Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Hajós Alfréd
    Hajós Alfréd, a magyar delfin
    Kosztolányi Dezső, nemeskosztolányi
    Kosztolányi Dezső: Édes Anna
    Marastoni Jakab

    Andics Erzsébet, Berei Andorné

    politikus, történész


    Született: 1902. június 22. Budapest
    Meghalt: 1986. április 3. Budapest
    Temetés: 1986. április 10. Budapest
    Temetési hely: Mező Imre út, munkásmozgalmi panteon

    Család

    Sz: Andics Dávid szakács, Reichardt Erzsébet. F: Berei Andor (1900–1979) közgazdász, politikus. Két leánya: Berei Vera (1923–) közgazdász, Farkas Vladimír (1925–2002) felesége és Berei Klára (1933–) vegyész, a kémiai tudomány doktora (1989). Két testvére: Andics Margit pszichológus, Karikás Frigyes (1891–1942) író élettársa és Andics Gabriella (1912–1979) orvos, gr. Révay József (1902–1945) filozófus menyasszonya. Andics Margit a nácik koncentrációs táborából egy vorkutai szovjet lágerbe került. Kiszabadulása és hazatérése után Belgiumban telepedett le (leányához költözött). Kutatóként (= Andics, Margarethe von néven) az öngyilkosságok szociológiai és pszichológiai elemzésével foglalkozott. Andics Gabriella a Róbert Károly körúti Kórház főorvosaként tevékenykedett.

    Iskola

    Budapesten, magánúton éretts. (1920), a bp.-i tudományegyetemre politikai szerepvállalása miatt nem vették fel (1920), a bécsi tudományegyetemen történelmet hallgatott (1920–1921; illegális pártmunkája miatt megszakította tanulmányait), majd tanulmányait a moszkvai Nyugati Népek Egyetemén diákként (1922–1923), ill. aspiránsként folytatta (1928–1931). A történelemtudományok kandidátusa (Moszkva, 1940), doktora (uo., 1949); az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31., r.: 1950. dec. 2.), az MTA első női tagja! – A Galilei-kör (1917-től), az Ifjúmunkások Országos Szövetségének tagja (1918–1919), majd belépett a KMP-be (1919). A Tanácsköztársaság bukása után emigrált (1920), illegális pártmunkára Bécsből Budapestre küldték (1921 tavasza); hamarosan letartóztatták, a statáriális bíróság tizenöt év fegyházra ítélte (1921; a fogolycsere-akció keretében Szovjet-Oroszországba került: 1922-ben, ahol felvette a szovjet állampolgárságot). Az 1930-as években a Szovjetunióban különböző főiskolák tanára, a moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem egy. docense (1937–1941), a II. vh. idején a krasznogorszki antifasiszta iskola oktatója, később vezetője (1943–1944).

    Életút

    Hazatérése után az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Pécs, 1944. dec.–1945. nov.), nemzetgyűlési, ill. országgyűlési képviselő (Országos lista, ill. Budapest, 1945–1957). Az MKP KV póttagja (1946–1948), az MDP KV tagja (1948–1956), az MDP KV Tudományos és Kulturális Osztálya (1954. dec.–1956. jún.), ill. Tudományos Osztálya vezetője (1956. jún.–okt.). A debreceni, majd a budapesti központi pártiskola tanára, helyettes vezetője, utóbb a pártfőiskola igazgatója (1946–1953), oktatásügyi miniszterhelyettes (1953–1954). Az Elnöki Tanács tagja (1949–1957). Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején egy napot fogságban volt, nov. elején férjével, Berei Andorral együtt Szolnokon az ellenkormány rádiójának adását és a Szabad Népet szerkesztette (1956. nov.–dec.). Az MSZMP tagja (1958–1986).

    A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem ny. r. tanára (1948–1950), az ELTE Történettudományi Kar, ill. BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1974) és a Tanszék vezetője (1950–1956 és 1960–1974); egyúttal az MTA Történettudományi Intézete tud. főmunkatársa (1958–1960).

    Kutatóként elsősorban 19. sz.-i magyar történelemmel, a magyar reformkor és az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc történetével foglalkozott. Feldolgozta a magyar forradalom és szabadságharc diplomáciai (elő)történetét, Metternich életútját és munkásságát, a cári beavatkozás körülményeit. A dogmatikus marxista-leninista társadalomszemlélet egyik meghonosítója a magyarországi történetírásban: a II. vh. után az MKP ideológiai propagandafüzeteinek és brosúráinak szerkesztője. Az igen nagy példányban megjelent kiadványok leegyszerűsített történelemképe, vulgármarxista világszemlélete jelentős szerepet játszott a politikai ideológiai fordulat előkészítésében. A Magyar Történelmi Társulat elnökeként tevékeny szerepet vállalt a magyar történettudomány 1949. évi átszervezésében, az új tudománypolitika kialakításában, ill. az ezen elveknek megfelelő egyetemi tankönyvek, jegyzetek egyéb segédkönyvek kidolgozásában. Nevéhez fűződik az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc aktuálpolitikai átértékelése, a sztálinista éleződő osztályharc és az ún. antiklerikális reakció elleni küzdelem átültetése a 19. sz.-i magyar történelembe (Kossuth Lajos harca az árulók és megalkuvók ellen, 1952). A kulturális pártapparátus egyik irányítójaként ellenzett minden reformot, 1955-ben szembefordult a Magyar Írók Szövetsége 59 tagja által aláírt memorandummal is. A Rákosi-rendszert kritizáló írókkal szemben 2000 funkcionárius részvételével híres-hírhedt pártaktívát szervezett, amelynek végén az írók – nyolc kivétellel – meghátráltak (1955. dec.). Az 1956-os forradalom idején razziázó nemzetőrök az II. kerületi Orsó utcai házukban férjével együtt letartóztatták (1956. nov. 2.), életüket Kopácsi Sándor rendőrfőkapitány mentette meg azzal, hogy mint szovjet–magyar kettős állampolgárokat átadta foglyait a budapesti szovjet nagykövetségnek. Kiállt az addigi rákosista pártvezetés mellett, így nemcsak a Nagy Imre-féle, de a Kádár János-féle vonallal is szembekerült: a budapesti rádióadások és a „régi” Szabad Nép szerkesztésével bízták meg (1956. nov. 6–10.); de az általa képviselt dogmatikus irányvonal nem felelt meg a kádári vezetés igényeinek. 1956 végétől 1958-ig a Szovjetunióban élt, távollétében minden politikai funkcióját elvették (1957. máj. 9-én megfosztották országgyűlési mandátumától és az Elnöki Tanácsban viselt tagságától is), újabb hazatérése után csak oktatással és kutatással foglalkozhatott, ideológiai befolyása a magyar történettudományra azonban haláláig megmaradt.

    Emlékezet

    Testvéreivel 1945 előtt Budapesten, egy Ó utcai (= Terézváros, VI. kerület) ház udvari lakásában éltek. Később férjével a II. kerületbe (Orsó utca 19.) költözött. Budapesten hunyt el, a Mező Imre úti Temető munkásmozgalmi panteonjába temették.

    Elismertség

    A Magyar Történelmi Társulat (1949–1956), az Országos Béketanács elnöke (1950–1956), egyúttal a Békevilágtanács tagja (1950–1956).

    Elismerés

    Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), a Magyar Köztársasági Érdemrendje (1947), Magyar Tanácsköztársasági Érdemérem (1959), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1972), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1975), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1982). Kossuth-díj (1949).

    Szerkesztés

    A Századok főszerkesztője (1948–1956). Az Acta Historica szerkesztője, a Párttörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának tagja.

    Főbb művei

    F. m.: Munkásosztály és nemzet. (Bp., 1945; 2. kiad. 1946; Tudomány és haladás 3. 3. kiad. 1947; 4. kiad. 1948; 5–6. kiad. 1949)
    Szocializmus és parasztkérdés. (Bp., 1945)
    Igazságos és igazságtalan háborúk. (Bp., 1945)
    Fasizmus és reakció Magyarországon. (Bp., 1945; 4. kiad. 1947)
    Demokrácia és köznevelés. Többekkel. (Nevelők könyvtára. 1. Bp., 1945)
    Ellenforradalom és a bethleni konszolidáció. (Bp., 1946; 2–3. kiad. 1949)
    Hazafiak-e a kommunisták? (Bp., 1946)
    A Magyar Kommunista Párt nemzeti párt. (1–2. kiad. Bp., 1946)
    Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika. (Bp., 1946)
    Őszinte hazafiság. (Bp., 1946)
    Demokrácia és szocializmus 1918–1919-ben. (Társadalmi Szemle, 1947; önállóan: Bp., 1948; 2. kiad. 1949)
    Elnöki székfoglalója a Magyar Történelmi Társulat 1948. márc. 27-iki közgyűlésén. – Hám János hercegprímás honárulóvá nyilvánításának előzményei. (Századok, 1948)
    A Magyar Kommunista Párt megalakulásának harmincadik évfordulójához. (Társadalmi Szemle, 1948)
    Mai történetírásunk problémái. (Századok, 1948; és külön: Bp., 1950)
    Az egyházi reakció 1848–1849-ben. (Forradalom és szabadságharc. 1848–1849. Bp., 1949)
    Magyar történet. Folytatólagos előadás. (Bp., 1949)
    Az egyházi reakció 1848–1849-ben. Monográfia. (Bp., 1949)
    Petőfi öröke. (Forum, 1949)
    Olvasókönyv a marxizmus-leninizmus tanulmányozására. I–II. köt. Szerk. Többekkel. (Bp., 1949)
    Az 1919-es magyar proletárforradalom előtörténetéhez. (Századok, 1949)
    A magyar munkásmozgalom az 1914–1918-as világháború alatt. (A történettudomány kérdései. 2. Bp., 1950)
    A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára. (Társadalmi Szemle, 1950)
    Kossuth harca a reakció ellen. A. E. előadása. (Az MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1951)
    Kossuth Lajos születésének 150. évfordulója elé. A. E. beszéde a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi ülésén, 1951. júl. 30-án. (Századok, 1951)
    Kossuth Lajos és a békepárt. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1952. szept. 17.; megjelent: Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára. II. köt. Szerk. I. Tóth Zoltán. Bp., 1952)
    Nemzetiségi kérdés nemzetiségi politika. (Bp., 1952)
    Kossuth Lajos harca az árulók és megalkuvók ellen. (Társadalmi Szemle, 1952)
    A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. I–III. köt. Dokumentumok. Összegyűjtötte, szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Bp., 1952–1981)
    A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalom és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. MDP pártfőiskolai előadás. (Bp., 1954; 2. jav. kiad. 1955)
    Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. Monográfia. (Bp., 1955; franciául: Studia Historica. Bp., 1955)
    Der Widerstand der feudalen Kräfte in Ungarn am Vorabend der bürgerlichen Revolution des Jahres 1848. (Bp., 1955)
    Történész vita a „népi írókról”. Többekkel. (Századok, 1958)
    A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése a münchengrätzi egyezménytől 1849 májusáig. (Századok, 1960; németül: Studia Historica. Bp., 1960)
    A Habsburgok és a Romanovok szövetsége. Az 1849. évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete. Monográfia. (Bp., 1961; németül: Studia Historica. Bp., 1961)
    A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Tanulmányok. A bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1964)
    Ismeretlen adalékok a világosi fegyverletétel kérdéséhez. (Az MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1965)
    1849. aug. Ismeretlen adalékok az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc végnapjairól. (Századok, 1965)
    Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848–49-es magyar forradalomról? (Valóság, 1966)
    Lenin történelmi látásmódja. (Bp., 1967)
    1848–1849. Tanulmányok. (Bp., 1968)
    Ansichten und Tätigkeit des gestürzten Metternich. (Acta Historica, 1970)
    Averbuch, Reveka: A magyar nép szabadságküzdelme 1848–1849-ben. Ford. Perényi József. Szerk. (Bp., 1970)
    Metternich, Napóleon és a „magyar kérdés.” (Valóság, 1971)
    Politikai küzdelmek a magyar közlekedésügy fejlesztése kérdésében a reformkorban. (Magyar Tudomány, 1971)
    Metternich és az 1830-as évek magyar reformmozgalma. – A kelet-európai konzervativizmusról. (Századok, 1971)
    Metternich és Magyarország. Monográfia. (Bp., 1975)
    Lenin történeti látásmódjáról. (Munkásmozgalom-történet – társadalomtudományok. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerk. Vass Henrik. Bp., 1978)
    Die ungarischen konservativen Helfer der österreichischen und der zaristischen Armee im Jahre 1849. (Studia Historica. Bp., 1980)
    A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848–1849-ben. (Századok, 1980)
    Széchenyi és Metternich. (Történelmi Szemle, 1982)
    Munkásosztály és nemzet. (A második világháború. Szerk. Gyurgyák János, Pótó János, Ungváry Krisztián. Bp., 2005)
    A. E. elnöki székfoglaló előadása a Magyar Történelmi Társulat 1949. márc. 27-i közgyűlésén. (Rubicon, 2011).

    Irodalom

    Irod.: Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1986. ápr. 4.)
    A. E. műveinek bibliográfiája. Összeáll. Diószegi Mária. (Történelmi Szemle, 1982)
    Erényi Tibor: A. E. (Párttörténeti Közlemények, 1986)
    Ember Győző: A. E. (Magyar Tudomány, 1986)
    Gergely András: In memoriam Erzsébet Andics. (Annales Universitatis Scientiarium Budapestiensis. Sectio Historica, 1987)
    A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. (Bp., 1987)
    Kopácsi Sándor: Életfogytiglan. Visszaemlékezések. (Bp., 1989)
    K. J.: A. E. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994 és az 1945. évi Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1999)
    M. K. J.: A. E. (Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. Bp., 2005)
    Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. (Bp., 2010). *Az MTA tagjai. 1825–2002. eltérő halálozási adat: ápr. 2.! Megjegyzés: csak egy székfoglalót tartott!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (32), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (27), edző (70), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (25), festő (122), festőművész (119), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (100), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (68), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (921), irodalomtörténész (271), jezsuita szerzetes (11), jogász (307), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (172), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (178), könyvtáros (65), közgazdász (171), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (682), meteorológus (14), mezőgazda (121), mezőgazdasági mérnök (99), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (201), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (83), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu