Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Aba-Novák Vilmos
    Abafi Lajos
    Abaffy László
    Báthy Anna
    Szép Ernő

    Peidl Gyula

    politikus, miniszterelnök


    Született: 1873. április 4. Ravazd, Győr vármegye
    Meghalt: 1943. január 22. Budapest
    Temetés: 1943. január 24. Budapest
    Temetési hely: Fiumei út

    Család

    Nagyszülei: Peidl József (1819. szept. 17. Románd–1858. júl. 29. Románd), Saffer Magdolna (1828. dec. 16. Románd–1853. aug. 2. Románd). Szülei: Peidl Mihály (1846–), Zombori Erzsébet. Felesége: 1896–1943: Enzelmüller Katalin, Enzelmüller János nyomdászmester és Breitner Katalin leánya. Enzelmüller Katalin testvérei: Enzelmüller János (1870. jan. 31. Orsova–1962. márc. 6. Bp.) nyomdász és Enzelmüller Nándor (†1925. jan. 18. Bp. Temetés: 1925. jan. 21. Farkasrét) nyomdai gépmester. Enzelmüller János közeli rokona Enzelmüller László nyomdász, az ő fia: Erdei (= Enzelmüller) László (1920–1996) filozófus, egyetemi tanár, tudománydoktor. Leányai: Peidl Rózsi (†1936. júl. 17. Budapest. Temetés: 1936. júl. 21. Farkasrét), Hajós Miklósné Peidl Kató, az Országos Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője, Lukáts Elemérné Peidl Lilly és Peidl Margit.

    Iskola

    A budapesti Franklin Társulat könyvnyomdájában betűszedő segédlevelet szerzett (1890).

    Életút

     

    Budapesti, székesfehérvári, kassai és besztercebányai nyomdák betűszedője (1892–1900). A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegylete alapító tagja (1895-től), választmányi tagja (1898-tól), a Typographia c. lap szerkesztője és a szakszervezet vezetője (1900-tól). Az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) alapító tagja (1904), titkára (1908–1909) és a Szövetkezeti Értesítő c. lapjának szerkesztője (1909. febr. 1.–1921. jún. 17.). Az MSZDP országos vezetőségének tagja (1909-től). A Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere (1919. jan. 19.–1919. márc. 21.). Határozottan ellenezte az MSZDP és a KMP szoros együttműködését, a pártegyesítést, s a Tanácsköztársaság kikiáltásakor (1919. márc. 21.) visszavonult a közélettől.

     

    A Forradalmi Kormányzótanács lemondása után, a Központi Munkástanács által kinevezett ún. szakszervezeti kormány élén, Magyarország miniszterelnöke (1919. aug. 1.–1919. aug. 6.). Kormánya megkezdte a Tanácsköztársaság számos intézkedésének felszámolását, visszaállította a köztársasági államformát (1919. aug. 2.). Miután a Friedrich István vezette Fehér Ház nevű ellenforradalmi csoport kormányát puccsal megbuktatta, megkezdte az MSZDP újjászervezését, de az ellenforradalmi hangulat és a fehérterror miatti tiltakozásul Ausztriába emigrált (1919. nov. 18.). Hazatérését (1921. nov.) követően ismét az ÁFOSZ és a nyomdászszakszervezet vezetője.

     

    Nemzetgyűlési képviselő (Szeged II. kerület, 1922–1927) és országgyűlési képviselő (Szeged II. kerület, 1927–1931), pártja parlamenti csoportjának elnöke (1922–1931). A Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja (1925–1931).



    Politikai pályafutását a nyomdász szakegyleten belüli érdekvédelemmel kezdte. A szerkesztése alatt álló Typographia az 1900-as években a gazdasági küzdelmek fontos eszközévé vált. Írásai döntő része a bér- és munkaviszonyokat meghatározó árszabály-egyeztetésekkel foglalkozott, egyúttal szervezte a vidéken dolgozó nyomdászokat és a kezdeményezte a vidéki árszabálybizottságok megalakulását. 1908-ban a Nyomdász Szaktanács IV. kongresszusán az irányítótestület tagjává, majd az ÁFOSZ titkárává választották meg és megbízták a Szövetkezeti Értesítő szerkesztésével. Az ÁFOSZ – elsősorban Peidl szervezőmunkája következtében – az I. világháború kezdetéig több mint húszezer tagot számlált, jelentős nyugat-európai (angliai), németországi és ausztriai kapcsolatokkal rendelkezett. Peidl gyakran járt Angliában, a Szövetkezeti Értesítőben rendszeresen beszámolt az angol szakszervezeti eseményekről példaként az angliai szövetkezeti mozgalmat állította a hazai szervezeteknek. A világháború éveiben írásai egyre politikusabbakká váltak, gazdasági dolgozatai és szövetkezetei tanulmányai kiegészültek a választójogi harc eseményeivel és egy demokratikus köztársasági államforma igényével.

     

    Peyer Károly (1881–1956) mellett, az 1910-es–1920-as években, az MSZDP politikájának egyik meghatározó személyisége, a párt jobboldali szárnyának egyik vezetője. A Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztereként a gazdasági élet újjászervezését átfogó közmunkaprogramokkal igyekezett segíteni, ez azonban kudarcot vallott, mert az állandóan változó területű régi-új ország a cseh-szlovák és a királyi román hadsereg intervenciója alatt állt. A kományra ugyanakkor nagy nyomást gyakoroltak a szakszervezetek, amelyek sztrájkokkal igyekeztek rávenni a minisztereket az egyre katasztrófálisabbá váló szociális helyzet orvoslására. Peidl határozottan szembenállt a forradalmi baloldali mozgalmakkal, létrejöttétől kezdve harcolt a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) ellen, továbbá elutasította a munkások tömegdemonstrációit is. A KMP és az SZDP vezetői 1919. márc. 20-án tárgyalásokat kezdtek a kormányválság megoldásáról. A két pártnak a proletárdiktatúra elfogadása alapján történő egyesülését Buchinger Manóval, Garami Ernővel és Propper Sándorral együtt elutasította, és semmilyen szerepet sem vállalt a Tanácsköztársaságban. A nyomdászoknál betöltött szakszervezeti funkcióiról is lemondott, és csak adminisztratív teendőket látott el.

     

    Peidl Gyula nem vett részt a Budapesti Munkástanácsnak azon az ülésén, ahol bejelentették a tanácskormány lemondását, így megkepetésként érte, hogy a megalakuló jobboldali szociáldemokrata kormány őt kérte fel a miniszterelnöki poszt elvállalására. Peidl elfogadta a felkérést, de tiltakozott azon miniszterek személye ellen, akik a Tanácsköztársaság idején népbiztosok voltak (pl. Ágoston Péter, Haubrich József). Peidl célja egy polgári demokratikus rendszer megteremtése volt. A szakszervezeti kormány első felhívása (Magyarország népéhez) egy általa „munkáskormánynak” minősített testület fennmaradásának lehetőségét vázolta fel. Az új kormány a „fegyelmezett és felfegyverzett magyarországi szakszervezeti vezetőkből” jött létre, és „az öntudatos. szervezett munkásság erejére támaszkodik”. A kormány visszaállította az 1918. nov. 16-án elfogadott államformát (1919. aug. 2-án), a Magyar Népköztársaságot (a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság elnevezés helyett), egyúttal feloszlatta a Tanácsköztársaság valamennyi szervezetét, és visszavonta a tanácskormány valamennyi rendeletét. A régi rendőrséget ugyancsak visszaállította, valamint újból megindította a csendőrséget, megszüntette az újonnan kialakított állami tulajdonokat, feloldotta a házak köztulajdonába vételéről szóló határozatot stb. Az amnesztiáról szóló rendelete nyomán nyíltan szerveződhettek a Tanácsköztársasággal szemben korábban határozott fellépést sürgető ellenforradalmi csoportok is, akik a „szakszervezeti kormány” tevékenységével is elégedetlenek voltak. Végül a Friedrich István vezette Fehér Ház nevű ellenforradalmi csoport buktatta meg a mindössze hat napot megélt Peidl-kormányt. Peidl Gyula elképzelése egy polgári demokratikus átalakulásról rövid idő alatt megbukott, ennek oka – szerinte – mindenekelőtt a Tanácsköztársaság káros öröksége, a megszálló intervenciós hadseregek, valamint az ezen okokkal összefüggő radikális nemzeti fellépést sürgető közhangulat volt. A jobboldali szociáldemokraták néhány napos kormányzati szerepvállalása még évtizedekig vitatémává, törésponttá vált a KMP és az MSZDP vezetői között.

     

    Kormánya bukása után jelentős szerepet vállalt az MSZDP újjászervezésében (1919. aug. 24-én beválasztották a tizenegy tagú vezetésbe). Peidl két évet töltött Bécsben, ahol a Garami Ernő által szerkesztett Jövő c. lapnál korrektorként működött (1919–1921). Gr. Bethlen István miniszterelnöki kinevezése hírére azonban visszatért Magyarországra, és újra részt vállalt a hazai közéleti küzdelmekben. Hazatérésével szinte egyidejűleg kezdődtek meg a tárgyalások a kormány és az MSZDP között. A Bethlen–Peidl-paktum (1921. dec. 8.) lényegében visszaadta az ÁFOSZ önállóságát, majd folyamatos kompromisszumokkal igyekezett rávenni a kormányt a munkásság gazdasági és szociális érdekeinek elismerésére és a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére. (Valójában a Bethlen–Peidl-paktum készítette elő a Bethlen–Peyer-paktumot.) A paktumok után megerősödött MSZDP a párt történetében először részt vett a nemzetgyűlési választáson: 21 képviselőjük szerzett mandátumot. Peidl Gyulát, mint a legidősebb képviselőt, az MSZDP parlamenti frakciójának elnökévé választották meg, egyúttal tagja lett a párt öttagú Intéző Bizottságának is (1922. jún.). Mint befolyásos szociáldemokrata és szakszervezeti vezető támogatta gr. Bethlen István gazdasági konszolidációs elképzeléseit, angol munkáspárti kapcsolatainak jelentős szerepe volt a népszövetségi kölcsön felvételében. Ellenezte az egységes ellenzéki blokk kialakítását: 1924. ápr.-ban maga jelentette be, hogy a bojkott ellenére az MSZDP részt vesz a szanálási pénzügyi stabilizációs törvényjavaslat vitájában. Országgyűlési képviselőként a Peyer Károly által fémjelzett szociáldemokrata politika híve volt, amely a párt legalitásának mindenáron való megőrzésére törekedett. A munkásság legális érdekvédelmére helyezte a hangsúlyt, de támogatott minden olyan kormányzati törekvést, amelyek alkalmasak lehettek arra, hogy az országban a jogbiztonság és a nyugodt gazdasági fejlődés „biztosíttassék”. Peidl Gyula ugyanakkor élesen elutasította a konzervatív, tekintélyelvi rendszert, harcolt az általános és titkos választójogért, harcolt a numerus clausus eltörléséért és a demokratikus szabadságjogok általános elismeréséért. (Később önkritikusan elismerte, hogy a polgári demokratikus szabadságjogok visszaállításáért talán túl sok kompromisszumot vállalt, ám politikai krédójától egész életében távol álltak szélsőséges radikális baloldali és jobboldali követelések.) Politikai pályafutása az 1920-as évek végén tkp. véget ért, az 1931-es képviselő-választásokon már nem indult, érdemi munkát haláláig már csak a szövetkezeti érdekvédelem terén, az ÁFOSZ vezetőségében végzett.

    Emlékezet

     

    Peidl Gyula régi Győr megyei katolikus családból származott, legkorábbi ismert felmenői a 18. század elején Románd településre betelepített németajkú iparosok voltak, nagyszülei is még Romándon éltek, ő viszont Ravazdon (ma: Győr-Moson-Sopron megye, Pannonhalmi járás) született. Az 1880-as évektől Budapesten élt, szakmai tanulmányait is ott végezte. Oklevele megszerzése után bejárta Magyarország és Erdély nagyobb nyomdáit, majd a valcoló nyomdászsegédekhez hasonlóan Németországban Ausztriában és Svájcban egészítette ki ismereteit.

    Hazatérése után – egy rövid bécsi kitérőt leszámítva – a fővárosban élt és tevékenykedett (utolsó lakcíme: Budapest III. kerület [Óbuda] Zsigmond király útja 49.) Óbudai otthonában hunyt el, a Fiumei úti Temetőben (= Nemzeti Sírkert) nyugszik. Gyászszertartásán Brumiller László a nyomdász szakegylet és a Typographia nevében, Szakasits Árpád az SZDP és a Szakszervezeti Tanács nevében búcsúztatta. A beszédek után a Nyomdász Dalárda búcsúdala is elhangzott.

    Irodalom

    Irod.: Szegeden Peidl győzött. P. Gy. megválasztásáról. P. Gy. életrajza. (Népszava, 1922. jún. 1.)
    P. Gy. elvtárs hatvan esztendős. (Népszava, 1933. ápr. 2.)
    Halálhír. (Pesti Hírlap–Nemzeti Újság, 1943. jan. 23.)
    Meghalt P. Gy. (Népszava–Magyar Nemzet, 1943. jan. 23.)
    Eltemettük P. Gy.-t. (Népszava, 1943. jan. 26.)
    Gábor Sándorné: Böhm Vilmos bécsi magyar követ jelentése a Peidl-kormányhoz és Ágoston Péter külügyminiszterhez. (Párttörténeti Közlemények, 1960. 4.)
    Kirschner Béla: A szakszervezeti kormány hat napja. 1919. (Bp., 1968).


    Irod.: Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
    Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
    Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
    Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
    Szabó Ágnes: P. Gy. (Életutak. Szakszervezeti vezetők életrajza. Szerk. Strassenreiter Erzsébet. Bp., 1988)
    Magyarország az első világháborúban. Lexikon. (Bp., 2000)
    Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. (Bp., 2000; 2. bőv. és jav. kiad. 2006)
    Magyarországi pártprogramok. 1919–1944. Szerk. Gergely Jenő, Glatz Ferenc, Pölöskei Ferenc. (Bp., 2003)
    Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004).

     

     

    neten:

     

     

    https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6S57-DXC?i=83&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AW41L-YDPZ (Enzelmüller János halotti anyakönyve)

     

    https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D17W-ZTR?i=10&wc=92QV-K6D%3A40678301%2C47110901%2C1077298902&cc=1452460 (Peidl Gyula halotti anyakönyve)

     

     

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2020

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (23), állatorvos (72), állattenyésztő (17), antropológus (12), atléta (19), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (185), bíró (15), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (40), edző (71), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (25), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (48), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (27), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (58), filozófus (76), fizikus (113), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (35), fül-orr-gégész (24), gazdasági mérnök (105), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (38), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (159), grafikus (70), gyermekgyógyász (37), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (71), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (17), író (958), irodalomtörténész (276), jezsuita szerzetes (11), jogász (318), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (68), közgazdász (185), kritikus (52), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (34), levéltáros (89), matematikus (97), mérnök (695), meteorológus (14), mezőgazda (126), mezőgazdasági mérnök (104), mikológus (12), mikrobiológus (25), miniszterelnök (24), műfordító (213), műgyűjtő (19), művelődéstörténész (35), művészeti író (14), művészettörténész (91), muzeológus (87), nagybirtokos (64), neonatológus (14),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu