Család

Sz: Suhayda Imre, Poroszkay Judit. Családjával Vácra költözött (1821).

Iskola

Elemi és középiskoláit, valamint bölcseleti tanulmányait Vácott végezte, a pesti egyetemen jogot (1834–1837), a bécsi Pázmáneumban, mint papnövendék teológiát tanult (1837–1839; elhagyta a papi pályát: 1839). A pesti egyetemen jogtudori okl. szerzett (1841), az MTA tagja (l.: 1864. jan. 20.).

Életút

Jogi tanulmányainak idején a br. Rudits és a Vojnits családnál, ill. Aczél Antal aradi főispán családjánál nevelősködött (1839–1841). Vác város tanácsnoka (1842–1848), Uzovits János meghívására Pestre ment, ahol a kánonjog ny. r. tanára (1848–1849). A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei (1851-1854), majd a kecskeméti törvényszék ülnöke (1854–1856), a pesti országos törvényszék tanácsosa (1856). A székesfehérvári törvényszék alelnöke (1856–1862), a Helytartótanács előadó tanácsosa (1862– 1867), az Igazságügy-minisztérium osztálytanácsosa (1867–1868), a pénzügyi főtörvényszék elnöke (1868–1869), a Hétszemélyes Tábla és a Kúria bírája (1869–1881). Papnak készült, s miután Nádasdy Paulai Ferenc váci püspök felismerte előadói (szónoki) tehetségét félbehagyta jogi tanulmányait, s mint váci egyházmegyei papnövendék Bécsben teológiát hallgatott. Nemsokára azonban elhagyta a papi pályát, visszatért jogi tanulmányaihoz. Kánonjoggal, polgári és magánjoggal, ill. kereskedelmi és váltójoggal foglalkozott, elsőként adta elő a kánonjogot magyar nyelven. A forradalom és szabadságharc után kinevezték a pozsonyi jogakadémia igazgatójává és a magánjog r. tanárává (1850). Mivel nem volt hajlandó német nyelvű előadásokat tartani, a kinevezést és a tanári katedrát nem fogadta el, felhagyott a tanítással. Monumentális munkái, A magyar polgári törvénykezés rendszere (1861) és A magyar polgári anyagi magánjog rendszere (1862) a 19. sz.-i magyar jogi szakirodalom legjelentősebb alkotásai, alapművei közé tartozik (a két monográfia tíz év alatt összesen tíz kiadást élt meg!). Jogi és jogtörténeti munkái alapvető jelentőségűek a Bach-rendszer és a dualizmus kora törvénykezési rendszerének a megismeréséhez. Utolsó éveiben a magyar dogmatikus jogfejlődést történetét vizsgálta, súlyos betegsége miatt munkáját már nem tudta befejezni.

Szerkesztés

Írásai a Törvényszéki Csarnokban (1859) és a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg (1868–1873).