsgát tett (1901). Jogi tanulmányait Debrecenben kezdte, ahol a helyi jogász ifjúsági egyesület elnöke is volt.

Életút

Katonai szolgálata (1901–1902) után Debrecenben (1902–1907), később Budapesten ügyvédi irodát nyitott (1907-től). A Tiszavidéki Mezőgazdák Szövetkezete, a debreceni Vas- és Rézbútorgyár Rt., a debreceni Szállodások, Vendéglősök, Korcsmárosok és Kávésok Ipartársulata, a Kereskedő Ifjúság Társulata ügyésze; az Országos Magyar Irodalmi Szövetség tb. ügyésze. A Függetlenségi és ’48-as Párt helyi szervezetének választmányi tagja, majd országgyűlési képviselője (Karcagi választókerület, 1906–1918; 1909-ben, a pártszakadásakor a Justh-párthoz, 1916-ban, az újabb kettéválás után szintén a radikálisabb szárnyhoz, a Károlyi-párthoz csatlakozott). A köztársaság kikiáltása után a Károlyi-kormány igazságügyi államtitkára (1918. nov.–1919. jan.), a Tanácsköztársaság idején, Szegeden részt vett a Nemzeti Hadsereg szervezésében (1919. márc.-tól). A második szegedi ellenforradalmi kormány miniszterelnöke és ideiglenes pénzügyminisztere (1919. júl. 12.–1919. aug. 12.); az ő kormánya nevezte ki Horthy Miklóst, az ún. nemzeti hadsereg fővezérévé. A Friedrich-, majd a Huszár-kormány belügyminisztériumi államtitkára (1919. szept.–1920. márc.). Budapesten folytatott ügyvédi gyakorlatot, s az újjászervezett Függetlenségi és ’48-as Párt (Kossuth Párt) egyik vezetőjeként (1919–1924) sikertelenül indult az 1920-as és az 1922-es nemzetgyűlési választásokon is (Budapest, XV. választókerület). A Magyar Szabadságpárt tagja (1929. jan.), majd hosszabb időre visszavonult a politikai élettől. A II. világháború végén, 1943-ban Bartha Alberttel megalapította a Független Magyar Polgári Pártot, amely csatlakozott a szociáldemokraták és kisgazdák szövetségéhez. Az ország német megszállása után a nyilasok túszként Sopronkőhidára hurcolták (1944 vége), ahonnan Ausztriába, majd Bajorországba került (1945. szept.-ben tért vissza). A világháború után eredménytelenül próbálkozott a Kossuth Párt felélesztésével. A Független Magyar Demokrata Párt országgyűlési képviselője (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1947–1949) és a párt parlamenti képviselőcsoportjának elnöke (1948–1949; lemondott: 1949. márc. 21.). A kormányprogramban pártja vezérszónoka. Az Ügyvédi Kamara felfüggesztette tagságát (1949), majd Budapestről kitelepítették Tarcal községbe (1951). Ismét ügyvédként dolgozhatott (1958-ig). A páter Faddi Othmár-féle szervezkedés során őt is kihallgatták (és figyelmeztetésben részesítették: 1954). A forradalom idején részt vett a Szabadság Párt újjáalakításában (1956. okt.), s annak a küldöttségnek is a tagja, amelyik a pártalakítást követően a Parlamentbe ment és tájékoztatta Nagy Imrét a szervezet újjáalakításáról. A forradalom bukása után, a forradalom idején tanúsított magatartása miatt figyelmeztetésben részesítették (1959). Később még kihallgatták a Matheovits Ferenc és társai „összeesküvése” ügyében (1964).

Emlékezet

Budapesten, a Lipótvárosban élt (V. kerület Balassi Bálint utca 9–11.). A Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A függetlenségi és köztársasági gondolatot hangsúlyozó Országos Habsburgellenes Liga alapító tagja. A faji megkülönböztetést elítélő, a német befolyás ellen fellépő Törzsökös Magyarok Egyesületének tagja (1938-tól) és elnöke (1941). Az Angol–Magyar Társaság tagja, szervezője (1946–1947).

Szerkesztés

Írásai – többek között – a Debrecen (1903, 1908, 1911), a Pesti Hírlap (1908), az Egyetemi Lapok (1909), a Magyarország (1909, 1918) és az Arad és Vidéke c. lapokban jelentek meg (1911).