Maróthy János
Maróthy János

2024. március 29. Péntek

Maróthy János

zenetörténész, esztéta

Születési adatok

1925. december 23.

Budapest

Halálozási adatok

2001. augusztus 10.

Érd


Család

Sz: Maróthy Jenő középiskolai tanár, Hein Margit dr., leánygimnáziumi tanár. 2. F: 1982-től Batári Márta. Leánya: Maróthy Zsuzsanna (1959–) középiskolai tanár, ill. Maróthy Johanna (1987–) és Maróthy Szilvia (1989–); fia: Maróthy György (1965–) és Maróthy Zoltán (1967–), ill. Maróthy Dávid (1984–).

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen esztétika–művészettörténet–zenetörténet szakon végzett és Lukács Györgynél bölcsészdoktori okl. (1948), a Zeneművészeti Főiskolán Viski János tanítványaként zeneszerzői okl. szerzett (1951), a zenei tudományok kandidátusa (1959), doktora (1967).

Életút

A Bartók Béla Szövetség előadója és az Éneklő Nép c. folyóirat szerkesztője (1949–1950), az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője (1950–1951). Az MTA–TMB-n Szabolcsi Bence aspiránsa (1951–1955), a Zeneművészeti Főiskola főisk. adjunktusa (1955–1957), tud. munkatársa (1957–1961), az MTA Bartók Archívuma tud. munkatársa (1961–1969), az MTA Zenetudományi Intézete tud. főmunkatársa, tud. tanácsadója, egyúttal a Zeneszociológiai, ill. Szisztematikus Zenetudományi Osztály alapító vezetője (1969– 1996). Az ELTE BTK Esztétika Tanszék egy. docense (1974–1980), egy. tanára (1980. júl. 1.–1995. dec. 31.). A zene társadalmi meghatározottságával, történeti tömegfolyamataival, a zene és az emberi viselkedés kapcsolataival, a mai magyar zene vizsgálatával, Szabó Ferenc munkásságával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi munkásdal, az európai népdal történetének, a városi tömegek zenélésének kutatása terén. Nemzetközileg is az elsők között vizsgálta a hangzó zene mikroszkopikus összetevőit, a hangkutatás viselkedésbeli megalapozottságát, a zene neurobiológiai vonatkozásait, az ún. etno-muzikológiai kutatások úttörője. Zeneszociológiai tevékenysége is jelentős.

Elismertség

Az MTA Zenetudományi Bizottsága tagja, majd elnöke (1991–1995), az MTA Doktori Tanács Zenetudományi Szakbizottságának tagja, a Népzenekutató Csoport Tudományos Tanácsának tagja, a Munkásdalkutató Munkaközösség vezetője. A Magyar Zeneművészek Szövetsége Tömegzenei Szakosztályának (1950–1951), Zenetudományi Szakosztályának vezetője (1962-től). Az Eszmélet Baráti Kör elnöke.

Elismerés

Munka Érdemrend (ezüst, 1966), Április 4. Érdemrend (1985). Erkel Ferenc-díj (1961), SZOT Díj (1969), a Művészeti Alap Zenei Nagydíja (1984), Lukács György-emlékérem (2001).

Szerkesztés

A Magyar Zene és a Studia Musicologica c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1960-tól). A Popular Music évkönyvsorozat (Cambridge, 1982–1987) és a Musica/Realta folyóirat l. szerkesztője (1987-től). Az Eszmélet c. folyóirat munkatársa.

Főbb művei

F. m.: A középkori tömegzene alkalmai és formái. (Zenetudományi Tanulmányok. I. Bp., 1953)
A középkori tömegzene alkalma és formái. (Kodály-emlékkönyv. Bp., 1953)
A népzene fejlődésének néhány kérdése a Szovjetunióban. (Bp., 1953)
A magyar zene fejlődésének néhány időszerű kérdése. (Társadalmi Szemle, 1954)
Erkel opera-dramaturgiája és az opera fejlődésének néhány kérdése. (Zenetudományi Tanulmányok. II. Erkel Ferenc és Bartók Béla emlékére. Bp., 1954)
Az európai népdal születése. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1960
kivonatosan? Zenetudományi Tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára. Bp., 1957)
Glinka. (Magyar Tudomány, 1957)
Erkel útja a „hősi-lírai” operától a kritikai realizmus népi ágáig. (Magyar Zene, 1960 és Zenetudományi Tanulmányok. IX. Bp., 1961
németül Studia Musicologica, 1961)
Régi magyar drámai emlékek. 1–2. (Magyar Zene, 1961)
A nacionalizmus és a magyar zenetörténet. – „Társadalmi dal.” Bibliográfiai adalékok a zenetudomány egy fontos problémaköréhez. (Magyar Zene, 1962)
A hagiográfiától a historiográfiáig. (Magyar Zene, 1963)
A realizmusról – általában és konkréten. (Társadalmi Szemle, 1964)
A magyar munkásdalkutatás. – Utak és válaszutak a mai marxista zenetudományban. Ujfalussy Józseffel, Zoltai Dénessel. – Az esztétikai és ideológiai kategóriák viszonya, különös tekintettel a mai zenére. Ujfalussy Józseffel, Zoltai Dénessel. (Magyar Zene, 1965)
Zene és polgár – zene és proletár. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1966
angolul: Bp., 1974)
Zeneművészet és munkásmozgalom Magyarországon. (Munkásének. 1919–1945. Bp., 1967)
A parasztdaltól a munkásdalig. Szerk. Katona Imrével, Szatmári Antallal. A függelékben A munkásdalkutatás válogatott nemzetközi bibliográfiája. Összeáll. Voigt Vilmos. (Bp., 1968)
A beat ürügyén – a művelődésről. (Muzsika, 1969)
Szabó Ferenc indulása a „népi-lírai klasszicizmustól” az „expresszionizmusig”. 1926–1928. Kismonográfia. (Bp., 1970)
Szabó Ferenc – az ismert és az ismeretlen. (Muzsika, 1972)
Barikád és szerenád: egy ismeretlen Szabó műről. (Magyar Zene, 1972)
Szocialista kultúra és marxista zeneszociológia. Ujfalussy Józseffel, Zoltai Dénessel. (Magyar Zene, 1973)
Zene, forradalom, szocializmus. Szabó Ferenc útja. (Elvek és utak. Bp., 1975)
Zene, realizmus, szocializmus. (Magyar Zene, 1975)
Van-e szocialista realizmus a zenében? („Vár egy új világ.” Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből. IV. Szerk. Illés László, József Farkas. Bp., 1975)
A népballada története. (Muzsika, 1976)
A reklám nélküli „ellen-zenekultúrától” az „ellen” nélküli zenekultúráig. (Helikon, 1976)
Eisler, Hanns: A zene értelméről és értelmetlenségéről. Vál. írások. Vál., szerk., az utószót írta Zoltai Dénessel. Ford. Balázs István, Tandori Dezső. (Bp., 1977)
Harmonic Disharmony. Shostakovich’s Quintet. (Studia Musicologica, 1977)
A forradalom zenéje és a zene forradalma. (Muzsika, 1977)
Betz, Albrecht: Hanns Eisler. Egy formálódó kor zenéje. Ford. Klausz Zsuzsa. Az utószót írta M. J. (Bp., 1978)
A cselekvő ember zenéje. Munkásmozgalom és zenekultúra. (Párttörténeti Közlemények, 1979)
Svéd zene Magyarországon. Többekkel. (Muzsika, 1980)
Az újra időszerű Szabolcsi Bence. (Magyar Zene, 1980)
Zene és ember. Monográfia. (Bp., 1980
olaszul: Milano, 1987)
Népiség és folklór – ma. Történeti és aktuális megfontolások a marxista népiségelmélethez. – Zene és szocializmus. (Zenekultúránkról. Szerk. Balázs István. Bp., 1982)
A zeneszerző Szabó. Emlékezések. Szerk. (Bp., 1984)
Aperion musikon. A zenei végtelen. Batári Mártával. (Bp., 1986)
Kevesebb vagy több szocializmust? – Induló és forradalom. (Eszmélet, 1990)
Neurobiológia, viselkedéstudomány, hangmikroszkópia – és lehetséges találkozási pontjaik a zeneesztétikában. (Magyar Zene, 1990)
Önkéntelen szocializmus? Kulturális politika a kapitalizmusban. – Mindig-új baloldal. (Eszmélet, 1993)
Rite and Rhythm. From Behaviour Patterns to Musical Structures. (Studia Musicologica, 1993/94)
Zene és gesztus. (Muzsika, 1993)
Zene, avantgarde, baloldal. (Ezredvég, 1994)
Zene és csend – harmadik olvasatban. (Határ, 1994)
Zenevízió. (Café Babel, 1995)
Rítus és ritmus. A viselkedésmintáktól a zenei szerkezetekig. („Jelbeszéd az életünk.” A szimbolizáció története és kutatásának módszerei. Szerk. Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor. Bp., 1995)
Logosz és/vagy aiszthétisz. (Magyar Zene, 1996)
Asystematic Music – Systematic Musicology? (Ethnologische und systematische Musikwissenschaft. Bratislava, 1998)
„Relatív szinkronizáció.” A zenei szerveződés kulcsa fizikai, biológiai és esztétikai nézőpontból. (Zenetudományi Dolgozatok, 1999)
Cognitive Musicology. Praised and Reproved. (Studia Musicologica, 2000)
Kívülről megújuló zenetudomány. (Muzsika, 2001).

Irodalom

Irod.: Zenei lexikon. I–III. köt. Átd. kiad. Főszerk. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. (Bp., 1965)
Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. (Bp., 1979
2. bőv. kiad. 1988)
SZOT Díjasok. Szerk. Kulcsár Ödön. (Bp., 1981)
Brockhaus–Riemann: Zenei lexikon. I–III. köt. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. (Bp., 1983–1985)
A Művészeti Alap zenei nagydíjasa: M. J. (KÓTA, 1985)
M. J. 70 éves. (Muzsika, 1995)
M. J. 75 éves. (Muzsika, 2000)
Krausz Tamás: M. J. 1925–2001. (Eszmélet, 2001)
M. J. (Muzsika, 2001).

Megjegyzések

Lexikonok eltérő halálozási hely: Budapest!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője