Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Blaha Lujza
    Blaha Lujza és a mozgófilmek
    Fehér Lajos
    Medgyessy Pál
    Medzihradszky Kálmán

    Trefort Ágoston

    pedagógus, kultúrpolitikus, újságíró, szerkesztő


    Született: 1817. február 7. Homonna, Zemplén vármegye
    Meghalt: 1888. augusztus 22. Budapest
    Temetés: 1888. augusztus 24. Budapest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    Vallon eredetű katolikus családból származott. Dédapja: Trefort János, id. ügyvéd. Nagyapja: Trefort János, ifj. (†1773/1774) egy vallon ezrednél szolgált mint katonaorvos, Magyarországon, Eperjesen telepedett le. Sz: Trefort Ignác (1770. Eperjes–1831. júl. 28. Homonna) orvostudor, sebész, 1798-tól Zemplén vm. tisztiorvosa, Beldovics Tekla (1791–1831. júl. 29. Homonna), Beldovics Ádám homonnai sótárnok leánya. Szülei az 1831. évi kolerajárvány áldozatai. Gyámja: keresztszeghi és adorjáni gr. Csáky Petronella (1788–1861. jan. 9. Vorderbrühl, Alsó-Ausztria. Temetés: 1861. jan. 11. Hinterbrühl) csillagkeresztes hölgy, Csáky János (1784–1790) főispán, koronaőr, országbíró leánya és Csáky Antal (1784–1863. márc. 7. Bécs) főispán férje. Testvére: Trefort Antal (†1820) csecsemőkorában elhunyt és Trefort István (1825. szept. 1. Homonna). Trefort István katonának állt, egy sikertelen házasság után öngyilkos lett. F: 1847-től barkóczi Rosty Ilona Alojzia (1826. dec. 9. Pest–1870. febr. 21. Pest. Temetés: 1870. febr. 23. Kerepesi út), barkóczi Rosty Albert (†1847. nov. 4. Pest) táblabíró, Békés vármegyei földbirtokos leánya. Rosty Albert másik leánya, Rosty Ágnes Katalin (1825. szept. 20. Pest–1913. máj. 9. Iharosberény), br. Eötvös József felesége. Fiútestvérük: Rosty Pál (1830. nov. 29. Pest–1874. dec. 7. Dunapentele. Temetés: 1874. dec. 8. Dunapentele) író, fényképész, útirajz- és vadászíró, az MTA tagja (l.: 1861).

     

    Leánya: Trefort Ágnes (1847. dec. 29. Buda–1899. ápr. 20. Bp. Temetés: 1899. ápr. 22. Kerepesi út); Trefort Edit (1849. jan. 16.–1939. jún. 22.), gr. németújvári Batthyány Ferenc (1845–1877) felesége, Trefort Ilona (1851–1884. júl. 26. Bp. Temetés: 1884. júl. 28. Kerepesi út), Trefort Mária (1860. aug. 8. Buda–1891. aug. 10. Bp. Temetés: 1891. aug. 12. Kerepesi út), br. kéméndi Szalay Imre (1846. nov. 8. Bécs–1917. júl. 24. Gainfarn, Vöslau mellett, Ausztria. Temetés: 1917. júl. 27. Kerepesi út), a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója felesége és Trefort Anna, Pott Constantin (†1908. nov. 1. Graz): cs. és kir. altengernagy felesége. Fia: Trefort Ervin (1854–1878. okt. 13. Zwornik. Temetés: 1878. okt. 15. Zwornik), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) c. fogalmazója, az Alföld–Fiumei Vasúttársulat igazgatótanácsának tagja. 

    Iskola

    A homonnai elemi népiskolában (1823–1825), az eperjesi ferences gimnáziumban (1825–1829), a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban (1829–1831), az egri cisztercita líceumban tanult (1831–1832). A pesti tudományegyetemen, a bölcsészeti tanfolyamon tanult, majd jogot hallgatott (1832–1836); jogtudományi okl. szerzett (1836) és ügyvédi vizsgát tett (1837).

    Az MTA tagja (l.: 1841. szept. 3.; t.: 1867. jan. 30.; ig.: 1874. máj. 28.). 

    Életút

    A pozsonyi országgyűlésen gyakornok (1835), az eperjesi Tiszáninneni Kerületi Tábla jurátusa (1836–1837), majd nagyobb nyugat-európai utazást tett (Svájcban, Franciaországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában, 1836. ápr.–1837. febr.), a budai Magyar Kir. Kamara fogalmazó-gyakornoka (1837–1838); felhagyott az állami szolgálattal, csak történeti és közgazdasági munkásságának élt (1838–1843). Zólyom város országgyűlési követeként (1843–1844) a kereskedelmi ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagja, egyúttal a Pesti Hírlap munkatársa is. Itáliában, Görög- és Törökországban tett nagyobb utazást (1846–1848), hazatérése után Pest város terézvárosi kerületének országgyűlési képviselője (1848), a Helytartótanács ideiglenes sajtórendészeti osztályának tagja (1848. márc. 16-ától). A forradalom idején a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára (1848. ápr. 27.–1848. szept. 28.), egyúttal a minisztérium ügykezelésének vezetője (1848. szept. 12.–1848. szept. 28.). A forradalmi események elől – br. Eötvös József családjával együtt – Münchenben telepedett le (1848–1850). Hazatérése után családja Békés vármegyei birtokán gazdálkodott, a Bach-korszak idején visszavonultan élt (1850–1860). 



    Békés vármegye első alispánja (1860. dec. 11.–1861. márc. 18.), tb. táblabírója (1861-től). A gyomai kerület országgyűlési képviselője (1861). Az 1840-es években a reformellenzék centralista szárnyához tartozott, a forradalom idején br. Eötvös József mérsékelt nézeteihez állt közel, később a Deák-párt befolyásos tagjaként támogatta a kiegyezést. – A Lónyay-, a Szlávy-, a Bittó-kormány, majd Tisza Kálmán kormányának vallás- és közoktatásügyi minisztere (1872. szept. 4.–1888. aug. 22.), egyúttal földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter is (1876. aug. 21.–1878. dec. 5.). Az MTA elnöke (1885. máj. 28.–1888. aug. 22.). Miniszterségének idején először rendezte törvény útján a népiskolai tanítók nyugdíját (1875), a népiskolai hatóságok ügykörét (1876), kötelezővé tette a magyar nyelv oktatását a népiskolai tanintézetekben (1879), elfogadtatta a középiskolákról és azok tanárairól szóló törvényt (1883); intézkedései jelentősen hozzájárultak a magyar oktatásügy fejlődéséhez. Minisztersége alatt nyílt meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem (1872), az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum (1872), a budapesti zeneakadémia (1875) és a budapesti rabbiképző intézet (1876–1877). 

    Emlékezet

    Homonnán (ma: Humenné, Szlovákia, Eperjesi kerület, Homonnai járás) született, ahol édesapja Zemplén vármegye tisztiorvosa volt. Szülőházát emléktáblával jelölték meg. Elemi iskoláit Homonnán végezte, Eperjesen, Sátoraljaújhelyen és Egerben tanult tovább. Nevét vette fel a békéscsabai és a sátoraljaújhelyi Trefort Ágoston Szakgimnázium és Szakközépiskola (1998-ban). A forradalom bukása után hazatért (1850. szept.), és felesége birtokain gazdálkodott (Csabacsűdön és Szentetornyán; Békés vármegye). Jelentős szerepet játszott a megyei közéletben: a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület alelnökévé is megválasztották és Békés vármegye alispánja címet is betöltötte, majd az országgyűlés gyomai kerületi felirati párti képviselője lett (1861. ápr.–júl.), utóbb ismét visszavonult birtokaira gazdálkodni. Csabacsűdön írta önéletrajzi feljegyzéseit. A kulcsra záródó (!), kötetté rendezett iratcsomag felbecsülhetetlen értékű, német nyelvű családi feljegyzéseket rejtett Trefort Ágoston ifjúkori éveiről. Az iratból – az egészen személyes jellegű közléseket kihagyva – Trefort Edit két másolatot is készíttetett. Az egyik másolatot átadta unokaöccsének, báró kéméndi Szalay Imre fiának, Szalay Gábor államtitkárnak, a posta vezérigazgatójának. Szalay Gábor a visszaemlékezést megszerkesztette, magyarázatokkal és jegyzetekkel látta el. Trefort Ágoston önéletleírása végül is Barsi János fordításában és Csorba Csaba szerkesztésében jelent meg (Sátoraljaújhelyen, 1991-ben).

     

    Pesten először a bölcsészeti tanfolyamot végezte el, majd jogi tanulmányokba kezdett. Tanulmányai befejezése után Budán, a Sándor-palotában, a későbbi miniszterelnöki palotában, gr. Serényi János bányatanácsosnál bérelt lakást. Serényi János a gr. Csáky és a br. Eötvös családdal is rokonságban volt (anyja Csáky Mária; felesége Eötvös Alojzia). Serényi révén megismerkedett br. vásárosnaményi Eötvös Józseffel, akivel közösen jártak a művészetkedvelő Rosty Albert vidám összejöveteleire is. Az idős Eckstein Ferenc professzor nagyra tartotta a fiatalon elhunyt orvostudor, Trefort Ignác sebészi működését. Trefort 1847. márc. 14-én feleségül vette a professzor unokáját, Rosty Ilkát; Rosty Albert másik leánya, Rosty Ágnes br. Eötvös József felesége lett. A két fiatal pár ekkor egy fedél alatt lakott, a Schreiber-házban (Krisztinaváros, ma: I. kerület Szent Gellért utca). Egy év múlva, a forradalom után, Trefort Ágostont kinevezték a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkárává, valójában az egész Klauzál-minisztérium ügyvitelét Trefort vezette. Trefort és fiatal felesége ekkor már a svábhegyi Libasinszky-házban lakott (ma: XII. kerület Mátyás király út 14/c). A Batthyány-kormány lemondása – 1848. szept. 11. – után az ország végrehajtó hatalom nélkül maradt. A Batthyány által alapított új kormány elismerését V. Ferdinánd megtagadta, sőt a Jellasics sikerein fellelkesült uralkodó Lamberg Ferenc Fülöpöt – törvénytelenül – Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki. A Batthyány gróf hivatalának átvételére Pestre érkezett Lamberget azonban a feldühödött tömeg a pest-budai hajóhídon meggyilkolta (1848. szept. 28-án). A történtek után, szept. 30-án, a Trefort és az Eötvös család elhagyta Pest-Budát, okt. 2-án már Bécsben voltak, okt. 9-én megérkeztek Passauba, okt. 12-én Münchenbe. A forradalom 1848. márc. 15-én a pesti Urak utcájában (ma: V. kerület Petőfi Sándor utca–Városház utca) a Libasinszky-ház földszintjén lévő Pilvax-kávéházban kezdődött. Különös véletlen, hogy Trefort Ágoston számára a forradalom fél év múlva, 1848. szept. 30-án egy másik Libasinszky-házban ért véget. Visszatérése után egy rövid ideig az Eötvös és a Trefort család ismét együtt lakott Eötvös József svábhegyi villájában (1851–1858; ma: XII. kerület Eötvös út 12.). Élete végén a Lipótvárosban, a Széchenyi utcában lakott, ott is hunyt el, a Fiumei úti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

     

    Trefort Ágoston elsőként javasolta, hogy a felsőoktatási intézmények nagyobb intézetei egy helyen legyenek. Az első egyetemi campus (= kampusz), a legrégibb ilyen magyarországi intézmény a mai Belvárosban, a Múzeum körúton jött létre: az épületcsoportot, amely akkor a Műegyetemhez, később a budapesti tudományegyetemhez tartozott, tiszteletére Trefort-kertnek nevezték el. A Trefort-kertet, Trefort Ágoston születésének 200. évfordulóján, a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) történelmi emlékhellyé avatta (2017. febr. 6-án). Trefort Ágoston első mellszobrát már életében elkészítették! A bánsági fürdővárosban, Buziásfürdőn, helyi lakosok kezdeményezésére közadakozás indult Trefort Ágoston mellszobrának felállítására. Buziásfürdő fürdővárossá emelkedését ugyanis elsősorban Trefortnak köszönhette, aki minisztersége alatt nagy fejlesztéseket hajtott végre a városban, kezdeményezte a Temesvár–Buziásfürdő vasútvonal megindítását, s a városban, többször, maga is megfordult (1875-ben, 1876-.ba és 1879-ben). A szobor Huszár Adolf alkotása (bronz, mészkő, 1883). Budapesten első szobrát Stróbl Alajos szobrászművész készítette el (1889-ben). A klasszikus márványszobor a BME szoborparkjának egyik legrégebbi alkotása, jelenleg a BME Könyvtára lépcsőjével szemben tekinthető meg. Egészalakos szobra a Trefort-kertben látható (Kiss József és Czigler Győző alkotása, felavatva: 1904. jún. 5.). Életnagyságú mellszobra van még Szegeden (bronz, Tringer Viktor, Dóm tér, Panteon, keleti árkádok, 1934) és Békéscsabán (bronz, mellszobor, Takács Győző, Trefort Ágoston Szakközépiskola, 2000). 

    Szerkesztés

    A Politikai Hetilap szerkesztője (1863–1865). 

    Főbb művei

    F. m.: A nemzeti gazdaságnak rendszerei. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1841. dec. 6.; megjelent: Tudománytár, 1842)
    Bankügy. (Pest, 1842)
    Simonyi Lajos és T. Á. 1861. máj. 22-én tartott beszédei. Országgyűlési beszédek. (Magyarország, 1861. 120. és külön: Pest, 1861)
    Emlékbeszéd Fallmayer Jakab Fülöp külső tag felett. (Budapesti Szemle, 1862; A Magyar Tudományos Akadémia évkönyve. Pest, 1863)
    Az 1848-ki törvények közgazdasági momentumairól. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1867. márc. 4.; megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1867)
    T. Á. három beszéde a választások előtt, 1872-ben. (Pest, 1872; németül: Drei Reden vor der Wahlen, 1872. Pest, 1872)
    T. Á. vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése a gazdasági tanintézetek fejlődéséről és állásáról. (Bp., 1878)
    T. Á. két beszéde a választások után. (Bp., 1881; németül: Zwei Reden nach der Wahl. Gehalten von August Trefort in Zalaegerszeg und in Oedenburg. Bp., 1881)
    T. Á. harmadik beszéde a választások után, Sopronban. (Bp., 1881; németül: Dritte Rede nach der Wahl in Oedenburg. Bp., 1881)
    Emlékbeszédek és tanulmányok. (A Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. Bp., 1881; németül: Reden und Studien. Leipzig, 1883)
    Kisebb dolgozatok az irodalom, a közgazdaság és a politika köréből. (Bp., 1882)
    A felsőház reformjáról. (Bp., 1882)
    T. Á. vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentése a kassai Convictus tárgyában. (Bp., 1882)
    Br. Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra czímű munkájáról. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. VII. 5. Bp., 1883)
    Emlékbeszéd Mignet Ferencz, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja felett. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédek. II. 10. Bp., 1885; franciául: Éloges de Lukács et de Mignet. Ford. Arányi Miksa. Bp., 1885)
    Emlékbeszéd Thiers Lajos Adolf, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja felett. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédek. III. 2. Bp., 1885)
    Emlékbeszéd Guizot Ferencz, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja felett. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédek. III. 5. Bp., 1885; franciául: Bp., 1886)
    Denkrede auf Graf Melchior Lónyay. (Bp., 1886)
    Újabb emlékbeszédek és tanulmányok. (Bp., 1887; németül: Essays und Denkreden. Leipzig, 1887)
    Beszédek és levelek. (Bp., 1888)
    Szemelvények T. Á. emlékbeszédeiből. (Tanulók olvasótára. Bp., 1888)
    Emlékbeszéd Lukács Móricz felett. (Egyetemes Könyvtár. 1. Győr, 1888)
    Eötvös és Trefort. Szemelvények Eötvös József és T. Á. írásaiból. Vál., szerk. Felkai László és Mann Miklós. (Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványa. Bp., 1988)
    T. Á. önéletleírása. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Csorba Csaba. Ford. Barsi János. (Kazinczy Könyvtár. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár és a Kazinczy Társaság kiadványa. Sátoraljaújhely, 1991)
    Emlékbeszéd Macaulay fölött. Közreadta Vörös Boldizsár. A bibliográfiát összeáll. Szilágyi Ágnes Judit. (Sic itur ad astra. Az ELTE BTK történettudományi folyóirata, 1992)
    T. Á. és Lónyay Menyhért Eötvös-emlékbeszéde. 1872. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Gángó Gábor. (Aetas, 1998)
    Értekezés az eszközökről, melyekkel a forradalom befejezhető az osztrák birodalomban és Magyarországon. Sajtó alá rend., ford. Gángó Gábor. (Aetas, 1999). 

    Irodalom

    Irod.: Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek. Csengery Antal, br. Eötvös József, br. Kemény Zsigmond, Szalay László és T. Á. (Bp., 1882)
    Beksics Gusztáv: T. Á.: Kisebb dolgozatok az irodalom, a közgazdaság és a politika köréből. (Budapesti Szemle, 1883)
    Szász Károly: T. Á. (Bp., 1886)
    T. Á. emlékezete. (Magyar Könyvszemle, 1888)
    Keleti Károly: Emlékbeszéd T. Á. felett. (Bp., 1889)
    Szalay Imre: Visszaemlékezés T. Á.-ra. (Bp., 1909)
    Berzeviczy Albert: T. Á. emlékezete születésének századik évfordulója alkalmából. Felolvastatott az MTA folyó évi febr. hó 5-én tartott összes ülésében. (Budapesti Szemle, 1917 és külön: Bp., 1917)
    T. Á. és a magyar középiskola. (Magyar Paedagogia, 1917)
    Halász Gábor: T. Á. (Nyugat, 1939)
    Felkai László: Trefort útja a miniszterségig. (Pedagógiai Szemle, 1968)
    Mann Miklós: T. Á. a reformkorban. (Századok, 1974)
    Mann Miklós: T. Á. pályafutásának Békés megyei korszaka. 1849–1872. (Békési Élet, 1975)
    Mann Miklós: T. Á. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1978)
    Mann Miklós: T. Á. élete és munkássága. Monográfia. (Bp., 1982)
    Felkai László: T. Á. miniszteri évei. (Pedagógiai Szemle, 1988)
    Kronstein Gábor: Trefort, a nemzetgazda művelődéspolitikus. (Szakképzési Szemle, 1991)
    Kronstein Gábor: Trefort, a nemzeti liberális művelődéspolitikus és a XX. század. – Kiss Istvánné: Trefort és a középiskolai tanárképzés. (Új Pedagógiai Szemle, 1992)
    Mann Miklós: T. Á. az irodalom tükrében. (Neveléstörténeti füzetek. 12. Vivestől Kodályig. Neveléstörténeti évfordulók, 1992. Az MTA Pedagógiai Bizottság Neveléstörténeti Albizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztályának közös felolvasó ülése. Budapest, 1992. dec. 9. Előadások. Felelős szerk. Balogh László. Bp., 1993)
    Mann Miklós: Kultúrpolitikusok a dualizmus korában. (Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványa. Bp., 1993; 2. kiad. 1996). Kronstein Gábor: T. Á., az építő. (Tehetség [folyóirat], 1996). 


    Irod.: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
    T. Kiss Tamás: Kulturális miniszterek 1848 és 1993 között. (A magyarországi kulturális minisztériumokról. 1867–1993. Bp., 1993)
    Sátoraljaújhely lexikona. A szerkesztőbizottság elnöke Fehér József. (Sátoraljaújhely, 2001)
    Pálmány Béla: Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. (Bp., 2002)
    Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája. 1715–1950. Főispánok és alispánok. (Gyula, 2002)
    Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
    Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja. 1825–1848. I–II. köt. (Bp., 2011). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2017

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (18), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egyházi író (21), egyháztörténész (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (29), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (64), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (936), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (309), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (180), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (84), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu