Család

Sz: Simon Anna. Apja szabó volt. Egy fiútestvére volt, aki 1957-ben Új-Zélandon telepedett le. 1959-től nős, felesége a Borsodi Nyomda adminisztrátora.

Iskola

A bp.-i Fazekas Mihály Gimnáziumban éretts. (1952), a BOTE-n ált. orvosi okl. szerzett (1959), ált. sebész (1963), gyermeksebész szakorvosi vizsgát tett (1966). A forradalom idején részt vett a BOTE klinikáinak érkezett segélyszállítmányok elosztásában és raktározásában, ezért átmenetileg nem folytathatta egyetemi tanulmányait (1957–1958).

Életút

A miskolci Semmelweis Kórház III. sz. Sebészeti Osztály gyakornoka (1959–1960), a miskolci Szentpéteri-kapui Kórház II. sz. Sebészeti Osztály gyakornoka (1960–1961), Sajószentpéteren körzeti orvos (1961–1962). A miskolci Semmelweis Kórház Gyermeksebészeti Osztály segédorvosa (1959–1963), alorvosa (1963–1968), a bp.-i Madarász utcai Gyermekkórház Égési Részlegének főorvosa (1968–1987), a bp.-i Jahn Ferenc Kórház Gyermeksebészeti Osztály (1987–1990), a Fővárosi János Kórház Gyermeksebészeti Osztály osztályvezető főorvosa (1990–2001). Az égési hegesedés okainak vizsgálatával fogl. Jelentős eredményeket ért el a gyermekkori égésbetegségek műtéti kezelése terén. A gyermek égettek pszichoszociális kezelésére Égési Klubot hozott létre (1994). Új lépmegtartó műtétet dolgozott ki és fejlesztett rutineljárássá. Halála előtt alapítványt hozott létre az égett gyermekek megsegítésére.

Elismertség

A Magyar Gyermeksebész Társaság vezetőségi tagja, az Égési Szekció, ill. az Égési Egyesület titkára (1974-től). A Magyar Orvosi Kamara alapító tagja (1989). A Magyar Plasztikai Sebész Társaság vezetőségi tagja (1990–2001). A Magyar Sebkezelő Társaság alapító vezetőségi tagja (1997–2001). Az Európai Égési Társaság vezetőségi tagja.

Elismerés

Markusovszky-díj (1973, 1986), Jámbor Gréte-emlékérem (1998), Budapestért Díj (1999).