Család

Apja mennyiségtan és természettan szakos középiskolai tanár volt.

Iskola

A Mintarajz Tanodában Székely Bertalan, Keleti Gusztáv, Nádler Róbert és Greguss János növendéke (1886–1891). Németországi, olaszországi, angliai és hollandiai tanulmányúton vett részt.

Életút

A debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetének tanára (1891–1907). Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán a díszítő- és alakrajz r. tanára (1907–1933) és a Főiskola jászapáti, ill. sárospataki művésztelepének vezetője (1922–1926); közben az I. vh.-ban, mint harctéri festő vett részt (1914–1918). Kiállító művész (1893-tól). Realista stílusú tájképeket, erdőrészletet, folyópartot, alföldi pusztákat festett, ill. egyéb kedves témái a dunántúli erdők borongós alkonya, a dombos, fás magyar hegyvidék, a Balaton aranyló légköre, a tavasz virágba öltözött és a tél álomba merült fái. Kifejezési formái a festői naturalizmus nyelvén minden kínálkozó tájszépségre érzékenyen láttatta a természetet. Rendkívül termékeny művész volt, festményeken kívül számos grafikát, ún. pillanatrajzot is készített.

Emlékezet

Több képét a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) őrzi. Műterme az Andrássy úti palota 3. emeletén volt.

Elismerés

A Párizsi Világkiállítás elismerő oklevele (1900), Andrássy Dénes-ösztöndíj (1902), a Londoni Világkiállítás Bronzérme (1908), Müncheni Kis Aranyérem (1913), Wolfner-díj (1920), Horváth Nándor Balaton Díja (1922), Állami Nagy Aranyérem (1923), a Barcelonai Világkiállítás Aranyérme (1929).

Szerkesztés

Művészeti írásai elsősorban a Debreceni Protestáns Lapban (1892), a Debrecen c. folyóiratban (1896) és a Magyar Figyelőben jelentek meg (1911).