Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Aba-Novák Vilmos
    Abaffy László
    Alexits György
    Báthy Anna
    Krassó György

    Czuczor Gergely István

    költő, író, nyelvész, bencés szerzetes, római katolikus pap

    Czuczor István Gergely; Tzutzor István Gergely 


    Született: 1800. december 17. Andód, Nyitra vármegye
    Meghalt: 1866. szeptember 9. Pest
    Temetés: 1866. szeptember 10. Pest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    Nagyszülei: Czuczor Miklós (1731. okt. 8. Andód–1785. aug. 9. Andód), Sóky Ilona (1734. jan. 30. Érsekújvár–1789. aug. 15. Andód); Szabó József (1756. Szémő–1812. okt. 25. Szémő), negyedi Szabó Mária Erzsébet (Negyed, 1755–1825. máj. 17. Szémő). Sz: Czuczor János György (1772. jún. 19. Andód–1829. aug. 31. Érsekújvár) földművesgazda, Szabó Anna (1779. okt. 13. Szémő–1840. febr. 13. Érsekújvár). Testvérei: Czuczor Erzsébet (1805–), Czuczor János (1808–), Czuczor Róza (1812–), Czuczor Katalin (1818–), Czuczor Julianna (1821–) és Czuczor Borbála (1823–).

     

    Másod-unokatestvére: Jedlik Ányos (1800–1895) fizikus, feltaláló, bencés szerzetes, római katolikus pap. Jedlik Ányos anyai nagyapja, negyedi Szabó István (1747–1810) és Czuczor Gergely anyai nagyanyja, negyedi Szabó Mária Erzsébet (1755–1815) voltak testvérek. Mindketten negyedi Szabó István (1686–1755) gyermekei. Szabó Mária a Szémőn élő, nem nemesi származású [tehát nem negyedi] Szabó Józsefhez (1756–1812), a Károlyi-huszárezred toborzókáplárjához ment feleségül. Az ő lányuk Szabó Anna, aki húszévesen, már özvegyen, Kiss Sándor özvegyeként ment feleségül Czuczor Jánoshoz, gr. Károlyi József jómódú jobbágyához, későbbi földművesgazdához.

    Iskola

    Családja, kisgyermekkorában Érsekújvárra költözött, ahol elvégezte elemi iskoláit és az első grammatikai iskolát. A második grammatikai iskolát Nyitrán (1812–1813), a harmadik grammatikai iskolát Esztergomban (1813–1814), a negyedik grammatikai iskolát és a gimnázium két felső osztályát (az ún humaniorákat) a pozsonyi főgimnáziumban végezte (1814–1817). Tanulmányai befejezése után belépett a Szent Benedek-rendbe (unokatestvérével, Jedlik Ányossal, valamint Hideghéthy Bonaventurával, Karner Damasusszal és Spáth Fulgenttel, 1817. okt. 25-én, a szerzetesi neve Gergely lett); egy év próbaidő (1817–1818) után a rend győri filozófia tanfolyamán bölcseletet hallgatott (1818–1820). Tanulmányait a pesti központi papneveldében folytatta (1820–1823), ill. betegsége miatt Pannonhalmán fejezte be (1823–1824), ahol pappá szentelték (1824. szept. 26.).

    Az MTA tagja (l.: 1831. febr. 17.; r.: 1836. szept. 10.).

    Életút

    A Szent Benedek-rend győri gimnáziumában az első grammatikai osztályok r. tanára (1824–1826), az ékesszólás (1826–1830) és a magyar nyelv és irodalom r. tanára (1828–1829), egyúttal a retorikai osztály vezetője (1826–1830). A Szent Benedek-rend komáromi gimnáziumának r. tanára (1830–1835), a Magyar Tudós Társaság (= Magyar Tudományos Akadémia) segédjegyzője (1835–1837), Pannonhalmán, a bencés rend másodkönyvtárosa (1837–1838), a győri kir. akadémián a magyar nyelv és irodalom r. tanára (1838), majd ismét a győri bencés gimnáziumban, a klasszikus görög irodalom és a szónoklattan r. tanár (1838–1845). Visszaköltözött Pestre, ahol a Magyar Tudós Társaság nagyszótárának szerkesztője (1845–1866).

     

    A forradalom és szabadságharc idején, Kossuth Hírlapjában megjelent Riadó c. verséért (1848. dec. 21.) a bukás után hatévi várfogságra ítélték (1849. febr. 1.; gr. Teleki József közbenjárására büntetését enyhítették; 1851. máj. 22-én szabadult).



    A reformkor egyik jelentős költője, írója, a magyar romantikus nemzeti eposz egyik megteremtője (Augsburgi ütközet, 1824), majd költőként a magyar népdal formakészletének elterjesztőjeként, hazafias versek szerzőjeként vált ismertté. A pesti központi papnevelde önképző körében kezdett el verselgetni. A legenda szerint Kisfaludy Károly meglátogatta Pesten a papi intézményt (1823-ban), s az önképzőköri szemináriumon figyelt fel Czuczor Gergely készülő eposzának egy részletére: az Augsburgi ütközet c. hexameterekben írt művét Aranyosrákosi Székely Sándor A székelyek Erdélyben c. eposza hatására írta (az Aurorában jelent meg 1824-ben; Czuczor ezzel rögtön ünnepelt költővé vált, Vörösmarty is későbbi nagy romantikus műveinek elődjének tekintette Czuczor első írásait…) Néhány évvel később beutazta Nándorfehérvár környékét, erősen foglalkoztatta egy Hunyadiász, azaz a Hunyadi családról szóló nagy romantikus eposz megírása. Az eposzt ugyan nem sikerült befejeznie, de több kisebb költeményt írt Hunyadi Jánosról és Hunyadi Mátyásról, összeállította Hunyadi János életrajzát, gyűjteni kezdte a Hunyadiakról szóló mondákat, regéket, egyéb kisebb történeteket: ekkor fordult érdeklődése a magyar népi irodalom, a népdalok, népballadák, népies életképek felé. Barátja, Schedel (= Toldy) Ferenc sürgetésére népdalok gyűjtésébe fogott (újabb kutatások szerint 84 verse vált népdallá!). Toldy támogatta addigi poétai művei kiadását (amelyek közül még az Aradi Gyűlés [1828] és a Botond [1832] c. történeti elbeszélés emelkedett ki; 1836-ban).



    Összes műveinek első kiadását egyházi körökben igen nagy felháborodással fogadták. Miután Pestre költözött, és elvállalta a Magyar Tudós Társaság jegyzői, ill. levéltárnoki tisztét a renden belül súlyos támadások érték, mert egy pap – az akkori megítélés szerint – nem vállalhatott világi állást. Czuczor ugyanis elfoglaltsága miatt nem a bencések pesti rendházában élt, nem étkezett együtt rendtársaival, tudós hivatalnokként nem járt papi ruhában, sőt kávéházakban és színházakban is sűrűn megfordult. Világias élete megütközést keltett, ráadásul megjelent összes műveit felvonultató könyve, amely mindenekelőtt a kötetben található népdalgyűjtései, azoknak nem ritkán erotikus tartalma miatt nem méltó egy szerzeteshez, akinek hivatása szerint az ifjúságot kellene erkölcsre és szépérzékre tanítani. Czuczor hiába védekezett azzal, hogy hivatalos teendői miatt kénytelen magánházakban megszállni (a szerzetes rendben pedig amúgy sem volt szabad szoba), ugyanezen nehézségek miatt kénytelen vendéglőkben étkezni, színházban azért kénytelen megfordulni, mert az ő feladata az akadémia részéről az új darabok véleményezése (amúgy a tudóstársasági páholy ingyenes). A terhére rótt erotikus költeményekről pedig megjegyezte, hogy mindig voltak tiszteletreméltó világi és egyházi költők is (ez utóbbiak közé tartozott pl. Petrarca, ill. Janus Pannonius vagy Verseghy Ferenc), akik szerelmi költeményeikkel híressé váltak, egyébként pedig „a költészet megjelenítő phantasiának eredménye, feltételezi a képzeletet, de nem a tárgynak is az élvezetét…“ Védekezése ellenére Czuczort visszarendelték Pestről (1837. máj.), ugyanakkor azt is megállapították. hogy a szerzetes semmi megbotránkoztatásra nem ad okot, s a titkosügynöki jelentések szerint sem fejtett ki semmilyen „felforgató tevékenységet“.

     

    Czuczor Gergely a forradalom és szabadságharc alatt közvetlen közéleti szerepet nem vállalt, elsősorban az akadémiai nagyszótár szerkesztésével foglalkozott. A forradalmi eseményeket azonban lelkes figyelemmel kísérte. A Mezei Naptárban megjelent Uj világi szózat (1848 nyara) a szabadság, egyenlőség, testvériség forradalmi jelszavát magyarázta. Az események változása azonban alaposan megváltoztatta Czuczor Gergely magatartását. Leghíresebb versét, a Riadót 1848 őszén írta. A költemény Petőfi harci dalai mellett, ám azokat megelőzve az egész szabadságharc legforradalmibb, legfenyegetőbb csatadala lett, amely népdalként terjedt, „röpíveken“ nyomtatták, a nép és a katonák között terjesztett forradalmi indulóvá vált. Élesen meghökkentő tartalma miatt Bajza József, a Kossuth Hírlapja szerkesztője is sokallta merészségét, s csak a hadi és politikai helyzet kritikus pillanatában közölte le, amikor Windischgrätz már a főváros felé közeledett (Czuczor néven jelent meg, 1848. dec. 21-én). Pest elfoglalása után Windischgrätz elfogatta a költőt (1849. jan. 18-án); a Haditörvényszék hat év, vasban letöltendő várfogságra ítélte (1849. febr. 1-jén). Büntetését a pesti ferences kolostorban kezdte meg, majd a hírhedt budai Újépületbe szállították. Buda visszafoglalása után szabadult, ekkor határozott fellépésével, megmentette rabtartóit a bevonuló honvédek bosszújától: celláját is csak akkor hagyta el, amikor két magyar kormánybiztos kivezette onnan. Megrendült egészségi állapota miatt visszavonult a tihanyi bencés kolostorba – meggyógyulni. A császári sereg újbóli bevonulása után önként jelentkezett, mint fogoly: visszavezették a pesti ferences kolostorba – fogságba. A forradalom és szabadságharc bukása után, hiába reménykedett emberségesebb elbánásban. Minden közbenjárás ellenére Kufsteinbe vitték a nagybeteg írót (1850. ápr. 17-én érkezett meg), ahol napjait súlyos vasban töltötte. Idővel azonban külön cellába vonulhatott, ahol klasszikus auktorok fordításán dolgozott és titokban néhány költeményt is írt (legismertebb közülök A rab c. megrendítő lírai műve).

    Czuczor Gergely szépirodalmi és népdalgyűjtői tevékenysége mellett elsősorban nyelvészként vált ismertté. Valójában nemzeti romantikus íróként költeményeiben is a magyar nyelv őseredetiségét kutatta. A Magyar Tudós Társaság – évtizedes előkészítő munka után – az 1844. dec. 16-i közgyűlésén tett javaslatot egy akadémiai szótár megjelentetésére, s annak szerkesztésével addigi tevékenysége elismeréseként Czuczor Gergelyt és Fogarasi Jánost bízta meg. A munka oroszlánrészét Czuczor vállalta magára: valójában élete utolsó húsz évében elsősorban A magyar nyelv szótára szerkesztésével foglalkozott (Fogarasi a munka „felügyelője“ volt, ill. Czuczor halála után ő fejezte be a sorozatot, 1874-ben). A szótár szerkesztési elveit az idő előrehaladtával Czuczor gyakran megváltoztatta (a végleges szerkesztési elveket csak 1860. jún. 25-én terjesztette az akadémiai közgyűlés elé – ebben a késői időpontban azonban természetesen az is közrejátszott, hogy a szabadságharc bukása után hosszú évekig gyakorlatilag nem működhetett a Magyar Tudós Társaság…) Czuczor ugyanakkor folyamatosan készítette a szótár mintacikkeit, s ezen „mutatványokat“ időről-időre megmutatta a nyelvtudományi osztály ülésein (1850-től), ill. egy-egy vitatott jelentésről vagy etimológiáról felolvasó üléseken is beszámolt. Az első magyar értelmező szótár a kor nyelvtudományi színvonalán állt és az ekkor elfogadott nyelvgyöktani elméleten alapult. A szavaknál mélyebb szinten, a jelentés összefüggéseit feltáró gyök+képző szerkezet felismerés igen jelentős tudományos teljesítmény, jóllehet a szavak nyelvrokonságával nem foglalkozott (csak rokon gyökökkel!), így számos téves etimológia és délibábos szófejtés is bekerülhetett a mégis klasszikussá váló munkába. Czuczor előbb megkereste a szógyököket, majd összeállította mindazon szavakat, amelyekben a gyök előfordulhatott, végül összehasonlította a magyar gyököt más nyelvek rokon hangú és rokon értelmű szavaival. Czuczor az ősanyanyelv híve volt, úgy vélte, hogy a magyar egy ősi nyelv, önmagában kell megfejteni, mégpedig úgy, hogy az ösi gyököket kell összegyűjteni, s abból kell levezetni a magyar nyelv eredetiségét: minden más (nyelv)rokonság, ha létezik is, csak másodlagos kérdés! (A szótár „finn“ címszava alatt kifejtette, hogy a külföldön elterjedt nézet, mi szerint a magyarok a finnektől származnak az ferde nézet…)

    Emlékezet

    Andódon (Nyitra vm., Érsekújvári járás) született, családja kisgyermekkorában Érsekújvárra költözött: itt töltötte gyermekkorát és itt kezdte meg elemi iskolai, majd középiskolai tanulmányait is. Szülőházát márvány emléktáblával jelölték meg (1875. jún. 6-án, ezen a napon, Érsekújvárott, Czuczor Gergely-emlékünnepséget is tartottak). Középiskoláit Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban folytatta. A pozsonyi királyi főgimnázium anyakönyvei szerint Tzutzor István 1814-től 1817-ig tanult az iskolában, mint első eminens (osztályfőnökei Farkas Vincze és Gátser Leó voltak). A hetente elmondandó diligenciák (részletek emlékezetből elmondandó klasszikus auktoroktól) révén kiválóan megtanult latinul és görögül: később is híres szónoklatokat tartott, s ilyenkor érvelési technikájaként gyakran idézett ismert és kevéssé ismert latin és görög szerzőket. Tanulmányai befejezése után belépett a bencés rendbe, az egy év próbaidő letöltése után Győrött bölcseletet hallgatott. A rend elöljárója Szeder Fábián (1784–1859) biztatta a tehetséges és hatalmas munkbírású papjelöltet irodalmi tevékenységre. Valószínűleg már ekkor írt verseket, ám ezek nem maradtak fenn, csak levelezéséből lehet következtetni első próbálkozásaira. A sokat betegeskedő Czuczor a pesti önképző körben írta első, ismert verseit, amelyekre Kisfaludy Károly (1788–1830) figyelt fel, első eposzai megjelenése után ismerkedett meg Schedel (= Toldy Ferenccel) aki későbbi műveit is kiadta, s élete végéig jóbarátja maradt. Tanári pályafutást Győrött kezdte, majd Komáromban folytatta, ahol élénk figyelemmel kísérte a helyi állandó színházzal kapcsolatos eseményeket. Komáromban Balogh István és Fekete Gábor színtársulata működött (1834-től) akiknek tevékenységéről rendszeresen beszámolt a Honművész c. lapban (Szentandrásy álnéven, 1834-től). Világias életmódja, színház és közügyek iránti érzékenysége, hazafias érzelmei élete végéig megmaradtak. Túlzott liberális szellemisége állandó konfliktusokat alakított ki közte és környezete között, ez elsősorban Pestre költözése után tört ki: először 1835. okt. 19-én telepedett le Pesten, amikor elfogadta a Magyar Tudós Társaság hívását, s elvállalta az akadémia segédjegyzői és levéltárnoki állását. Czuczor „exaltált“ viselkedése, nemzeti szelleme felkeltette a titkosügynökök figyelmét és kivívta bencés elöljárói rosszallását. Miután Toldy kiadta poétai munkái első gyűjteményét, a kötetben lévő erotikus népdalok miatt a rend visszarendelte Pannonhalmára, majd Győrbe helyezték át. Ez utóbbi helyen csak néhány hónapig lehetett a győri királyi akadémia r. tanára, végül is a bencés rend gimnáziumában taníthatott „házi felügyelet“ alatt. Kováts Tamás bencés főapát halála után Rimely Miklóst nevezték ki utódjának (1842-től). Az új, elődjénél jóval liberálisabb Rimelynél gr. Széchenyi István, a Magyar Tudós Társaság alapító alelnöke elérte, hogy Czuczort ismét helyezzék fel Pestre, ahol megbízták a Magyar nyelv nagyszótára szerkesztésével. Élete utolsó éveiben, Kufsteinből való kiszabadulása után, a budapesti régi Berta-féle házban, későbbi nevén Brázay-házban lakott (Országút 8.; ma: Belváros, V. kerület Múzeum körút 23–25.). Lakóhelyét bronz domborműves emléktáblával látta el a háztulajdonos Brázay Kálmán nagykereskedő (Szécsi Kálmán szobrászművész alkotása, 1896. okt. 5-én). Itt is hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) nemzeti sírkertben nyugszik, a Magyar Tudós Társaságban a régi barát, Toldy Ferenc mondott felette emlékbeszédet (1868. márc. 21-én). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

     

    Czuczor sokat betegeskedett, gyakorta megfordult Balatonfüreden is: a Balatoni Panteonban szintén domborműves emléktáblája látható (1958-tól). Jedlik Ányos és Czuczor Gergely közös szobra Győrött, a Széchenyi téren látható (Rieger Tibor alkotása, felavatták: 2000. szept. 1-jén). Győrött róla nevezték el a Szent Benedek-rend gimnáziumát (Czuczor Gergely Katholikus Főgimnázium, 1921/22-től). Első köztéri szobrát a millenniumi emlékünnepségek keretén belül szerették volna felavatni Érsekújvárott, ám az nem készült el időre, ezért a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulójára rendezett ünnepségeken avatták fel (több másik szoborral és emléktáblával együtt, 1906. jún. 17-én). Székely Ernő alkotását (bronz mellszobor) a helyi katolikus leányiskola építése miatt eltávolították, majd az iskola udvarába került (onnan 1945-ben eltűnt…) Halálának századik évfordulóján azonban Érsekújvárott újabb Czuczor-szobrot avattak: Melis György alkotása a CSEMADOK helyi székháza előtt áll (mészkő, mellszobor, Petőfi Sándor u. 6., 1966. szept. 25-étől).

    Szerkesztés

    A Komáromi Kalendárium szerkesztője (1831–1835). A magyar nyelv szótára c. hatkötetes mű szerkesztője (1862–1874: halála után Fogarasi János fejezte be).

    Főbb művei

    F. m.: Aradi gyűlés. Hősköltemény öt énekben. Kiadta Schedel Ferencz. (Pest, 1828)
    A magyar nyelv állapotja gymnasiumainkban. (Tudományos Gyűjtemény, 1828)
    A megvigasztalt atya. Beszély. Andódi Gerő néven. (Urania, 1830)
    Hunyadi Jánosnak viselt dolgai. Engel és Fesslerből a honi ifjúságnak ajánlva Cz. G. által. (Buda, 1832; 2. jav. kiad. 1833)
    Szellemi mozgás Angliában ’s annak haladása, tekintettel más európai nemzetekre. (Tudománytár, 1835)
    Cz. G. poetai munkái. Clarot Sándor és Mezler rajza alapján a rézmetszeteket készítette Blaschke János és Stoeber Hofmann. 3 táblával. (Buda, 1836)
    Zrednai Vitéz János némelly tekintettel Magyarország általános állapotjára. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1837. máj. 8.; megjelent: a Magyar Tudós Társaság Évkönyve, 1840)
    Cornelius Nepos fennmaradt minden munkái. Fordította, jegyzetekkel ellátta Cz. G., az eredeti szöveggel bővítve kiadá Schedel Ferencz. 4 térképpel. (Buda, 1841; 2. jav. kiad. 1843; 3. jav. kiad. 1863)
    Horatius Epistolája a’ Pisókhoz a’ költészetről. Ford. Cz. G. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1841/42. Buda, 1842)
    Szívhangok méltóságos és főtiszteletű Rimely Mihály Úrnak, a Szent Mártonról elnevezett pannonhegyi főmonostor főapátjának üdvözletére. Költemény. (Pest, 1843)
    Washington élete. Sparks Jared után szabadon dolgozta Cz. G. (Történeti könyvtár. Jeles történeti, életrajzi, ország- és népismereti munkák gyűjteménye. IV. köt. (Pest, 1845; 2. kiad. Pest, Ráth, 1872; A magyar nemzet családi könyvtára. 42. 3. kiad. 1885)
    A magyar nyelv rendszere. Írták Cz. G., Fábián Gábor és Nagy János. A bevezetőt írta Toldy Ferenc. (A Magyar Tudós Társaság kiadványa. Buda, 1846; 2. kiad. 1847)
    Szókötés a középtanodák III. osztálya számára. (Buda, 1848)
    Riadó. Röpirat. (Pest, 1848–1849)
    Tacitus könyve Germania helyzete, erkölcsei és népeiről. Ford. Cz. G. (Pest, Emich, 1851)
    Cz. G. népies költeményei. Öszveszedte és kiadta Friebeisz István. (Pest, 1854; 2. kiad. 1856)
    Farbmann János: Bibliai történetek az Ó és Újszövetségből és az Apostolok Cselekedeteiből. Kivonat gyermekek számára Schmid Kristóf egy kötetnyi bibliai történeteiből. Ford. Cz. G. (Pest, 1855; 3. kiad. 1867)
    Mesék La Fontaine-től. I–II. köt. Ford. Lovász Imre, újraszerk. Cz. G. Heckenast Gusztáv képes kiadása. A címlapon: Mesék. Franczia után ujra szerkesztette Cz. G. (Vasárnapi Könyvtár. II. 1–2. Pest, 1856–1857; 2. kiad. Bp., Franklin, 1876; 3. kiad. 1885)
    Cz. G. költeményei. I–III. köt. A költő arczképével. A szerző arczképét festette Barabás Miklós, véste Axmann József. (Pest, Heckenast, 1858)
    Horatius episztolája a Pisókhoz a költészetről. Ford. Cz. G. (Széptani remekírók. Bp., 1875)
    Cz. G. népies költeményei. (Olcsó Könyvtár, 33. Bp., 1877)
    Horatius: A költészetről. Levél a Pisókhoz. Ford. Cz. G. (Olcsó Könyvtár. 37. Bp., 1877)
    Cz. G. hőskölteményei és meséi. (Olcsó Könyvtár 207. Bp., 1886)
    Cz. G. költeményei: Cz. G. népies költeményei. – Cz. G. hőskölteményei és meséi. (Bp., 1886–1887)
    Botond. Regényes költői elbeszélés. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Vozári Gyula. (Jeles írók iskolai tára. Bp., 1887)
    Paprikás versek. A magyar nép épülésére. (Népiratkák. 125. Bp., 1896)
    Száz mese képekkel. La Fontaine meséinek új kiadása. (Bp., Franklin, 1897)
    Cz. G. hőskölteményei és meséi. – Cz. G. költeményei. (Magyar Könyvtár. Pest, 1898)
    Cz. G. összes költői művei: Cz. G. élete. – Lyrai és vegyes költemények. – Műfordítások. I–III. köt. Életrajzzal és jegyzetekkel ellátta, sajtó alá rend. Zoltvány Irén Lajos. 1. teljes kiad. Kiadói egységes, festett-aranyozott vászonkötésben. (Bp., Franklin, 1899)
    Cz. G. népies költeményei. Új kiad. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1900)
    Horatius: A költészetről. Levél a Pisókhoz. Ford. Cz. G. Új kiad. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1901)
    Cz. G. költői munkái. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Zoltvány Irén Lajos. (Magyar Remekírók. 21. Bp., 1903)
    Cz. G. válogatott költeményei. Az ifjúság számára összeválogatta Gaál Mózes. (Kis Könyvtár. 69–70. Bp., 1904)
    Cz. G. munkái. Költemények. Vál., szerk., a bevezetést írta Lányi Viktor. (Élő Könyvek. Magyar Klasszikusok 10. Bp., 1928)
    Cz. G. válogatott munkái. Összeáll., az előszót írta Kerecsényi Dezső. (Magyar Klasszikusok. 29. Bp., 1942)
    Cz. G. válogatott művei. Vál., a bevezető tanulmányt írta Hegedűs Géza. (Bp., Szépirodalmi, 1956)
    Szabad népek valánk, s azok leszünk. Cz. G. válogatott versei, eposzrészletei. Vál., szerk., az utószót írta Révész Bertalan. (Dunaszerdahely, 1999)
    Hunyad-töredékek. (A magyar költészet kincsestára. 92. A bajnok ébred. Hősköltemények. Vál., szerk. Zentai Mária. Bp., 2000)
    Hunyadi János és három más történet: Aradi Gyűlés. – Botond. – Hunyadi János. – Mesék. Vál., szerk., a szöveget gondozta és az utószót írta Majtényi Zoltán. (A magyar próza klasszikusai. 25. Bp., 2002)
    Hősköltemények, románcok, balladák. legendák. Vál., szerk., az előszót írta Vágvölgyi Szilárd. (Közkincseink. Komárom, 2002)
    Etimológiák, szóelemzések a Czuczor–Fogarasi-szótárból. Összeáll. Jankovicsné Tálas Anikó, az előszót írta Simoncsics Péter. (Bp., Tinta Kiadó, 2010)
    Bölcs tanácsok. 4000 közmondás, szólás a Czuczor-Fogarasi-szótárból. Összeáll. Kiss Gábor és Kiss Bernadett. (Az ékesszólás kiskönyvtára. 33. Bp., Tinta Kiadó, 2014).

     

    A magyar nyelv szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János. I–VI. köt. (Pest, 1862–1874).

    Irodalom

    Irod.: Bayer Ferencz: Cz. G. élete és költészete. (Magyar Könyvesház. 60. Bp., 1879)
    Koltai Virgil: Cz. G. élete és munkái. Monográfia. (Bp., 1885)
    Illésy János: Czuczor és Vörösmarty iskolai nyelvtanai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1893)
    Tell I. Anasztáz: Cz. G. költészete. (Győr, 1900)
    Adatok Cz. G. életéhez. Cz. mint pozsonyi tanuló. Közli Rencz János. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1901)
    Viszota Gyula: Czuczor és Vörösmarty hivatalos nyelvtanai. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1913)
    Cz. G. leveleiből. Közli Zoltvány Irén. (Irodalomtörténet, 1914)
    Cz. G. ismeretlen költeményei. Közli Zoltvány Irén. (Irodalomtörténet, 1926)
    Friedreich Endre: Cz. G. haditörvényszéki pöre. (Napkelet, 1929)
    Dobó Sándor: Cz. G. népies lírája. Tanulmány. 1 kotta melléklettel. (Bp., 1933)
    Viszota Gyula: Cz. G. kényszerű távozása Pestről. (A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 1933)
    Cz. G. levelei Jedlik Ányoshoz. Közli Gálos Rezső. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1934)
    Pais Dezső: Cz. G. és Fogarasi János szótára. (Magyar Nyelv, 1937)
    Pukánszkyné Kádár Jolán: Cz. G. drámabíráló munkássága. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1939)
    Cz. G. ismeretlen levele. Közli Bakos József. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1942)
    Törő Györgyi: Cz. G. válogatott művei. (Irodalomtörténet, 1958)
    Két „Vörösmarty-epigon.” Cz. G. és Garay János. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960)
    F. Molnár Gizella: Finnugor szóegyeztetések Cz. G. és Fogarasi János szótárában. (Nyelvtudományi Közlemények, 1964)
    Pénzes Balduin: Nagy kor mindenese. Száz éve halt meg Cz. G. (Vigilia, 1966)
    Büky Béla: A Czuczor–Fogarasi-szótár keresztnévanyaga. (Magyar Nyelv, 1967)
    Füves Ödön: Cz. G. Riadója röpíven. Egy képpel. (Magyar Könyvszemle, 1971)
    Hegedűs Géza: Cz. G. emlékezete. (Irodalomtörténet, 1975)
    Horváth Károly: Cz. G. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1976)
    Balázs János: Cz. G. emlékezete. (Magyar Nyelv, 1976)
    Szele Lajos: Cz. G. emlékének ápolása. (Honismeret, 1976)
    Szajbély Mihály: Vélt és valódi párhuzamok Cz. G. és Petőfi művei között. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1977)
    Történeti kutatások Kufsteinban. Cz. G. rabsága. Levelek, okiratok, dokumentumok. – Náday Károly Kufsteini levél, Sáfrán Györgyi: Náday Károly kufsteini kutatásai és Cz. G. rabsága c. tanulmányaival. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei. 14. Bp., 1984)
    Szénássy Zoltán: Cz. G. Komáromban. (Honismeret, 1987)
    Barsi Ernő: Folklorizálódott Cz. G.-versek. (Győri Tanulmányok, 1995)
    Kövesdi Ágnes: „…az a szarvas itt legelget.” A honfoglalás szépirodalmából. Cz. G.: Pusztaszer. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1996)
    Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok. A népdalgyűjtő és népdalíró Cz. G. (A hét szabad művészet könyvtára. Gyurcsó István Alapítvány Könyvek. 17. A zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanárképző Főiskola és a CSEMADOK Dunaszerdahelyi Területi Választmánya közös kiadványa, 2000)
    Szathmári István: Cz. G. és a népdalok. (Nyelvünk és Kultúránk, 2000)
    Baksa Péter: Cz. G. és Jedlik Ányos szobrot kapott Győrben. (Természet Világa, 2000)
    Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Tanulmányok Cz. G. születésének 200. évfordulójára. (Pomáz, 2000; 2. jav. kiad. 2004)
    Varga Mátyás: Kinyitni az ajtót. Vázlat és kérdésfeltevés Cz. G. irodalomtörténeti jelentőségéről. (Műhely, 2003)
    Margócsy István: A históriás énekmondástól a dramatikus balladáig. Cz. G. és Arany János Szondi-versei. (Palócföld, 2008)
    Nyíri Péter: Gondolatok a gyökökről és a Czuczor–Fogarasi-szótárról a magyar nyelv évében. (Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve, 2009)
    Balázs Géza: A megszakadt hagyomány. A Czuczor–Fogarasi az idő mérlegén. (Nyelvünk és Kultúránk, 2011)
    Hudy Árpád: Czuczor–Fogarasi-emlékkonferencia. Százötven éves A magyar nyelv szótára. (Irodalmi Jelen, 2012)
    Czakó Gábor: Tudományos mű-e a Czuczor–Fogarasi-szótár? (Kortárs, 2012)
    Horváth Katalin: A Czuczor–Fogarasi-szótárról. (Nyelvünk és Kultúránk, 2012)
    Pölcz Ádám: A Czuczor–Fogarasi-szótár története. 1821–1874. (E-nyelv.hu magazin, 2014)
    Bérczi Szaniszló: Fogalomfejlődési irányok és rétegtani modell a Czuczor–Fogarasi-gyökrendszer alapján. (Mikes Internaitonal, 2014).


    Irod.: Ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. (Pozsony, 1846)
    Danielik József–Ferenczy Jakab: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
    Zilahy Károly: Magyar koszorusok albuma. Írói élet- és jellemrajzok. Mutatványokkal és tizennégy aczélmetszettel. (Pest, 1863)
    Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
    Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    Szilay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Zenei lexikon. I–III. köt. Átd. új kiad. Főszerk. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. (Bp., 1965)
    Kecskés László: Komárom irodalmi élete. (Komárom megyei Honismereti Kiskönyvtár. Tatabánya, 1979)
    A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára. Összeáll. Berkó Pál és Legányi Norbert. (Pannonhalma, 1987)
    Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. (Pannonhalma, 1997)
    Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
    Születtem… Magyar tudósok önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Curriculum vitae. Bp., 2003)
    Győri életrajzi lexikon. (2. átd. kiad. Győr, 2003).

     

    neten:

     

    http://epa.oszk.hu/00000/00001/00052/pdf/ITK_00052_1901_02_212-215.pdf

    http://epa.oszk.hu/02600/02604/00001/pdf/EPA02604_klebelsberg_evkonyv_1933_330-347.pdf

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2018

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (23), állatorvos (72), állattenyésztő (17), antropológus (12), atléta (19), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (185), bíró (15), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (40), edző (71), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (48), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (27), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (58), filozófus (76), fizikus (113), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (35), fül-orr-gégész (24), gazdasági mérnök (105), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (38), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (159), grafikus (70), gyermekgyógyász (37), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (71), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (17), író (958), irodalomtörténész (276), jezsuita szerzetes (11), jogász (317), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (68), közgazdász (185), kritikus (52), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (34), levéltáros (89), matematikus (97), mérnök (695), meteorológus (14), mezőgazda (126), mezőgazdasági mérnök (104), mikológus (12), mikrobiológus (25), miniszterelnök (24), műfordító (213), műgyűjtő (19), művelődéstörténész (35), művészeti író (14), művészettörténész (91), muzeológus (87), nagybirtokos (63), neonatológus (14),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu