Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Horn Gyula
    Mészöly Gyula
    Meznerics Iván
    Nagy Imre
    Rajk László

    Kresznerics Ferenc

    nyelvész, író, szerkesztő, római katolikus pap


    Született: 1766. február 24. Ivánc, Vas vármegye
    Meghalt: 1832. január 18. Ság, Vas vármegye

    Család

    Dunántúli horvát vagy vend családból származott, családneve a horvát kriznar (= szűcs) szóból ered, amely német környezetben kreznerré alakult, kiegészülve a délszláv családnévképzővel. Nagyszülei: Kresznerics István, Spaics Katalin. Sz: Kresznerics Ádám (†1808. dec. 5.), jáki Lóránth Krisztina (†1809. okt. 27.), jáki Lóránth Péter leánya. Kresznerics István halála után, Spaics Katalin férjhez ment tarródfai Fényes Jánoshoz, tőle született gyermekei, Kresznerics Ádám, Kresznerics Ferenc apjának féltestvérei: Fényes Antal, Fényes János és Fényes Marinka. Kresznerics Ferenc testvére: Kresznerics Boldizsár. 

    Iskola

    Elemi iskoláit Szombathelyen végezte (1777–1783), a soproni jezsuita gimnáziumban tanult tovább (1783–1785), a pozsonyi filozófiai akadémián filozófiát, matematikát és teológiát hallgatott (1785–1790), tanulmányai befejezése után pappá szentelték (Szombathelyen, 1790. aug. 24-én; első szentmiséjét Szentgotthárdon tartotta), Pesten bölcsésztudori okl. szerzett (1794).

    Az MTA tagja (t.: 1831. febr. 16.). 

    Életút

    Nádasdon (1791. jan.–ápr.), Salomvárt (1791. ápr.–okt.), Iváncon (1791. okt.–1792. jún.), Zalaegerszegen káplán (1792. jún.–1793. okt.). A szombathelyi filozófiai iskolában (= szombathelyi líceum) a filozófia, a betűszámvetés (= matematika), a méréstudomány és légméréstan (= geometria, aerometria), az „erőmívtudomány” (= dinamika) és az építészet r. tanára (1793–1812); közben Bécsben, medgyesi Somogyi János tanácsos gyermekeinek nevelője (1804–1806). A szombathelyi líceumot 1793-ban alapították, a líceum a középiskola és az egyetem közötti kétéves iskolát jelentett, a diákok matematikai és filozófiai tudományokat tanultak. Szombathelyen, a tanítás mellett egy pedagógiai reformtervet is kidolgozott, amelyben a humanisztikus nevelés helyett inkább a természettudományos nevelésre helyezte a fő hangsúlyt: az első évben, az oktatásban az egyetemes és a magyar történelem, valamint a matematika, a második évben a fizika, a természetrajz és a gazdaságtan kapott volna kitüntetett helyet. A szünidőkben, tanártársaival és diákjaival hosszabb utazásokat tett a Balaton északi részén, Torontál vármegyében, Észak-Magyarországon stb., ahol régészeti és numizmatikai szenvedélyeinek is élhetett. Kresznerics Ferenc húsz éven át volt a líceum tanára, személyi okok miatt kellett távoznia az intézetből. Ság (= Alsóság) plébánosa (1812–1831). 



    Édesapja, 12. születésnapjára, egy 1641-ben (!) kiadott, négynyelvű szótárral ajándékozta meg, ezzel felkeltette az érdeklődését a nyelvek tanulása és a régi könyvek és kéziratok gyűjtése iránt. Első, kéziratos írásai, soproni tanárainak előadásairól készített jegyzetei voltak, s itt kezdte el vezetni olvasmányairól készített feljegyzéseit (a kilenckötetes, Analecta Philologica c. művét élete végéig írta). Az életrajzi adatokat is tartalmazó, több ezer oldalas olvasónapló alapvető forrása a 18. századi végi–19. század eleji művelődéstörténetnek, ill. az Analecta oldalai utóbb szó- és közmondásgyűjteményeinek, szótárainak, és nyelvkönyveinek is fontos kiindulópontja lett. Kijegyzetelt olvasmányai között szerepeltek – többek között – Baróti Szabó Dávid, kőszegi Rájnis József, Révai Miklós és Sajnovics János nyelvészeti; Bessenyei György filozófiai művei és számos francia nyelvű munka, valamint saját gyűjtései is. Minden kötetet betűrendes név- és tárgymutató zárt, amely egy tudatosan vállalt szótárírói és -szerkesztői karrier elindulását is jelezte. Szombathelyen, még tanuló korában, saját használatra nyelvkönyveket írt, a Szentírásból görög, latin, magyar nyelven jegyzeteket készített, görög–latin szótárt állított össze, Az olaszul tanuló címmel olasz nyelvkönyvet írt s hogy a nyelvtant élvezetesebbé tegye, egy színdarabot is olaszra fordított, valamint el kezdte fordítani Julianus Császárok című könyvét is hogy magát a görög nyelvben gyakorolja. Ebből következik, hogy magyar anyanyelvén kívül még németül, latinul, görögül, olaszul, valamint franciául és héber nyelven is írt és fordított.

     

    Pedagógusként önzetlen és nagylelkű tanár volt, aki hazaszeretetre nevelte diákjait, egyúttal a kiemelkedő tehetségeket az idegennyelvek, és a magasabb szintű matematikai, történelmi és filozófiai ismeretek elsajátítására serkentette. Sőt maga is bevonta a jelesebb növendékeit szólások és közmondások gyűjtésébe, amelyet pappá szentelése után kezdett el módszeresen gyűjteni (Emlékezet segítsége, kézirat, 1791-től). Pedagógiai elvei miatt több alkalommal is összeütközésbe került egyházi feletteseivel: kiállt Zarka Károly iskolaigazgató mellett, akit diákjaival szembeni túlzott engedékenysége miatt vontak felelősségre, később konfliktusba keveredett Rausch Ferenccel, a győri líceum igazgatójával is, aki nehezményezte, hogy eltért a hivatalban lévő tankönyvektől. Kresznerics ugyanis olyannyira kifogásolta a tankönyveket, hogy helyette újakat írt (Exempla Mathematica, praprimis algebraica, in usum suorum discipilorum, 1811). Könyvgyűjtőként barátságot kötött gr. Széchényi Ferenccel (1754–1820), a nemzeti könyvtár alapítójával. Széchenyi 1807-ben elküldte számára, Szombathelyre, a nemzet számára felajánlott könyvtárának katalógusát, és az Analectából kiderült, hogy ugyanebben az évben, Kresznerics, Pesten, személyesen is felkereste a bibliotékát. Széchényi felkérte Kresznericset, hogy fiait, Istvánt és Pált vizsgáztassa, akik magántanulóként végeztek a szombathelyi líceumban („cum calculo Eminentiae” minősítésű bizonyítvánnyal, 1808. nov. 8-án). Kiváló numizmatikus is volt, pénzgyűjteményét már kisiskolás korában kezdte el kialakítani, szakértőként egy dolgozatot is megjelentetett (K. F. Levele Kr. A.-hoz. Egyházi régiség egy Sümegben talált emlékeztető keresztről. A sümegi vár dombján, ásás közben előkerült kereszt numizmatikai ismertetése, 1829). Hagyatéki leltárából kiderült, hogy pénz- és éremgyűjteménye több mint 7000 darabból állt. 



    Fő műve a Magyar Szótár Gyökérrenddel és Deákozattal (1831) c. gyökszótár, amely az ún. gyökelmélet alapján készült. A gyökelmélet lényege, hogy a szavak az utólag kikövetkeztetett, általában egy tagú gyökök (alaptövek) alapján fejlődnek, s e gyökök alapján, hangtani és egyéb változásokkal alakulnak ki a napjainkban is használt szócsaládok. A gyökelmélet alapján készült lexikon nem a szavakat, hanem a gyököket (= szótöveket) sorolta betűrendbe, a kiemelt gyökér után egy bokorba gyűjtötte a szó képzett változatait, amelyeket „deákozatokkal” (azaz latin megfelelőkkel) látott el vagy magyarázott, utána pedig közölte a szó történeti vagy/és tájnyelvi változatait. Szótáríróként a nyelv „geniusát” akarta feltárni, ez pedig csakis a szó gyökerének a feltárásával, mai szóval: a szótövek szócsaládokba rendezésével érhető el. A gyököket követték a törzsökök, vagyis azok a szavak, amely már némi „nevekedést vettek fel”, azaz a két vagy három, esetleg több szótagból álló képzett szavak, ezeket követte elő- vagy végössznevek, azaz a továbbképzett szavak, logikailag összetartozó kifejezések, egyéb jelentéscsoportok, amelyeket összességében „gyökéraljának” nevezett. Az egész szótár a saját olvasmányaira, emlékeire és egyéb élményeire épülő, magas szinten kidolgozott, morfológiai rendszert jelentett, ahol a rendszert alkotó szócikkek között rendkívül erős a kohézió.

     

    Szótárának ugyanis alapvetően két fő forrása volt: 1. saját könyvtárában található könyvek, kéziratok, nyomtatványok, stb. amelyeket az Analectában szorgalmasan, élete végéig kijegyzetelt és kivonatolt és 2. az élő nyelvhasználat, a társalgási nyelv, ill. az azt kiegészítő, általa hallott tájnyelv. (Valójában minden címszavába tkp. személyes tapasztalatait, olvasmányélményeit is beleszőtte. Sőt, az élő beszéd különös szavait, kifejezéseit is gyűjtötte: pontosan felrótta, hogy egy-egy érdekesebb szót, kifejezést, jelentésárnyalatot, hol, mikor és kitől hallott.) A Magyar Szótár a 19. század első felének egyik legjelentősebb vállalkozása, a két kötetes munka – becslések szerint – több mint 80 000 szót mutatott be, a szavak sajátos összefüggéseivel. Jóllehet a gyökelmélet már a kortárs nyelvészek között is igen nagy vitákat váltott ki, Kresznerics Ferenc hatalmas vállalkozását a magyar tudományosság elismerése és rokonszenve kísérte. A 21. század nyelvtudománya pedig ismét felfedezte a gyökelméletet, igaz más megközelítésben. A gyökök, azaz a szótövek (= alapszavak) a nyelvben kimutatható hálózatot képeznek, a jelentéshálózatok pedig jelentésfejlődési tendenciákat mutatnak, amelyek a nyelvészet és az informatika határterületei (szemiotika, kognitív nyelvészet, hálózattudomány) vizsgál újabban. 

    Emlékezet

    Szombathelyről Alsóságra (ma: Celldömölk része) költözött, élete utolsó húsz évét ott töltötte, s elsősorban szótára sajtó alá rendezésével foglalkozott. Alsóságon hunyt el, síremlékét tanítványa, Szilasy János nagyváradi kanonok készítette el (1839-ben). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben). Utolsó lakóhelyét Alsóságon emléktáblával jelölték meg (1983-ban). Nevét vette fel a Celldömölki Városi Könyvtár (1993-tól Kresznerics Ferenc Városi Könyvtár). A könyvtár bejáratával szembeni fal előtt látható Kresznerics Ferenc szobra (Dessewffy-Horváth Marietta egészalakos alkotása, márvány és gipsz, 2003). A celldömölki katolikus templom előtti parkban szintén látható mellszobra (Diénes Attila alkotása, felavatva: 2016. ápr. 22.). A celldömölki Kresznerics Ferenc Városi Könyvtár (ma: Kemenesaljai Művelődési Központ Kresznerics Ferenc Könyvtára) először 1994-ben hirdette meg a Kresznerics Ferenc Anyanyelvi Versenyt (1994–2004-ig kétévente, ill. négy év kihagyás után 2009-től ismét kétévente). Celldömölkön, születésének 200. (1966-ban) és 250. évfordulójáról is megemlékeztek (2016. okt. 14–15-én). 2016-ban, a nevét viselő városi könyvtárban kamarakiállításon mutatták be munkásságát, ill. emlékére konferenciát is rendeztek.

     

    Munkásságát először tanítványa, Szilasy János nagyváradi kanonok dolgozta fel, ő mondta az akadémiai emlékbeszédet, és nevéhez fűződik az első Kresznerics életrajz is. Kresznerics kézirataival Velledits Lajos (1912), irodalomszervezői tevékenységével Márki Sándor foglalkozott, ő adta ki igen gazdag levelezését is (Kresznerics Ferenc leveleskönyve, 1914). Munkásságáról doktori értekezést először Németh Ferenc írt (1943), szótárírói tevékenységét a legrészletesebben Gáldi László elemezte (1957). Az 1960-as évektől, a Vasi Szemlében sorra jelentek meg értékes dolgozatok kemenesaljai és szombathelyi helytörténészektől, könyvtárosoktól (Dobri Mária az útinaplóját adta ki, Hargita Géza költeményeit, verses kéziratait kutatta, Köbölkúti Katalin bibliográfiáját állította össze). Nem függ össze a Kresznerics-filológiával, de az utóbbi években derült ki, hogy valószínűleg Dugovics Titusz, a nándorfehérvári hős nem létezett, a vitézi hőstettet elismerő, Hunyadi Mátyás-kori oklevél minden bizonnyal hamisítvány. Nem tisztázott ebben az ügyben Kresznerics Ferenc szerepe: lehetséges, hogy hazafias buzgalmában, a Dugovics Imrétől, a Dugovics család perben álló leszármazottjától hozzá eljuttatott hamis oklevéltöredék alapján ő készített egy oklevél másolatot. A Dugovics Titusz létezését kétségbe vonó legújabb történeti munkák (pl. Jung Károly folklorista és Szőcs Tibor történész írásai) sem vitatják azonban a szótáríró hazafi, Kresznerics Ferenc érdemeit. 

    Főbb művei

    F. m.: kéziratban: Analecta Philologica. I–IX. köt. I.: köt. 1783–1789; II. köt. 1789–1792; III. köt. 1792–1796; IV. köt. 1796–1800; V. köt. 1800–1803; VI. köt. 1803–1806; VII. köt. 1806–1808; VIII. köt. 1808–1813; IX. köt. 1813–1831; Az olaszul tanuló. Írá tulajdon hasznára, 1789–1790-ben, a posoni várban, K. F., mint kispap. (1789–1790)
    Magyar Nyelvkönyv. Írta, gyakorlásképpen K. F., még mint kispap a’ Posoni Várban. (1790)
    Emlékezet segítsége. Válogatott közmondások, mellyeket egybe szedni kezdett az 1791. esztendőtül fogva K. F. (1791)
    Elementa Architectura Civilis in Usum Suarum Praelectionum congessit Franciscus Kresznerics AA. LL. et Philosophiae Doctor. (1795)
    K. F. naplója bécsi útjáról és dunántúli útjáról. (1796–1810)
    Gyökér-rendű Magyar Szótár. (1808)
    Magyar közmondások. I–VI. köt. Bötűrendbe szedte K. F., királyi oktató. (1808)
    Nagy József szombathelyi főprépost élete. Emlékezetül az utóbbi időknek, írta K. F. kir. tanító. (1810)
    Exempla Mathematica, praprimis algebraica, in usum suorum discipilorum. (1811)
    K. F. dalgyűjteménye magyar, német, latin egyházi és világi dalokkal. (1816)
    Fragmenta ad Historiam Gymnasii Sabariensis tumultuario opere in charta sequentes conjecta per Franciscum Kresznerics. (1820)
    Magyar helységek nevei a régi kicsinyezővel bötűrende szerént előadta K. F. (1827). 


    F. m.: nyomtatásban megjelent írásai: Julianus: A császárok. Írta görög nyelven a második Julianus császár. Ford., megmagyarázta K. F. (Poson–Pest, 1806)
    Tentamen publicum e geometria pura et practica. (Buda, 1807)
    Tentamen publicum ex algebra, quod in lyceo regio Sabarensi mense martio 1808. (Buda, 1808)
    Nagy József, szombathelyi főprépost élete. (Erdélyi Múzeum, 1816)
    Levele Kr. A.-hoz. Egyházi régiség egy Sümegben talált emlékeztető keresztről. A sümegi vár dombján, ásás közben előkerült kereszt numizmatikai ismertetése. (Egyházi Értekezések és Tudósítások, 1822)
    Kivonat K. F. szótára bevezetéséből. (Tudományos Gyűjtemény, 1830)
    Magyar Szótár gyökérrenddel és deákozattal. Készítette K. F., szombathelyi megyebéli pap, sági plébános. I–II. köt. (Buda, 1831–1832). 


    F. m.: hasonmás kiadások: A Sági hegységnek törvényei. Az eredeti kéziratból lemásolta K. F. Az 1828-ban készített kéziratmásolat hasonmás kiadása. (A celldömölki Városi Könyvtár kiadványai. Celldömölk, 1984)
    Játék. Színmű. 1790. (Régi magyar drámai emlékek. XVIII. század. 3. Pálos iskoladrámák, királyi tanintézmények, katolikus papneveldék színjátékai. Sajtó alá rend. Varga Imre. Bp., 1990)
    Magyar Szótár gyökérrenddel és deákozattal. Készítette K. F., szombathelyi megyebéli pap, sági plébános. I–II. köt. Hasonmás kiad. A két kötet egybekötve. (Mesterművek. 6. Bp., 2010)
    Aranyigazságok. 3700 szólás, közmondás K. F. reformkori szótárából. Összeáll. Kiss Bernadett, Kiss Gábor és Miksné Mátyási Eszter. Készült K. F. Magyar Szótára alapján. (Az ékesszólás kiskönyvtára. 40. Bp., 2016). 

    Irodalom

    Irod.: K. F. (Jelenkor, 1832. 8. és Magyar Kurir, 1832. 11.)
    Szilasy János: K. F. élete. (Tudományos Gyűjtemény, 1832)
    Szilasy János: Emlékbeszéd K. F. tb. tag felett. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. 1831–1832. Emlékbeszédek. Pest, 1833)
    Horvát István: Könyvvizsgálat. K. F.: Magyar Szótár Gyökérrenddel és Deákozattal. (Tudományos Gyűjtemény, 1833)
    Pálinkás Géza: K. F. élete. (Szombathelyi Ujság, 1902. dec. 21.)
    Velledits Lajos: K. F. kéziratai. (Magyar Nyelv, 1912)
    Melich János: Adalékok a magyar szótárirodalomhoz. (Nyelvtudományi Közlemények, 1913)
    Márki Sándor: K. F. leveleskönyve. (A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának Felolvasó Ülései. 86. Bp., 1914)
    Mészöly Gedeon: Folklore-adalékok K. F. kézirataiból. (Ethnographia, 1928)
    Géfin Gyula: Francia világ Szombathelyen. Szombathely 1809. évére vonatkozó feljegyzések K. F. naplójából. (Vasvármegye, 1931. ápr. 5.)
    Vecsey Lajos: A Szombathelyi Királyi Líceum alapítása és első évei. 1793–1808. (A Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete kiadványa. Szombathely, 1934)
    Huszár Lajos: K. F. érmészeti feljegyzései. (Numizmatikai Közlöny, 1941)
    Horváth Ferenc: K. F. Egy. doktori értek. (Szombathely, 1943)
    Gáldi László: K. F.: Magyar Szótár. (A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban. Monográfia és doktori értek. Bp., 1957)
    Horváth Ferenc: K. F. (Vasi Szemle, 1966)
    Horváth Ferenc: Különös kor, érdekes emberek. K. F. 1–5. (Vas Népe, 1966. febr. 6., febr. 10., febr. 16., febr. 20., febr. 27.)
    Tungli Gyula: K. F. (Vas Népe, 1966. márc. 4.)
    Zongor Ferenc: K. F. nyelvész „Ságon hallott” szavainak felkutatásáról. K. F. által 1812–1832 között Alsóságon összegyűjtött szavak mai értelmezése. (Magyar Nyelvőr, 1967)
    Hargita Géza: K. F., a költő. (Vasi Szemle, 1967)
    Somogyi Zita: K. F. „Ságon hallott” szavainak változása és mai élete. Szakdolgozat. (Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 1979)
    Káldos Gyula: Celldömölk könyvtári kultúrája a XVII. század közepétől 1945-ig. K. F. könyvtáráról. (Vasi Szemle, 1980)
    K. F. Bibliográfia. Összeáll. Köbölkúti Katalin. (Vasi Életrajzi Bibliográfiák. 6. A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kiadványa. Szombathely, 1982)
    Köbölkúti Katalin: K. F. (Vasi Szemle, 1982)
    Tungli Gyula: K. F. emlékezete. (Magyartanítás, 1982)
    K. F. naplójából: Francia világ Szombathelyen. (Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 1987)
    Dobri Mária: „Csak a láng terjesztheti a lángot.” K. F. (Vasi Szemle, 1993)
    Tóth Péter: Égett tőke fekete. K. F. közmondásgyűjteménye elé. (Jelentkezünk [folyóirat], 1993/94)
    Tóth Péter: Helytörténeti, helyismereti adatok K. F. szótárában és kéziratos hagyatékában. (Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 1995)
    Dobri Mária: K. F. útinaplója. (Vasi Szemle, 1995)
    Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok. 6. K. F. hagyatéka. (Vasi honismereti és helytörténeti közlemények, 1999)
    Heigl István: K. F. matematikakönyvei. (A Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára. 15. Tudománytörténeti Breviárium. 3. A magyar matematika történetéből. Összeáll. Gazda István. Piliscsaba, 2000)
    Lőcsi Péter: Kresznerics-mozaik. (A múltnak kútja. Művelődéstörténeti írások a XIX–XX. századi Szombathelyről. Szombathely, 2010)
    Lőcsei Péter: K. F. és „gyökerésző” szótára. Az I. Czuczor–Fogarasi-konferencián, 2010. dec. 6-án elhangzott előadás szerkesztett változata. (Életünk, 2011)
    Gyarmati Tiborné: A 250 éve született K. F. emlékezete. (Honismeret, 2016)
    Balázs Géza: Párhuzamos életutak. Két K. F: Kresznerics Ferenc és Kazinczy Ferenc. Koltai Jenő: K. F. jelentősége. – Csörsz Rumen István: K. F. kéziratos versgyűjteménye. (Vasi Szemle, 2017). 


    Irod.: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
    Szombathely egyházmegye papságának irodalmi működése. Összeáll. Szöllősy Klára. (Magyar Sion, 1893)
    Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Tóth Péter: K. F. (Szombathelyi tudós tanárok. Szerk. Köbölkúti Katalin. A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kiadványa. Szombathely, 1998)
    Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László. (Bp., 2001)
    Zalai életrajzi kislexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005)
    Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. (Bp., 2010).

     

    neten:

     

    http://www.cellbibl.hu/index.php/component/content/article/10-lexikon/67-kresznerics-ferenc

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2017

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (20), állatorvos (72), állattenyésztő (17), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (184), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (34), edző (71), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (48), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (57), filozófus (75), fizikus (112), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (23), gazdasági mérnök (103), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (35), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (71), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (68), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (948), irodalomtörténész (273), jezsuita szerzetes (11), jogász (311), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (66), közgazdász (183), kritikus (52), kultúrpolitikus (21), labdarúgó (33), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (688), meteorológus (14), mezőgazda (124), mezőgazdasági mérnök (102), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (21), műfordító (211), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (91), muzeológus (87), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (45),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu