Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Házy Erzsébet
    Kormos István
    Kormos István és Vackor
    Szepes Mária
    Szepes Mária emlékezete

    Pálffy Albert, erdődi

    író, újságíró, szerkesztő

    Pálffi


    Született: 1820. április 20. Békésgyula, Békés vármegye
    Meghalt: 1897. december 22. Budapest

    Család

    Régi nemesi családból származott. Sz: Pálffy Ferenc nagyváradi és gyulai sótisztviselő, Nyéky Julianna (†1869), István főherceg uradalmi igazgatójának leánya. F: 1856-tól Neweklowsky Fanni (†1886).

    Iskola

    Középiskoláit Debrecenben, Nagybányán és Aradon végezte, Szatmáron, Hám János szatmári püspök szemináriumában papnövendék, de még felszentelése előtt kilépett a rendből (1837–1840). A nagyváradi jogakadémián jogot hallgatott (1840–1842), Pesten jurátus (1842–1843), ügyvédi vizsgát tett (1843). Az MTA tagja (l.: 1884. jún. 5.).

    Életút

    Ügyvédi oklevelének megszerzése után csak irodalommal foglalkozott. Az Életképek (1844–1847), a Pesti Hírlap munkatársa (1847–1848), a forradalom és szabadságharc idején a radikális szemléletű Márczius Tizenötödike szerkesztője (1848. márc. 19.– 1849. júl. 6.; a kormányt támadó radikalizmusa miatt a lapot még a szabadságharc idején betiltották!). Rövid időre fogságba vetették, de még a világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) előtt kiszabadult. A szabadságharc bukása után az országban több helyen bujdosott, végül is nagybátyjánál, Nyéki Alajosnál rejtőzött (Szitnye faluban, 1849–1853). Mikor Pestre ment elfogták (1853. febr. 2.), hadi törvényszék elé állították; a csehországi Budweisbe (= Ceské Budéjovice) internálták (1853–1856). Hazatérése után Esztergomban telepedett le (1856–1861), majd visszatért Pestre, ahol ismét szerkesztőként tevékenykedett. A Magyar Sajtó munkatársa (1861–1867), a Hon c. lap külföld rovatának szerkesztője (1861–1867), az Esti Lap szerkesztője (1867– 1870).

    A korszerű magyar újságírói stílus egyik megteremtője, jóllehet pályafutását regényíróként kezdte. A francia romantika hatására írt első regényei, kisebb elbeszélései (Magyar millionaire, 1846; A fekete könyv, 1847) sikertelensége miatt egy időre felhagyott a szépirodalommal, elsősorban tárcákat és humoreszkeket írt. A Pesti Hírlapnál megjelent „újdonságai” váratlan népszerűséget hoztak számára, a forradalom idején kiadott, címében is a pesti események dátumát viselő lapja, a Márczius Tizenötödike pedig országosan ismertté tette a nevét. A szokottnál kisebb, negyedrét formátumú, és mindössze egyetlen összehajtott ívből, azaz négy lapból álló hírlap újdonságával, merész hangvételével és radikális stílusával alapvetően új újságírói és olvasói stílust honosított meg a magyar sajtótörténetben. A lapot kora délután kezdték el nyomni, de a legfrissebb hírek még folyamatosan bekerültek a már kész szedésbe. A lapot elsősorban a nagyvárosok és a főváros lakosai olvasták, előfizetői ugyan csak alig haladta meg a hétszázat, ennél azonban lényegesen több olvasóhoz jutott el, mert ez volt az első lap Magyarországon, amit rikkancsok terjesztettek! A Márcziusban – ez volt a lap „beceneve” – rengeteg közvetlen agitatív írás, maró gúnnyal megírt politikai publicisztika és szatíra kapott helyet (az újság mottója, a cím alatt ez volt: „Nem kell táblabíró politika.”) A lap végül is a márciusi ifjak forradalmi hírlapja volt, amely Petőfi Sándor és a Tízek Társasága szűkebb baráti köreinek nézeteit képviselte, a szerkesztést Pálffi épp Petőfi kérésére vállalta el. Az 1850-es években visszatért a szépirodalomhoz romantikus regényeket és zsánerképeket írt. Legismertebb, legjobban sikerült regényeinek főhősei egy kibontakozó új világ tudósai, mérnökei, esetleg demokratikus érzelmű női alakok (Esztike kisasszony professzora, 1884; Egy mérnök regénye, 1885; Anya és grófné, 1886). Az Egy mérnök regénye (1885) önéletrajzi elemekkel is átszőtt műve, s a regényben szerepel benne Hám János szatmári püspök, a későbbi esztergomi érsek is. Műveit a kritika kedvezően fogadta, Gyulai Pál – akinek ösztönzésére kezdett újra nagyobb lélegzetű írásokba – külön kiemelte elbeszélő stílusát. Utolsó műve (A régi Magyarország utolsó éveiben, 1894) egy részletező korrajz egy elsüllyedésre ítélt világról, amely az önkény, a lomhaság és a korlátoltság paradicsoma volt. Munkája meghatottság és nosztalgia nélküli kegyetlen ítélet egy korszakról, amelyet annak idején még maga is élesen bírált, próbált radikálisan megváltoztatni, ám ez az 1890-es években már elképzelhetetlennek tűnhetett…

    Emlékezet

    Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Regényeinek kézirata a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattárába került (1898-ban). Kőnyomatos arcképe Marastoni József (Ország Tükre, 1863) és Rusz Károly munkája (Vasárnapi Ujság, 1867). Gyulai szülőházának helyét márvány emléktábla jelöli (a portrédombormű Kallós Ede alkotása, 1899). Szülőházát később lebontották, Gyulán, a róla elnevezett Pálffy utcában ma egy másik emléktábla látható (Széri-Varga Géza alkotása, 1998). A Tízek Társasága a Pilvax Kávéházban (Urak utcája; ma: Budapest V. kerület Petőfi Sándor u. 7.) jött létre (Petőfi és Jókai vezetésével, 1846 tavaszán.) Pálffy Albert barátaival – többek között Petőfivel, Sárosi Gyulával, Lauka Gusztávval – a Két pisztoly vendégfogadó asztaltársaságához tartozott (1844-től; Országút, ma Budapest VIII. kerület Múzeum körút–Baross utca–Kálvin tér sarok) A Márczius Tizenötödike nyomdája kezdetben, a Zöldkert utcában (ma: Budapest V. kerület Reáltanoda utca), később szintén az Országúton lévő Kunewalder-házban (ma: Budapest VIII. kerület Múzeum körút 6–8.) működött.

    Elismertség

    A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1864). A Tízek Társasága (1846), a Petőfi Társaság tagja.

    Szerkesztés

    Írásai, humoreszkjei, beszélyei és elbeszélései a fentieken kívül még elsősorban az Aradi Vészlapokban (1844), a Nemzeti Ujságban (1844), a Pesti Divatlapban (1844–1847), a Vasárnapi Ujságban, ill. a Politikai Ujdonságokban (1855–1858 és 1865–1866), a Hölgyfutárban (1857), a Szépirodalmi Közlönyben (1857), a Nővilágban (1857), a Budapesti Hírlapban (1859), a Családi Körben (1861), a Fővárosi Lapokban (1864–1887), a Budapesti Szemlében (1884) és az Ország–Világban jelentek meg (1884–1885).

    Főbb művei

    F. m.: Magyar millionaire. I–II. köt. Reg. (Pest, 1846)
    A fekete könyv. Reg. (Pest, 1847)
    Egy földönfutó hátrahagyott novellái. I–II. köt. Névtelenül. (Pest, 1850)
    A fejedelem keresztleánya. I–II. köt. Reg. (Pest, 1856; Olcsó Könyvtár. 2. kiad. 1894)
    Az atyai ház. Reg. (Pest, 1858; 2. kiad. 1892; Örökszép regények fillérekért. 3. kiad. 1926?)
    Attila, Isten ostora. Regény a magyar nép számára. (Pest, 1859; Vasárnapi Könyvtár. 2. kiad. Pest, 1872; 3. kiad. Bp., 1878; Történeti Könyvtár. 4–5. kiad. Bp., 1899; 6. kiad. 1902?)
    1849. Töredék jegyzeteimből. (Emich Gusztáv Nagy Naptára, 1862)
    Radvánszky György Eperjesen. Székfoglaló előadás. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. Új folyam, 1864)
    Újabb adatok Petőfi születéshelyét illetően. (Fővárosi Lapok, 1864)
    Gr. Andrássy Gyula, ifj. Bartal György, br. Eötvös József, br. Kemény Zsigmond, Szentiványi Károly. (Országgyűlési emlékkönyv. Pest, 1866)
    Egy kastély az erdőben. Elb. (Bp., 1875; Olcsó Könyvtár. 2. kiad. 1895; 3. kiad. 1921)
    A szebeni ház. Beszély. (Bp., 1880; 2. kiad. Olcsó Könyvtár. 1896)
    Az ítélőmester leánya. Reg. (Olcsó Könyvtár. 1–2. kiad. Bp., 1881)
    Egy lap keletkezése 1848-ban. (Budapesti Szemle, 1884 és Ország–Világ, 1884)
    Esztike kisasszony professzora. I–II. köt. Reg. (Bp., 1884)
    Mikor Jellachich ellen indultunk. (Ország–Világ, 1885)
    Egy mérnök regénye. I–II. köt. Reg. (Bp., 1885)
    Anya és grófné. Reg. (Bp., 1886; 2. kiad. 1897)
    A báróné levelei. Beszély. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1888)
    Egy leány, mint özvegyasszony. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1891)
    A régi Magyarország utolsó éveiben. Reg. (Bp., 1894)
    A Dabóczy család. Reg. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1896)
    Ne hallja hírét az anyjának. Reg. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1898)
    A 63. sz. 1-gy. p. Beszély. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1899)
    Esztike kisasszony professzora. Ill. Mák Lajos. (Magyar regényírók képes kiadása. Bp., 1904)
    Egy mérnök regénye. Reg. Ill. Jávor Pál. (Magyar írók aranykönyvtára. Bp., 1911; új kiad. 1928).

    Irodalom

    Irod.: Angyal Dávid: P. A.: Esztike kisasszony professzora. (Budapesti Szemle, 1884)
    Vadnai Károly: P. A. emlékezete. (Budapesti Szemle, 1898)
    Vári-Szvacsek Rezső: Erdődi P. A.: (Bp., 1904)
    V[adnai]. K[ároly].: Irodalmi emlékek. (Bp., 1905)
    Orosz László: P. A. (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai. 20. Gyula, 1960)
    Nagy Miklós: Jókai hatása a kortársi regényírásra. (N. M.: Az élő Jókai. Bp., 1981 és N. M.: Virrasztók. Bp., 1987)
    Havassy Péter: A gyulai márciusi ifjú. Adatok és szemelvények P. A. életéhez. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 1999).

    Megjegyzések

    A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1825–2002. Tévesen Pálffi Albert név alatt!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egyházi író (21), egyháztörténész (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (27), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (68), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (932), irodalomtörténész (271), jezsuita szerzetes (11), jogász (308), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (173), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (179), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (84), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu