Család

Sz: Asztalos Pál ogy.-i képviselő, a pesti királyi ítélőtábla bírája. Testvére: Asztalos Pál (1816–1849) politikus, kormánybiztos.

Iskola

A besztercei katonai nevelőintézetben tanult, gyalogos hadapródként végzett (1840).

Életút

A bécsi magyar testőrség tagja (1842–1846), hazatérése után uradalmi segédfogalmazó (1846–1848). A forradalom és szabadságharc idején az 1. honvéd zászlóaljban (1848. jún.–szept.), majd a 29. zászlóaljnál szolgált (1848. szept.–1849. júl.), ill. az 5. hadtestben harcolt (1849. júl.–aug.); főhadnagyi (1848. jún.), századosi (1848. szept.), őrnagyi (1849. febr.), végül alezredesi, ún. dandárnoki rangban (1849. júl.). A világosi fegyverletétel (1849. aug.) után külföldre menekült. Solymosnál a román népfelkelőket szétverte, elfogott vezetőjüket felakasztatta, és bevonult Aradra (1848. okt. 16.), majd 200 önkéntessel és 2 ágyúval századával kiverte a többszörös túlerőben levő szerbeket (Újaradnál, 1849. febr. 8.); ezután zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Személyes bátorsága és vakmerő sikerei hatására “az aradi hősnek” nevezték. Világos után Genfben telepedett le, ahol egy lengyel nemes (Michael Strzelecki, egykori honvéd őrnagy) gyalázta a magyarságot. Asztalos párbajra hívta ki, s a lengyel megölte.

Emlékezet

Máramarosszigeten emlékére emlékoszlopot állítottak (1860), és utcát neveztek el róla.