Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Nyáry Pál, nyáregyházi
    Schodelné és Nyáry Pál
    Schodelné Klein Rozália
    Tolnay Klári, dunaszentgyörgyi
    Vasvári Pál

    Krúdy Gyula, széchénykovácsi

    író, újságíró, szerkesztő


    Született: 1878. október 21. Nyíregyháza
    Meghalt: 1933. május 12. Budapest
    Temetés: 1933. május 14. Budapest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    Nagyszülei: Krúdy Gyula (1823. dec. 27. Szécsénykovácsi, Nógrád vm.–1901. Nyíregyháza) honvédtiszt, a komáromi vár védelmének többszörösen kitüntetett tisztje, Radics Mária (1831. aug. 28. Várpalota–1922. Nyíregyháza); Csákányi András hentesmester (1838. okt. 14. Nyíregyháza), Telepák Zsuzsanna (1835. szept. 27. Nyíregyháza). Nagyapja testvére: Krúdy Kálmán (1826. febr. 23. Szécsénykovácsi–1861. nov. 28. Jásztelek) honvédtiszt, vörössipkás zászlóaljparancsnok, aki Világos után sem tette le a fegyvert, hanem utóvédharcokat folytatott a Felvidéken. Krúdy Kálmán alakját idézte meg az író később az Álmok hőse és a Repülj, fecském, ill. Mikszáth Kálmán Krúdy Kálmán csínytevései c. műveiben.

    Szülei: Krúdy Gyula (1850. szept. 2. Várpalota–1900. dec. 30. Nyíregyháza. Temetés: 1901. jan. 1. Nyíregyháza) jómódú nyíregyházi ügyvéd, Csákányi Julianna (1859. dec. 17. Nyíregyháza–1945. okt. Nyíregyháza) szobalány.

    Felesége: 1. 1899–1919: Spiegler Arabella (1868–) tanítónő, Spiegler Gyula Sámuel (1838–) balassagyarmati rabbi és Pollák Teréz leánya. Fia: Krúdy Gyula (1900. Bp.–1962. dec. 4. Budapest. Temetés: 1962. dec. 10. Farkasrét) könyvtáros, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos főmunkatársa; leánya: Andersen Györgyné, majd Votisky Gézáné Krúdy Ilona (1902–) színésznő és dr. Krúdy Mária (1907. okt. 6. Budapest–1973. jan. 24. Budapest) vegyészmérnök. Elvált. 2. 1919–1933: Várady-Rózsa Zsuzsa, Rózsa Jakab és Kelemen Regina leánya. Leánya: Sissa Gézáné Krúdy Zsuzsa (1919. júl. 17. Budapest–1992. márc. 22. Budapest) író, irodalomtörténész, szerkesztő. Krúdy Ilona első férje Andersen György (1896–1975) író, költő, műfordító.

    Iskola

    Elemi iskolai tanulmányait Nyíregyházán (1883–1887), a gimnázium első osztályát Szatmáron végezte (1887–1888), majd a szepességi Podolin algimnáziumában folytatta középiskolai tanulmányait (1888–1891), a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban tanult (1891–1895; 1895-ben uo. éretts. 1895). Podolin és Nyíregyháza végigkísérte írói pályáját, a két vidék motívumai visszatértek későbbi regényeiben.

