Iskola

Az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskolán Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendékeként végzett (1941).

Életút

Berlinben élt (1940–1941), Zürichben telepedett le (1942), svájci állampolgárságot kapott (1955). A luzerni konzervatórium mestertanfolyamának vezetője (1959–1968), egyúttal mestertanfolyamokat tartott Lausanne-ban és Salzburgban is. Első fellépésén Brahms B-dúr zongoraversenyét játszotta (W. Mengelberg vezényletével, 1939). Nemzetközi karrierje W. Furtwänglerrel és a Berlini Filharmónikusokkal közösen előadott koncertjével kezdődött. Zenekari hangversenyein elsősorban Bach, Beethoven, Brahms, Chopin, Liszt és Mozart műveket és rögtönzéseket adott elő. Amerikában és Ausztráliában Bartók-műveit népszerűsítette, legszívesebben a II. zongoraversenyét játszotta. Elsőként játszotta lemezre Bartók és Mozart valamennyi zongoraversenyét. A salzburgi, a luzerni, a montreaux-i és a besançoni zenei fesztiválok állandó szereplője.

Emlékezet

Emlékét az Anda Géza-zongoraverseny (Concours Géza Anda, 1979-től, háromévente; a versenynek magyar győztese is volt: Várjon Dénes, 1991-ben) őrzi.

Elismertség

A londoni Royal Academy of Music tagja (tb.: 1969).

Elismerés

Grand Prix des Disques (francia hanglemez nagydíj, 1961, 1962, 1963, 1966), Preis der Deutschen Schallplattenkritik (a berlini zenekritikusok nagydíja, 1966), Wiener Flötenuhr (bécsi Zenélőóra Díj, 1969–1970), Mozart-emlékérem (B. Britannel, posztumusz, 1976).