Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Aba-Novák Vilmos
    Abafi Lajos
    Abaffy László
    Báthy Anna
    Szép Ernő

    Barta Lajos

    író, újságíró, szerkesztő, műfordító

    Krausz Lajos 


    Született: 1878. október 20. Tapolca, Baranya vármegye
    Meghalt: 1964. október 17. Budapest
    Temetés: 1964. október 22. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás előtti búcsúztatás)

    Család

    Sz: Krausz Ignác kocsmáros, Eisner Júlia. F: 1906-tól Szucsich Mária (1886. máj. 11. Pécs–1965. márc. 16. Bp.) írónő. Fia: ifj. Barta Lajos (1907–) író; leánya: Barta Júlia, Barta Mária és Barta Erzsébet.

    Iskola

    A pécsi főreáliskolában éretts. (1898), írnok Pécsett (1898–1899), a pécsi jogakadémián (1899–1900), majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult (1900–1902), tanulmányait nem fejezte be.

    Életút

    Nagyharsányban élt (1902–1905), a Pécsi Napló munkatársa (1903–1906), a Pécsi Független Újság (1906), a Mohács szerkesztője (1906), a kassai Felsőmagyarország (1907–1909), a Színház (1909), a Kassai Hírlap belmunkatársa (1909–1910), a Kassai Ujság (1910), az Abaúj-Torna és a Felső-Borsod c. lapok szerkesztője (1910). A budapesti Világ belmunkatársa (1910-től). Parasztok c. drámáját Budapesten mutatták be (1911), de betiltották, szövege elkallódott.

     

    A Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagja (1919), a bukás után fél év börtönbüntetésre ítélték, kiszabadulása után családjával Németországba utazott, Berlinben részt vett Erwin Piscator (1893–1966) Proletárszínházának munkájában (1920), majd Bécsben telepedett le (1920). A Bécsi Magyar Ujság munkatársa (1920–1925), majd Pozsonyban élt, ahol a Pressburger Zeitung (1925-től), a pozsonyi Magyar Ujság, a Panoráma munkatársa és az Új Szó szerkesztője (1929–1933. A Reggel, a Kassai Napló, a Diogenes, a Kassai Munkás, ill. a Munkás c. lapok pozsonyi tudósítója (1934–1939). Londonba emigrált (1939), a II. világháború után tért vissza Magyarországra.



    A szocialista magyar irodalom egyik legismertebb alakja, műveit erőteljes agitatív stílus, antifeudális és radikális antiklerikalizmus jellemezte. Első írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg. Elbeszélései első két kötetének (Elbeszélések, 1901; Soha többé, 1904) romantikus történetein még Jókai Mór hatása érződik, de olykor ezeken belül is megmutatkozik erős fogékonysága a szociális kérdések iránt (Lengyel Katalin szerelme). Legtöbbször boldogságra áhítozó fiatal leányok különös históriáit, az életben helyüket kereső emberek nyugtalanságát rajzolja meg e korai írásaiban. Jóllehet novellistának indult, de az első igazi sikert a dráma hozta meg számára: a Parasztok (1911; művét betiltották, a szövege elkallódott). Egy évvel később, 1912-ben mutatta be az Új Színpad Tavaszi mámor c. egyfelvonásos tragédiáját, amelyet egyik korai elbeszéléséből (Ez a fejsze eladó) dolgozott át színpadra.

     

    Mint újságíró rendszeresen járta a vidéket, és riportjaiban nyugtalanító szenvedéllyel vetette fel az ország legégetőbb kérdéseit. A felvidéki falvak nyomorúságáról írt riportsorozata, s később, már az I. világháborúban a nagyváradi püspökség és a bihari uradalmak embertelen módszereit feltáró írásai radikális gondolkodású újságíróként tették ismertté nevét. (E riportutak élményeit dolgozza fel később Istenek a Verhovinán és A bihari ügy c. novellisztikus emlékképeiben.) A Tanácsköztársaság idején feladatot vállalt az állami tulajdonba vett, szocialista könyvkiadás megszervezésében; az új világrend melletti szenvedélyes publicisztikákat írt (Lenin tanít; Sovinizmus és kommunizmus). Forradalom c. agitációs célzatú egyfelvonásosát a Nemzeti Színház, a Magyar Színház és a Vígszínház is bemutatta. Pozsonyban jelentős irodalomszervezői munkásságot fejtett ki, az Írók Kiadóvállalata alapító tagja, ill. szoros kapcsolatban állt a sarlós mozgalommal (1928-tól).

     

    Későbbi elbeszéléseiben gyakran nyúlt a zsidóság asszimilációjának kérdéséhez, a magyarországi ellenforradalmi propaganda ellensúlyozásaként a magyarországi zsidóság magyarságát hangsúlyozta. A II. világháború után, emigrációjából hazatérve elsősorban a parasztság megújult és megváltozott életét írta meg, helyenként a régi szenvedélyes, agitációs stílusában. 

    Emlékezet

    Tapolcán (ma: Kistapolca, Baranya vármegye) született, középiskoláit Pécsett végezte, majd Nagyharsányban, utóbb Kassán telepedett le. A két világháború között Berlinben, majd Pozsonyban élt, magyarországi és felvidéki magyar lapokat tudósított; londoni emigrációja után tért vissza Magyarországra.

    Budapesten, a Kútvölgyi úti kórházban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. A hamvasztás előtti gyászszertartáson, a munkás gyászinduló elhangzása után Hubay Miklós, a Magyar Írók Szövetsége, Gyetvai János az íróbarátok, Szalatnai Rezső, a tanítványok nevében búcsúztatta. A búcsúztatáson megjelent még – többek között – Köpeczi Béla, az MSZMP KB osztályvezetője, Lugossy Jenő művelődési miniszterhelyettes, Darvas József, a Magyar Írók Szövetsége elnöke, Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetsége főtitkára, Szabó Rezső, a CSEMADOK főtitkára, Dobos László, a Szlovák Írók Szövetsége magyar szekciójának vezetője és Monoszlói M. Dezső író. Hamvait 1965. jan. 22-én helyezték el a Farkasréti Temető kolumbáriumában. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

     

    Születésének 100. évfordulóján, egykori lakóházának falán emléktáblát avattak (Budapest, Pozsonyi út 31.; 1978. okt. 24-én). Halálának 10. évfordulóján a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállítást rendezett munkásságáról (1974). Születésének 100. évfordulóján Beremenden, a róla elnevezett téren, mellszobrát leplezték el (Zahorzik Nándor alkotása, 1978. okt. 22.). Szülőhelyén utcát neveztek el róla (1990-ben). Német nyelvű írásai Ludwig Barta néven jelentek meg.

    Elismerés

    Munka Érdemrend (1955), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958).

     

    Kossuth-díj (1956).

    Főbb művei

    F. m.: Elbeszélések. (Bp., Krauss–Bendtner, 1901)
    Soha többé! és három más elbeszélés. Handwerk Károly könyvdíszeivel. (Bp., Krauss–Bendtner, 1904)
    Tavaszi mámor. Proletártragédia egy felvonásban. (Az Uj Színpad Könyvtára. Bp., 1912)
    Egyszerű szívek. Elbeszélések. (Tevan Könyvtár. 76–77. Békéscsaba, 1915)
    Az ige terjedése. Korrajz. – Letört nemzetség. Elbeszélés. (Modern Könyvtár. 496–498. Bp., 1916)
    Czinzeri és Czinzera. Elbeszélések. (Az Érdekes Ujság Könyvei. Bp., 1917)
    Az élet arca. Elbeszélések. (Bp., Nyugat, 1917)
    Eine Geschichte von der Pussta. Gót betűs kiadvány. (Ungarn. Ein Novellabuch. Szerk. Klein, J. Stefan. Berlin–München, 1917)
    Az elsülyedt világ. Elbeszélések. (Bp., Pallas, 1918)
    Kezdetben vala az ige… Regény. (Bp., Táltos, 1918)
    Múlt. Regény. (Wien, Bécsi Magyar Kiadó, 1920)
    Zweimal Mord. Regény. (Leipzig, 1920?)
    A sötét ujj. Regény. A címlap Reichenthal Ferenc munkája. (Új magyar regények. 1. Pozsony, 1928)
    Pusztai történet. (Száz magyarok könyvei. Bp., Légrády, 1928)

     

     

    Barta Lajos válogatott munkái. I–V. köt.: Ungvár, Lám, 1930–1931: I–II.: A zöld ember. Kis regények. (1930)
    III.: Múlt. – A csodálatos iskola. Elbeszélések. (1930)
    IV. Lélek. Elbeszélések. (1931)
    V. Tavaszi mámor és más drámák. (1931)

     

     

    Gyár. Regény. (Bp., Szikra, 1947; 2. kiad. Athenaeum, 1949; 3. átd. kiad. Bp., Magvető, 1961)
    Te szegény Franciaország! Maupassant elbeszélése nyomán írta B. L. (Új Magyar Könyvtár. Bp., 1948)
    Tegnapi ország. Elbeszélések. (Bp., Szikra, 1949; 2. kiad. Bp., Szépirodalom, 1963)
    Magyar világ. Elbeszélések. A bevezetést írta Bölöni György. (Bp., 1953; németül: Versunkene Welt. Geschichten aus dem alten Ungarn. Berlin, 1959)
    Öten a hóban. Válogatott elbeszélések. Ill. Keserű Ilona. (Bp., Szépirodalmi, 1960; 2. kiad. 1962; 3. kiad. 1974; Kiskönyvtár. 4. kiad. 1978)
    Te szegény Franciaország! Maupassant elbeszélése nyomán írta B. L. Rendezte, az utószót írta Híves László, díszlet- és jelmez: Kastyák Margit. (Játékszín. 53. A fráter és más egyfelvonásosok. Bp., Gondolat, 1963)
    Árnyak a hídon. Cikkek, tanulmányok. Vál., sajtó alá rend., az utószót írta Stenczer Ferenc. (Bp., Szépirodalmi, 1970)
    Tragédiák a hátsó udvaron. Vál. elbeszélések. Vál., szerk. Németi Rudolf, a bevezetést írta Csehi Gyula. (Bukarest, Kriterion, 1974).


     

    F. m.: írásai a Nyugatban: elbeszélései és publicisztikái: A sátoros kocsi. (1911. 12.)
    A jó üzlet. (1911. 16.)
    Pusztai történet. 1–6. (1912. 1.)
    Bál után. 1–5. (1912. 9.)
    Tragédiák a hátsó udvaron. (1912. 15.)
    Druszák. (1912. 20.)
    A Macska-zugban. 1–7. – Túl a palotákon. (1913. 14.)
    Álmok földje. 1–9. (1913. 16.)
    Magyar katonák. (1915. 2.)
    Budapest boldog akar lenni! (1915. 4.)
    Üdülés az üdülő otthonban. (1915. 8.)
    Hősök galériája. (1915. 9.)
    Tengerjárt Nyugatok. (1915. 11.)
    Szocialista gondolatok a háborúról. (1915. 12.)
    Baksay szülőföldje. (1915. 13.)
    A kárpáti harcokról. (1915. 15.)
    A Szegedi jámbor szándék. (1915. 21.)
    Falusi kirándulás 1915-ben. 1–7. (1915. 23.)
    Szociológia a színházon át. (1916. 2.)
    Erdély megváltása. (1916. 3.)
    Hervadt katona. 1–5. (1916. 5.)
    Az átdolgozott vén bakancsos. 1–3. (1916. 6.)
    Társadalmi élet. (1916. 7.)
    Két nyár. (1916. 11.)
    A körülzárt Párizs. (1916. 18.)
    Áfrika… (1917. 11.)
    Kék és fekete. (1917. 13.)
    A zöld ember. 1–13. (1918. 18.)
    A sötét ház. (1919. 9–10.)
    A Mars-repülő. 1–10. (1926. 8–12.)
    Az asszony a napba megy. (1926. 16.)
    Az indiai út. Dráma 1 felvonásban. (1926. 24.)
    Ady énekel… (1927. 2.)
    A filmbűn. (1927. 3.)
    Az acélház. (1927. 8.)
    Magyar gyarmatok. (1927. 16.)
    A magyar drámaírás válsága. (1928. 4.)
    A vidéki város irodalmi halála és feltámadása. (1929. 3.)
    Egy világhírű könyvről. (1929. 7.)

     

    kritikái: Lánczi Jenő: Vallás és kapitalizmus. – Tristan Bernard: A csendes férj. (1913. 15.)
    Móricz Zsigmond új könyve. Szerelem. (1913. 16.)
    Klotho. Bródy Miksa novellái. (1913. 17.)
    Riportok Erdélyről. Pilisi Lajos könyve. (1916. 23.)
    A trianoni páva. Surányi Miklós regénye. (1917. 11.)
    Circe. Benda Jenő regénye. (1917. 13.)
    Reichenthal Ferenc képei. (1927. 12.)
    Könyv a Távol-Kelet világháborújáról. Collin Ross: Das Meer der Entschedungen beiderseits des Pacifik. (1927. 17.)
    Gergely Tibor képei. (1928. 2.)
    Galambot várok. Mihályi Ödön versei. (1929. 14.)

     

    megemlékezései: Pilisi Lajosról. (1918. 18.)
    Magyar író meghal Szíriában. Jarnó Józsefről. (1935. 1.).

     

     

    F. m.: írásai a Korunkban: Brüsszel: a cselekvő humanizmus kora. (1936. 10.)
    Irodalom és világbéke. (1936. 11.)
    Deziré. Kosztolányi Dezsőről. (1936. 12.)
    A magyarországi paraszirodalom csődje. – Szovenszkói magyar könyvtemető. – A kor és embere. Neufeld Béla könyvéről. (1937. 1.)
    Az új magyar gondolat. (1937. 3.)
    Juhász Gyula. (1937. 5.)
    Viharsarok és Atlantisz. (1937. 7–8.)
    Ballada az anyáról és gyermekéről. (1938. 6.)
    Keleten a fényt kioltják. (1939. 7–8.).

     

     

    F. m.: drámái: Parasztok. Színmű 4 felvonásban. (Magyar Színház, 1911. ápr. 1.)

     

    Tavaszi mámor. Proletártragédia 1 felvonásban. (Az Új Színpad Könyvtára. 7. Bp., Eke Könyvkiadó Társulat, 1912; bemutató: Új Színház, 1912. ápr. 6.)
    Tavaszi mámor. A bevezető tanulmányt írta Hubay Miklós, a rendezői utasítást Csajági János készítette. Ill. Kass János. (Színjátszók Könyvtára. 44. Bp., 1953)

     

     

    Szerelem. Színmű 4 felvonásban. Történik egy vidéki városban 1913–1914-ben. (Bp., Nyugat, 1916; bemutató: Vígszínház, 1916. ápr. 8.)
    Szerelem. Színmű 4 felvonásban. (újabb bemutatók: Ódry Színpad, 1955. márc. és Győri Kisfaludy Színház, 1955. máj. 12.; Madách Színház, 1955. nov. 20.; Nagybányai Állami Színház, 1956. márc. 1.; Szolnoki Szigligeti Színház, 1957. dec. 5.; Pécsi Nemzeti Színház, 1961. febr. 11.; Vígszínház, máj. 30.; Miskolci Nemzeti Színház, 1974. ápr. 12.; Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1974. máj. 10.; Ódry Színpad, 1974. nov. 9.; Állami Déryné Színház, 1976. dec. 17.; Kassai Thália Színház, 1978. jún. 16.; Kecskeméti Katona József Színház, 1980. okt. 10. és Békés Megyei Jókai Színház, 1980. okt. 10.; Győri Kisfaludy Színház, 1983. dec. 7.; Népszínház, 1986. szept. 29.; Nemzeti Színház, 1989. nov. 16.; Radnóti Színház, 1995. nov. 26.; Egri Gárdonyi Géza Színház, 1996. okt. 11.; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, 1997. dec. 30.; Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1998. jan. 23.; Komáromi Jókai Színház, 1999. okt. 15.; Szolnoki Szigligeti Színház, 2000. ápr. 21.; Győri Nemzeti Színház, 2001. dec. 8.; Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 2002. márc. 23.; Tatabányai Jászai Mari Színház, 2005. márc. 25.; Vidám Színpad, 2005. nov. 11.; Csíki Játékszín, 2006. febr. 24.; Debreceni Csokonai Színház, 2006. márc. 10.; Miskolci Nemzeti Színház, 2010. márc. 12.; Szatmárnémeti Északi Színház, 2013. ápr. 26.; Kecskeméti Katona József Színház, 2015. okt. 9.; Kaposvári Csiky Gergely Színház, 2016. febr. 27.)
    Szerelem és más színművek. (Bp., Szépirodalmi, 1955; 2. kiad. 1964; szlovák nyelven: Bratislava, 1975)
    Szerelem. Színmű 4 felvonásban. (Magyar drámaírók. 20. század. Vál. Nagy Péter. Bp., 1986).

     

     

    Zsuzsi. Parasztvígjáték énekekkel 3 felvonásban. (Bp., Singer-Wolfner, 1916; bemutatók: Nemzeti Színház, 1916. okt. 27. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1916. dec. 8.; Magyar Néphadsereg Színháza, 1955. nov. 4.; Debreceni Csokonai Színház, 1956. ápr. 19.; Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, 1996. okt. 4.; Marosvásárhelyi Tompa Mihály Társulat, 2003. nov. 9.)
    Zsuzsi. Vígjáték. A rendezői utószót Máté Lajos írta. (Játékszín. 3. Bp., Bibliotheca, 1957)

     

    A sötét ház. Társadalmi rajz 1 felvonásban. (bemutató: Vígszínház, 1919. ápr. 12.; Debreceni Csokonai Színház, 1979. márc. 20.)

     

     

    Örvény. Történik egy vidéki városban. Színmű 5 felvonásban. (Bp., Pallas, 1918; bemutató: Nemzeti Színház, 1919. jan. 24.)

     

     

    Forradalom. Színmű 1 felvonásban. (bemutató: Nemzeti Színház, Magyar Színház, Vígstínház, 1919. ápr. 5. és ápr. 12.)

     

     

    Russlands Tag. Proletártragédia 1 felvonásban, német nyelven. (bemutató: Das Proletarische Theater, Berlin, 1920. okt. 14.).

     

     

    F. m.: ford.: Kesten, Hermann: Ferdinand és Izabella. Spanyol századok. I–II. köt. Regény. (Az Új Európa Könyvesháza. Pozsony, Prager Könyvkiadó, 1938)
    Papava, Mihail: Pavlov. Egy forgatókönyv irodalmi változata. Ford. Az előszót írta Somlyó György. (Bp., Athenaeum, 1949)
    Seghers, Anna: Út az éjszakából. Ford. Hollósi Tibor. Az utószót írta B. L. Ill. Szőnyi Gyula. (1–2. kiad. Bp., Magyar Helikon, 1959).

    Irodalom

    Irod.: műveiről: Péterdi István: Három új egyfelvonásos az Új Színpadon. B. L. parasztdarabja. (Nyugat, 1912. 8.)
    Mácza János: A modern magyar dráma. (Bp., 1916)
    Ady Endre: B. L. könyve, Az Élet arca. – Schöpflin Aladár: B. L.: Az Élet arca. (Nyugat, 1917. 16.)
    Bölöni György: B. L.: Az elsülyedt világ. (Esztendő, 1918)
    Illyés Gyula: B. L.: A sötét ujj. (Nyugat, 1928. 22.)
    Gera György: B. L.: Magyar világ. (Könyvtáros, 1954. 2.)
    Szalatnai Rezső: Magyar világ. B. L. elbeszélései. (Magyar Nemzet, 1954. ápr. 11.)
    Hubay Miklós: A szerelem diadala. B. L. Szerelem c. drámájáról. (Magyar Nemzet, 1955. márc. 6.)
    Sebestyén György: Zsuzsi. B. L. vígjátéka a József Attila Színházban. (Magyar Nemzet, 1955. nov. 19.)
    Rajki András: B. L.: Szerelem és más színművek. (Népszava, 1955. nov. 29.)
    Illés Jenő: B. L.: Szerelem és más színművek. (Szabad Nép, 1956. máj. 5.)
    Kis Tamás: Öten a hóban. B. L. elbeszélései. (Népszabadság, 1960. aug. 26.)
    József Farkas: A Duna–Tisza-táj erjedésének regénye. B. L.: Gyár. (Élet és Irodalom, 1962. 5.)
    Illés László: Vallomások a tegnapi országról. B. L. írásai. B. L.: Tegnapi ország. (Élet és Irodalom, 1963. 27.)
    Bikácsy Gergely: Felelős szó. B. L.: Árnyak a hídon. (Élet és Irodalom, 1970. 48.)
    Marx József: B. L.: Árnyak a hídon. (Irodalomtörténet, 1971. 3.)
    Varga József: B. L.: Árnyak a hídon. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971. 3.)
    Csáki Judit: B. L.: Szerelem. (Kritika, 1996. 2.)
    Szántó Judit: Megkapta Barta is. B. L.: Szerelem. (Színház, 1996. 2.)
    Csáki Judit: Már megint itt van… B. L.: Szerelem. (Magyar Narancs, 2005. 17.)
    Druzsin Ferenc: „Mene, Mene, Tekel, Ufarszin”. B. L. színműveiről. (Bp., Napkút, 2016).


    Irod.: B. L. 75 éves. B. L.: A. B. C. Elbeszélés. (Magyar Nemzet, 1955. okt. 20.)
    Benamy Sándor: Új Kossuth-díjasaink. B. L. (Magyar Nemzet, 1956. márc. 17.)
    Magyar Tibor: 1957 novembere – Magyarországon. B. L. emlékei a nevezetes napokról. (1957. okt. 23.)
    Bános Tibor: Régi harcok, új feladatok. Beszélgetés B. L.-sal. (Magyar Nemzet, 1958. júl. 26.)
    B. L. 80 éves. (Népszabadság, 1958. okt. 19.)
    Ábel Olga: „Arra ráérek, ha megöregszem…” A 80 éves, örökifjú B. L.-nál. (Népszava, 1958. okt. 21.)
    Halasi Andor: B. L. 80 éves. (Élet és Irodalom, 1958. 42.)
    Gondos Ernő: B. L. (Kortárs, 1960. 5.)
    Molnár István: Emberiség. Ismeretlen irodalmi lap 1919-ből. B. L. ismeretlen írásai. (Magyar Nemzet, 1961. márc. 21.)
    B. L. 85 éves. B. L.: Nulla. Elbeszélés. (Népszabadság, 1963. okt. 20.)
    Komját Irén: Emlékezés egy 40 éves almanachra. Beszélgetés Barta Lajossal és Szucsich Máriával. (Magyar Nemzet, 1964. máj. 15.)
    Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1964. okt. 20.)
    Tasnádi Attila: B. L. (Kortárs, 1964. 12.)
    Fodor József: B. L. (Élet és Irodalom, 1964. 43.)
    Hubay Miklós: B. L. utolsó köszöntése. Az író temetésén elhangzott gyászbeszéd. (Élet és Irodalom, 1964. 44.)
    Osváth Béla: B. L. (O. B.: Türelmetlen dramaturgia. Bp., 1965)
    Stenczer Ferenc: Aki az Igét hirdette. B. L. útja a forradalmakig. (Alföld, 1969. 3.)
    B. L. emlékezése az Emberiségről. (Népszabadság, 1969. okt. 19.)
    Hubay Miklós: B. L. (H. M.: Aranykor. Bp., 1972)
    Csaplár Ferenc: B. L. Kismonográfia. (Kortársaink. Bp., Akadémiai, 1973)
    József Farkas: B. L. proletkultos egyfelvonásosa: Russlands Tag. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975. 4.)
    B. L. száz éve született. B. L.: Druszák. Elbeszélés. (Népszava, 1978. okt. 15.)
    H. J.: Felavatták B. L. mellszobrát. (Dunántúli Napló, 1978. okt. 23.)
    Antal Gábor: Élet és utóélet. B. L. centenáriuma. (Magyar Nemzet, 1978. okt. 20.)
    József Farkas: B. L. (J. F.: Írók, eszmék, forradalmak. Bp., 1979)
    Csanda Sándor: B. L. csehszlovákiai munkássága. (Cs. S.: Első nemzedék. Pozsony–Bp., 1982)
    Popov, Mitrofan: B. L. idézése a Szerelem fordítása közben. (Szovjet Irodalom, 1986).


    Irod.: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
    A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. 1918–1995. Főszerk. Fónod Zoltán. (Pozsony, 1997)
    Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
    Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
    Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
    Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).

    Megjegyzések

    1. Gulyás: téves születési adat: 1871!

     

    2. Lexikonok téves halálozási adata: okt. 18. Halotti anyakönyvi bejegyzése szerint okt. 17-én hunyt el:

     

     

    https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-69Z7-7J8?i=120&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQ5CG-SPN2

     

     

    3. Könyvészetekben művei összekeverve Barta Lajos (1872–1915) és Ifj. Barta Lajos (1907–?) műveivel!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2020

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (23), állatorvos (72), állattenyésztő (17), antropológus (12), atléta (19), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (185), bíró (15), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (40), edző (71), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (25), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (48), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (27), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (58), filozófus (76), fizikus (113), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (35), fül-orr-gégész (24), gazdasági mérnök (105), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (38), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (159), grafikus (70), gyermekgyógyász (37), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (71), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (17), író (959), irodalomtörténész (276), jezsuita szerzetes (11), jogász (318), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (182), könyvtáros (68), közgazdász (185), kritikus (52), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (34), levéltáros (89), matematikus (97), mérnök (695), meteorológus (14), mezőgazda (126), mezőgazdasági mérnök (104), mikológus (12), mikrobiológus (25), miniszterelnök (24), műfordító (214), műgyűjtő (19), művelődéstörténész (35), művészeti író (14), művészettörténész (91), muzeológus (87), nagybirtokos (64), neonatológus (14),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu