Család

Szülei: Altmann Ferenc (1879. febr. 9. Kassa, Abaúj-Torna vm.–1915. okt. 3. Sásd. Temetés: 1915. okt. 5. Sásd) járási állatorvos, Györgyövics Ilona (1885. Vécs, Heves vm.).

Testvére: Abádi Ferenc (= Altmann Ferenc, 1904. jan. 16. Sásd–1990. Siófok) fogorvos.

Iskola

A dombóvári Esterházy Miklós Nádor Reálgimnáziumban éretts. (1932), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (Altmann Gyula néven, 1938).

Életút

Kaposvárott helyettes körorvos (1938–1940), a Kaposvári Megyei Kórház segédorvosa (1940–1947?).

Pécsett kinevezett körorvos, ill. körzeti orvos (1947?–1951), a Baranya Megyei Tanács VB Egészségügyi Osztályának vezetője (1951–1955), az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító–megelőző Főosztályának vezetője (1955–1957), a Fővárosi Tanács VB Egészségügyi Osztályának vezetője (1957–1961). A Fővárosi VII. kerületi Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat szolgálatvezető főorvosa és a VII. kerületi Állami Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség vezetője (1961–1978).

Jelentős szerepet játszott az 1945 utáni egészségügy újjászervezésében, a szocialista egészségügyi szervezetek, elsősorban a közegészségügyi és járványügyi állomások (= Köjál) rendszerének kialakításában. Szakíróként elsősorban egészségügyi-szervezési, történeti dolgozatokat és népszerűsítő írásokat közölt. Vadászírói munkássága is értékes, visszaemlékezései kéziratban maradtak.

Elismertség

A Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ) választmányának póttagja (1959-től).

Elismerés

Szocialista Munkáért (1953), Vöröskereszt Munkáért (ezüst, 1970), Honvédelmi Érdemérem (1970), Szakszervezeti Munkáért (1976), Honvédelmi Érdemérem (25 éve, 1977).

Szerkesztés

Az Orvostörténeti Könyvtár Közleményei (1955-től) és a Budapesti Közegészségügy szerkesztőbizottságának alapító tagja (1969–1984).

A Magyar Vadász (1967–1968), ill. a Nimród c. vadászlapok szerkesztőbizottságának tagja (1969–1973), ahol vadászfotói is megjelentek.