Iskola

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen Szádeczky Kardoss Gyula tanítványaként természetrajzot hallgatott, majd Bp.-en polgári iskolai tanítóképzőt végzett (1908) és a bp.-i tudományegyetemen természetrajz szakos tanári okl. szerzett (1908). A jénai egyetemen és a berlini bányászati akadémián földtani előadásokat hallgatott (1912–1913).

Életút

A székelykeresztúri tanítóképző intézet (1916–1931), a székelyudvarhelyi gimnázium r. tanára (1931–1947); közben meghívást kapott Kaliforniába az ottani sós források szakvéleményezésére (1926). A Székelyföld földtani viszonyaival, ásványkincseivel és gyógyvízforrásaival fogl. Élete egyik fő műve a Székelyföld ásványvíztérképe, amely kb. 2000 forrást tartalmaz. Az őslénytant számos új faj felfedezésével gazdagította: korábban ismeretlen tengeri mészalga kövületére bukkat, új diatoma (= kovamoszat) fajra bukkant, amelyet róla neveztek el (Amphora Bányaiana). Számottevőek voltak ősnövénytani kutatásai is, amelyek alapján megírta a Székelyföld paleobotanikáját. Értékes felszínalaktani vizsgálatokat végzett és több új felismerésre jutott a Szent Anna-tó és a Gyilkos-tó keletkezéséről, az alsórákosi bazaltkitörésekről, ill. a torjai Büdös-barlangról. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum fennállásának 50. évfordulóján, 1929-ben tartott jubileumi tudományos ülésszakon indította el, majd szervezte a minden év nyarán rendezett Hargita- expedíciókat, amelyeken a Székelyföldet megismerni és kutatni akarók (tudósok, egyetemi hallgatók és természetbarátok) vettek részt. Az 1940-es évek elején megbízták az Orbán Balázs Borvízkutató Intézet megszervezésével, amelynek felállítását azonban a Székelyföld Romániához való visszakerülése megakadályozta.

Emlékezet

Új diatoma (= kovamoszat) fajra bukkant, amelyet róla neveztek el (Amphora Bányaiana). Hagyatékát a Székelyudvarhelyi Múzeum őrzi, ahol emlékszobáját is kialakították.

Szerkesztés

A székelyudvarhelyi Székelység c. tudományos ismeretterjesztő folyóirat alapító szerkesztője (1931–1944).