Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Blaha Lujza és a mozgófilmek
    Krompecher István
    Krompecher Ödön
    Medgyessy Pál
    Rényi Alfréd

    Medgyessy Ferenc

    szobrász, grafikus, orvos, író


    Született: 1881. január 10. Debrecen
    Meghalt: 1958. július 20. Budapest
    Temetés: 1958. július 24. Budapest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    Sz: Medgyessy Ferenc, id. (1854–1925) pénzügyi tanácsos, Fodor Juliánna (1862–1952), egy könyvkötőmester leánya. Keresztszülei: Papp Ferenc, Debrecen város főjegyzője. volt 48-as tüzértiszt, Medgyessy Erzsébet, nagynénje. Testvérei: Medgyessy Pál, Medgyessy Gábor; ill. Medgyessy Ilona.

    Iskola

    Elemi iskoláit Nagykárolyban (1887–1891), középiskoláit a debreceni református főgimnáziumban végezte (1891–1899), Debrecenben éretts. (1899); a gimnáziumban, a párhuzamos „B“ osztályba járt Móricz Zsigmond. A budapesti tudományegyetemen tanult (1899–1905), végbizonyítványt (1904) és orvosdoktori okl. szerzett (1905).

    A párizsi Julian Akadémián Jean-Paul Laurens (1905–1906), a párizsi Academie des Beaux-Arts-on Jules-Clément Chaplain és Jean-Antoine Injalbert tanítványa (1906–1907). Tanulmányait Firenzében folytatta (1908), majd uo. kőfaragást tanult és a Firenzei Művészeti Akadémia akt-szabadiskolájának növendéke (1909–1910), valamint egy rövid ideig ismét Párizsban, a Julian Akadémián tanult (1909).

    Életút

    Külföldi tanulmányai után végleg hazatért, haláláig a budapesti Százados úti művészházban élt és alkotott (1910–1958). Az alkotásait több példányban sokszorosító hódmezővásárhelyi Művészek Majolika- és Agyagipari Telepéhez társult (1913–1915), az I. világháború idején, katonaorvosként Galíciában szolgált (1915–1917), a Tanácsköztársaság alatt az ún. Proletár Képzőművészeti Tanműhely szobrásztanára (1919).



    A magyar szobrászművészet megújítója, a monumentális szobrászat egyik legjelentősebb hazai alkotója. Korai alkotásait mozgalmasság, naturalista stílusjegyek jellemzik, később, a festői effektusokat elhagyva, a szobrászat évezredes hagyományaihoz nyúlt vissza, plasztikáit egyiptomi szobrokra emlékeztető, tömbszerűen zárt kompozíciókban fogalmazta meg. Műveit jellegzetesen bársonyos hatású, esetlegesnek tűnő felületmegmunkálással véste vagy faragta. Több művét ismételten is elkészítette el néhányakat közülük évtizedes szünetekkel, a korábbi alkotások tanulságait levonva (Táncoló nő/Táncosnő, Napozó akt, Merengő nő, Ülő nő stb.). A groteszk iránti vonzódásáról tanúskodik oeuvre-jében egyedülálló, életművének egyik legizgalmasabb darabja, Súroló asszony (1913) c. alkotása, amelyről az 1920-as években mázas agyagfigurákat készítettek Hódmezővásárhelyen. Síremlékeinek archetípusa a merengő, maga elé tekintő fiatal nőalak, amely nyugodt figurájával, pillérre támaszkodó réveteg alakjával, görög sírplasztikákat idéz (Lengyel Béla síremléke, 1917; Radnai Béla síremléke, 1949–1950). Gyermeke születésének élményét dolgozta fel Anya gyermekkel (1917) c., zárt, befogadó-gúlaformájú, tökéletes harmóniájú plasztikáján. Lovas témáit többféle felfogásban is megmintázta, a kezdeti, játékos mozdulatoktól a statikus tömegű, erőteljes, népmesei figurákig (Kis lovas, 1915; Turáni lovas, 1930). Boromisza Tibor meghívására, 1933-ban a Hortobágyra ment, ahol magyarsága művészetén keresztül is megnyilvánulhatott, magyaros paraszti alakjait és állatfiguráit is itt választotta (Komondor, 1934; Hortobágyi bika, 1934). Női szépségideálját közvetítik dús, kerekded testű, lassú mozdulatú nőalakjai (Ülő nő, Napozó nő, Táncoló nő), amelyeken mindenekelőtt az érzelmek állandóságát mintázta meg. Bár valamennyi művén dominánsan a debreceni nép etnikai jellegzetességét kifejező gömbölyded felépítést követte, a Déri Múzeum előtt elhelyezett allegorikus figuráinak arcvonásai egyéni karaktereket hordoznak (Művészet, Néprajz, Régészet, Tudomány, 1930).

