Család

Görögkeleti, később római katolikus hitre áttért családból származott.

Dédszülei, apai: Bakálovich Márk, Petrovich Julianna; gojzesti Sztojanovics János rumai főbíró, ?.

Dédszülei, anyai: Németh Károly, Balonek Ágnes; Haulik József, Pekarovics Mária.

Nagyszülei: Bakálovich Konstantin (= Bakálovich Szilárd, legid. 1810. aug. 5. Terezovac, Verőce vm.–1861. júl. 31. Kécsa, Torontál vm. Temetés: 1861. aug. 2. Kécsa) politikus, jogász, ügyvéd, a Csekonics-uradalom jogtanácsosa, a zsombolyai kerület országgyűlési követe, ill. képviselője, Sztojanovics Emma (Stojanovich Emma, 1825. jan. 20. Facsád, Temes vm.–1894. jan. 13. Versec, Temes vm. Temetés: 1894. jan. 14. Versec); Németh Zsigmond (1843. jan. 16. Nagyigmánd, Komárom vm.–1904. márc. 29. Rákosszentmihály, Pesti-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1904. márc. 31. Rákosszentmihály) budapesti vasáru-nagykereskedő, Haulik Mária (1844. máj. 11. Nyitra–1917. ápr. 30. Rákosszentmihály. Temetés: 1917. máj. 2. Rákosszentmihály).

Szülei: Bakay Szilárd (= Bakalovich/Bakálovich Szilárd, 1854. ápr. 12. Zsombolya–1897. máj. 28. Bp. Temetés: 1897. máj. 30. Bp., Katonai Temető) honvéd őrnagy, a budapesti 32. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnoka, Németh Mária (1871. máj. 28. Bp.–1941. febr. 24. Kaposvár. Temetés: 1941. febr. 25. Kaposvár).

Id. Bakálovich Szilárd testvérei: Bakálovich Mihály (1849. aug. 4. Zsombolya, Temes vm –1890. márc. 30. Szeged. Temetés: 1890. ápr. 1. Szeged, Görögkeleti Temető) szegedi kir. helyettes kerületi körjegyző, Bakálovich Emma (1851. ápr. 5. Zsombolya–1889. jan. 5. Detta, Temes vm. Temetés: 1889. jan. 7. Detta), Bakalovich József (1853. Zsombolya–1893. ápr. 1. Versec. Temetés: 1893. ápr. 2. Versec) városi tanácsos és Jäger Izidorné Bakalovich Mária (1856. febr. 21. Zsombolya–1937. júl. 7. Detta).

Bakálovich Emma a magyar irodalomtörténet egyik fontos szereplője, Reviczky Gyula múzsája.

Testvérei: Bakay Zsigmond (1894. jan. 20. Bp.–1949. aug. 20. Újvidék) honvéd ezredes, Bakay Gyula (1895. máj. 13. Nyitra–1917. márc. 31. Otranto) fregatthadnagy, elesett az I. világháborúban és Bakay Árpád (1896. okt. 5. Bp.–1957. dec. 31. Bp. Temetés: 1958. jan. 6. Kaposvár) honvéd ezredes.

Bakay Árpád fia: Bakay Árpád (1928. dec. 20. Kaposvár, Somogy vm.–2008. júl. 4. Bp. Temetés: 2008. júl. 18. Kaposvár, Keleti Temető) gépészmérnök, államtitkár.

Felesége: 1919. jan. 11.–1947. márc. 17.: tessthali Jordán Margit (1896. ápr. 19. Bécs–1966. dec. 5. Debrecen), Jordán János (1857. máj. 24. Rabenseifen, Csehország–1934. dec. 2. Bp.) és Wayand Erzsébet (1861. aug. 31. Esztergom–1955. nov. 12. Debrecen) leánya.

Jordán Margit testvére: Jordán János (1893. ápr. 4. Bécs–1971. dec. 7. Debrecen) honvéd tábornok, vezérőrnagy.

Gyermeke, fia: Bakay Szilárd (1920. aug. 29. Kaposvár, Somogy vm.–1992. dec. 22. Debrecen).

Bakálovich Konstantin Bakayra történő névmagyarosítását már 1848-ban engedélyezték a hatóságok, a család azonban csak 1896-tól használta következetesen a Bakay családnevet.

Bakay Szilárdot 1922. aug. 21-én avatták vitézzé.

Iskola

Elemi iskoláit Rákosszentmihályon végezte (1898–1902), a kassai, majd a kismartoni cs. és kir. alreáliskolában (1902–1904), a kőszegi katonai alreáliskolában (1904–1906), a morvafehértemplomi cs. és kir. katonai főreáliskolában tanult tovább (1906–1909). A bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia (Theresianische Militärakademie) elvégzése után hadnaggyá avatták a kaposvári cs. és kir. 44. gyalogezredhez (1912. aug. 18.). Belgrádi vezérkari tanfolyamot (1918) és budapesti Hadiakadémiát végzett (1922).

Életút

Csapatszolgálatot teljesített (1912–1914), az I. világháborút ezredével és a cs. és. kir. 105. gyalogezreddel küzdötte végig, később a XXV. hadtest-parancsnokságon beosztott vezérkari tiszt (1914–1918). A kaposvári pótzászlóaljnál szolgált (1918. nov. 1.–1919. aug. 1.), majd ugyanott a körletparancsnokság tisztje (1919. aug. 1.–1921. szept. 30.). A pécsi 4. vegyes dandár parancsnokság vezérkari tisztje (1922. nov. 1.–1925. ápr. 30.), a Honvédelmi Minisztérium (HM) elnöki D Osztályának előadótisztje (1925. máj. 1.–1929. nov. 3.), a HM VI-2. Osztályán beosztott vezérkari tiszt (1929. nov. 4.–1933. márc. 31.), belgrádi székhellyel belgrádi és athéni katonai attasé (1933. ápr. 1.–1933. dec. 31.), a jugoszláv kiutasítás után Budapesten szolgált, majd szófiai katonai attasé (1934. jan. 1.–1939. júl. 31.); közben ezredessé léptették elő (1935. nov. 1.).

A debreceni 17. gyalog dandár parancsnoka (1939. aug. 1.–1942. júl. 31.) tábornoki rangban (1940. júl. 1-jétől). A kijevi Keleti Megszálló Csoport parancsnoka (1942. aug. 1.–1943. máj. 14.), a szombathelyi III. hadtest parancsnoka (1943. máj. 15.–1944. jún. 30.); közben altábornaggyá léptették elő (1943. okt. 1.). A Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke (1944. júl. 1.–1944. júl. 31.), a budapesti I. hadtest és a budapesti helyőrség parancsnoka („Budapest vezérlő tábornoka”, 1944. aug. 1.–1944. okt. 16). A németek mint a tervezett kiugrási kísérlet kulcsfiguráját elrabolták és Mauthausenbe hurcolták (1944. okt. 8.). A hungarista-nyilas hatalom „hűtlenség” címén rendfokozatától megfosztotta (1945. jan. 18.).

A koncentrációs táborból a szövetségesek szabadították ki (1945. máj. 6.), majd hazatért Magyarországra. – A HM állandó igazoló bizottsága „rendfokozatából közigazgatási úton történő elbocsátásra” ítélte (1945. aug. 8.), majd ezt a határozatot a népbíróság megváltoztatta és igazoltnak nyilvánította (1945. nov. 8.). A szovjet hatóságok elhurcolták (1946. ápr. 11), mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték.

Emlékezet

Bakay Szilárd az ország német megszállása (1944. márc. 19.) idején Szombathelyen szolgált, s az országban egyedülálló módon a hozzá tartozó körzetbe nem engedte be a németeket. Katonái közölték a németekkel, hogy tűzparancsuk van arra az esetre, ha megpróbálnák átlépni a határt. Az összecsapásra csak azért nem került sor, mert a bevonulást a németek békésen akarták végrehajtani: Hegyeshalomnál akadálytalanul keltek át a határon, ezért itt megvárták amíg a magyar vezérkar visszavonatta Bakay helyi parancsát…

Valószínűleg Horthy Miklós „a szombathelyi incidens” után bízta meg Bakay Szilárdot a sikertelen kiugrási kísérlet katonai előkészítésével. Bakayt Budapest városparancsnokának nevezték ki, és ő lett az egész terv katonai irányítója. Bakay „megbízható vidéki alakulatokkal” akarta a nyilasok által megfertőzött csapatokat felváltani, azonban a nyilas tisztek árulása miatt a németek előtt ismertté vált a kiugrás részletes katonai terve. A németek elrabolták és koncentrációs táborba hurcolták, Mauthausenben, közvetlenül az egyik krematórium felett kapott egy cellát, ahol embertelen körülmények között tartották fogva (1944. okt. 15-én, Horthy Miklós a nemzethez írt kiáltványában Bakay Szilárd elrablását is megemlítette!). Szabadulása (1945 máj. 5.) után visszatért Magyarországra, a Honvédelmi Minisztérium – fellebbezés utáni – igazolása után nyugállományba helyezték (1945. nov. 8.).

Szombathelyen élt családjával. A szovjet katonai rendőrség 1946. ápr. 11-én Szombathelyről (Lipp utca, ma: Somlai utca) elcsalta, a szovjet katonai bíróság 1946. dec. 23-án halálra ítélte, és Sopronban (más adatok szerint Sopronkőhidán) ismeretlen helyen kivégezték. Sem a vád, sem az ítélet indoklása sokáig ismeretlen volt. Az orosz katonai főügyészség rehabilitálta (1991. okt. 18.), a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérezredessé nevezte ki (1992. márc. 15.).

A Moszkvai Katonai Archívum 2004. júl.-ban megküldte Bakay Szilárdnak részletes, kilencven oldalas eredeti, orosz nyelvű peranyagát. Az anyag tartalmazta a tárgyalás jegyzőkönyveit, az ítéletet és bizonyítékul szolgált a kivégzés módjáról.

Bakay Szilárd életútját Temesvári Jenő dolgozta fel (családi források alapján, négy részben, 2013-ban).

Elismerés

Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2006).