Család

Sz: Apor Gábor, br. (1851–1898) politikus, államtitkár, Pálffy Fidélia, gr. Testvére: Apor Vilmos, br. (1892–1945) r. k. püspök és Apor Gizella, br. (1886–1971) ápolónő, a vöröskeresztes szolgálat kiemelkedő alakja.

Iskola

A bécsi konzuli akadémián végzett (1913).

Életút

Az Osztrák–Magyar Monarchia berlini követségén konzuli attasé (1915–1917), alkonzul (1917–1918), az őszirózsás forradalom után, ill. a Tanácsköztársaság idején a Külügyminisztériumban teljesített szolgálatot (1919. jan.–júl.). I. osztályú követségi titkár (1919. nov. 21–1921), majd Mo. varsói (1921–1925), ill. párizsi követségén szolgált (1925–1927). Hazatérése után a Külügyminisztérium Politikai Osztályának vezetője (1927–1933), I. osztályú követségi tanácsos (1933–1934), Mo. bécsi követe (1934–1935), a külügyminiszter állandó helyettese (1935–1938), vatikáni követ (1938–1944). Mo. német megszállása elleni tiltakozásul lemondott (1944. jún.), s csatlakozott a Barcza György elnöklete alatt Svájcban megalakult németellenes diplomatákat tömörítő Követi Bizottsághoz. Részt vett a Horthy-féle kiugrási kísérlet diplomáciai előkészítésében. A sikertelen kísérlet után Rómában maradt emigrációban (1944-től). A Keresztény Népmozgalom egyik irányítója (1948-tól), a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja és olaszországi diplomáciai képviselője. a Külföldi Magyar Actio Catholica elnöke, majd védnöke (1952-től). A Magyar Európa Tanács alelnöke (1949-től). A Szuverén Máltai Lovagrend nagykancellárja (1952–1958), majd haláláig a rend olaszországi követe (1958–1969) és a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke (1967–1969).

Szerkesztés

Írásai a Katolikus Szemlében jelentek meg, amelynek római újraindulásában ő is segédkezett.