Család

Szülei: Abday János, herceg Esterházy Pál kaposvári uradalmi ispánja, Török Terézia.

Felesége: 1836. márc. 19.–1882. nov. 18.: Böszörményi Johanna (= Szabó Zsuzsanna) színésznő (1810. Hajdúböszörmény, Hajdú kerület–1885. márc. 30. Szatmár. Temetés: 1885. ápr. 2. Szatmár, „hídontúli sírkert”).

Gyermeke, leánya: Abday Rozina (1829–) színésznő és nevelt leánya: Juracskó Dánielné Lung Amália.

Iskola

A pesti tudományegyetemen tanult, tanulmányait nem fejezte be, 1817-ben Debrecenben színésznek állt.

Életút

Kilényi Dávid társulatának tagja (1818–1820), önálló társulatának igazgatója, ill. részben Kilényivel társulva működött (1820–1849); közben a pozsonyi országgyűlésre szervezett társulatban is fellépett (1825–1826). A debreceni színház igazgatója (1848), a forradalom és szabadságharc idején élelmezési biztos, utóbb átlépett az osztrák hadseregbe (1848–1849). Miután felhagyott a színészettel Szatmáron telepedett le és királyi kataszteri becslőbiztosként dolgozott (1860-tól); élete végén a budapesti Nemzeti Színház kegydíjából élt.

Színészként kezdetben hős-, később komikus-, ill. karakterszerepeket alakított. Miután váratlan örökséghez jutott, húszévesen társulatot szervezett. Első színészeit Miskolcon és Kolozsvárott toborozta, 1820-ban, első társulatát három női és két férfi színésznő alkotta, első előadásaikat Szegeden, a városháza mellett tartotta. Az egyik első magyar színidirektorként különösen jelentős színigazgatói pályafutása: ő alapította meg az első magyarországi drámai-dalos társulatot (itt szerepelt – többek között – Déryné Széppataki Róza is 1827-ben). Abday Sándor volt az első magyar színidirektor, aki rendszeres havi fizetést tudott adni művészeinek, és bevezette legnépszerűbb színészeinek a jutalomjátékot (ilyenkor a teljes bevételt az ünneplő „aktor” kapta). Közel ötvenéves színidirektori pályafutása alatt színészeivel 89 településen fordult meg, 43 városban társulata honosította meg a magyar színészetet: pl. 1841-ben Kőszegen, Szombathelyen, Sopronban, ill. Keszthelyen és Esztergomban, 1844-ben Ungvárott, 1844–1845-ben nyírségi városokban játszott. Több színészgenerációt nevelt fel; társulatában Petőfi Sándor is fellépett (1841-ben).

Abday két színművet is írt: 1839-ben Marosvásárhelyen mutatták be Erdélyi hősök, vagy a bajnok hősnő; 1878-ban Szatmáron játszották Szatmár városa egy más világrészben c. darabját. Petőfiről mint színészről szóló visszaemlékezési a Szamos c. lapban jelentek meg (1881-ben).

Emlékezet

Pákh Albert – Garay János Kont c. költeményének mintájára Csont címmel paródiát írt róla. Abday Sándor 1878. márc. 4-én, Szatmáron ünnepelte ötvenéves színészi jubileumát. 1842-ben, amikor egyik sikeres előadását tartotta Szatmáron, tisztelői platánfát ültettek vendégjátékuk emlékére. A juharlevelű platánfa ma is megvan, mint különös, színháztörténeti „dokumentum” (Szatmárnémetiben, a Darai út és az ún. Szigetlanka környékén).