Iskola

A bp.-i József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1927), a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953).

Életút

Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, Szibériában hadifogoly volt (1916–1920). Hazatérése után a Magyar–Amerikai Petróleum Rt. üzemmérnöke (1925–1926), a Kolbányi és Pákozdy Mérnöki Iroda tervezőmérnöke (1928). A Magyar Általános Vas-, Acél- és Gépgyár (MÁVAG) tervező mérnöke (1928–1945), műszaki tanácsosa (1945), uo. a budapesti gyár igazgatóhelyettese (1945), az Igazgatósági Műszaki Főosztályának vezetője (1946), a MÁVAG ig.-ja (1947), a Mozdonyosztály tervezője (1947–1951). A BME Gépészmérnöki Kar Vasúti Géptan Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952. szept. 1.–1962. márc. 31.) és az Egyetem oktatási rektorhelyettese (1955–1958). Gőzmozdonyok, ill. Kandó-típusú villamos mozdonyok tervezésével és üzemi vizsgálatával, a MÁVAG-üzemek kapacitásvizsgálatával – különös tekintettel a gyártási folyamatok szűk keresztmetszeteire – foglalkozott. Az alkatrészgyártás elvei szerint szervezte át a mozdonygyártást, ezzel jelentősen felemelte a mozdonygyártás kapacitását, számottevő üzemi beruházás nélkül.

Elismertség

Az MTA Közlekedési Főbizottsága tagja (1951-től), Vasúti Közlekedési Szakbizottságának elnöke (1953-tól). A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) vezetőségi tagja, a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) tagja.