Bárczy István
Bárczy István

2024. április 19. Péntek

Bárczy István

Egy főpolgármester ifjú évei


Hat éves koromban még Pest szabad királyi város Czukor utczai elemi népiskolájának II. b. osztályába jártam. Miután pedig az iskolaév végén, az 1873. év nyarán, magaviseletből dicséretes, szorgalomból ernyedetlen és előmenetelből kitűnő osztályzatot kaptam, a következő iskolaévben már az akkor egyesített Buda-Pest főváros Czukor utczai (ma: Gróf Károlyi utczai) elemi népiskolájának IV. osztályába vettek fel. Időközben édesapám az akkor újonnan felépített józsefvárosi Zerge utczai (ma: Horánszky utczai) reáliskolában lett a mennyiségtan és ábrázoló geometria rendes tanára. Mi is a Józsefvárosban laktunk az Ősz utczai (ma: Szentkirályi utczai) Révay-házban – ahol ma a Sacré Coeur leányiskola van. Ez okból, mégis, az akkor egyesített Buda–Pest főváros Ősz utczai elemi iskolájának IV. osztályába írattak be. Mind a két iskolaépület ma is úgy áll, mint hatvan évvel ezelőtt. A Gróf Károlyi utczai iskolaépületben időközben a fővárosi könyvtárat helyezték el, ma pedig más hivatalok elhelyezésére szolgál. A Szentkirályi utczai iskola egyemeletes iskolaépülete ma is úgy áll, mint akkor, az Ősz utcában.

 

 

A mostani Szentkirályi utczának a Nemzeti Lovardával szemben fekvő részén volt akkor egy emeletes ház alagsorában a Bucsánszky-nyomda. Iskolába menet és abból visszajövet, mindig benéztünk a nyomdába és bámulva szemléltük, hogy milyen csodálatosan születnek meg a könyvek. Ott nyomták akkoriban a Tündér Ilonáról és Rózsa Sándorról írott kicsiny füzeteket, amelyeket megvető elnevezéssel ponyvairodalomnak hívtak. Bucsánszy Alajos nyomdatulajdonos és könyvkiadó állandó szerzője volt dálnoki és mezőmadarasi Medve Imre, akiről Jókai Mór 1872-ben megjelentetett És mégis mozog a föld czímű regényének egyik figuráját, Aszályit mintázta. Aszályi azzal foglalkozott, hogy a «ponyvaliteratúra» számára fűzfaverseket fabrikált. Mi természetesen nem hallottunk a szerzőről, csak bámultuk a színes füzeteket. De volt ott még érdekesebb dolog is. Ugyanazon ház lépcsőházának falain láthatóak voltak a híres magyar vezérek és nevezetesebb királyok arczképei ékes olajfestésben megörökítve.

 

 

E rövid útvonal további érdekessége volt a mai Mikszáth Kálmán tér, amelyet akkor egyszerűen csak kis térnek hívtunk. Ezen a poros kis téren tudniillik nagyban folyt a «golyózás». Irigykedve néztem a játékot. Magam nem mertem a játékba elegyedni, mert lakóházunk közelsége miatt a szülői ellenőrzés nagy veszedelemmel fenyegetett. Maradtak hát a színes képekkel díszített csodálatos képek, amelyek ugyan nem értek fel a magasabb irodalommal, de lapjaik forgatása kevesebb veszedelemmel riogatott, mint a színes golyók elgurítása. Ezenkívül még csak arra emlékszem, hogy rajtunk túl, a Józsefváros további folytatásában, már több háromemeletes ház nem volt. Abban az időben – amint azt később megtudtam – az egész egyesített Budapesten nem volt még össze-vissza 200 háromemeletes ház.

 

 

Az 1880-as években már Bucsánszky Alajos és Medve Imre sem élt, az Ősz utczát a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület egyik létrehívójáról és támogatójáról, Buda és Pest egyesítése előtti utolsó pesti polgármesteréről, érszentkirályi Szentkirályi Móriczról nevezték el. Talán szimbólum, hogy a nyomdatulajdonos és kiadó Bucsánszky Alajos és az utolsó pesti polgármester Szentkirályi Móric majdnem egy évben haltak meg (1882-ben, illetve 1883-ban), s mindketten az Ősz utczában laktak, így hát épp azt az utczát nevezték el a polgármesterről, ahol egykoron a nemes ponyvakiadó is működött. Az 1880-as évek elején – amikor Budapesten még alig 200 többemeletes ház volt – kezdett kiépülni az akkor még oly’ gúnyosan «mágnásfertálynak» nevezett palotákból álló főúri negyed; a pesti belváros (azaz a IV. kerület) közvetlen folytatásaként, a Nemzeti Múzeum mögött benépesült terület. Az új városrész kiépítéséhez a Bucsánszky nyomda oly’ gúnyosan «ponyvaliteratúrának» nevezett színes füzetei és elődöm, Szentkirályi idejében megindult első építkezései is hozzájárultak.

 

(Legújabb írásunkkal, visszaemlékezéseivel, a 150 évvel ezelőtt, 1866. október 4-én született Bárczy Istvánra, Budapest főpolgármesterére emlékeztünk. A Fiumei úti Temetőben lévő sírja a nemzeti sírkert része.) 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője