Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Blaha Lujza
    Blaha Lujza és a mozgófilmek
    Fehér Lajos
    Medgyessy Pál
    Medzihradszky Kálmán

    Kiss Ferenc

    színész, színházigazgató, kultúrpolitikus


    Született: 1892. április 15. Székesfehérvár
    Meghalt: 1978. augusztus 13. Budapest
    Temetés: 1978. augusztus 19. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Református családból származott, apja fodrászmester volt. Tízen voltak testvérek. F: 1. 1919–1930: Duschnitz Piroska iparművész. 1932-ben újranősült. 

    Iskola

    Székesfehérvárott, felsőkereskedelmi iskolában éretts. (1912), az Országos Színiakadémián tanult (1912–1914). 

    Életút

    Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1918); sebesülése miatt hazatért, s a színi pályára lépett. A kolozsvári (1917), a debreceni társulat (1918), a budapesti Vígszínház művésze (1919). A budapesti Nemzeti Színház (1919–1927 és 1930–1945); közben a Magyar Színház tagja (1927–1930), egyúttal a Pesti Kabaré művészeti vezetője (1923–1924). Gyakran vendégszerepelt más színházakban is: Budapesten a Király Színházban (1923–1924), a Budai Színkörben (1924–1926), a Blaha Lujza Színházban (1924), a Royal Orfeumban, a budapesti Vígszínházban (1927), a Fővárosi Operettszínházban (1927–1928), a Városi Színházban (1929), a Labriola Színházban és a Kamara Színházban (1933), az Új Magyar Színházban (1943). A filmügyek miniszteri biztosa (1940–1942). A budapesti Nemzeti Színház igazgatója (1944. okt. 19-étől) és a színészeti ügyek kormánybiztosa (1944. nov. 2-ától). Az Országos Színművészeti Akadémián a drámai és vígjátéki gyakorlat, valamint a színpadi beszéd r. tanára (1933–1944) és az Akadémia igazgatója (1938–1944). A Színház- és Filmművészeti Kamara elnöke (1938–1944). A II. világháború után Nyugat-Magyarországra, majd Németországba menekült (1944. dec.). Az amerikai katonai hatóságok kiadták Magyarországnak (1945. okt.). A budapesti népbíróság, mint háborús bűnöst nyolc év börtönbüntetésre ítélte (1946; 1953. szept. 23-án szabadult.) Alkalmi munkákat végzett, a székesfehérvári vágóhídon, majd földmérőként dolgozott (1953–1956). Visszatért a színészi pályára: a Győri Kisfaludy Színház (1956–1959), a Szegedi Nemzeti Színház művésze (1959–1964); közben más vidéki színházakban is vendégszerepelt (1962: Kecskemét; 1968: Veszprém; 1970: Kaposvár). Nyugdíjba vonulása (1961) után is vállalt egy-egy szerepet. 



    Erőteljes, zengő orgánumú, jó megjelenésű színészként, elsősorban klasszikus drámák hősszerepeit, népi hangvételű figurák sorát formálta meg; kiváló jellemábrázoló készséggel. Tragikus és vígjátéki szerepeket egyaránt kiválóan alakított, s operettek főszerepeit is nagy sikerrel játszotta. A 20. századi magyar színháztörténet egyik legjelentősebb III. Richárd és Peer Gynt alakítása fűződik nevéhez. Előadóművészként Petőfi Sándor és más magyar költők verseit szavalta. Néma- és hangosfilmekben is gyakran szerepelt (1923-tól; 1931-ben, az első magyarországi hangos híradó előtt ő mondta el a köszöntőt). Visszatérése után többször játszott markáns karakterfigurákat, pl. a vak Pósalaky urat a Légy jó mindhalálig (1960), vagy a harácsoló öreg Kiskovácsot a Húsz óra c. filmben (1965). 



    Az 1930-as években a magyar kultúrpolitika egyik meghatározó személyisége. A fasizálódó országban elvállalta a Színművészeti Akadémia (1938) és a Színház- és Filmművészeti Kamara vezetését (1938), az ország német megszállása után is a helyén maradt, sőt a nyilas uralom idején kinevezték a budapesti Nemzeti Színház élére, és Szálasi Ferenc „nemzetvezető” megbízta a színészeti ügyek kormánybiztosi tisztével. Már az 1940-es években szimpatizált a nyilasokkal: filmügyi kormányzati pozíciójából Hóman Bálint éppen ezért mentette fel (1942-ben). Később, mint kamarai elnök következetesen végrehajtotta és végrehajtatta a színházi élet ún. zsidótlanítását, eltiltotta a szerepléstől azon keresztény színészeket (pl. Jávor Pál) is, akik határozottan felléptek a zsidó származású művészek üldözése ellen (1944. ápr.; egyes vélemények szerint Kiss Ferenc internáltatta Karády Katalint is!). A nyilas napilapokban többször is kifejezte szimpátiáját a Szálasi-rezsim mellett, az újpesti színházavatón elszavalta Erdélyi József hírhedt költeményét, a Solymossy Eszter vérét. Mivel a legvégsőkig kitartott Szálasi mellett, maga is Németországba menekült. Az amerikai hadifogságba esett Kiss Ferencet, hazaküldése után, háborús bűnösként ítélték el. Az igen nagy érdeklődést kiváltó perben, Fontány Ferenc és a színésztárs Nagy Adorján ügyészek (!), a vádlott Kiss Ferencre halálbüntetést kértek (1945. nov. 26–27-én); végül is nyolc évet kapott (1953. szept. 23-án szabadult). Néhány év múlva újra játszhatott, utolsó éveiben elsősorban markáns karakterszerepeket és epizodistákat alakított. Visszatérését, újabb adatok szerint, 1956 után, a kultúrpolitikai fordulatot meghirdető Aczél György kezdeményezte. 

    Emlékezet

    Budapesten (XII. kerület Orbánhegyi út 19.) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002). 

    Elismerés

    Corvin-koszorú (1935).

     

    A budapesti Nemzeti Színház örökös tagja (1937), érdemes művész (1964). 

    Főbb művei


    F. szerepei: a Nemzeti Színházban: Liliomfi (Szigligeti Ede, 1920)
    III. Richárd (Shakespeare, 1923)
    Szegény Tamás (Shakespeare: Lear király, 1924)
    Cyrano (Rostand: Cyrano de Bergerac, 1925)
    Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája, 1926)
    Bolyai János (Miklós Jenő: A Bolyaiak, 1935)
    Báthory Zsigmond (Bibó Lajos, 1927)
    Beethoven (Ortner, Hermann Heinz, 1937)
    Lear király (Shakespeare, 1938)

     

    egyéb színházakban: Peer Gynt (Nyíregyháza, 1934)
    Bánk bán (Győri Katona József Színház, 1956)
    Ezra Mannon (O’Neill, Eugene: Amerikai Elektra, budapesti, Vígszínház, 1963)
    Oliver Cox nagykövet (Karvas, Peter: Diplomaták, Veszprémi Petőfi Színház, 1965)
    Bódog (Szakonyi Károly: Adáshiba, Kaposvár, 1970)
    Lysander (Shakespeare: Szentivánéji álom, Állami Déryné Színház, 1971).

     

    F. filmjei: Füst (1930)
    Az arany ember (1936)
    Café Moszkva (1936)
    Pogányok (1936)
    Pergőtűzben (1937)
    Elcserélt ember (1937)
    János vitéz (1938)
    5 óra 40 (művészeti tanácsadó is, 1939)
    Magyar feltámadás (rendező is Csepreghy Jenővel, 1939)
    Lángok (1940)
    A beszélő köntös (1941)
    Európa nem válaszol (1941)
    Bogáncs (1958)
    Légy jó mindhalálig (1960)
    Csutak és a szürke ló (1961)
    Egyiptomi történet (1962)
    Pacsirta (1963)
    Új Gilgames (1963)
    Húsz óra (1965)
    Iszony (1965)
    Régi idők focija (1973).

     

    F. tv: Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön. (tévéfilmsorozat, 1967)
    Török Gyula: Zöldköves gyűrű. (1977)
    Kurucz Gyula: Négy csend között a hallgatás. (1981).

     

    F. rádió: Kapitány (Farkas Imre: A nótás kapitány, operett, 1929)
    II. József császár (Buchbinder Bernát–Jarnó György: Az erdészleány, operett, 1929)
    Alarcon kapitány (Hevesi Sándor: A hadifogoly, 1931)
    Beleznay Bán István (Ujházy György: Érik a búzakalász, 1932)
    Lőrintey (Huszka Jenő–Bakonyi Károly: Tatárjárás, operett, 1932)
    Tom Miggles (Jacobi Victor–Martos Ferenc–Bródy Miksa: Leányvásár, operett, 1932)
    Imre (Géczy István: A gyimesi vadvirág, 1933)
    Körmöczy (Meskó Barna–Hubay Kálmán–Fráter Loránd: Akácfavirág, 1933)
    Szilvay Tódor (Szigligeti Ede–Szerdahelyi József: Liliomfi, 1934)
    Feledi Gáspár (Tóth Ede–Erkel Gyula: A falu rossza, 1934)
    Bohu (Szirmai Albert–Emőd Tamás: Mézeskalács, operett, 1934)
    Ferenc (Móra Ferenc–Góth Sándor–Relle Pál: Ének a búzamezőről, 1935)
    Beleznay Bán István (Ujházy György: A Beleznay asszonyok, 1935)
    Cyrano de Bergerac (Rostand, 1937)
    Nagy Péter (Dékány András: Aranysziget, 1938)
    Kozsibrovszky (Mikszáth Kálmán–Hunyady Béláné: Kozsibrovszky üzletet köt, 1939)
    Theseus (Racine: Phaedra, 1939)
    Zajthay István (Gaál József–Gvadányi József A peleskei nótárius, 1940)
    Balga (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, 1940)
    Wesselényi Miklós báró (Vándor Kálmán: Wesselényi, 1940)
    Bence (Arany János: Toldi, 1965)
    Éjjeliőr (Reményik Zsigmond: Ősök és utódok, 1968)
    Boryna gazda (Reymont: Parasztok, 1968)
    Goriot apó (Balzac, 1970)
    Gyula (Szabó Magda: Az a szép fényes nap, 1973).

    Irodalom

    Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
    A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
    Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
    Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. (Bp., 1941)
    Kelemen István: A nagy szerep. (K. I.: Interjúk a rács mögött. Beszélgetés háborús főbűnösökkel. Bp., 1946)
    Hámori: Játék és valóság. Vallomások K. F.-ről, az emberről és a színészről. (Film, Színház, Muzsika, 1957. máj. 17.)
    Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc, szerk. Staud Géza. (Bp., 1969)
    Új filmlexikon. I–II. köt. Főszerk. Ábel Péter. (Bp., 1971–1973)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1978. aug. 15.)
    Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
    Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
    Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
    Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2015

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (18), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egyházi író (21), egyháztörténész (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (29), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (64), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (936), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (309), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (180), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (84), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu