Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Mészöly Gyula
    Meznerics Ilona
    Meznerics Iván
    Mihalik József, 1914-től hernádszurdoki
    Mihalik Sándor, 1914-től hernádszurdoki

    Hajnal István

    történész


    Született: 1892. július 3. Nagykikinda, Torontál vármegye
    Meghalt: 1956. június 16. Budapest
    Temetés: 1956. június 22. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Családja Elzászból származott, majd Bánátban telepedett le; eredetileg Hendleinnek hívták. Sz: Hajnal (1887-ig Hendlein) József (1868–1940) állategészségügyi főfelügyelő, főállatorvos, Karg Vilma. Négyen voltak testvérek. F: 1922-től Gáspár Olga (1895–1968). Fia: Hajnal Gáspár (1927–).

    Iskola

    A nagykikindai főgimnáziumban éretts. (1910), a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1914); közben egy félévig a lipcsei egyetemen tanult (1913), a latin paleográfia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1920), a történelemtudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1955). Az MTA tagja (l.: 1928. máj. 18.; r.: 1939. máj. 12.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

    Életút

    A bécsi Theresianum prefektusa (1914–1919); közben az I. vh.-ban a keleti front különböző szakaszain szolgált (1915–1918). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Levéltárának levéltári segédtisztje (1919–1920), a Magyar Országos Levéltár (MOL) allevéltárnoka (1920–1922), a hg. Esterházy család főlevéltárosa (1922–1930). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1920–1930), az újkori egyetemes történet ny. r. tanára (1930–1948); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1944–1947).

    A magyarországi történettudomány korszakos jelentőségű képviselője, a szellemtörténet és a pozitivizmus ellenében egy sajátos történetszemlélet alapjait rakta le, amely a szociológia és a történelem szintézisét tűzte ki célul. Összehasonlító írástörténettel, a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történettudomány kapcsolataival, a magyar politikai történet egyes kérdéseivel foglalkozott. Írástörténet az írásbeliség felújulása korából (1921) c. műve a 20. sz.-i magyar történettudomány egyik kiemelkedő teljesítménye. Magyar, osztrák, német és francia oklevelek írásformáinak aprólékos összehasonlító tanulmányozása után arra a meglepő következtetésre jutott, hogy az Alpoktól északra eső területen az egymástól legtávolabbi vidékek is meglepő szinkronban vannak egymással az írásfejlődés szempontjából. Ami változás a betűk rajzolásában, az írás technikájában időről időre Franciaországban megjelent, az csaknem egyidejűleg a közép- és kelet-európai területeken is feltűnt. A magyar írásbeliség jóllehet gyérebb és szórványosabb volt, mint a francia, de technikailag nem maradt el tőle: kevesebb oklevelet produkált ugyan, de az a kevesebb épp vagy majdnem ugyanolyan volt, mint az ugyanakkor francia földön írottak. A meglepő párhuzamosságból Hajnal István arra következtetett, hogy az okleveleket kiállítók alighanem ugyanabban az iskolában sajátították el az írás mesterségét. Később részt vett a négykötetes Egyetemes történetben, ahol az újkortörténeti monográfiát jegyezte (Az újkor története, 1936). Jóllehet írás- és technikatörténeti egyetemes érdeklődése egész munkásságát elkísérte, igen részletesen vizsgálta a magyar történelem sorskérdéseit; elsősorban az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc problémáit, a magyarországi emigráció vitáit, továbbá az első felelős magyar kormány külpolitikáját. (Monográfiája, A Batthyány-kormány külpolitikája csak halála után jelenhetett meg, az Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 1. köteteként, 1957-ben). Az utókor harmadikutas gondolkodónak tartotta, aki történelemszemléletében is egy sajátos utat nyitott azzal, hogy egyik divatos történetírói áramlathoz sem csatlakozott.

    Az 1940-es évektől közölt publicisztikái, kisebb írásai Bibó István munkásságával rokoníthatók, később Németh László fedezte fel történeti dolgozatait. Az első gépek (1949) c., a Válaszban, majd önállóan is megjelent esszéje példátlanul éles támadást indított meg személye és a folyóirat ellen (a Szabad Népben, 1949. szept. 25-én). A polémia hatására betiltották a Választ, majd nemsokára Hajnal Istvánt akadémiai tagságától is megfosztották (ún. tanácskozó taggá fokozták le: 1949. okt. 31-én). Írásait az 1980-as években fedezték fel újra: Lakatos László vélhetően elsőként védte meg egyetemi doktori értekezését Hajnal István munkásságáról, először Novotnik Imre közölt válogatást műveiből (1983-ban), majd Glatz Ferenc, az MTA későbbi elnöke gondozásában adták ki fontosabb tanulmányait (a História Könyvtár sorozatában, 1993-ban). Az utóbbi években elsősorban a Korall folyóiratban közölnek rendszeresen tanulmányokat Hajnal István munkásságáról.

    Emlékezet

    Budapesten (XII. kerület Városmajor utca 26/c) élt és tevékenykedett, Budapesten is hunyt el; a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Lakóházát a XII. kerületi önkormányzat emléktáblával jelölte meg (2003. máj. 14-én). Emlékét őrzi a Hajnal István Kör társadalomtörténeti egyesület (1986-tól) és nevét vette fel a Hajnal István Társadalomtörténeti Alapítvány. Több kéziratát az MTA Kézirattára őrzi.

    Elismertség

    Az MTA II. Osztálya titkára (1946. júl. 24.–1948. jan. 12.). A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság másodelnöke (1933–1950). A Magyar Irodalmi Társaság tagja (1918-tól).

    Elismerés

    Széchenyi-díj (posztumusz, 1990).

    Szerkesztés

    A Századok szerkesztője (Domanovszky Sándorral és Mályusz Elemérrel, 1931–1935; Wellmann Imrével, 1938–1943).

    Főbb művei

    F. m.: IV. Béla király kancelláriájáról. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1914; kivonatosan: Turul, 1914)
    Írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Monográfia. (Bp., 1921)
    Kivonatok Hunyadi János kormányzói okleveleiből. (Levéltári Közlemények, 1923)
    A lengyel légió utolsó napjai Magyarországon. (Hadtörténeti Közlemények, 1925)
    Kossuth Lajos widdini levele. (Napkelet, 1925)
    A belgrádi diplomácia és a magyar emigránsok a szabadságharc után. (Budapesti Szemle, 1926)
    A Kossuth-emigráció Törökországban. I. köt. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok az 1848–1849-i emigráció történetéhez. Bp., 1927)
    Armdt magyar utazása 1798-ban. (Magyar Szemle, 1927)
    Egy magyar herceg ifjúkora Napoleon idején. (Budapesti Szemle, 1927)
    Osztrák merénylettervek Törökországban Kossuth ellen. (Napkelet, 1927)
    Görög Demeter az Esterházyaknál. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1927)
    Metternich és Esterházy. (Századok, 1927)
    Az ifjú Zrínyi első csatározásairól. (Napkelet, 1929)
    Esterházy Miklós nádor lemondása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1929. jan. ?; megjelent, mint önálló kötet: Bp., 1929)
    Esterházy Miklós nádor iratai. Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. – Schriften des Palatins Nikolaus Esterházy. (Bp., 1930–1932)
    Racionális fejlődés és írásbeliség. (A Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 1933)
    Írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés. (Károlyi Árpád Emlékkönyv. Bp., 1933; és külön: Bp., 1933)
    Az újkor története. (Egyetemes történet négy kötetben. Szerk. Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly. III. köt. Bp., 1936; Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata. Hasonmás kiad. 1988 és 1991)
    A technika fejlődése. (Domanovszky Sándor Emlékkönyv. Bp., 1937)
    Történelem és szociológia 1–2. – Az új „Magyar művelődéstörténet.” (Századok, 1939)
    A „racionális” a fejlődéstörténetben. (Századok, 1940)
    A gépkorszak kialakulása. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1940. dec. 16.)
    Az európai város kialakulása. (Városi Szemle, 1941)
    A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. 1–2. (Századok, 1942; németül: Über die Arbeitsgemeinschaft der Geschichtsschreibung kleiner Nationalen. Bp., 1944)
    Vergleichende Schriftproben zur Entwicklung und Verbreitung der Schrift im 12–13. Jahrhundert. (Bp.–Milano–Leipzig, 1943)
    Az első gépek. (Válasz, 1949)
    L’enseignement de l’écriture aux universités médiévales. (Studia historica. 7. Bp., 1954; 2. jav. és kieg. kiad. 1959)
    A Batthyány-kormány külpolitikája. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 1. Bp., 1957)
    Írásbeliség, intellektuális réteg, és európai fejlődés. (Medvetánc, 1982)
    „Méltó ez vajjon az emberi élethez?” Válogatás H. I. történelmi és szociológiai munkáiból. Összeáll., a bevezetőt írta Novotnik Imre. (A Rajk László Szakkollégium kiadványa. Bp., 1983)
    A Batthyány-kormány külpolitikája. Sajtó alá rend., az előszót írta Urbán Aladár. (Közös dolgaink. 2. kiad. Bp., 1987)
    A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. (Helyünk Európában. I–II. köt. Szerk. Fábri Anna. Bp., 1987)
    Írástudók, hivatalnokok. (História, 1988)
    Kézművesség, írásbeliség és az európai fejlődés. (Századok, 1989)
    Új történelemszemlélet. (Harmadik Part, 1991)
    Az európai város kialakulása. 1–5. (Comitatus, 1992)
    Írás és kultúra a középkorban. (História, 1993)
    Technika, művelődés. Tanulmányok. Vál., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Glatz Ferenc. (História Könyvtár. Monográfiák. 2. Bp., 1993)
    Írásbeliség és fejlődés. A bevezetést Nyíri J. Kristóf írta. (Replika, 1998)
    H. I. Művek. Vál., sajtó alá rend. Lakatos László. (Magyar Panteon. 9. Bp., 2001)
    Írásoktatás a középkori egyetemeken. A L’enseignement de l’écriture aux universités médiévales c. művének magyar fordítása. Ford. Mezei Mónika. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Z. Karvalics László. (Az információtörténelem klasszikusai. Bp., 2008).

    Irodalom

    Irod.: Szentpétery Imre: H. I.: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából. (Századok, 1921)
    Holub József: H. I.: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából. (Magyar Könyvszemle, 1922)
    Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
    Istványi Géza: Az Egyetemes Történet új kötetei. Az újkor. (Magyar Szemle, 1937)
    Istványi Géza: Az új magyar történetszemlélet alakulásához. (Protestáns Szemle, 1938)
    Istványi Géza: A harmincas évek történetírása. (Protestáns Szemle, 1940)
    Dékány István: H. I.: Az újkor története. (Századok, 1944)
    Wellmann Imre: H. I. (Századok, 1956)
    Komjáthy Miklós: H. I. (Levéltári Közlemények, 1956)
    Hanák Péter: H. I.: A Batthyány-kormány külpolitikája. (Századok, 1958)
    Irinyi Károly: H. I. szociológiai történetszemléletéről. (Egyetemes történeti tanulmányok. I. köt. Bp., 1962)
    Az elfelejtett H. I. Az íráskultúra és a kapitalizmus szerepe. H. I. 1933/34-es tanulmányai. (Medvetánc, 1982)
    Lakatos László: H. I. történetszemléletének értelmezéséhez. Egy. doktori értek. (Bp., 1983)
    Lakatos László: H. I. útja a szociológiához. (Szociológia, 1989)
    Lakatos László: H. I. történelemszemléletéről. (Harmadik Part, 1991)
    Novotnik Imre: H. I. és Exposura egy H. I.-válogatás elé. (Comitatus, 1992)
    Lakatos László: Középkor-imádat vagy népiesség? H. I. történetszemléletének értelmezéséhez. (Valóság, 1992)
    Nyíri Kristóf: H. I. időszerűsége. (Világosság, 1992 és Ny. K.: A hagyomány filozófiája. Bp., 1994)
    Glatz Ferenc: H. I. történetírása. (H. I.: Technika, művelődés. Bp., 1993)
    Márkus István: H. I. igaza. (Valóság, 1993)
    Huszár Tibor: H. I. és a magyar szociológia intézményesülése. (Valóság, 1993)
    Radó Bálint: H. I.: Technika, művelődés. (Századok, 1995)
    Lakatos László: Az élet és a formák. H. I. történelemszociológiája. Monográfiája. (Bp., 1996)
    Kerékgyártó Béla: Fejlődéstörténet és kordiagnózis. H. I. és a modernség problémái. (Századvég, 1997)
    Endrei Walter: H. I. és Németh László technikatörténet iránti érdeklődése. (Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás köréből. Bp., 1997)
    Kovács Gábor: Szokásszerű és okszerű társadalom. Történelemtipológia és kultúrkritika H. I. történelemfelfogásában. (Világosság, 2000)
    Kosárkó László: Írástörténészek és szociográfusok. H. I. recepciója az 1930-as, 1940-es években. (Korall, 2000)
    Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. II. köt. (Újvidék, 2002)
    Kovács Gábor: Harmadikutas gondolkodók. Németh László, H. I., Bibó István. (Liget, 2002)
    Halmos Károly: A lövészárkok szelleme. H. I. arcképéhez. (Beszélő, 2003)
    Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003)
    Ress Imre: H. I., a kismartoni levéltáros. – H. I. levelei kismartoni levéltárosi éveiből. (Korall, 2004)
    „…ne deklaráljanak mesterségesen ellenfélnek…” H. I. levelezéséből, halálának 50. évfordulója alkalmából. (Korall, 2006)
    Tamáska Máté: H. I. történelemszociológiája és a középkori építészet. (Építés– Építészettudomány, 2006)
    Szilágyi Ágnes Judit: H. I. a magyar történettudomány védelmében. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. Bp., 2007)
    Kovács Gábor: H. I. (Phronesis. Politikafilozófiai folyóirat, 2008)
    Gálffy László: H. I.: Írásoktatás a középkori egyetemeken. (Korall, 2008).

    Megjegyzések

    Lexikonokban közölt téves családi neve: Henlein. A családját eredetileg Hendleinnek hívták!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (20), állatorvos (72), állattenyésztő (17), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (184), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (34), edző (71), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (48), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (57), filozófus (75), fizikus (112), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (23), gazdasági mérnök (103), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (35), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (71), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (68), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (948), irodalomtörténész (273), jezsuita szerzetes (11), jogász (311), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (66), közgazdász (182), kritikus (52), kultúrpolitikus (21), labdarúgó (33), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (688), meteorológus (14), mezőgazda (124), mezőgazdasági mérnök (102), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (20), műfordító (211), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (91), muzeológus (87), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (45),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu