Család

A család görög eredetű (eredetileg Nakosznak hívták). Nagyapja, Nákó Kristóf és testvére Nákó Cirill az 1780-as években vásároltak nagy uradalmakat Torontál vm.-ben. A család 1784-ben nyert nagyszentmiklósi előnevet, 1813-ban emelték grófi rangra. 1799-ben, Nákó Kristóf egyik földművese talált rá az ún. nagyszentmiklósi aranykincs leletre. Sz: Nákó Sándor (1785–1848), gr. Festetics Terézia. F: 1842-től bobdai Gyertyánffy Berta (1820–1882) műkedvelő festő és zongoraművésznő.

Iskola

Tanulmányait magánúton végezte, majd Torontál vm.-i birtokain gazdálkodott.

Életút

A Főrendiház tagja (1861–1901). Cs. és kir. kamarás (1850-től). Nagyapja, gr. Nákó Kristóf nagyszentmiklósi birtokán földmívesiskolát alapított (1799-ben), amely az 1850-es években az úrbéri átalakulások után megszűnt. Nákó Kálmán közszereplését a nagyszentmiklósi földmívesiskola újjáalapításával kezdte, amelyet gazdag javadalommal is ellátott (1864-ben). Nagyszentmiklósi birtokát országos hírű mintagazdasággá alakíttatta át, ugyanitt, az általa építtetett kastélyában 5000 kötetes könyvtárat, műkincs- és kéziratgyűjteményt, ill. híres magánképtárat állított fel. Felesége váratlan halála után, emléke megörökítésére Nagyszentmikóson kórházat, Pusztaporgányon mintaiskolát létesített. A Magyar Tudós Társaságnak 1860-ban 10 000 koronát adományozott.

Emlékezet

A magyarországi lóversenyzés támogatója volt. Halála után, emlékére a bp.-i tavaszi lóversenyen rendezték meg a Nákó-díjat (1903-tól). Feleségének, Gyertyánffy Bertának 1906-ban gyűjteményes tárlata volt az Iparművészeti Múzeumban. Néhány képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.