     

    Köztéri szobrai közül kiemelkedik még Jelky András bajai szobra (1936) és a debreceni Petőfi-szobor (1948; mindkettő városképi jelentőséget kapott). Az 1930-as évektől több, sz emberi munkát ábrázoló, szimbolikus tartalmú köztéri szobrot és kisplasztikát készített, amelyeket később az ún. szocialista realizmus követendő példájaként tartották számon (az egyik első ilyen szobra a Magvető, 1932). Nagyon sokoldalú művész volt szobrokon kívül grafikákat, tájképeket is alkotott, elbeszéléseket is írt. Visszaemlékezése fontos kordokumentum. 

    Emlékezet

    Régi református családból származott, a Medgyessyek a 18. századtól éltek Debrecenben. Elemi iskoláit Nagykárolyban és Debrecenben végezte, középiskoláit a Móricz Zsigmond (1879–1942) által, a Légy jó mindhalálig c. regényben megírt debreceni református kollégiumban végezte (Medgyessy az „A“, az író a „B“ osztályba járt!). Egyes vélemények szerint Medgyessy Ferenc is felbukkan a regényben. Medgyessy ösztönös tehetség volt: gyermekkorában mindenhová és mindenhol rajzolt. Taníttatásra nem szorult, jóllehet unokatestvére, a rajztanárnak készülő Gulyás Károly mégis csak tanítgatta a kisfiút. A kollégiumban – a művész visszaemlékezései szerint – teljesen természetes volt, hogy latin-, görög-, ill. történelemtanárai, egy-egy órán, az új anyag megismertetésekor, kihívták Medgyessyt, hogy a megtanulandó leckét „illusztrálja“. Bosznai István volt a rajztanára, ő azonban nem figyelt fel tehetségére, s Medgyessy szülei is inkább azt szerették volna, ha ügyeskezű fiuk orvos, sebész lesz. A budapesti tudományegyetemen, négy éven át, a bonctani órák között is, szinte minden idejét a hullaházban töltötte: állandóan rajzolt. Medikusként, a boncolásoknál döbbent rá arra, hogy ő nem gyógyítani akar, ő az emberi test formáit kívánja megörökíteni. A legenda szerint a végzős orvostanhallgató rajzait Minich Károly (1869–1938), a törvényszéki orvostan professzora (maga is művésznek készült, édesapja szobrász, testvére festőművésznő volt) vitte el véletlenül, sógorához, Lyka Károlyhoz (1869–1965). A neves művészettörténész fedezte fel Medgyessy tehetségét. bemutatta Kallós Edének, aki szerzett Medgyessynek egy gazdag támogatót. Az orvosi pályát végleg feladó művészjelölt így jutott el Párizsba és Firenzébe (1905–1910: megszakításokkal). Hazatérése után végleg Budapesten telepedett le, haláláig a Százados úti művésztelepen élt és tevékenykedett. 

     

    Debrecenben született, a Bethlen utca 33-ban, családi házban. Itt nőtt fel, ahol a falakat több híres festmény is díszítette: Orlai Petrich Soma egy olajképe és egy 1816-os pasztellkép (valószínűleg Kiss Sámuel alkotása). A szülőházától nem messze, Debrecen belvárosában van a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum (ma: Debreceni Irodalom Háza). Ebben az épületben nyílt meg Medgyessy Ferenc hagyatékából az első állandó kiállítás is (ez volt a múzeum nyitó kiállítása, 1982-ben). A múzeum udvarán több Medgyessy-szobor is látható, de a gyűjteményben a művész kisplasztikáin kívül még az allföldi iskola alkotásai megtekinthetők. Medgyessy Ferenc szülei a Debreceni Köztemetőben nyugszanak, a síremlék Medgyessy Ferenc alkotása. A művész első szobrát Debrecenben Nagy Sándor készítette (mészkő, a művészről elnevezett Medgyessy sétányon áll, felavatva: 1977. máj. 11.). Az életnagyságúnál nagyobb, robusztus figura, szobrászvésővel a kezében ábrázolja a művészt. Róla nevezték el a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumot. Az intézményben lévő szobrot (bronz és fa, 1999. jún. 2.) Pózner Gábor készítette.

    További jelentősebb szobrai: Budapesten: a Margitszigeten (a Művészsétányon, Makrisz Agamemnon, 1966); a Százados úti Művésztelepen (domborműves emléktábla, VIII. kerület, Százados út 3–13., Szabó Iván, 1981); Hódmezővásárhelyen: Kollektív Műterem (Kohán György utca 2., Németh Mihály, 1973); művészi utcanévtábla (bronz dombormű, Medgyessy Ferenc utca 5/a, Szabó Iván, 1981).  

     

    Budapesten hunyt el, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) aulájában ravatalozták fel (1958. júl. 24.), a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Temetésén az MNG nevében Pogány Ö. Gábor főigazgató; Debrecen város nevében Ménes János a helyi VB elnöke; a Képző- és Iparművészek Szövetsége nevében Somogyi József szobrászművész, a Százados úti művésztelep képviseletében Csorba Géza szobrászművész; a barátok részéről László Gyula egyetemi tanár búcsúztatta. A tanítványok búcsúszavát Megyeri Barna szobrászművész tolmácsolta. Síremlékét 1959. júl. 19-én avatták fel. A síremléken lévő szobrot Medgyessy eredetileg Radnai Béláné sírjára szánta, ahová azonban végül egy másik nőalak került. A megmaradt szobrot utóbb mégis bronzba öntötték, s egy évvel a művész halála után ez került a Kerepesi úti síremlékére. 

    Elismertség

    A budapesti Művészház (1910–1914), a debreceni Művészház tagja (1924–1927), a debreceni Ady Társaság alapító tagja (1927-től). A Képzőművészek Új Társasága (KUT) alapító tagja (1924-től), alelnöke (1935-től). A Szinyei Társaság tagja (1932).

    Elismerés

     

    Szaczelláry-díj (Művészház, 1912), Barta Károly-aktdíj (1912), a Szinyei Társaság Nagydíja (1932), Greguss-díj (1934), a Brüsszeli Világkiállítás Aranyérme (1935), a Párizsi Világkiállítás Nagydíja (1937).

     

    Az MTA Művészeti Díja (1944), Kossuth-díj (1948 és 1957), Tornyai János-díj (1954), kiváló művész (1955), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2003).

    Kiállítások

    F. kiállításai: egyéni: Kereskedelmi Akadémia (Debrecen, Kádár Bélával és Sassy Attilával, 1913)
    Helikon Galéria (Budapest, 1922)
    Tamás Galéria (Budapest, Egry Józseffel 1928 és Boromisza Tiborral és Perlrott Csabával, 1932)
    gyűjteményes: Műcsarnok (Budapest, 1956)
    Tornyai János Múzeum (Hódmezővásárhely, 1957)
    állandó kiállítása: Déri Múzeum (Debrecen, 1957–1968)
    Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum (Debrecen, 1982-től)
    emlékkiállításai: Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1968)
    Déri Múzeum–Kőbánya, Pataky Galéria (Debrecen–Budapest, hagyatéki centenáris kiállítás, 1981)
    csoportos: a Képzőművészek Új Társasága és az Új Művészek Egyesülete közös kiállításai (Budapest, 1924–1927)
    Brüsszeli Világkiállítás (1935)
    Párizsi Világkiállítás (1937)
    Művészek Szabad Szakszervezete (Budapest, 1945–1949)
    Ady Társaság jubileumi kiállítása. Déri Múzeum (Debrecen, 1947)
    Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (Budapest, 1950–1957)
    Vásárhelyi Őszi Tárlatok (Hódmezővásárhely, 1954–1957)
    XXIX. Velencei Biennálé (1958).

    Főbb művei

    F. m.: írásai: M. F. száz rajza. (A Magyar Nemzeti Múzeum kiadványa. Bp., 1957)
    Életemről, művészetről. Szerk., a képeket vál. és az előszót írta Koczogh Ákos. 6 táblával. (Bp., Magvető, 1960)
    Az archaikus mosoly avagy az elhárított házibotrány. Elbeszélés. (Confessio, 1998)
    illusztrációi: Móricz Zsigmond: A boldog ember. Regény. Sajtó alá rend. Lukácsy Sándor. Ill. M. F. és Reich Károly. (Bp., 1953; M. Zs. összegyűjtött művei. Bp., 1960).


    F. m.: kisplasztikái: Pihenő (1910)
    Kövér gondolkodó–Ülő akt (1911)
    Táncolók (1912)
    Súroló asszony (1913)
    Kis lovas (1915)
    Szoptató anya (1917)
    Támaszkodó (1923)
    Turáni lovas (1930)
    Komondor, Hortobágyi bika (1934), Magvető (1935–1939).

     

    F. m.: köztéri alkotásai és egyéb szobrai: Janus, Leányakt (Kaposvár, Róma-hegy 88., mészkő, 1913)
    Gyermekek öszvérháton (Kaposvár, homokkő, 1913, Rippl-Rónai József Emlékmúzeum, 2012)
    Rippl-Rónai József (Kaposvár, mészkő, portré, 1913, Rippl-Rónai József-emlékmúzeum, 2012)
    Fortuna (Budapest, I. kerület, Fortuna utca 9., beton és műkő dombormű, 1921)
    Íjazó fiú (Debrecen, mészkő dombormű, 1921, Debreceni Medgyessy-emlékmúzeum udvara, 1981)
    Kis lovas (Debrecen, bronz és mészkő, 1922, Debreceni Medgyessy-emlékmúzeum udvara, 2018)
    I. világháborús emlékművek (Vaskút, 1923; Isaszeg, Szólád, Tószeg, 1925; Baja, Mindszent, Sárospatak, Tök, 1935)
    Korsós nő (Budapest, Széchenyi-fürdő, díszkút, 1927)
    Móricz Zsigmond (Debrecen, gipsz mellszobor, 1927, Debreceni Református Kollégium, 2014)
    Allegorikus szoboregyüttes: Művészet, Néprajz, Régészet, Tudomány (Debrecen, Déri Múzeum, bronz és mészkő, 1930)
    Katona István (Szeged, Dóm tér, nyugati árkádok, mészkő és bronz mellszobor, 1930)
    Magvető (Hajdúszoboszló, Bocskai István Múzeum, mészkő dombormű, 1932)
    Debreceni diákok (Debrecen, Református Kollégium főhomlokzata, márvány, hősi emlékmű, 1933)
    Jelky András (Baja, belváros, városképi jelentőségű, a kisváros jelképe!, bronz és mészkő, 1936. okt. 18.)
    Pihenő lányka és Álló női akt (Budapest, II. kerület Cimbalom utca 8., mészkő, 1936)
    Laczkó Dezső (Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, mészkő, 1937)
    Balogh Ferenc, Budai Ézsaiás, Hatvani István, Lugossy József professzorok (Debrecen, Református Kollégium földszinti árkádsora, bronz domborművek, 1938)
    Törökkút (Székesfehérvár, Ferences-templom, emlékkút, 1938)
    Szent István lovas szobrai (Győr, Várkert, bronz és pirogránit, 1940, felavatva: 1960; Esztergom, Várhegy, bronz, 1940, felavatva: 1978)
    Szüreti menet (Budapest, Pénzintézeti Központ, Szabadság tér, mészkő dombormű, 1941)
    Korcsolyázók (Debrecen, bronz, 1941, Debreceni Medgyessy-emlékmúzeum udvara, 1982)
    Szent Gellért-kút (Budapest, Gellért-hegy, domborműves emlékkút, 1942)
    Debreceni Vénusz (Debrecen, Déri tér, mészkő és márvány, 1946, Hódmezővásárhely, Városi Strandfürdő, 1954)
    Pataki diákok (Sárospatak, Református Kollégium, bronz és márvány emlékmű, 1948)
    Petőfi Sándor (Debrecen, Petőfi tér, városképi jelentőségű, bronz és gránit egészalakos, 1948)
    Hídépítők (Budapest, József Attila Színház, mészkő dombormű, 1950)
    Móricz Zsigmond (Budapest, XI. kerület, Móricz Zsigmond körtér 18., márvány emléktábla, 1952)
    Rippl-Rónai-díszkút (Kaposvár, Rippl-Rónai József tér, városképi jelentőségű szökőkút, 1952)
    Marek József (Budapest, Állatorvos-tudományi Egyetem kertje, mellszobor, bronz és mészkő, 1953)
    Móricz Zsigmond (Debrecen, Református Kollégium főhomlokzata, bronz dombormű, 1953)
    Táncoló nő (Budapest, VII. kerület, Izabella tér, bronz, 1954, IX. kerület Kálvin tér, 1976, Örkény Színház, VII. kerület, Madách tér, 1982)
    Táncoló nő (Budapest, 1954, felavatva, Székesfehérvár, díszkút, 1954)
    Napozó akt (Budakeszi úti Kórház, mészkő, 1955)
    Szoptató anya (Szolnok, Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet, haraszti kő, 1955)
    Építkezés (Miskolc-Egyetemváros, haraszti mészkő dombormű, 1956)
    Fazekas Mihály (Debrecen, Fazekas Mihály Általános Iskola, bronz dombormű, 1956)
    Pihenő lányka (Debrecen, Gyermekklinika, márvány, 1956)
    Álló női akt (Sopron-Balf, Balfi Gyógyfürdő uszodája, márvány, 1957)
    Arany János (Debrecen, Medgyessy sétány, mészkő és bronz mellszobor, 1957)
    Herman Ottó (Miskolc, Herman Ottó Múzeum, mészkő, 1957)
    Lantpengető lány (Balatonfüred, Gyógy tér, mészkő, 1957)
    Sántha Kálmán (Debrecen, DOTE Neurológiai Klinika, domborműves bronz és márvány emléktábla, 1957)
    Móricz Zsigmond (Debrecen, Déri Múzeum, mészlő emlékmű, 1957, felavatva: 1961)
    Mackós-kút (Budapest, I. kerület, Fő utca, díszkút, 1957, Budapest, II. kerület, Nagy Imre tér, 1966)
    Anya és gyermeke (Pécs, Boldogság Háza, dombormű, 1978).

     

    F. m.: síremlékei: Lengyel Béla síremléke (Budapest, Farkasréti Temető, másolat, 1917; az eredeti a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)
    Medgyessy Ferenc szüleinek síremléke (Debrecen, Köztemető, eredetileg csak az édesapja síremléke volt, később ide temették édesanyját is, 1928–1932 és 1952)
    Borvendég Ferenc síremléke (Budapest, Kerepesi úti Temető, 1937)
    Lyka Károlyné Minich Ida síremléke (Budapest, Kerepesi úti Temető, 1943)
    Radnai Béla és Radai Béláné síremléke (Budapest, Farkasréti Temető, 1949–1950)
    Móricz Zsigmond síremléke (Budapest, Kerepesi úti Temető, felavatva halálának 10. évfordulóján: 1952. szept. 4.)
    Géniusz. Csokonai-síremlékterv. Juhász Géza síremléke (Debrecen, Köztemető, 1953, felállítva: Debrecen, Köztemető, Juhász Géza sírján, 1970)
    Borosnyay Szeréna síremléke (Budapest, Farkasréti Temető, 1956).

    Irodalom

    Irod.: Rabinovszky Máriusz: M. F. (Ars Una, 1924)
    Miklós Jenő: M. F. (Új Szín, 1931)
    Farkas Zoltán: M. F. kiállítása. (Nyugat, 1932)
    Lyka Károly: M. F. szobrai. (Új Idők, 1932. 6.)
    Décsei Géza: M. F. (Élet, 1933. 24.)
    Farkas Zoltán: M. F. Kismonográfia. 32 táblával. (Ars Hungarica. 5. Bp., 1934)
    Elek Artur: M. F. (Nyugat, 1934)
    Lyka Károly: Jegyzetek M. F. művészetéhez. (Magyar Művészet, 1934)
    László Gyula: M. F. Kismonográfia. (Új magyar művészet. Bp., 1956)
    M. F. szobrászművész gyűjteményes kiállítása. Budapest, Műcsarnok. Kat. A kiállítást rendezte Makrisz Agamemnon és Baránszky-Jób László, a bevezetőt írta Lyka Károly. 24 táblával. (Bp., 1956)
    Cifka Péter: M. F. gyűjteményes kiállítása. (Természet és Társadalom, 1956)
    Farkas Zoltán: M. F. kiállítása és László Gyula könyve Medgyessyről. (Alföld, 1956)
    Kampis Antal: M. F. életműve. (Művészettörténeti Értesítő, 1956–1957)
    Kádár Zoltán: M. F. (Alföld, 1957)
    Oelmacher Anna: M. F. művészetéről. Köszöntő. (Élet és Irodalom, 1957. 1.)
    Farkas Zoltán: M. F. emlékezete. (Művészettörténeti Értesítő, 1958)
    Kádár Zoltán: M. F. (Alföld, 1958)
    Pogány Ö. Gábor: M. F. (Kortárs, 1958)
    D. Fehér Zsuzsa: M. F. (Élet és Irodalom, 1958. 30.)
    László Gyula: M. F. szobrai és az építészet. (Magyar Építőművészet, 1959)
    Rabinovszky Máriusz: M. F. (R. M.: Két korszak határán. Válogatott művészeti írások. Vál., szerk. Dávid Katalin. Bp., 1965)
    László Gyula: M. F. 1881–1958. A kortárs szemével. Emlékezések és feljegyzések. 48 táblával. (Bp., Corvina, 1968)
    M. F. Tanulmányi kiállítás M. F. hagyatékából. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1968. szept.–okt. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust összeáll. Kisdéginé Kirimi Irén és László Gyula. 11 táblával. (Bp., 1968)
    M. F. emlékkiállítása. Debrecen, Déri Múzeum, 1968. júl.–aug. A kiállítást rendezte és a katalógust összeáll. Kisdéginé Kirimi Irén és László Gyula. (Debrecen, 1968)
    Perneczky Géza: Medgyessy művészetére emlékezve. (Élet és Irodalom, 1968. 34.)
    László Emőke: Izsó, Márffy, Medgyessy. Beragasztott képekkel. (Az én múzeumom. 26. Bp., 1969)
    László Gyula: M. F. grafikái. (Somogyi Múzeum Füzetei. 15. Kaposvár, 1969)
    Kovács Gyula: M. F. hagyatéka. (Kortárs, 1969)
    Sz. Kürti Katalin: Három, M. F.-re vonatkozó levél. (Múzeumi Kurír, 1970)
    Sz. Kürti Katalin: M. F. és Debrecen. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1971)
    Sz. Kürti Katalin: M. F. és Debrecen. Születésének 90. évfordulóján. (Alföld, 1971)
    Sz. Kürti Katalin: A négy ülő szobor története M. F. levelei alapján. (Alföld, 1972)
    László Gyula: M. F. életműve. (Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei. 16. Debrecen, 1972)
    Késmárky Mihály–Kőhegyi Mária: Levelek és adatok M. F. bajai kapcsolataihoz. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1973)
    Martsa Lajos: Medgyessy rajzok az esztergomi magángyűjteményben. Leporelló. (Esztergom, 1975)
    Tóth András: M. F. orvosérmei. (Orvosi Hetilap, 1977. 2.)
    M. F. emlékkiállítása. Szeged, 1978. Leporelló. A bevezetőt írta László Gyula, a kiállítást rendezte Csap Erzsébet, a fotókat készítette Petrás István. (Szeged, 1978)
    Hegyi Füstös István–Ambrus Tibor: Debrecentől a Grand Prix-ig – Párizstól Debrecenig. Húsz éva halt meg M. F. (Confessio, 1978)
    Sz. Kürti Katalin: Holló László és M. F. hagyatéka a Déri Múzeumban. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1979)
    László Gyula: M. F. emlékezete. (Kortárs, 1979)
    M. F. Hagyatéki centenáris kiállítás. Debrecen, Déri Múzeum, 1980. okt.–1981. dec. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Sz. Kürti Katalin. (Debrecen, 1980)
    Sz. Kürti Katalin: M. F. ifjúkora, pályakezdése. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1980)
    Sz. Kürti Katalin: Móricz Zsigmond és M. F. barátsága. Móricz és a debreceni képzőművészet. (Múzeumi Kurír, 1980)
    M. F. 1881–1958. A kortársak Medgyessyről. – M. F. leveleiből. Írta László Gyula, a leveleket vál. és a kötetet szerk. Sz. Kürti Katalin. (Bp., Képzőművészeti, 1981)
    M. F. emlékezete. Centenáris tudományos emlékülés. Debrecen, Déri Múzeum, 1981. jan. 8–9. Szerk. Sz. Kürti Katalin. (Debrecen, 1981)
    Sz. Kürti Katalin: M. F. és Debrecen. Monográfia. Megjelent a Medgyessy-centenárium évében. (Debrecen, 1981)
    Sz. Kürti Katalin: M. F. szobrászati életműve. (A Hajdú-Bihar megyei Múzeum kiadványa. Debrecen, 1981)
    Sz. Kürti Katalin: M. F. épületdíszítő alkotásai és építőket ábrázoló szobrai. (A Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat kiadványa. Debrecen, 1981)
    M. F. arcképe. – M. F. írásai. – Írások M. F.-ről. Vál., szerk. Deák Dénes. (Bp., Magyar Helikon, 1981)
    M. F. emlékkiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1981. jan.–febr. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Csap Erzsébet és Földes Mária. (Bp., 1981)
    M. F. emlékkiállítása. Budapest, Kőbánya-Pataky Galéria, 1981. okt. 5–31. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Sz. Kürti Katalin. (Bp., 1981)
    M. F. szobrászművész centenáriumi kiállítása. Dorogi Galéria, 1981. jún. 15.–jún. 29. Leporelló. A bevezetőt írta Fecske András. (Dorog, 1981)
    Dankó Imre: Márkos András és M. F. Petőfi szobráról. – Dankó Imre: M. F. és Nagykároly. (Múzeumi Kurír, 1981)
    Kaposi Edit: M. F., Izsó Miklós. Két múzsa ihletésében… (Táncművészet, 1981)
    Kortársak M. F.-ről. Összeáll. Sinkovits Péter. (Művészet, 1981)
    László Gyula: M. F. kőszobrai. (Alföld, 1981)
    Szilágyi Ferenc: M. F. és a debreceni Panteon terve. (Honismeret, 1981)
    Tóth András: Száz éve született M. F. (Orvosi Hetilap, 1981. 32.)
    Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni M. F. Emlékmúzeum M. F. életműve c. kiállításához. (A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum kiadványa. Debrecen, 1982)
    Hőgye István: M. F. hősi emlékműve Sárospatakon. (Honismeret, 1982)
    Sz. Kürti Katalin: M. F. (Szemtől szemben. Bp., 1983)
    Szilágyi Ferenc: „A szépmesterségek kezdete.“ 3. M. F. (Nyelvünk és Kultúránk, 1983)
    M. F. szobrászművész és Tornyay János festőművész kiállítása. Budapest, Bartók 32 Galéria, 1986. (Gyál, 1986)
    Hegyi-Füstös István: A szépíró M. F. (Confessio, 1998)
    Matyikó Sebestyén József: M. F. Kossuth-díjas szobrászművész emlékkiállítása. Siófok, 2000. máj. 4.–jún. 27. (Somogyi Honismeret, 2000)
    Borbás György: M. F. ismeretlen levele Szent István lovas szobráról. (Pannon Tükör, 2002)
    Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc életmű-kiállításához. A katalógust írta Sz. Kürti Katalin, a kiállítást rendezte Fodor Éva Irén. (A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum kiadványa. Debrecen, 2006)
    Vitéz Ferenc: A sugárzó szeretet monumentalitása. M. F.: Szoptató anya. – Vitéz Ferenc: Séta a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumban. A tárlatot vezeti Kövér József szobrászművész. (Néző Pont, 2007)
    Vitéz Ferenc: A táncosnő halála. Metafizikus detektívregény M. F. szobrászművész emlékének. (Debrecen, 2008)
    Szabó Áron: Borsos Miklós és M. F. művei, plasztikáinak jellegzetességei négy–négy mű alapján. Szakmódszertani szakdolgozat. (Bp., Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2008)
    Vitéz Ferenc: Könyvbemutató és rendhagyó tárlatvezetés M. F. szobrászművész halálának 50. évfordulóján. – Vitéz Ferenc: „A táncosnő halála.“ Ötven éve halt meg M. F. – Vitéz Ferenc: „Debrecennek, tőlem semmi sem kell.“ Adalékok M. F. debreceni és hortobágyi kapcsolataihoz. (Néző Pont, 2008)
    Rippl-Rónai József képei és M. F. alkotásai. Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjteményből. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Farkas Zsuzsa. (A Vaszary Képtár kiadványa. Kaposvár, 2011)
    Medgyessy. Az Antal–Lusztig-gyűjtemény Medgyessy-hagyatéka. A tanulmányt írta Várkonyi György. (A Semsey Andor Múzeum kiadványa. Balmazújváros, 2015).


    Irod.: Bálint Jenő: Művészfejek. (Bp., Amicus, 1929)
    A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
    Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
    Genthon István: Az új magyar szobrászat. (Magyar Szemle, 1934)
    Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
    Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
    Molnár József: Debreceniek Budapesten. (Debrecen, 1947)
    Dutka Mária: Meghalt M. F. (Magyar Nemzet, 1958. júl. 22.)
    Százados úti művésztelep. Összeáll. Csap Erzsébet és Elischer Brigitta. Fotók: Petrás István. Album. (Bp., 1965)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Illés Endre: Írók, színészek, dilettánsok. Esszék. (Bp., Magvető, 1968)
    Bálint Lajos: Ecset és véső. Cikkek, portrék, visszaemlékezések. (Bp., Szépirodalmi, 1973)
    László Gyula: M. F. (Ezer év. Arcképek a magyar történelemből. Főszerk. Pozsgay Imre. Bp., 1985)
    Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
    Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár. Képzőművész életrajzok. (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1997/98. Debrecen, 1999)
    Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
    Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
    Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
    Születtem… Magyar képzőművészek önéletrajzai. A kötetet összeáll. Csiffáry Gabriella. (Curriculum vitae… Bp., 2002)
    Kopócsy Anna: A Képzőművészek Új Társasága. 1924–1950. PhD-értek. (Bp., 2008)
    Csiffáry Gabriella: Rejtett arcok. Híres magyarok más oldalról. (Bp., 2009)
    Kopócsy Anna: Képzőművészek Új Társasága. 1924–1950. Monográfia. A PhD-értek. átd. változata. (Művészcsoportok. Bp., 2015)
    Ludmann Mihály: Művészek a háborúban. 1914–1918. (Bp., 2015)
    Ludmann Mihály: A magyar szobrászat mesterei. (Bp., 2015)
    Sz. Kürti Katalin: Békés és Debrecen vonzásában. (Békési Téka. Békéscsaba, 2016)
    Rácz Edit: A szépség szolgálatában. Feljegyzések a szobrászatról, alulnézetből. (Bp., 2016)
    Csiffáry Gabriella: „Magyarázom a bizonyítványom…“ Híres magyarok az iskolában. (Bp., 2017)
    Tóth Sándor: Szépművészetről, kortársakról. 1965–2017. (A Múzeumi Tudományért Alapítvány kiadványa. Szeged, 2018).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2018

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (18), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (184), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egyházi író (21), egyháztörténész (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (102), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (29), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (64), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (936), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (309), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (180), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (685), meteorológus (14), mezőgazda (123), mezőgazdasági mérnök (101), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (84), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu