Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Alexics György
    Báthy Anna
    Krassó György
    Major Tamás, tasnádi
    Sík Endre

    Trencsényi-Waldapfel Imre

    irodalomtörténész, klasszika-filológus, műfordító, író

    1935-ig Waldapfel Imre 


    Született: 1908. június 16. Budapest
    Meghalt: 1970. június 2. Budapest

    Család

    Nagyszülei: Waldapfel Ármin (1815. okt. 19. Beszterce, Trencsén vm.–1892. febr. 21. Drétoma, Trencsén vm.), Deutsch Jozefin (1829. jún. 29. Freiberg, Morvaország–1892. jan. 26. Trencsén); Weisz (= Weiss) Sándor, Eiser Róza. Szülei: Waldapfel János (1866. okt. 14. Nagyzablát, Trencsén vm.–1935. nov. 5. Bp.) pedagógus, tanügyi író, Weisz Anna (1881–1920). Waldapfel János testvére: Waldapfel Leó (1868. dec. 24. Nagyzablát, Trencsén vm.–1926. márc. 13. Balassagyarmat) jogász, ügyvéd, a Balssagyarmati Ügyvédi Kamara elnöke.

    Trencsényi-Waldapfel Imre testvérei: Waldapfel Gábor (1901–1945) konzervgyári tisztviselő, Waldapfel József (1904. okt. 28. Bp. – 1968. febr. 14. Bp.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja), Waldapfel Eszter (1906. ápr. 2. Bp. – 1968. máj. 21. Bp.) könyvtáros, történész, kandidátus és Waldapfel László (1911. dec. 26. Bp.–1942. dec. 11. Bugyonnij, Szovjetunió) matematikus. Felesége: 1934–1970: Petrolay Margit (1908. febr. 11. Bp.–1997. dec. 20. Bp.) írónő.

    Trencsényi-Waldapfel Imre gyermekei: Trencsényi Imre (1935–) író, újságíró, dramaturg, Trencsényi Borbála (1943–) tanár, tankönyvíró, Trencsényi László (1947–) pedagógus.

    Iskola

    A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1931), magyar–latin–görög szakos középiskolai tanári okl. (1932), a klasszikus ókor szellemi hagyatéka tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946).

    Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1950. dec. 2.).

    Életút

    Munkanélküliként alkalmi szellemi munkákból (fordítás, szerkesztés) élt (1932–1938), az Új Idők Irodalmi Intézetben az Új Idők Könyvtára és a Művelődés Könyvtára segédszerkesztője, ill. a Vállalat ifjúsági kiadványainak lektora (1938–1947: megszakítással), a Fővárosi Népművelési Központ munkatársa (1947–1948). A Szegedi Tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1948–1950) és az Egyetem rektora (1949–1950), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Egyetemi és Múzeumi Főosztályának vezetője (1950). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1946–1950), ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1970) és az Egyetem rektora (1950–1953); közben a Latin Tanszék (1950–1967), a Latin–Görög Filológiai Tanszék vezetője (1967–1970), egyúttal az MTA Ókortudományi Kutatócsoport vezetője.



     

    A Magyar Úttörők Szövetségének egyik megszervezője és első vezetője (1946-tól).



    A 20. századi magyar klasszika-filológia tudomány egyik jelentős személyisége, akinek munkásságára nagy hatással volt mestere, Kerényi Károly (1897–1973). Görög–latin antikvitással, elsősorban az antik műveltség továbbélésével, görög–latin vallástörténettel, a magyar humanizmus történetével, ill. 20. századi magyar és világirodalommal foglalkozott. Tudománynépszerűsítő tevékenysége is értékes, Görög–római mitológia c. műve (1936), a magyar tudományos ismeretterjesztő irodalom egyik klasszikusa. Többször is átdolgozott, számos nyelvre lefordított műve a magyar klasszika-filológia történetében elsőként nyújtott közérthető formában – de a kor legmagasabb tudományos színvonalát képviselve – összefoglalást a görög–római mitológiáról. Korszakos műve nemcsak a közismert történeteket meséli el, hanem kísérletet is tesz az egyes istenalakokkal és hősökkel kapcsolatos mítikus elbeszélések számbavételére, a vallásos és poétikus hiedelmek szétválasztására, egyúttal tisztázza a vallás és mítosz egymáshoz való viszonyát, azok társadalmi funkcióit és eredetét. Kutatásait az ifjúság számára „újraírta”, a Görög regék az egyik legsikeresebb ifjúsági népszerűsítő könyv lett: húsz kiadásban milliós példányszámban jelent meg. Munkásságából kiemelkedik még a tíz kötetből álló kismonográfia-sorozata (Klasszikus arcképek, 1964).

     

    Pályafutása kezdetén barátja, Radnóti Miklós (1909–1944) buzdítására verseket is írt, ill. Hajnal Annával egy rövid életű folyóiratot (Argonauták, 1937–1938) is szerkesztett. A legenda szerint, amikor a fasiszta német hadsereg bevonult Rotterdamba (1940. máj. 14.), és a város jelentős részét elpusztította (beleértve Rotterdami Erasmus szülőházát is) Erasmus halála címmel egy szonettet írt. Amikor a lapok nem közölték költeményét, egy egész könyvet írt róla (Erasmus és magyar barátai, 1941). Trencsényi-Waldapfel Imre Erasmus könyvével addigi ismeretlen adatok alapján feldolgozta a rotterdami humanista magyarországi kapcsolatát és hatását, egyúttal írásával tiltakozott a fasizmus barbársága ellen, és kiállt a humanizmus általánosan elfogadott értékei mellett. Trencsényi-Waldapfel Imre később is írt még néhány verset, közülük a Radnóti Miklós emlékének szánt Kilencedik ecloga emelkedik ki (utalva arra, hogy Radnóti az antik műfajt felelevenítve nyolc eclogát írt; a vers a Tiszatáj 1948/6-os számában jelent meg). Radnótiról több írásában is megemlékezett, valamint ő rendezte sajtó alá összegyűjtött verseit és a külön kiadványként is megjelent eclogákat.

     

    Folkloristaként magyar népmese-feldogozásokat vizsgált, feleségével, Petrolay Margittal maga is több modern mesét írt, amelyekben a modern gyermeklélek ismerete jelenik meg. Műfordítóként elsősorban klasszikus görög szerzőket (pl. Hésziodosz, Menandrosz, Szophoklész stb.) tolmácsolt, legismertebb műve Szophoklész Antigoné c. drámájának magyar nyelvű fordítása.

    Emlékezet

    Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, az Óbudai Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).

    Írásai 1935 okt.-től Waldapfel Imre néven jelentek meg. A Trencsényi névváltozatot családja születés helye (Nagyzablát, Trencsén vármegye) után vette fel.

    Elismertség

    Az Ókortudományi Társaság alelnöke (1958–1970), elnöke (1970). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja. Az Eiréné Bizottság tagja, elnöke (1964–1965).

    Az International Association for History of Religions végrehajtó bizottságának tagja (1965-től).

    Elismerés

    Magyar Köztársasági Érdemérem (arany, 1948), Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1950), Munka Érdemrend (1955, 1958, 1960; arany, 1966), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

     

    Baumgarten-jutalom (1947), Baumgarten-díj (1949), Ábel Jenő-emlékérem (1968), Állami Díj (1970).

    Szerkesztés

    Az Argonauták c. évnegyedes folyóirat (Hajnal Annával, 1937–1938), az Officina Képeskönyvek c. könyvsorozat (Kenyeres Imrével, 1937–1943), az Új Szó gyermekmellékletének szerkesztője (1947–1948).

    Az Acta Antiqua. Az MTA Klasszika-filológiai Közleményei szerkesztője, főszerkesztője (1951–1970), a Magyar Tudomány főszerkesztője, ill. felelős szerkesztője (1956–1965) és a szerkesztőbizottság tagja (1966–1970).

    Az Antik Tanulmányok szerkesztőbizottságának tagja (1954-1970).

    Főbb művei

    F. m.: „Görög tragédiánk” egykorú bírálója. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1930)
    A Lugossy-kódex éneke a gyöngyökről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1931)
    Bornemisza Péter nyelvművészete. (Nyugat, 1931)
    Gyöngyösi-dolgozatok. (Irodalomtörténeti füzetek. 42. Bp., 1932)
    Humanizmus-kutatás, klasszika-filológia, magyar irodalomtörténet. Huszti Józsf Janus Pannoniusáról. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1932)
    A latin versművészet utolsó korszakából. Rájnis József Pásztori dalához. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1933)
    Humanizmus és nemzeti irodalom. (Irodalomtörténet, 1933)
    Tanaquillus Faber a hajó allegóriájáról. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1933)
    Az európai öntudat filológiája. Adalékul a magyar humanizmus-kutatás problematikájához. (Válasz, 1934)
    Az ezüst pagoda. Petrolay Margit és T-W. Imre meséi. D. Róna Emy rajzaival. (Bp., Dante Kiadó, 1934)
    Baróti Szabó Dávid heroidái. – XVII. századi fordítástöredék Horatiusból. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1934)
    Ió Byblosban. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1934)
    Vergilius. (Apollo, 1934)
    Gyöngyösi István. (Magyartudomány, 1935 és külön: A Magyarságtudomány tanulmányai. 2. Bp., 1936)
    Erasmus halálának 400. évfordulójára. (Szép Szó, 1936)
    Küküllei János. (Mai magyarok régi magyarokról. Szerk. Fejtő Ferenc, Ignotus Pál, József Attila. Bp., Szép Szó, 1936)

     

     

    Görög–római mythologia. A klasszikus ókor istenei és hősmondái. Aranyozott, dombornyomásos kiadói vászonkötésben. (Bp., Győző Andor kiadása, 1936; 2. bőv. kiad. 1948)
    Mitológia. (3. bőv. és átd. kiad. Bp., Művelt Nép, 1956; 4. átd. és bőv. kiad. Bp., Gondolat, 1960; 5. kiad. 1963; 6. kiad. 1968; 7. kiad. 1974; 8. kiad. 1983; oroszul: Moszkva, 1959. Ford.: Avgyejev, Vszevolod Jegorovics; németül: Bp.–Berlin, 1964; 2. német kiad. 1966; 3. német kiad. 1968; 4. német kiad. 1969; 5. német kiad. 1971; 6. német kiad. 1974; 7. német kiad. 1979; lengyelül: Warszawa, 1967; cseh nyelven: Praha, 1967; litvánul: Vilnius, 1971; szlovákul: Bratislava, 1973)

     

     

    Christophorus. (Mahler Ede-emlékkönyv. Bp., 1937)
    Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó. (Argonauták [folyóirat], 1937)
    A régi Pest-Buda. Egykorú képek és leírások. A borító lap Georg Houfnagel, a címlapkép George Hering metszete alapján készült. (Officina Képeskönyvek. 1. Bp., 1937; angolul: British Travellers in Old Budapest. Old Pictures and Descriptions. Bp., 1937; 2. kiad. 1944)
    Jegyzetek a Zalán futásához. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1939)
    A Hármas Kis Tükör svájci mintája. (Magyar Paedagogia, 1940)
    A magyar és németalföldi „Athénás”. (Irodalomtörténet, 1941)
    Az igazi királyfi. Mese. Petrolay Margittal. (Bp., Dante Kiadó, 1940)
    Púrim-játék Csekén. (Magyar Zsidó Szemle, 1940)
    Az oxfordi symposion. (Heller Bernát-emlékkönyv. Bp., 1941)
    Erasmus és magyar barátai. (Officina Képeskönyvek. 30–31. Bp., 1941)
    Érasme en Hongrie. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1942)
    Magyar vonatkozás egy 18. századi német bibliográfusnál. (Magyar Könyvszemle, 1942)
    Hóreb és Helikon. (Ararát [folyóirat], 1943)
    Két közmondás Mohács Magyarországáról. (Magyarságtudomány, 1943)
    Szerepjátszás és szóvállalás a nyelvben. (Széphalom [folyóirat], 1943)
    Görög irodalomtörténet. (A művelődés könyvtára. 17. A világirodalom története. I. köt. Az ókor irodalma. Bp., 1944)
    Martyr occultus. (Lyka Károly-emlékkönyv. Bp., 1944)
    Lucian. Orient and Occident in the Second Century. (A Magyar Keleti Társaság kiadványai. 11. Bp., 1945)
    Az Ábrahám-legendától a Kristóf-legendáig. (Tanulmányok a zsidó tudományok köréből. Guttmann Mihály emlékére. – Jewish Studies. In Memory of Michael Guttmann. Szerk. Lőwinger Sámuel. Bp., 1946)
    Honti János. (Ethnographia, 1946)
    Könyvtörténeti adat a XVIII. század Rákóczi kultuszához. (Magyar Könyvszemle, 1946. 1-4.)
    Ádám és Ahasvérus. Az ember tragédia forrásaihoz és értelmezéséhez. (Az irodalomtörténet füzetei. 21. Bp., 1947)
    Vallástörténet és szövegkritika. Megjegyzések Hésiodos és Sophoklés szövegéhez. (Antiquitas Hungarica, 1947)
    Arany János és Petőfi Sándor levelezése. (Forum, 1948)
    „Csillag esik, föld reng.” Magyar századok. (Horváth János-emlékkönyv. Bp., 1948)
    Egy bibliai tárgyú görög tragédia. Irodalomtörténeti tanulmány Ezekiélos töredékeinek fordításával. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1948)
    Humanizmus és marxizmus. (Bp., Hungária Hírlapnyomda, 1948)
    Szabó Árpád: Sokrates és Athén. (Társadalmi Szemle, 1948. 6–7.)
    Sztálin és a költészet. (Tiszatáj, 1949. 4. és külön: A Tiszatáj füzetei. 34. Szeged, 1950)
    Makszim Gorkij irodalmi tanulmányai. (Népszava, 1950. dec. 31.)
    Homérosi kompozíció. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1950. máj. 22.; megjelent: magyarul: MTA Nyelv- és Irodalmi Tudományok Osztálya Közleményei, 1951. 3-4.; franciául: La composition homérique. Acta Antiqua, 1951. 1-2.)
    Bellerophontés. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1951. dec. 13.; megjelent: MTA Nyelv- és Irodalmi Tudományok Osztálya Közleményei, 1952. 1-4.; oroszul: Acta Antiqua, 1953)
    Une tragédie grecque à sujet biblique. (Acta Orientalia, 1952. 2-3.)
    Köszöntjük Sztálint, a népek tanítóját. (Pedagógiai Szemle, 1952. 6.)
    Rákosi Mátyás tanításai felsőoktatásunk számára. (Felsőoktatási Szemle, 1952. 1.)
    Az irodalmi nyelv és forma kérdései Sztálin nyelvtudományi munkáinak megvilágításában. T.-W. I. előadása az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya 1952. febr. 25-én tartott ülésén. (MTA Nyelv- és Irodalmi Tudományok Osztálya Közleményei, 1953. 1-2.)
    Nyelv- és irodalomtudományunk feladatai a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa után. T.-W. I. előadása az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya 1953. márc. 23-án tartott ülésén. (MTA Nyelv- és Irodalmi Tudományok Osztálya Közleményei, 1953. 3-4.)
    A két Ádám-mítosz társadalmi háttere. (Antik Tanulmányok, 1954. 1-3.)
    Vergilius V. eclogája. (Antik Tanulmányok, 1954. 4.)
    Die orientalische Verwandtschaft des Prooimions des hesiodischen Theogonia. (Acta Orientalia, 1955. 1-2.)
    The Pandoramyth. (Acta Ethnographica, 1955)
    Tritogeneia. (Antik Tanulmányok, 1955. 1-2.)
    Danaé mítosza Keleten és Nyugaton. (Antik Tanulmányok, 1956. 1-3.)
    Ivan Franko és Magyarország. (Magyar Tudmány, 1956. 1-3)
    A nagykőrösi évek tanulsága. T.-W. I. előadása a nagykőrösi Arany-napok keretében, az Arany János Múzeum megnyitásán. (Magyar Tudomány, 1957. 7-8.)
    Aristophanés pályakezdése. (MTA Nyelv- és Irodalmi Tudományok Osztálya Közleményei, 1957. 1-4.)
    Orphikus himnusz a Naphoz. (Antik Tanulmányok, 1957. 3-4.)
    Petrarca szonettje Brodarics levelében. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957. 3.)
    Terentius vígjátéka L. Aemilius Paulus temetésén. (Antik Tanulmányok, 1957. 1-2.; franciául: Une comédie du Térence, jouée aux funérailles de L. Aemilius Paulus. Acta Antiqua, 1957. 1-4.)
    Bakis jóslatai. (Antik Tanulmányok, 1958. 3-4.)
    Cicero és Lucretius. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1958. 1-4.; franciául: Cicéron et Lucrèce. Acta Antiqua, 1958. 3-4.)
    Quercus Mariana. (Filológiai Közlöny, 1958. 3-4.)
    Literatur und Folklore im klassischen Altertum. – Eine aesopische Fabel und ihre orientalischen Paralellen. (Acta Antiqua, 1959. 1-3.)
    Az új Menandrosz. (Magyar Tudomány, 1959. 7-8.)
    Menandros Dyskolosa. (Antik Tanulmányok, 1959. 1-3.)
    Über Kompositionsfragen der frühgriechischen Epik. (Das Altertum, 1959)
    Vallástörténeti tanulmányok. (Bp., Akadémiai, 1959; 2. bőv. kiad. 1960; németül: Untersuchungen zur Religionsgeschichte. Bp.–Amsterdam, 1966)
    A vallástörténet néhány időszerű kérdése. (Magyar Tudomány, 1960. 4.)
    Egyetemeink bölcsészeti karainak feladatai a VII. Pártkongresszus után. (Felsőoktatási Szemle, 1960. 1.)
    Neveléstudományunk feladatai. (Magyar Tudomány, 1960. 12.)
    Előadások a vallás és az ateizmus történetéből. I–III. köt. Dobrovits Aladárral és Hahn Istvánnal. Egy. jegyz. (Bp., ELTE, 1960–1961 és utánnyomások)
    Allgemeine Fragen der Religionsgeschichte. (Sozialökonomische Verhältnisse im Alten Orient und im Klassischen Altertum, 1961)
    Az apokrif Tamás-evangélium görög elemei. (Antik Tanulmányok, 1961. 1-2.)
    Das Bild der Zukunft in der Aneis. (Studii Classice, 1961)
    Die Hexe von Endor und die griechisch-römische Welt. – Das Thomas-Evangelium aus Nag’ Hammadi und Lukian von Samosata. (Acta Orientalia, 1961)
    Les églogues de Miklós Radnóti. (Acta Litteraria Hungaricae, 1961)
    Mesetudomány és vallástörténet. Honti János emlékezete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1961. 1-4.)
    Tudomány és vallás. T.-W. I. előadása a Magyar Tudományos Akadémia központ előadás-sorozatában, 1960. nov. 21-én. (Magyar Tudomány, 1961. 2.)
    Az Aeneis és költője. (A világirodalom klasszikusai. Vergilius, Publius Maro: Aeneis. Eposz. Ford. Lakatos István. Előszó. megjelent külön is: Bp., 1962)
    Der Hund in der Krippe. – Apollon Smintheus im Innerasien? (Acta Orientalia, 1962)
    Die Voraussetzungen der menandrischen Humanität im Dyskolos. (Acta Antiqua, 1962. 1-3.)
    Mindennek mérték az ember. Két fejezet a valláskritika történetéből. (Világosság, 1962. 1.)
    Móricz Zsigmond egy leveléhez. (Irodalomtörténet, 1962. 3-4.)
    Pedagógiai gondok és gondolatok. (Magyar Tudomány, 1962. 10.)
    Mimnermos a római elégia mintái között. (Antik Tanulmányok, 1963)
    Horatius és Poseidippidos. (Antik Tanulmányok, 1964)
    Les Suppliantes d’Eschyle. – …Regalique situ pyramidum altius. (Acta Antiqua, 1964. 1-2.)
    Marót Károly. (Magyar Tudomány, 1964. 3.)
    Sprichwort oder geflügeltes Wort? (Acta Antiqua, 1964. 3-4.)

     

     

    Klasszikus arcképek. I–X. köt. Életrajzi monográfiák közös védőtokban. I. köt. Homérosz. II. köt. Hésziódosz. III. köt. Aiszkhülosz. IV. köt. Szophoklész. V. köt. Arisztophanész. VI. köt. Menandrosz. VII. köt. Terentius. VIII. köt. Cicero. IX. köt. Vergilius. X. köt. Horatius. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1964)
    német nyelvű átd. kiad.: Von Homer bis Vergil. Gestalten und Gedanken der Antike. (Berlin–Weimar, 1969; 2. német kiad. 1975)

     

     

    Egyiptomi elemek az aranykori latin költészetben. – Ägyptische Motive in der lateinischen Poesie des goldenen Zeitalters. (Savaria. A Vas megyei múzeumok értesítője, 1965. 3.)
    Hans Christian Andersen in Ungarn. (Anderseniana. Odense, 1966)
    Humanizmus és nemzeti irodalom. Tanulmányok. (Bp., Akadémiai, 1966)
    Werden und Wesen der bukolischen Poesie. (Acta Antiqua, 1966. 1-2.)
    Antiquité et réalité contemporaine. (Acta Antiqua, 1967. 1-4.)
    Zur Frage der humanistischen Bildung in der sozialistischen Kultur. (Das Altertum, 1967)

     

     

    Görög regék. Kass János rajzaival. (Regék és mondák. Bp., Móra, 1967; 2. kiad. 1973; 3. kiad. 1976; 4. kiad. 1979; 5. kiad. 1982; 6. kiad. 1985; 7. kiad. 1988; 8. kiad. 1999; 9. kiad. 2001; 10. kiad. 2002; 11. kiad. 2003; 12. kiad. 2005; 13. kiad. 2006; 14. kiad. 2008; 15. kiad. 2009; 16. kiad. 2012; 17. kiad. 2016; Görög regék. Elmesélte T.-W. I. Bp., Lord Kiadó, 1994; 2. kiad. 1995)
    Görög regék. Damó István rajzaival. (Bukarest, Kritetion, 1990)

     

     

    A török ifjú éneke a Szigeti veszedelemben. (Filológiai Közlöny, 1968. 3-4.)
    Eötvös Loránd levele Gábor Ignáchoz. Közli: T-W. I. (Magyar Tudomány, 1968. 5.)
    Mythologie und Gnosis. (Studi di Storia Religiosa della Tarda Antichità, 1968)
    Philosophie der Geschichte und Geschichte der Philosophie bei Aristophanes. (Studien zur Geschichte, 1968)
    Eine Invektive gegen Hesiod bei Ovid. (Collection Latomus, Bruxelles, 1969)
    Erasmus születésének ötszázadik évfordulójára. Közös lapok a magyar és a belga erasmizmus történetéből. (Világosság, 1969. 10.)
    Társadalomtudományunk nemzeti és nemzetközi jellege. (Magyar Tudomány, 1969. 3.)
    Klasszika-filológia. (Magyar Tudomány, 1970. 4-5.)
    Az életmű mint rendszer. Antigoné és Élektra. (Magyar Tudomány, 1970. 9.)
    Die „bonae litterae” in Erasmus’ Bildungstheorie und in der Praxis. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Classica, 1972)
    Vallástörténeti tanulmányok. Vál., szerk. Szilágyi János György. (Bp., 1981; 2. kiad. 1983)
    Előadások a görög nevelés elméletéről. Szerk. Trencsényi László, Schmelovszky Ágoston. (Bp., 1998).


     

    F. m.: szerk.: Magyar Horatius. Arany János, Babits Mihály et al. fordításában. Antológia. Kerényi Károly bevezetésével. Összeáll. T.-W. I. (Kétnyelvű klasszikusok. Bp., Officina Kiadó, 1935; 2. bőv. kiad. 1940; 3. kiad. 1943)
    Pásztori magyar Vergilius. Publius Vergilius Maro eclogáinak teljes szövege. Baróti Szabó Dávid, Devecserei Gábor et al. fordításában. Összeáll., a kísérő tanulmányt írta. T.-W. I. (Kétnyelvű klasszikusok. Bp., Officina Kiadó, 1938)
    Pest-Budai Múzsa. Pest-budai versek gyűjteménye. Összeáll. T.-W. I. A borító Illés Árpád grafikusművész terve, és a pesti Városházát ábrázolja Vasquez 1836-os metszete alapján. (Officina Képeskönyvek. 40. Bp., 1942)
    Horatius összes lírai költeményei és az ars poetica. Ford.: Erdődy János, a bevezető tanulmányt írta T.-W. I. (Bp., Bibliotheca Kiadó, 1946)
    A görög szabadságért. Antológia. Vál., szerk. Szendrő Ferenc. Tiszay Andor és T.-W. I. (Bp., 1948)
    A holdbéli leány. Mesék a világ minden tájáról. Szerk. Petrolay Margittal. Ill. Balogh Ilona. (Bp., Új Idők, 1948)
    Mit üzen a fülemüle? Mesék a világ minden tájáról. Szerk. Petrolay Margittal. Ill. Szántó Piroska. (Bp., Új Idők, 1948)
    Radnóti Miklós versei. Sajtó alá rend. T.-W. I. (Gyoma, Kner, 1948)
    Furulyácska-csuprocska. Az orosz irodalom remekei az ifjúság számára. T.-W. I. orosz ifjúsági antológiája. Máday Gréte rajzaival. (Bp., Franklin, 1949)
    Vörös a Nap félkorongja. Az újgörög nép legszebb dalai és balladái. Ford. Samu János. Az előszót írta T.-W. I. (Bp., Franklin, 1949)
    Homérosz: Iliász. Eposz. Ford. Devecseri Gábor, a bevezető tanulmányt írta T.-W. I. Ill. Csillag Vera. (Bp. Szépirodalmi, 1952)
    Előadások Sztálin nyelvtudományi munkái megjelenésének második évfordulóján. A Magyar Tudományos Akadémia 1952. jún. 20-án és jún. 21-én tartott tudományos ülésszakának előadásai. Szerk. T.-W. I. (Bp., 1953)
    Aristophanés: Három komédia: Az acharnaebeliek. – A béke. – Lysistrate. Ford. Arany János. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. T.-W. I. (Bp., Szépirodalmi, 1954)
    Cicero válogatott művei. Ford. Némethy Géza. Vál., szerk. T.-W. I. (Bp., Gondolat, 1958; 2. kiad. 1959)
    Küküllei János és a Névtelen Minorita krónikája. Ford. Geréb László, szerk. Esti Béla, a bevezetést írta T.-W. I. Számozott, bibliofil kiadásváltozatban is. (Monumenta Hungarica 4. Bp., Magyar Helikon, 1960; 2. kiad. 1978)
    Radnóti Miklós: Eclogák. Az utószót írta T.-W. I. Ill. Szántó Piroska. (Bp., Magyar Helikon, 1961)
    Terentius: Az élősdi. Dráma 5 felvonásban. Ford. Maróti Egon. A bevezető tanulmányt írta T.-W. I. (Görög és latin írók. 4. Bp., Akadémiai, 1961).


     

    F. m.: ford.: Musaios: Héró és Leandros. Elbeszélő költemény. Ford. T.-W. I. Ill. Feledy Gyula. (Flora mundi. 2. A Vajda János Társaság kiadványa. Bp., 1942)
    Görög költők T.-W. I. fordításában. (Officina Könyvtár. 13. Bp., 1942)
    Rotterdami Erasmus: Nyájas beszélgetések. (Officina Könyvtár. 86–87. Bp., 1946)
    Puskin Aranyhal meséje. Ford. T.-W. I. Rajzolta: Vida Mária. (Bp., Új Idők, 1946)
    Görög versek Devecseri Gábor és T.-W. I. fordításában. (Új Könyvtár. 6. Bp., 1947)
    Kutykurutty hercegnő. Orosz népmese. Ford. T.-W. I. K. Kuznyecov rajzaival. (Bp., Szikra, 1947)

     

     

    Sophoklés: Antigoné. Ford. T.-W. I. (Bp., Új Idők, 1947)
    Sophoklés összes drámái. Szerk. Szilágyi János Györggyel. Az Antigonét ford. T.-W. I. (Bp., Franklin, 1950)
    Sophoklés: Antigoné. – Élektra. Két tragédia. Ford. T.-W. I. és Devecseri Gábor, az utószót írta Szepessy Tibor. (Világirodalmi Kiskönyvtár. Bp., 1956)
    Sophoklés drámái. Az Antigonét ford. és az utószót írta T.-W. I. (Helikon Klasszikusok. Bp., 1959)
    Szophoklész: Antigoné. – Aiszkhülosz: Antigoné. Ford. T.-W. I. (Diákkönyvtár. Görög drámák. Vál., sajtó alá rend. Komjáthy László. Bp., 1963; 2. kiad. 1966; 3. kiad. 1967; 4. kiad. 1968; 5. kiad. 1969; 6. kiad. 1971; 7. kiad. 1975; 8. kiad. 1978; 9. kiad. 1982; 10. kiad. 1985; 11. kiad. 1987; 12. kiad. 1989; Európa Diákkönyvtár. 13. kiad. 1991; 14. kiad. 1996; 15. kiad. 1998; 16. kiad. 2000; 17. kiad. 2001; 18. kiad. 2004; 19. kiad. 2007; 20. kiad. 2010; 21. kiad. 2013)
    Szophoklész: Antigoné. Ford. T.-W. I. Az utószót írta Páll Árpád. (Bukarest, Irodalmi Kiadó, 1964)
    Szophoklész: Antigoné. Ford. T.-W. I. (Tanulók könyvtára. 120. Görög drámák. Vál., szerk. Szabó György. Kolozsvár, 1973)
    Szophoklész: Antigoné. Ford. T.-W. I. (Populart Füzetek. Szentendre, 1993; 2. kiad. 1994).

     

     

    Krilov, Ivan Andrejevics: A mopszli és az elefánt. Mese. (Bp., Új Magyar Kiadó, 1948; 2. kiad. 1949)
    Majakovszkij, Vlagyimir Vlagyimirovics: A táltos paripa. Gyermekversek. Máday Gréte rajzaival. (Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1948; 2 kiad. 1949)
    Új orosz elbeszélők. Szerk. Barabás Tibor. Ford. Szöllősy Klárával. (Bp., Révai, 1948; 2. kiad. Szovjet elbeszélők címmel, 1949)
    Puskin, Alekszandr Szergejevics: Mese a halászról és a halról. Ford. T.-W. I. Ill. Milasevszkij, V. A. (Bp., Szikra, 1949)
    Puskin válogatott művei. Alekszandr Szergejevics Puskin születésének 150. évfordulójára megjelent emlékkiadás. Szerk. Gábor Andor és Gáspár Endre. Ford. Többekkel. Ill. Győry Miklós. (Bp., Szikra, 1949)
    Lunacsarszkij: Petőfiről. Ford. T.-W. I. (Forum, 1949. 8.)
    Puskin, Alekszandr Szergejevics: Mese az aranykakasról. Ford. T.-W. I. Ill. Konasevics, M. (Bp., Szikra, 1949)
    Gorkij, Makszim: Nyár. – Egy felesleges ember élete. – Az Orlov házaspár. Regények. Ford. Gellért Györggyel. (Bp., Szikra, 1950)
    Hésiodos: Munkák és napok. Ford., a bevezető tanulmányt írta T.-W. I. (Görög és latin írók 3. Bp., Akadémiai, 1955)
    Lukianos: Beszélgetés a táncról. Ford. T.-W. I. Ill. Kondor Lajos. (Bp., Magyar Helikon, 1959)
    Avgyejev, Vszevolod Jegorovics: Az ókori Kelet negyven évének kutatása a Szovjetunióban. Ford. T.-W. I. (Bp., 1960)
    Menandros: Az embergyűlölő. Dráma. (Az Ókortudományi Társaság Kiadványai. 1. Bp., Akadémiai, 1960)
    Euripidész: Hippolütosz. Dráma. Ford. T.-W. I. (Euripidész válogatott drámái. Vál., szerk. Falus Róbert. Bp., 1961; A világirodalom klasszikusai. Euripidész: Tíz tragédia. Ford. és az előszót írta. Bp., 1964; A világirodalom klasszikusai. Euripidész összes drámái. Az utószót írta Ritoók Zsigmond. Bp., 1984)
    Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz. Ford. (A világirodalom klasszikusai. Aiszkhülosz drámái. Szerk. is. Bp., 1962; A világirodalom remekei. A világirodalom legszebb drámái. I. köt. Bp., Európa Könyvkiadó, 1965; 2. kiad. 1971; 3. kiad. 1974)
    Rotterdami Erasmus: Nyájas beszélgetések. Ford. Komor Ilonával. Ill. Pieter Brueghel, Albrecht Dürer, Hans Holbein et al. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1967)
    Hésziódosz: Istenek születése. Ford., szerk. T.-W. I. (Az Ókortudományi Társaság Kiadványai. 6. Bp., Akadémiai, 1967; Az ókori irodalom kiskönyvtára. 2. kiad. 1976)
    Müszaiosz: Héró és Leandrosz. Elbeszélő költemény. Bibliofil kiad. (Bp., 1975)
    Ember vagy. Műfordítások. Gyűjteményes kiad. Vál., szerk. Szabó Kálmán. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1979)
    Rotterdami Erasmus: Beszélgetések. A Nyájas beszédek c. kiadvány 2. bőv. kiadása. Ford. Komor Ilonával. (Bp., Helikon, 1981).

    Irodalom

    Irod.: írásairól: Gyulai Ágost: T.-W.-I.: Erasmus és magyar barátai. (Magyar Paedagogia, 1942. 1.)
    Kardos Tibor: T.-W.-I.: Erasmus és magyar barátai. (Irodalomtörténet, 1942. 4.)
    Mátrai László: T.-W.-I.: Erasmus és magyar barátai. (Athenaeum, 1943. 2.)
    Komor Ilona: T.-W.-I.: Humanizmus és marxizmus. (Magyar Nyelvőr, 1948. 5.)
    Horváth I. Károly: T.-W. I.: Mitológia. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1959. 1-4.)
    Dömötör Tekla: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (1960. 4.)
    Falus Róbert: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (Népszabadság, 1960. febr. 7.)
    Harmatta János: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (Magyar Tudomány, 1960. 7.)
    Horváth István Károly: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (Élet és Irodalom, 1960. 28.)
    Horváth István Károly: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1960)
    Harmatta János: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (Acta Archaeologica, 1961)
    Komor Ilona: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (Pedagógiai Szemle, 1961. 11.)
    Szilágyi János György: T.-W. I.: Vallástörténeti tanulmányok. (Acta Antiqua, 1961. 1-2.)
    Havas László: Klasszikus arcképek. T.-W. I. tíz kötetéről. (Alföld, 1964. 11.)
    Hermann István: T.-W. I.: Klasszikus arcképek. (Világosság, 1965. 11.)
    Havas László: T.-W. I.: Klasszikus arcképek. (Acta Litteraria, 1965)
    Falus Róbert: T.-W. I.: Humanizmus és nemzeti irodalom. Tanulmányok. (Népszabadság, 1966. máj. 19.)
    Rejtő István: T.-W. I.: Humanizmus és nemzeti irodalom. Tanulmányok. (Magyar Tudomány, 1966. 7-8.)
    Rónay László: T.-W. I.: Humanizmus és nemzeti irodalom. Tanulmányok. (Kritika, 1966. 9.)
    R. M.: T.-W. I.: Humanizmus és nemzeti irodalom. T.-W. I. tanulmányai. (Magyar Nemzet, 1966. júl. 3.)
    Tarnóc Márton: T.-W. I.: Humanizmus és nemzeti irodalom. Tanulmányok. (Acta Litteraria, 1966)
    Gerézdi Rabán: T.-W. I.: Humanizmus és nemzeti irodalom. Tanulmányok. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 3.).


     

    Irod.: Tamás István: Vallásörténeti kollégiumok kezdődnek az egyetemek. Beszélgetés T.-W. I. professzorral. (Magyar Nemzet, 1960. febr. 14.)
    Erki Edit: T.-W. I. 60 éves. (Világosság, 1968. 7.)
    R. Szalay Ágnes: Die literarische Tätigkeit von Imre Trencsényi-Waldapfel. Művei bibliográfiájával. (Acta Antiqua, 1968. 1-4.)
    Vas István: Költők tudósa. T.-W. I. hatvanéves. (Élet és Irodalom, 1968. 24.)
    R. L.: A Hírlap arcképcsarnoka. T.-W. I. akadémikus. (Fejér megyei Hírlap, 1969. okt. 26.)
    Rónay László: Homérosztól Radnótiig. T-W. I. hatvan éve. (Jelenkor, 1969. 2.)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1970. jún. 4.)
    Devecseri Gábor: Lírai portré T.-W. I.-ről. (Magyar Hírlap, 1970. máj. 10.)
    Falus Róbert: T-W. I. halálára. (Élet és Irodalom, 1970. 23.)
    Hahn István: A „Halottak Könyve”. Emlékezés T.-W. I.-re. (Egyetemi Lapok, 1970. jún. 13.)
    Harmatta János: T-W. I. (Magyar Tudomány, 1970. 11.)
    Harmatta János: T-W. I. (MTA Nyelv- és Irodalmi Tudományok Osztálya Közleményei, 1970)
    Ritoók Zsigmond. Imre Trencsényi-Waldapfel. (Acta Antiqua, 1970)
    Szabó Kálmán: T-W. I. (Irodalomtörténet, 1970. 4.)
    Szilágyi János György: T-W. I. (Antik Tanulmányok, 1970. 2.)
    Tarnai Andor: T-W. I. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1970. 3.)
    Dömötör Tekla: T-W. I. (Ethnographia, 1972. 1.)
    Harmatta János: Imre Trencsényi-Waldapfel. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Classica, 1972)
    Vas István: Még és még T-W. I. (V. I.: Az ismeretlen isten. Bp., 1974)
    Radnóti Miklós publikálatlan levelei T-W. I.-hez. (Ezredvég, 1996. 5.)
    Ritoók Zsigmond: Közös bölcső. Emlékezés Petrolay Margitra és T-W. I.-re. (Kútbanézők, 2008. 14.).


     

    Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Szegedi egyetemi almanach. 1921–1995. (Szeged, 1996)
    Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
    Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
    A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2020

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (23), állatorvos (72), állattenyésztő (17), antropológus (12), atléta (19), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (185), bíró (15), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (40), edző (71), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (48), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (27), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (58), filozófus (76), fizikus (113), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (35), fül-orr-gégész (24), gazdasági mérnök (105), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (38), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (159), grafikus (69), gyermekgyógyász (37), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (71), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (17), író (957), irodalomtörténész (275), jezsuita szerzetes (11), jogász (317), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (68), közgazdász (185), kritikus (52), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (34), levéltáros (89), matematikus (97), mérnök (695), meteorológus (14), mezőgazda (126), mezőgazdasági mérnök (104), mikológus (12), mikrobiológus (25), miniszterelnök (24), műfordító (213), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (35), művészeti író (14), művészettörténész (91), muzeológus (87), nagybirtokos (63), neonatológus (14),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu