Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Gerő Ernő
    Meznerics Ilona
    Meznerics Iván
    Pozsgay Imre
    Révai József

    Ladányi Józsa

    orvos, sebész

    (Debrecen, 1898. május 1. – Debrecen, 1985. szept. 14.)


    Ladányi Józsa a Debreceni Református Kollégiumban 1916-ban érettségizett, 1922-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi oklevelet szerzett, 1926-ban sebészi műtővizsgát és sebész szakorvosi vizsgát tett.

    Tudományos pályafutása Debrecenhez, a Sebészeti Klinikához kötődött. Kétéves gyakornokoskodás után 1926-ban tanársegéddé, 1935-ben osztályvezető egyetemi adjunktussá nevezték ki. Addigi egyenes pályafutása 1940-ben azonban megtört: az életbe lépett zsidótörvények miatt elvesztette állását, az ország német megszállása után a Gestapo letartóztatta, a világháború végén megjárta a mauthauseni koncentrációs tábort. A II. világháború után, 1946-ban a csecsemő- és gyermeksebészet tárgykörben magántanári képesítést szerzett, 1952-ben addigi tudományos tevékenységét kandidátusi címmel ismerték el.

    Tudományos pályafutásának kezdetén golyvakutatással, hasi sebészettel, a gyomor-nyombélfekély és a rák összefüggéseivel, illetve a gyomorrezekciót követő anémia tanulmányozásával foglalkozott. Magyarországon ő végezte az első duodenektómiát. Később érdeklődése lokális traumatológiai sebészeti, elsősorban kézsebészeti kérdések felé fordult, Európában is az elsők között foglalkozott radiomanometriával, pankreatográfiával és elsőként végezte el a lemetszett ujjak replantációját. Az általa kidolgozott és széles körben alkalmazott replantációs eljárással jelentős eredményeket ért el az ujjbegy tapintó-érzékszervi funkciójának helyreállítása terén. A fejlődési rendellenességek (pl. archasadék, farkastorok stb.) korrekciós műtéti megoldásai is értékesek, továbbá úttörő munkát végzett az égéssebészet és az érsebészet több részterületén is.

    A Debreceni Orvostudományi Egyetemen (DOTE) 1951-ben megalapította a II. számú Sebészeti Klinikát, amelynek 1970-ig igazgatója volt, közben 1962–1965-ben az egyetem rektorhelyettesi feladatait is ellátta. 1965-ben az ujjpercek replantációjából sikeresen megvédte doktori értekezését. Élete utolsó aktív éveiben még monográfiát írt a nyúlajakról és farkastorokról, és egyetemi tankönyvet szerkesztett Sebészeti diagnosztika címmel. Utolsó munkája, közzétett visszaemlékezései, komoly orvostörténeti dokumentumok. Tudományos tevékenysége elismeréseként a Magyar Sebész Társaság örökös tagjává, a Nemzetközi Sebész Társaság tiszteleti, a Német Sebész Társaság rendes tagjává választották meg; a Nemzetközi Égésplasztikai Társaságban ő volt Magyarország képviselője. 1964-ben Balassa János-emlékéremmel, 1980-ban Weil Emil-emlékéremmel tüntették ki.


    Fontosabb művei: Műtéti indicatiok. Budapest, 1948;

    Kissebészet. Budapest, 1948);

    Vékonybél-vastagbél. Budapest, 1949;

    Az osteomyelitis kezeléséről. Orvosok Lapja, 1949;

    Sebészeti propedeutika. Budapest, 1951;

    2. kiadás 1961;

    Lemetszett végtagrészek replantatiója. Honvédorvos, 1952;

    Gyakorlati sebellátás. Budapest, 1957;

    Újabb érzésvizsgáló módszerekkel nyert adatok replantációk és ujjidegvarratok után. Magyar Traumatológia, 1961;

    Archasadékos betegeinken nyert tapasztalatok. Orvosképzés, 1962;

    Kísérletes és klinikai adatok az ujjperc replantációhoz. Doktori értekezés. Debrecen, 1963;

    Általános sebészet. Többekkel. Budapest, 1966;

    2. kiadás 1969;

    Sebészeti diagnosztika körzeti orvosok számára. Budapest, 1971;

    Nyúlajak–farkastorok. Monográfia. Budapest, 1975;

    Sebészeti diagnosztika. Koós Rudolffal, Szécsény Andorral. Budapest, 1980;

    Visszaemlékezéseim. Debrecen, 1983.

    Szerző: Kozák Péter

    Műfaj: Pályakép

    Megjelenés: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (20), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (184), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (34), edző (71), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (47), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (112), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (23), gazdasági mérnök (102), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (34), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (71), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (68), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (947), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (311), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (66), közgazdász (182), kritikus (52), kultúrpolitikus (21), labdarúgó (33), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (686), meteorológus (14), mezőgazda (123), mezőgazdasági mérnök (101), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (20), műfordító (210), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (87), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (45),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu