Iskola

A Debreceni Tudományegyetemen kémia–fizika szakon tanult (1945–1946), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen okl. szerzett (1949), a kémiai tudományok kandidátusa (1954), doktora (1958), az MTA tagja (l.: 1965. ápr. 23.; r.: 1985. máj. 9.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Fizika–Kémiai Tanszék gyakornoka (1948–1950), tanársegéde (1950–1951), az MTA–TMB-n Erdey-Grúz Tibor aspiránsa (1951–1954), az MTA KKKI tud. főmunkatársa (1954–1972), tud. tanácsadója (1972–1980); osztályvezetője (1954–1958), igh.-e (1959–1968), ig.-ja (1969–1971), az ELTE TTK Kémiai Tanszékcsoport Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék egy. tanára (1981. júl. 1.–1997. dec. 15.); a tanszék vezetője (1981–1992). – Kémiai reakciókinetikával és katalíziskutatással fogl. Kinetikai vizsgálatokkal kiderítette számos folyadékfázisú hidrogénezési folyamat részfolyamatait, jelentősen továbbfejlesztette a folyadékfázisban végbemenő katalitikus reakciók és a hidrogénmolekula katalitikus aktiválódása ált. törvényszerűségeire vonatkozó addigi ismereteket. Elektromos analóg segítségével elsőként oldotta meg az ún. inhomogén peremfeltételű diffúzió egyenletét, továbbá elsőként állapította mega hidrogénezés sebessége és a katalizátor elektródpotenciálja közötti összefüggés matematikai alakját. Tud. pályafutásának második szakaszában elsősorban ip. katalitikus folyamatokkal és aromás izocianátok előállításával fogl. A reformáló katalizátorok modifikálására – a fémadszorpció módosításával – új eljárást dolgozott ki. – Az MTA–TMB tagja (1980–1985). Az MTA Fizikai Kémiai és Szervetlen Kémiai Biz. tagja. – Szoc. Munkáért (1963), Akadémiai Díj (1964), Munka Érdemrend (arany, 1975). – Reaction Kinetics and Catalysis Letters szerkesztőbiz.-ának tagja, m. társelnöke.