Lóránt Gyula
Lóránt Gyula

2024. március 29. Péntek

Lóránt Gyula

1928-ig


labdarúgó, edző
Született: 1923. február 6. Kőszeg, Vas vármegye
Meghalt: 1981. május 31. Szaloniki, Görögország

 

Családja Sárvárról költözött Kőszegre. Apja: Lóránt (Lipovics) Károly rendőrtiszt, rendőr őrmester. Édesapja Merseváton, édesanyja Pusztacsón született. Testvére: Lóránt Károly (1921–1973) és Lóránt Imre (1925–). Kétszer nősült. Első felesége Ibolya, a Nagyváradi AC asszisztense. Nevelt leánya: Lóránt Éva Adrienne (1943. dec. 1.), leánya: Lóránt Eszter (1956. febr. 20.).

 

Elemi iskoláit Kőszegen (1929–1933), középiskoláit a kőszegi bencés gimnáziumban (1933–1938), ill. az 1938-ban megnyílt líceumban (1938–1941) és Szombathelyen végezte (1941–1943), a szombathelyi Horvát Boldizsár Kereskedelmi Középiskolában éretts. (1943). Testnevelő tanára Kőszegen Szabó János, a magyar kosárlabda-válogatott későbbi mestere és Kálmánchey Zoltán, a Pécsi Pedagógiai Főiskola későbbi igazgatója, első edzője, Kőszegen Petrákovics Gyula volt. A kolozsvári egyetem közgazdasági karán tanult (1943–1944), a TFTI-n (1961) és a kölni Sportfőiskolán edzői okl. szerzett (1965).

 

Az Önálló Sportszázad tagja (1951–1952), a Központi Tisztiház beosztott versenyző sporttisztje (századosi rangban, 1952–1956). Már versenyző korában, a Műanyag-feldolgozó Szövetkezet (Műtex) vezetője (1954–1958), majd Vácott, később Budapesten (a Sallai Imre utcában) borozót nyitott (1958–1961?).

 

A Kőszegi SE (KSE, 1939–1941), a Szombathelyi FC (SZFC, 1942–1943), a Nagyváradi AC (NAC, 1943–1944), a Nemzeti Vasas (1944. okt.–dec.), a Libertatea Oradea (román, 1945–1946), a Flacare Rosie Arad (román, 1946–1947), a Vasas (1947–1950), a Bp. Honvéd (1951–1955), a Bp. Spartacus (1956), a Váci Vasas (1957–1958) labdarúgója; középhátvéd.

 

Játékosként olimpiai bajnok (1952); vb 2. (1954); a Nemzetek Európa Kupája (NEK; Gerő–Svehla-kupa) győztese (1953); négyszeres magyar bajnok (1943/44, 1952, 1954, 1955); román bajnok (1946/47). 37-szeres magyar válogatott (1948. okt. 24.–1955. máj. 15.); 2-szeres ifjúsági válogatott (1940–1941); a Szent László-kupa győztese (1941/42), 2. (1940/41).

 

A Bp. Honvéd (1962–1963), az Oroszlányi Bányász (1963 tavasza) és a Debreceni VSC vezetőedzője (1963 ősze). Miután elhagyta az országot az SV Rheydt (NSZK-beli, 1964–1965), az 1. FC Kaiserslautern (NSZK-beli, 1965–1967 és 1969–1971), az MSV Duisburg (NSZK-beli, 1967–1968), az 1. FC Köln (NSZK-beli, 1971–1972), a Kickers Offenbach (NSZK-beli, 1972–1974), az FC Freiburg (1974 ősze), a PAOK Szaloniki (görög, 1974–1976 és 1980–1981), az Eintracht Frankfurt (NSZK-beli, 1976–1977), a Bayern München (NSZK-beli, 1977–1979) és a Schalke 04 (NSZK-beli) vezetőedzője (1979. márc.–dec.).

 

Edzőként görög bajnok (1975/76).

 

Kőszegen kezdett el sportolni, s 16 évesen már a KSE első csapatában futballozott. Első sikerét a Szent László-kupában (= diákbajnokság) érte el, jóllehet a kupadöntőt a KSE elvesztette, a mérkőzés után Molnár Ignác, a kor neves edzője felfigyelt játékára, s kéthetes ifjúsági edzőtáborba hívta Győrbe, sőt nemsokára az ifjúsági válogatottban is bemutatkozhatott (Split, 1940. dec. 8.: Magyarország–Horvátország: 5:3). Kőszegről Szombathelyre igazolt, ahol az első évben a helyi kereskedelmi iskolával megnyerte a Szent Lászó-kupát, majd nemsokára az SZFC-ben is pályára lépett (az NB II Zrínyi-csoportjában, 1942-ben). A bajnokság végén villámigazolással került Nagyváradra (első bajnoki mérkőzését a Szolnok elleni 5:2-re megnyert mérkőzésen játszotta, 1943. aug. 22-én). Korábban védő posztokon játszott, a NAC-ban általában a jobbösszekötő szerepkörét kapta. A bajnokcsapat feloszlása után (akárcsak a NAC többsége) átlépett a Nemzeti Vasasba, a II. világháború idején az ún. hadibajnokságban szerepelt, az összeomlás után amerikai hadifogságban volt (1945-ben tért vissza Kőszegre). Néhány évig még ismét Nagyváradon és Aradon játszott, 1947-ben a Vasasba igazolt (a Vasasból lett először válogatott: Bukarest: 1948. okt. 24.: Magyarország–Románia 5:2). Néhány hónappal később az ÁVH letartóztatta (Hungária néven túracsapatot szervezett, s külföldre akart szökni – többek között Mészáros Józseffel és Egresi Bélával, 1949. márc. 19-én; kizárták a válogatottból és a Vasasból is!). Kistarcsára internálták (1949. márc. 19.–1949. máj. 17.), Sebes Gusztáv közbenjárására, Kádár János belügyminiszter szabadon engedte (1951. szept.-től a Budapesti Honvéd játékosa, első mérkőzése: 1951. szept. 9.: Budapesti Honvéd–Dorogi Bányász 6:3). 1952-től az aranycsapat meghatározó játékosa: a helsinki olimpia (1952) és a berni vb (1954) valamennyi mérkőzésén pályára lépett, ill. játszott a NEK-döntőben (1953. máj. 17. Róma: Magyarország–Olaszország 3:0), „az évszázad mérkőzésén” (1953. nov. 25. London: Magyarország–Anglia 6:3) és a visszavágón (1954. máj. 23. Budapest: Magyarország–Anglia 7:1). A válogatottban középhátvédként szerepelt, a rendkívül keménységéről elhíresült védőjátékost azonban pályafutásának során egyszer sem állították ki durvaság miatt. A Népsport értékelése szerint posztjának legjobb játékosa (1952, 1953, 1954 és a berni vb-döntőn a vereséget szenvedett magyar válogatott legjobbja). Külföldre távozott (1963. dec. 26-án), Bécsben élt, majd az NSZK-ban telepedett le: a kölni főiskola elvégzése után a Bundesligában helyezkedett el. Közel húsz év alatt kilenc német csapatnál edzősködött, jóllehet bajnoki címet nem szerzett, mégis a Bundesliga legismertebb edzői közé tartozott. Németországban nevéhez fűződött a területvédelem (Raumdeckung) bevezetése.

 

Kőszegen született, szülőházán emléktábláját helyezték el (az ún. Sziklai-házon, ma: Belvárosi Panzió, 1997. szept. 13-án). Nevét vette fel Kőszegen a Lóránt Gyula Sporttelep (1996. szept. 14-én, ahol emlékszikláját is elhelyezték), valamint róla nevezték el szintén Kőszegen, a Lóránt Gyula utcát (2004-ben). Budapesten, a Buday László utcában (Országút, II. kerület) és az Orgona utcában (Rózsadomb, II. kerület) élt. Szalonikiben hunyt el: a PAOK Szaloniki–Olimpiakosz Athén görög bajnoki rangadón szívrohamot kapott. A dél-németországi Endingen am Kaiserstuhlban temették el, második felesége, Lóránt Zsófia és leánya kezdeményezte hamvai hazahozatalát: 2011. máj. 13-án a kőszegi temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékére ekkor, a Kőszegi Városi Múzeumban, Lóránt Gyula Emlékkiállítás is nyílt, ill. megrendezték a Lóránt Gyula Utánpótlás Kupát. Életútjáról Peterdi Pál és Somos István írt riportkönyvet (Lóri címmel, 1986-ban).

 

Kőszeg város díszpolgára (posztumusz, 1998), a Vasi Halhatatlanok Klubja tagja (posztumusz, 1999).

 

Irod.: Somos István–Peterdi Pál: Lóri. Lóránt Gyula életregénye. Az anyagot gyűjtötte S. I., sajtó alá rend. P. P. (Bp., 1986); Demjén László: A Nagyváradi AC a magyar nemzeti bajnokságban. 1941–1944. (Bp., 1989); Vasi olimpikonok. (Szombathely, 2001); Győr Béla–Klész László: Magyar hivatásos katonák az újkori olimpiai játékokon. (Bp., 2002); Margay Sándor–Török Péter: Az évszázad mérkőzése. Magyarország–Anglia 6:3. (Bp., 2003); Bocsák Miklós: Aranykönyv. (Bp., 2007); Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2008. (Bp., 2009).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2014.

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője