Család

Sz: Fock Jenő (1892–1955) géplakatos, Kohn Margit (1894–1947) vasalónő. F: Sztankó Judit (1921–) festőművész. Két gyermekük született.

Iskola

Négy elemit és négy polgári végzett, műszerész segédlevelet szerzett (1933). A II. világháború után hat hónapos pártiskolát (1947), és Gazdasági és Műszaki Akadémiát végzett (1954).

Életút

A Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára műszerésztanulója (1930–1933), -segéde (1933–1936), a Ganz Vagongyár műszerészsegéde (1936–1939). Az MSZDP, ill. az MSZDP Országos Ifjúsági Bizottsága tagja (1932-től), egyúttal a KIMSZ-be és a KMP-be is belépett. Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége tagja (1933-tól). Behívták katonai szolgálatra (1939), az MSZDP-n belüli kommunista szervezkedésért 3 év fegyházra ítélték, büntetését a szegedi Csillag börtönben és különböző katonai büntetőintézetekben töltötte (1940–1943). Szabadulása után újra behívták, árkászként frontszolgálatot teljesített (1943), megszökött alakulatától, a szovjet csapatok bevonulásáig Budapesten (1944 őszétől).

A II. világháború után az MKP budapesti X. kerületi szervezetének titkára (1945. jan.–jún.), az MKP Budapesti Bizottsága Szervezési Osztályának osztályvezető-helyettese és a végrehajtó bizottság tagja (1945–1947). A Nehézipari Központ (NIK) Munkaerő-gazdálkodási Osztálya, majd Munkaügyi Főosztálya vezetője (1947–1948), a Nehézipari Minisztérium (NIM) Gépipari Főosztálya vezetője (1948–1951), a kohó- és gépipari miniszter hadiipari, ill. gépipari helyettese (1951. jan. 27.–1954. okt. 9.), leváltása után a berlini magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője (1954–1955). A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) titkára (1955. ápr. 30.–1956. okt. 31.), az MDP KV póttagja (1956. júl. 18.–1956. okt. 31.). Az MSZMP KB tagja (1956. nov. 11.–1989. okt. 7.), a KB gazdaságpolitikai titkára (1957. febr. 26.–1961. szept. 19.), az MSZMP PB tagja (1957. jún. 29.–1980. márc. 27.). Az MSZMP KB Államgazdasági Bizottsága (1962–1966) és Gazdaságpolitikai Bizottsága tagja (1966–1967). A Minisztertanács elnökhelyettese (1961. szept. 13.–1967. ápr. 14.), elnöke, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke (1967. ápr. 14.–1975. máj. 15.). Az Alkotmányjogi Tanács tagja (1984–1989).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Országgyűlési képviselő (Győr-Sopron megye, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Abda [Győr-Sopron megye 1. sz. választókerület], 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15. és 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; Győr [Győr-Sopron megye 5. sz. választókerület], 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.).

A Minisztertanács elnökhelyetteseként Nyers Rezsővel, az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkárával és Fehér Lajos miniszterelnök-helyettessel irányította a KB által 1965. nov.-ben, illetve 1966. máj.-ban jóváhagyott gazdasági reformtervezet kidolgozását, amelynek alapgondolata a piac ösztönző erejének érvényesítése volt a tervgazdaság, a teljes foglalkoztatottság és a szocialista elosztás elvének fenntartása mellett.

Miniszterelnökként így nevéhez fűződik az új gazdasági mechanizmusnak 1968. jan.-i bevezetése és érvényre juttatása. 1968. júl. 13-án Kádár János mellett Fock Jenő is részt vett az Alexander Dubcek első titkárral és Oldrich Cerník miniszterelnökkel folytatott komáromi tárgyaláson, amelyen a csehszlovák vezetőket sikertelenül kísérelték meg kompromisszumra bírni, s ezzel elkerülni a prágai tavasz 1968. aug.-i katonai erővel történt elfojtását, amely az épphogy megkezdődött magyar reformok sorsát is előrevetítette. Csehszlovákia megszállása és a hazai reformellenes konzervatívok (pl. Biszku Béla, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán stb.) felülkerekedése után Kádár 1972-ben a reformok továbbfejlesztése helyett azok leállítása mellett döntött. Fock Jenő már 1973 okt.-ben felajánlotta távozását a kormány éléről, végül Nyers Rezső és Fehér Lajos 1974. márc.-i menesztése után, 1975. máj. 15-én mentették fel miniszterelnöki tiszte alól, és nyugdíjazták, jóllehet 1980. márc.-ig a PB tagja maradhatott (KB-tagságát pedig egészen az MSZMP 1989. okt.-i megszűnéséig megőrizte).

Elismertség

Az MTESZ elnöke (1980–1990). Az Interakció Tanácsa – a volt kormányfők nemzetközi szervezete – tagja (1983–1994).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1950), Munka Érdemrend (1950), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1953), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Munka Hőse (1975), a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1986).

A Finn Fehér Rózsa Érdemrend nagykeresztje (1970), Szühbátor Érdemrend (mongol, 1972), Dimitrov-emlékérem (bolgár, 1973).

Bánki Donát-díj (1977), MTESZ Díj (1978), Széchenyi István-emlékplakett (1986).