Család

Fia: Bassola Péter (1944–) nyelvész.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – latin–görög–magyar szakos tanári okl. (1928), pedagógiából bölcsészdoktori okl. szerzett (1937).

Életút

A bp.-i Kölcsey Ferenc Gimnázium helyettes, majd r. tanára (1928–1934), az Országos Közoktatási Tanács segédtitkára, jegyzője (1934–1938). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) segédtitkára, titkára, osztálytanácsosa, majd az V/1. Ügyosztály (középiskolai ügyek) helyettes vezetője (1938–1944). A II. vh. után a VKM egyik újjászervezője, majd a minisztérium osztályvezetője, nyugdíjazásáig adminisztratív államtitkára (1946–1948), nyugdíját megvonták (1949). Magántanításból és műszaki fordításból élt (1949–1957), az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) tud. munkatársa (1957–1968). Tisztviselőként támogatta a lengyel menekültek balatonbolgári gimnáziumát, a német megszállás alatt, mint minisztériumi ügyosztályvezető számos zsidó pedagógusnak adott mentesítő levelet (1944. márc.–okt.), a nyilasok hatalomátvétele után nem tette le az új kormányra a hivatali esküt, bújkálni kényszerült. Kutató pedagógusként elsősorban a reformpedagógia képviselőinek (pl.: Ovide Decroly munkásságával), neveléslélektani kutatásokkal fogl. Visszaemlékezése fontos kordokumentum.