    Életút

    Tizennégy évesen, még iskolaévei alatt, 1892. okt. 30-án jelent meg első novellája, a Miért ölte meg Káin Ábelt? a Szabolcsi Szabadsajtóban, első publicisztikai riportsorozata a híres tuzséri hipnózis-tragédiáról számolt be a Pesti Naplóban (1894). Első sikerei után a Debreceni Ellenőr munkatársa (1895. szept.–1895. dec.), majd a nagyváradi Szabadság c. lap újságírója lett (1895. dec.–1896. jún.). Korai alkotói korszakát realista és naturalista stílusban írt novellák határozták meg, amelyek a századforduló városi és polgári irodalmának közegében fogantak, helyenként teret adva a neoromantikus és biedermeier elemeknek is. Műveinek témái a kisvárosi emberek világa, az éjszakai élet színterei, hősei a polgári társadalom válságtüneteit viselik magukon, motívumai a Szindbád-novellákat előlegezik. 1897 tavaszán végleg Budapestre költözött, írásai rendszeresen megjelentek a Fővárosi Lapokban és az Egyetértésben. Ugyanebben az évben jelent meg első jelentősebb novelláskötete, a turgenyevi hangvételű Üres a fészek (1897), majd két évvel később az Ifjúság (1899). E két kötet első alkotói korszakának reprezentív gyűjteménye, történeteiben a városi tematika mellett megjelent a vidéki kúriák cselekményszegény világa is. Feleségül vette a Satanella és Bogdán Bella álnéven tárcákat és novellákat közlő Spiegler Bellát. A budapesti Király u. 47. sz. házba költöztek, később sűrűn változtatták lakóhelyüket. A belvárosi környezetben kialakított sajátos életforma, a bohémvilág találkozó- és mulatóhelyei későbbi novelláiban és regényeiben gyakran megjelentek. A víg ember bús meséi (1900) c. kötete átmenet a „mikszáthos” hangvételű, többnyire a Nyírségben vagy a Felvidéken játszódó novellák felé. A dzsentri-téma poétikai megközelítésében nagy hatással volt rá Mikszáth Kálmán; bár már e művekben is kritikusabb képet fest a dzsentriről, a kezdeti lírai, nosztalgikus alaphang kíméletlen kritika felé halad. Sajátos zárványát képezte ennek a korszaknak az 1901-ben megjelent Aranybánya c. regénye, amely késői alakvariánsa a városi-polgári irodalom sodrában kibontakozó realista-naturalista korszakának; a teljesen lezüllő dzsentri kihullását ábrázolja a történelmi időből és szerepvállalásból. A Szindbád megjelenését megelőző korszak az útkeresés ideje. Az 1900-ban írt, de csak 1906-ban megjelent regényei, A podolini kísértet és az Andráscsik örököse, ill. A bűvös erszény (1908) is mikszáthos allúziókat tartalmaz, ám A magyar jakobinusok (1912) már saját hangjának megtalálását mutatja. Ebben az alkotó időszakában jelentek meg a középkori haláltáncmotívumot kibontó zsoldostörténetei is (Középkori álom, 1906), amellyel végképp lezárta „mikszáthos korszakát”, s ezzel kialakította a prózapoétikáját jellemző szimbolista stílust és novellaszerkezetet. – 1906-ban kezdte el írni korábbi elbeszéléseiből és rajzaiból a Szindbád-történetek motívumait, amelyet Szindbád ifjúsága (1912) és Szindbád utazásai (1912) címmel gyűjtött kötetbe. E két novellafüzér az érett író első korszakának (1910–1918) nyitódarabjai, Szindbád az író sajátos alteregója. Krúdy kisebb-nagyobb megszakításokkal egész életében írta a „magyar hajós” történeteit. A kötetek korai elbeszéléseivel új novellatípust teremtett, a lírai novellát, amelyet a hangulati elemek, az álomszerűség, a víziók, az erős képi stilizáltság, ill. több idősík összemosása jellemez. A főhős ifjúságának, szerelmi kalandozásainak, a százhét nő meghódításának történetei 1913 k. hangulati változáson mentek keresztül, az ezt követően született novellák hangvétele dezillúzióba csap át, alakjaiban a hazugságot és az öncsalást, a dekadenciát ábrázolta, figurái önmaguk paródiájaként jelennek meg. Az első országos elismerést A vörös postakocsi (1913) c. regény hozta meg számára, a kötet nyolc hónap alatt három kiadást ért meg. A mű megjelenése után a Petőfi Társaság tagjává választotta, s a sikerre való tekintettel a Singer és Wolfner kiadta összegyűjtött műveit (1914). A szinte különálló novelláknak is felfogható fejezetekből álló regény képzeletbeli-álombeli helyszínekre viszi szereplőit, akiket valós alakokról mintázott az író: Alvinczi Eduárdban Szemere Miklósra, Rezeda Kázmérban pedig magára Krúdy Gyulára ismerhetünk. A regény hősei, motívumai visszatérnek az Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), a Nagy kópé (1921) és A kékszalag hőse (1926) c. műveiben. Miután elhagyta feleségét, az Astoriába, a Meteor Szállóba, majd a Royal Szállóba költözött (1915), ahol beleszeretett a szálloda igazgatójának feleségébe, Várady Gyulánéba. A Margitszigetre költözött (1918), majd feleségül vette Várady Gyuláné leányát, Várady Rózsa Zsuzsát (1919). Az időközben kitört forradalmakkal szimpatizálva élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Elvállalta a Néplap szerkesztését (Gárdonyi Gézával és Móricz Zsigmonddal, 1919), írásaival támogatta a társadalom átalakítására irányuló törekvéseket. A Tanácsköztársaság bukását követően egy ideig nem adták ki könyveit, szerepvállalása miatt a sajtó hevesen támadta. Margitszigeti magányában, főként anyagi gondoktól ösztönözve 1919–1920 telén írta meg az Álmoskönyvet (1920), amelyben a ponyvairodalom kedvelt kiadványtípusát kanonizálta, benne a főként nagyanyjától, Radics Máriától ismert népi babonák és hiedelmek világát Ferenczi Sándor freudista álommagyarázataival ötvözte. E kötet folklorisztikus elemei irodalmi motívumokként, emblémákká válva vannak jelen későbbi műveiben. 



    Második, érett alkotói korszakának (1918–1921) regényei többnyire a Nyírséghez kapcsolódnak, műveiben a Nyírség mondavilágát és mitológiáját rajzolta meg. A Napraforgó (1918) Nyírjes Evelinje és Álmos Andora alakján keresztül a vidék romlatlanságát ütközteti a főváros mozgalmas világával, és őszintétlen antihősével, Végsőhelyi Kálmánnal. A regény egyik mellékszereplője, Pistoli, a nyírségi Falstaff reprezentálja a dzsentri életforma válságát és menthetetlen pusztulását, amelyet Krúdy nem kevés nosztalgiával, de alapvetően iróniával láttat. A végletekig különc ember, az utolsó nyírségi dzsentri, a Falstaff-motívum a Kleofásné kakasában (1919) tér utoljára vissza. Ugyanebben az évben írta meg az Asszonyságok díját (megjelent: 1920), amely a kortársak szerint a „pesti regények legkiválóbbika”, realista kompozícióját nem töri meg a lírai-látomásos nyelvezet, s az 1920-as évek fordulóján Krúdyra annyira jellemző szürrealista, expresszionista és szimbolista képalkotás. Az önéletrajzi ihletésű N. N. Egy szerelemgyerek (1920; megjelent: 1922) a nyírségi élet nagy lírai tablója, amelyben az öregedő író emléket állít ifjúkorának, hősének metaforikus útkeresésével az életbe való beavattatást ábrázolta. E korszakának utolsó műve, a Mit látott vak Béla szerelemben és bánatban befejezetlen regény, ám nyelvi szempontból ez az író legradikálisabb kísérlete.



    Utolsó, lírai-realista korszakának (1922–1933) legjelentősebb műve a Hét bagoly (1922), amely szintén a „pesti regények” egyike. Hőse, a beszélő nevű köz- és váltóügyvéd, Szomjas Guszti a fővárosba visszatérve, egyszerre keresi elmúlt ifjúságát, múltját, ugyanakkor újabb kalandokon keresztül ismeri meg jelenkora Pestjének társadalmát és embertípusait. Krúdy hősén keresztül a nemzedék- és korszakváltás dilemmáját fogalmazta meg. Sorra jelentek meg történelmi regényei, amelyek közül az Ál-Petőfi. Lehullt csillag fénye (1922) és a Rózsa Sándor (1923) az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot követő évtizedeket idézi meg. Szívesen foglalkozott a magyar történelem tragikus korszakaival is (A templárius, 1923), s ezen művek közül kiemelkedik még a Három király trilógiaként felfogható regényei (Mohács, 1927; Festett király, 1931; Az első Habsburg, 1933). Történelmi regényeit hosszas kutatómunka, számos korabeli forrás részletes tanulmányozása után írta meg, ám a nagy történelmi tablók helyett inkább sajátos életképek sorozatát, a makrotörténelem helyett mikrohistóriát ábrázol. A „félmúltban” játszódó művei közül A tegnapok ködlovagjai (1925) a dualizmus regényes enciklopédiája, az Ady Endre éjszakái (megjelent: 1948) a költőtársról szóló visszaemlékezés; e két művében a korszak politikai és művészvilágának állít hiteles emléket.

    Emlékezet

    Írói pályájának 25. évfordulója alkalmából tíz kötetben adta ki válogatott műveit az Athenaeum Kiadó (1925), három évvel később, 1928-ban, Krúdy ötvenedik születésnapján, az Athenaeum újra közreadta az életmű-válogatást. Időközben egészségi állapota megromlott, szívproblémákkal a Liget szanatóriumba került (1926), majd közel fél évig tartó idegösszeomlással küszködött (1929). A kórházi tartózkodást követően Óbudára költözött (1930), s a Templom utca 15. sz. házban élte le utolsó éveit. Súlyos anyagi gondokkal küszködött, amikor elnyerte a Baumgarten-díjat, amelyből Az élet álom c. novelláskötetét saját költségén kiadhatta (1931). Az egyre többet betegeskedő, szűkös anyagi körülmények között élő író, a Magyar Pen Club döntése értelmében, Móricz Zsigmonddal együtt megkapta a Lord Rothermere által felajánlott 500–500 fontos irodalmi díjat (1932). Utolsó éveiben még számos jelentős regényt írt, ekkor jelent meg a nyírségi dzsentriről rajzolt két kíméletlen műve a Valakit elvisz az ördög (1928), amelyben a kártyaadósságokba züllött, végképp lecsúszott réteg patológiája válik nyilvánvalóvá, valamint A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931), amelyben az 1883-ban lezajlott tiszaeszlári zsidó hitközség elleni vérvád történetét írta meg eredeti peranyagokra támaszkodva. E művével – az elsők között a magyar. irodalomban – a dokumentumregény műfajával kísérletezett, amely műfajhoz még a Kossuth fia (1931) c. művében is visszatért. Utolsó éveiben korábbi témáit variálta tovább, a Boldogult úrfikoromban (1930) egy végtelenre nyúlt terézvárosi villásreggeli története, amelynek anekdotalánca az ábrázolás alapja. A Zöld Ász (1930) és a Purgatórium (1933) a szenvedés regényei; Galgóczi az öngyilkosság gondolatával, míg Szindbád az őrülettel birkózik. Utolsó művei közül az egyik legismertebb, A Rezeda Kázmér szép élete már csak posztumusz jelenhetett meg.

    Elismertség

    A Petőfi Társaság (r.: 1914), a Vörösmarty Akadémia tagja (r.: 1918).

    Elismerés

    Budapest székesfőváros Ferenc József Irodalmi Díja (1916), Baumgarten-díj (1930), Rothermere Irodalmi Díj (1932).

    Főbb művei

    F. m.: Szöktetés a kaszárnyából és egyéb elbeszélések. (Esztergom, 1896)
    Üres a fészek és egyéb történetek. (Bp., 1897)
    Ifjúság. Rajzok. (Bp., 1899)
    A víg ember bús meséi. Elbeszélések. (Bp., 1900)
    Hortobágy. (Bp., 1901)
    Utazás a Szepességben. (Bp., 1901)
    Aranybánya. Regény. (Bp., 1901)
    Utazás a Tiszán. (Bp., 1901)
    A király palástja. (Bp., 1902)
    Kún László és egyéb történetek. (Bp., 1902)
    Letűnt századok. (Bp., 1902)
    A komáromi fiú. (Bp., 1903)
    Nyíri csend. Elbeszélések. (Bp., 1903)
    Pogány magyarok és egyéb elbeszélések. (Bp., 1904; 2. kiad. 1908)
    A dévényi fazekas. Elbeszélések. (Bp., 1904)
    Robinzonok a Kárpátok között. (Bp., 1904)
    Túl a Királyhágón. (Bp., 1904)
    Előre! Hazafias elbeszélések. (Bp., 1905)
    Hazám tükre. (Bp., 1905)
    Diákkisasszonyok. Elbeszélések. (Bp., 1905)
    A cirkuszkirály. Ifjúsági regény. (Bp., 1906)
    A podolini kísértet. Regény. (Bp., 1906)
    A szakállszárítón. Elbeszélések. (Bp., 1906)
    Andráscsik örököse. Regény. (Bp., 1906; 2. kiad. Andráscsik öröksége címmel: 1909)
    Pajkos Gaálék. Elbeszélések. (Bp., 1907)
    Karácsony est. (Bp., 1907)
    A bűvös erszény. Elbeszélések. (Bp., 1908)
    Hét szilvafa. Elbeszélések. (Bp., 1908)
    Kék láng. (Bp., 1908)
    A szerelem rejtélyei. (Bp., 1908)
    Gyémánt mesék. (Bp., 1910)
    Pályaválasztás előtt. (Bp., 1910)
    A vörös sapkások. Regény. (Bp., 1910)
    A kötéltáncos regénye. (Bp., 1911)
    A podolini takácsné és a többiek. Regény. (Bp., 1911)
    Esti út. Elbeszélések. (Bp., 1911)
    A magyar jakobinusok. Regény. (Bp., 1912)
    Szindbád ifjúsága. (Bp., 1912)
    Szindbád utazásai. (Bp., 1912)
    Kárpáti kaland. (Bp., 1912)
    Piros és a többiek. (Bp., 1913)
    Zoltánka. Szomorújáték. (Bp., 1913)
    Margit története és egyéb elbeszélések. (Bp., 1914)
    De Ronch kapitány csodálatos kalandjai. Elbeszélések. (Bp., 1913)
    Első szerelem. Elbeszélések. (Bp., 1913)
    Utolsó honvédok. (Bp., 1913)
    A vörös postakocsi. Regény. (Bp., 1913; 3. kiad. 1914)
    Csurli és társai. (Bp., 1914)
    Mákvirágok kertje. (Bp., 1914)
    K. Gy. összegyűjtött munkái. I–VIII. köt. (Bp., 1914– 1915)
    A 42-es mozsarak. Regény. (Bp., 1915)
    Pest 1915-ben. (Bp., 1915)
    A zenélő óra. Elb.-ek. (Bp., 1916)
    Aranykéz utcai szép napok. Elbeszélések. (Békéscsaba, 1916)
    Szindbád feltámadása. Regény. (Bp., 1916)
    Szindbád ifjúsága és szomorúsága. I–II. köt. (Bp., 1917)
    Őszi utazások a vörös postakocsin. (Bp., 1917)
    Pest 1916-ban. (Békéscsaba, 1917)
    Napraforgó. Regény. (Bp., 1918)
    Fehérvári könyv. Termelőszövetkezet Fejérmegyében. (Bp., 1919)
    Havasi kürt. Ruszin Krajna kis tükre. (Bp., 1919)
    Pesti album. Feljegyzések, elbeszélések. (Bp., 1919)
    A földosztás. (Bp., 1919)
    Kánaán könyve. (Bp., 1919)
    Az útitárs. Regény. (Bp., 1919; Álmoskönyv. (Bp., 1920; 4. kiad. 1947)
    A betyár álma. Kleofásné kakasa és más elbeszélések. (Bp., 1920)
    A Miatyánk évéből. (Bp., 1920)
    Asszonyságok díja. Regény. (Bp., 1920)
    Az oltárterítő. (Bp., 1920)
    A bukfenc. Regény. (1–3. kiad. Bp., 1921)
    Nagy kópé. Regény. (Wien, 1921)
    Pesti évkönyv. (Bp., 1921)
    Ál-Petőfi. Lehullt csillag fénye. Regény. (Bp., 1922)
    Egy nemzeti rablóvezér. Krúdy Kálmán hőstette. (Bp., 1922)
    Hét bagoly. Regény. (Bp., 1922)
    N. N. Egy szerelemgyermek. Regény. (Bp., 1922)
    Magyar tükör. Elbeszélések. (Bp., 1922)
    Őszi versenyek. (Bp., 1922)
    A nő-vadász. Regény. (Arad, 1922)
    Szent Margit leánya. Regény. (Bp., 1922)
    Rózsa Sándor. Regény. (Bp., 1923)
    A templárius. Regény. (Bp., 1923)
    Mesemondások Jókai Mórról. (Bp., 1925)
    Tizenhat város tizenhat bánya. (Bp., 1925)
    A tegnapok ködlovagjai. (Bp., 1925)
    A fejedelem szolgája és egyéb elbeszélések. (Bp., 1925)
    Krúdy Gyula válogatott munkái. I–X. köt. (Bp., 1925; 2. kiad. 1928)
    A kékszalag hőse. (Bp., 1926)
    Szent Margit. Regény. (Bp., 1927)
    Mohács. Regény. (Bp., 1927)
    Valakit elvisz az ördög. Regény. (Bp., 1928)
    Boldogult úrfikoromban. Regény. (Bp., 1930)
    Zöld Ász. Regény. (Bp., 1930)
    A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Regény. (Bp., 1931)
    Kossuth fia. Regény. (Bp., 1931)
    Az élet álom. Vál. elbeszélések. (Bp., 1931)
    A festett király. Regény. (Bp., 1931)
    Az első Habsburg. Regény. (Bp., 1933)
    Purgatórium. Regény. (Bp., 1933)
    Ady Endre éjszakái. (Bp., 1948)
    Dudorászi. Elbeszélések. (Bp., 1948)
    1848. Nagy idők nagy hősei. Elbeszélések. (Bp., 1948)
    Írói arcképek. I–II. köt. Sajtó alá rend. Kozocsa Sándor. (Bp., 1957)
    Szindbád. I–II. köt. Sajtó alá rend. Kozocsa Sándor. (Bp., 1957)
    K. Gy. összegyűjtött művei. I–XXXIII. köt. (Bp., 1957–1968)
    Aranykéz utcai szép napok. Regény. (Bp., 1958)
    A szerelmi bűvészinas. Vál. elbeszélések. 1909–1912. Sajtó alá rend. Barta András. (Bp., 1960)
    A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Sajtó alá rend. Gordon Etel. (Bp., 1961)
    A magyar jakobinusok. – Ál-Petőfi. Két kisregény. Sajtó alá rend. Barta András. (Bp., 1962)
    A vörös postakocsi. – Őszi utazások a vörös postakocsin. (Bp., 1963)
    Pesti levelek. Publicisztikai írások. Sajtó alá rend. Tóth Lajos és Udvarhelyi Dénes. (Bp., 1963)
    Vallomás. Sajtó alá rend. Kozocsa Sándor. (Bp., 1963)
    A madárijesztő szeretője. Vál. elbeszélések. 1916–1925. Sajtó alá rend. Barta András és Szauder József. (Bp., 1964)
    A podolini kísértet. Regény. (Bp., 1964)
    Utolsó Szivar az Arabs Szürkénél. Vál. elbeszélések. 1926–1930. I–II. köt. Sajtó alá rend. Barta András és Szauder József. (Bp., 1965)
    Régi pesti históriák. Színes írások. Sajtó alá rend. Barta András. (Bp., 1967)
    Komédia. Színművek és színházi írások. Sajtó alá rend. Barta András. (Bp., 1968)
    A tiszaeszlári Solymosi Eszter. (Bp., 1975)
    Kossuth fia. (Bp., 1976)
    Gordonkázás. Összeáll. Krúdy Zsuzsa. (Bp., 1978)
    Krúdy Gyula művei. I–XXIII. köt. Szerk., sajtó alá rend., jegyz. Barta András. (Bp., 1976–1989)
    Régi szélkakasok között. Kisregények. (Bp., 1976)
    Palotai álmok. Kisregények. (Bp., 1976)
    Pókhálós palackok. Vál. elbeszélések. 1894–1904. (Bp., 1977)
    Utazások a vörös postakocsin. I–II. köt. Regények. (Bp., 1977–1978)
    Az álombeli lovag. Vál. elbeszélések. 1909–1911. (Bp., 1978)
    Pesti nőrabló. Regények, kisregények. (Bp., 1978)
    Aranyidő. Regények, kisregények. (Bp., 1978)
    Szerenád. Vál. elbeszélések. 1912–1915. (Bp., 1979)
    Királyregények. (Bp., 1979)
    Az utolsó gavallér. Regények. (Bp., 1980)
    Etel király kincse. Regények. (Bp., 1981)
    Telihold. Vál. elbeszélések. 1916–1925. (Bp., 1981)
    Delikátesz. Vál. elbeszélések. 1926–1930. (Bp., 1982)
    Váci utcai hölgytisztelet. Vál. elbeszélések. 1931–1933. (Bp., 1982)
    Magyar tükör. Publicisztikai írások. 1894–1919. (Bp., 1984)
    Pesti Album. Publicisztikai írások. 1919–1933. (Bp., 1985)
    Álmoskönyv. (Bp., 1985)
    A XIX. század vizitkártyái. Portrék. (Bp., 1986)
    Egy krónikás könyvéből. Portrésorozatok, emlékezések. (Bp., 1987)
    Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek. (Bp., 1987)
    The Adventures of Sindbad. Ford., bev. Szirtes, George. (Bp.–London–New York, 1998)
    The Knight of Dreams. The Journeys of Sindbad and Other Stories. Vál., ford. Molnár Eszter. (Bp., 1999).

    Irodalom

    Irod.: Ady Endre: A vörös postakocsi. (Nyugat, 1913)
    Radványi Sándor: K. Gy. (Visszhang, 1925/26)
    Bálint György: Festett király. (Nyugat, 1931)
    Komlós Aladár: Az élet álom. (Nyugat, 1932)
    Schöpflin Aladár: K. Gy. (Nyugat, 1933)
    Krúdy Péter: K. Gy. élettörténete. (Bp., 1938)
    [Kelemen László] Perkátai László: K. Gy. (Szeged, 1938)
    Márai Sándor: Szindbád hazamegy. Reg. (Bp., 1940)
    Rónay György: A regény és az élet. (Bp., 1947)
    Bóka László: Ady Endre éjszakái. (Bp., 1948)
    Mátrai László: Krúdy realizmusa. (Bp., 1948)
    Örkény István: A Krúdy-vita. (Magyarok, 1948)
    Szauder József: Krúdy-hősök. (Bp., 1949)
    Katona Béla: K. Gy. Monográfia. (Bp., 1957)
    Barta András: K. Gy. pályakezdete. (Bp., 1959)
    Szauder József: Szindbád születése. (Bp., 1960)
    Krúdy világa. Szerk. Tóbiás Áron. (Bp., 1964)
    Szíj Rezső: Krúdy és Várpalota. (Bp., 1964)
    K. Gy. Emlékkönyv az író születésének 90. évfordulójára. Szerk. Katona Béla. (Nyíregyháza, 1968)
    Nagy Miklós: Krúdy és Jókai. (Bp., 1970)
    Szabó Ede: K. Gy. alkotásai és vallomásai tükrében. (Bp., 1970)
    Katona Béla: Krúdy pályakezdése. (Bp., 1971)
    Kemény Gábor: Képszerűség és kompozíció Krúdy prózájában. (Bp., 1975)
    Krúdy Mária: Szindbád gyermekkora. (Bp., 1975)
    Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád. (Bp., 1975)
    Bori Imre: K. Gy. „nagy évtizede” (B. I.: Fridolin és testvérei. Újvidék, 1976)
    Bori Imre: K. Gy. (Újvidék, 1978)
    Fábri Anna: Ciprus és jegenye. (Bp., 1978)
    Gedényi Mihály: K. Gy. Bibl. (Bp., 1978)
    K. Gy. Szent Terézia utcái. Bemutatja Barta András. (Bp., 1978)
    K. Gy. Budapestje. (Bp., 1978)
    Baranyi Zsolt: K. Gy. Boldogult úrfikoromban. Idő és értékproblémák a regényben. (Szeged, 1978)
    Pók Lajos: Krúdy meg a nagyvilág. (Bp., 1978)
    Szauder József: Tavaszi és őszi utazások. (Bp., 1980)
    Kozma Dezső: Krúdy postakocsiján. (Kolozsvár, 1981)
    Krúdy-breviárium. (Nyíregyháza, 1984)
    Fülöp László: Közelítések Krúdyhoz. (Bp., 1986)
    Czére Béla: K. Gy. (Bp., 1987)
    Kemény Gábor: Szindbád nyomában. (Bp., 1991)
    Kemény Gábor: Képekbe menekülő élet. (Bp., 1993)
    Ács Anna: A Bakony és a Balaton K. Gy. írásaiban. (Irodalomismeret, 1996)
    Kelemen Zoltán: Gondolatok az Árnyékkirály és a Mohács után című Krúdy-regények közti összefüggésekről. (A „szükséges népszövetség” a művelődés történetében. Szerk. Fried István. Szeged, 1996)
    Eisemann György: Az emlékezés ízei. K. Gy. Szindbád-novelláinak mnemotechnikájáról. (Pannonhalmi Szemle, 1996)
    Utasi Csilla: Szindbád ifjúsága és utazásai. („Modernnek kell lenni mindenestül” [?]. Szeged, 1996)
    Bikácsy Gergely: Az ismeretlen Krúdy. (Kortárs, 1997)
    K. Gy. kézjegyei. Szerk. Kelecsényi László. (Veszprém, 1997)
    Kelecsényi László: Ki volt az Alföldi Remete? (Budapesti Jelenlét, 1999)
    Fábri Anna: „Egykor regényhős voltam.” Az irodalom kultusza K. Gy. műveiben. (Holmi, 2000)
    Finta Gábor: A lét vándora. Krúdy Szindbádjáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2000)
    Sturm László: Hagyományok metszéspontján. Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok K. Gy. egy regénycsoportjában. (Bp., 2000)
    K. Gy.-emlékszám. (Budapesti Negyed, 2001)
    Bezeczky Gábor: K. Gy.: Szindbád. (Bp., 2003)
    Fráter Zoltán: K. Gy. Monográfia. (Bp., 2003).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2019

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (32), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (27), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (68), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (931), irodalomtörténész (271), jezsuita szerzetes (11), jogász (308), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (173), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (178), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (83), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu