Család

Sz: Böckh Adalbert orvos. Fia: Böckh Hugó (1874–1931) geológus.

Iskola

A pozsonyi gimnáziumban (1850–1854), a pozsonyi főreáliskolában (1854–1855), majd az ausztriai kremsi mérnöki iskolában tanult (1855–1858); a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián bányamérnöki okl. szerzett (1862), a bécsi Földtani Intézetben geológus szaktanfolyamot végzett (1864–1866), egyúttal a bécsi tudományegyetem és a műegyetem hallgatója is (1864–1865). Az MTA tagja (l.: 1876. jún. 8.).

Életút

A stájerországi eisenerzi bányamérnökség (1862–1863), a reichenaui hirschwangi hengermű mérnök–gyakornoka (1863–1864), majd F. Fötterle főgeológus vezetésével végiglátogatta Magyarország, Csehország, Morvaország és Nyugat-Galícia bányáit (1865– 1866). A bécsi cs. és kir. pénzügyminisztérium bányászati osztályának tisztviselője (1866–1867), a pesti magyar kir. pénzügyminisztérium elnöki osztályának titkára (1867–1868), t. fogalmazója (1868–1869). A Földtani Intézet segédgeológusa (1869–1871), első osztálygeológusa (1871–1872), főgeológusa (1872–1882), igazgatója (1882–1908), osztálytanácsosa (1872– 1902), miniszteri tanácsosa (1902–1908). A magyarországi kőolajkutatás elindítója, a geológiai szintezés és térképezés területén munkássága úttörő jelentőségű. Az ország rendszeres földtani térképezésének kezdeményezője. Vezetésével készült el Magyarország első egymilliós méretarányú áttekintő földtani térképe (Magyarország geológiai térképe, 1896). Műveiben főként a Bükk, a Déli-Bakony és a Mecsek hegység földtani és őslénytani viszonyaival fogl., ill. irányította a Pécs város vízellátását szolgáló hidrogeológiai kutatásokat.

Emlékezet

ő fedezte fel a Balaton-felvidék felsőőrsi lejtőjén található egykori kőnyerő helyet (Forrás-hegy, 1890-es évek vége), amelyet Magyarország első földtani alapszelvényeként tartanak nyilván. Szobrát a Magyar Állami Földtani Intézetben állították fel (márvány, domborműves mellszobor, Stróbl Alajos alkotása, 1917). Pécsett utca őrzi emlékét (Böckh János utca).

Elismertség

A Magyarhoni Földtani Társulat első titkára (1892–1895), elnöke (1895–1901), t. tagja (1901). A Magyar Földrajzi Társaság t. tagja (1897).

Elismerés

Vaskoronarend (1896), Szent Szaniszló-rend (1898), Szabó József-emlékérem (elsőként, 1900).

Szerkesztés

A Földtani Közlöny (Koch Antallal, Sajóhegyi Frigyessel, 1873) és a M. Kir. Földtani Intézet jelentéseinek szerkesztője (1903–1908).