A tanulmány a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal Jedlik Ányos-program B-alapprogramjában nyert Nők és férfiak esélyegyenlősége a kutatás-fejlesztésben a 20. századtól napjainkig című projekt keretében készült (NKF-B3-2006-0003)

Az elmúlt évben, 2009-ben volt száz éve, hogy a Nemzeti Színház bemutatta Balázs Béla tragédiáját, a Doktor Szélpál Margitot. A tragédia főhőse, a biológus Szélpál Margit volt az első magyar tudósnő, az első doktor(kis)asszony, „akinek“ színpadi sorsa nem kis vihart kavart az elmúlt század első évtizedének végén. Vajon „ki” volt Szélpál Margit? Miért róla írta első drámáját Balázs Béla? S vajon miért foglalkozott ezzel a drámával közel négy évig a szerző? Alábbi írásom ezen kérdésekre keresi a választ.

Balázs Béla pályakezdése

Balázs Béla, Bauer Herbert néven 1884. augusztus 4-én, Szegeden született.1 Apja Bauer Simon (1851–1897) középiskolai tanár volt Szegeden, a helyi állami főreáliskolában, majd haláláig Lőcsén tanított. Német nyelvű Goethe és Schiller műveket gondozott, néhány nyelvtudományi dolgozatot és egy történelmi drámát is írt (ez utóbbit Árpád címmel, Kézai Simon álnéven jelentette meg, 1896-ban.)2 Anyja Lewy Jenny (= Eugenia) az orosz határ közelében lévő porosz kisvárosból, Elbingből származott. Az édesapa és „az idegen országbéli“ szép tanítónő kalandos körülmények között ismerkedtek meg, s nem sokkal bemutatásuk után Jenny kisasszony már mint feleség tért vissza Szegedre. Balázs Béla apjától a filozófiai gondolkodást, a drámai művek elemzésének képességét, kiválóan zongorázó anyjától a zene iránti érzékenységet, mindkét szülőjétől az irodalom szeretetét örökölte. Későbbi, népszerű önéletrajzi regényében, az Álmodó ifjúságban3 azt állította, hogy édesapját fiatalon a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választották. Ez a téves adat gyakran vissza-visszatér még későbbi életrajzokban is.4 Nem tudjuk, hogy a visszaemlékezéseit papírra vető író, miért emlékezett így: vélhetően a rendkívül művelt, a lőcsei kisvárosi értelmiségi körökből messze kitűnő bölcsész-tanárt számos, ma már kevéssé ismert tudományos társaság tagjai közé invitálta; az MTA-nak azonban nem volt tagja. Bauer Simon jóbarátja, egyetemi évfolyamtársa, Alexander Bernát viszont igen. A Bauer család életében jelentős szerepet játszó filozófust 1892-ben levelező tagnak választották. Alexander Bernát haláláig tartotta a kapcsolatot Bauer Simonnal, majd a pályakezdő Bauer Herbertnek is sokat segített: a Doktor Szélpál Margitot is elsősorban Alexander javaslatára mutatja be a Nemzeti Színház évekkel később, 1909-ben.5 Visszaemlékezéseiben talán Balázs Béla úgy gondolta, hogy mind édesapja, mind Alexander Bernát közösen voltak tagjai a legtöbb tudományos társaságnak (pl. a Magyar Filozófiai Társaságnak) így azt is vélhette, hogy mindketten az MTA tagjai is voltak.

Bauer Simon 1897-ben meghalt, ezzel a tizenhárom éves fiúnak is véget értek lőcsei évei. A három gyermekkel magára maradt, még mindig rendkívül szép édesanya meglepő elhatározásra jutott: Németországban megszerzett tanítónői oklevelét Magyarországon honosíttatja, visszaköltözik Szegedre, ahol megpróbálja egymaga eltartani családját. A szegedi felsőbb leányiskolában kapott tanítónői állása mellett zongoraleckéket és egyéb, külön zenei órákat is vállalt. A 19. század utolsó éveiben igen ritka ez a tudatosan vállalt női sors; Balázs Béla drámáinak későbbi nőalakjai küzdenek majd ehhez hasonló, koránt sem egyszerűen megválaszolható kérdésekkel: férjhez menjenek-e, vállalva ezzel egy új kapcsolat kockázatát vagy önállóak legyenek, saját életük irányítását saját kezükbe vegyék?

Az 1897-es év más szempontból is fontos volt az ifjú Bauer Herbert számára. Apja halála után kezdett el naplót írni.6 A családfenntartó halála után a serdülőkorú fiú lett a legidősebb férfi, s ez a „felelős magányosság“ arra késztette, hogy minden nap írjon valamit egy szép, tiszta papírra. Harminc éven át, kisebb-nagyobb megszakításokkal vezette naplóját, a naplóírás idővel mindennapos szent rituáléjává vált. Kezdetben csak a legegyszerűbb dolgokat jegyezte fel: mit ebédelt aznap, milyen benyomások érték; majd itt „közölte“ első írásait. Későbbi műveinek páratlanul értékes forrása lett ez a napló: kiderült belőle műveinek kialakulása, az alkotásfolyamata, továbbá az, hogy milyen gondolatok foglalkoztatták, amikor verseit, drámáit fogalmazta. Igen sok színházi élményét is megírta, a kor ismert és kevéssé ismert drámáit elemezve; esztétikai meglátásait először itt tisztázta le; barátairól, szerelmeiről szintén itt vallott először – magának.

Bauer Herbert 1902-ben a szegedi főreáliskolában érettségizett, de általunk ismert első verse már két évvel korábban megjelent Lőcsefürdői emlék címmel a Szegedi Naplóban (1900. december 25-én.)7 A sikeres vizsgák után 1902-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetem magyar–német szakára. A nagyhírű Eötvös Collegiumba került, ahol Kodály Zoltán szobatársa lett.

Haller Margit és Hedda Gabler

Eleonora Duse, a modern színházi stílus első nagy képviselője 1904 októberében Magyarországon járt, meghívták Ibsen híres darabjának, a Hedda Gablernek a címszerepére.8 Bauer Herbert ekkor másodéves bölcsészhallgató volt, s a vendégjáték hírére újra elolvasta a norvég drámaíró remekművét. Naplójában hosszú oldalakon át foglalkozott Hedda Gabler személyiségével, részletesen elemezte a dráma konfliktusait.9

Hedda Gabler egy kifejlődött egyéniség volt, aki azonban alkotni nem tudott. Szerette volna megmutatni művészi ambícióit, de nem sikerült, mert híjával volt a kifejezőkészségnek és a plasztikus képességnek. Katonatiszti családból származott, tábornok apja révén a város előkelőségei közé számított, irodalmi szalont tartott fenn, ahol a legismertebb tudósok, művészek, s egyéb alkotók fordultak meg. Heddának tetszett ez az élet, úgy hitte, hogy a szalonjukban fel-feltűnő hírességek fényéből egy kicsi talán neki is juthat. Eljert Löwborgnak Heddával szemben viszont óriási alkotóereje volt, filozófiai, esztétikai és történeti munkákat írt. Eljert barátságot kötött Heddával, részt adott neki saját munkáiból. Alkalom adódott végre arra, hogy Hedda, ha nem is saját, de más, azaz Eljert egyéniségén keresztül érvényesülhessen. Hedda ugyanis képtelen volt alkotni, viszont Eljert alkotásaiban talán ő maga is kifejezésre juthatott. Eljert azonban szerelmes lett Heddába, aki visszautasította szerelmét; s ezzel elüldözte őt. Hedda ugyanis nem tudta elviselni azt, hogy Eljert alkotásának része, életfeltétele lett a személyisége – Hedda attól tartott, hogy Eljert uralmat szerzett felette, ő pedig szabad akart maradni. Szabad akart maradni, ezért paradox módon „férjhez ölte magát“,10 Jörgen Tesmanhoz, egy tehetséges, de középszerű professzorhoz, mert ő ígérte a legtöbbet a kérői közül.

A drámai konfliktus – Bauer Herbert véleménye szerint11 – ott van, hogy egy érvényesülni akaró és nem tudó, ugyanakkor egy büszke önállóságvággyal rendelkező asszony nem ismerhette be és nem vállalhatta azt, hogy ő mégis csak rászorul valakire. Hedda Gabler csakis Eljert Löwborg segítségével tudna igazából élni! Hedda Gabler (már a cím is provokáló: egy asszony, aki a leánykori nevén szerepel!) a dráma során, fokozatosan, mindent elvesztett. Eljert Elvsted asszony személyében megtalálta az ideális, bár kissé korlátolt társat, akinek feltétlen szeretete képessé tette arra a szerepre, amelytől Hedda büszkesége miatt elesett. Elvsted asszony nem titkolja, hogy ő nem tud máshol élni, mint ahol Eljert él. Ezt irigyli tőle Hedda, ezért próbálja meg erőszakkal kiszakítani Eljertet a hatása alól: ráveszi, hogy újra igyon, majd elégeti azt a fő művét, amelyet Eljert az asszony segítségével írt. Majd Hedda Eljert kezébe adja a pisztolyt. De Heddának nem sikerült semmi. Eljert halála után Elvsted asszony megőrizte fő művének kéziratát, amelyet Hedda férjével közösen újraírnak! Azaz a nagy művet férje írja újra Elvsted asszonnyal, s ebből az újraalkotási folyamatból is kimarad Hedda. Eljert halála sem lesz szép: egy bordélyházban halt meg, abban a hiszemben, hogy az előző, átmulatott éjszaka után ott hagyta fő műve kéziratát. Brack ügyvéd pedig a dráma végén megzsarolja Heddát. Tudja jól, hogy a pisztolyt Hedda adta oda Eljertnek, ám természetesen ez titok marad, amennyiben a közeljövőben gyakrabban élvezheti a ház asszonya vendégszeretetét… Hedda a legvégén a szabadságát is elvesztette, azt, amit egész életében a legtöbbre tartott. Nem maradt más választása neki sem, mint a revolver!12

A dráma konfliktusai (barátság–szerelem, önállóság–szabadság) sokat foglalkoztatták Balázs Bélát. Az első bejegyzése 1904. október 25-ei, néhány nappal a Hedda Gabler dráma elemzése utáni: „Kezd a Gyávaság nőni. A Gyávaság címből már kinőtt, talán még a novellából is ki fog nőni“.13 Bauer Herbert ugyanis kezdetben a fenti konfliktusokat egy novellában próbálta kibontani, amelynek címe Gyávaság volt, majd később Barátság lett. November 9-én már Barátság címmel írja: „Ha volna egy reggel időm, befejezném a Barátság első jelenetét.“14 Azaz ezúttal már egy dráma első jelenetén dolgozott. November 17-én ezt árulja el naplójában: „Befejeztem a Barátság első jelenetét. Meg vagyok vele elégedve.“15

Hosszú hónapokig nem folytatta a munkát, legközelebb 1905. március 19-én találunk újabb bejegyzést drámájáról.16 Ebből kiderült, hogy a dráma eredeti címe Haller Margit volt, ezt a címet később elvetette: „Micsoda szamár ötlet volt Haller Margitnak keresztelni! Az első magyar drámámnak német nevű hősnője legyen? Doktor Joó Margit!”17 Nemcsak arról döntött, hogy drámájának magyar címet ad, de azt is elhatározta, hogy saját magát is „belerakja a darabba“, méghozzá Balázs Béla néven!18 Nagyon örült az ötletnek, a dráma első változatában szereplő Balázs Béla egy poéta, a két főszereplő barátja, aki látja és érti a két ember vívódásait. Naplójában itt fordult elő elsőként a költő későbbi neve, amelyet 1909-től írói névként, 1913-tól hivatalos anyakönyvi névként viselt.19

Doktor Szélpál Margit

Balázs Béla először 1905 végén fejezte be első drámáját, már Doktor Szélpál Margit címmel.20 Naplója 1905-ös évzáró mérlegében megállapította, hogy a dráma eredetileg novellának indult, ám a téma benne egyre nőtt, változott, akárcsak a darab címe, a konfliktusok mélysége, kibontásuk éle. A dráma különböző változatait négyszer vagy ötször is széttépte, de sohasem keserűséggel. Lázas, türelmetlen örömmel újra és újra nekilátott: ahogy befejezte az egyik változatot, rögtön hozzálátott egy újabbnak. 1905 decemberében érezte úgy először, hogy befejezett valamit, aminek ugyan már nem sok köze volt az eredetihez, de mégis az övé, az ő alkotása lett.21

A drámát valójában csak egy évvel később, 1906 decemberében fejezte be.22 Valószínűleg csak egy rövid ideig volt elégedett a véglegesnek hitt változattal, a téma újra és újra előkerült naplójában, alkotni azonban nem tudott. Balázs Béla 1906 nyarán egyéves külföldi ösztöndíjat kapott.23 Az ezer korona felét barátjának, Kodály Zoltánnak ajánlotta fel. Balázs Béla fél évig Berlinben volt, Kodály 1907 januárjában szintén megérkezett a német fővárosba, onnan aztán együtt utaztak tovább Párizsba.24 A dráma végleges változatát Balázs Béla Berlinben készítette el – valószínűleg ezért is került az első felvonás színhelye Berlinbe – az alatt a fél év alatt, amíg egyedül dolgozott. A Berlinbe érkező Kodálynak 1907. január 4-én barátja már a kész művet olvasta fel.25 Kodálynak nagyon tetszett a munka, meg volt lepve, „egészen megrészegedett“ tőle, s azt is elárulta, hogy egyáltalán nem bízott abban, hogy barátja valaha befejezi már ezt a vállalkozást (1904 októberében, hosszabb előtanulmányok után fogott neki!)

Doktor Szélpál Margit egyike az első bölcsész doktorkisasszonyoknak; szülei korán elhaltak, nagybátyja és gyámja, Szélpál Bálint nevelte fel. Biológiai tanulmányait Berlinben végezte, s doktori oklevelének megszerzése után Fábri Endre professzornál lakik. Margit 25 éves, öt éve él Berlinben, két éve lakik Endrénél, közösen dolgoznak, együtt kutatnak. Margit hatalmas ambícióval vágott bele tudományos karrierjébe. Mint úttörő tudósnő azonban nagyon hamar ráébredt arra, hogy ő, ebben a világban csak cseléd lehet, egy „inas, aki a mester házát építi.“26 Mindent, amit tudott, amit megtanult, minden véleménye Endréé: Margit a professzor világában él, az ő házában lakik, ahol ő csak vendég lehet. Margit önállóan szeretne alkotni, de úgy véli, nincs meg ehhez az elég tehetsége: nyomtatásban megjelent dolgozatai kéziratait sikertelennek tartotta; összetépte és elégette valamennyit.27 Ő úgy vélte örökre tanonc marad, örökös kézilány. Az Endrével közösen írt könyvükről Margit levetette a nevét, szerinte az csak tévedésből került oda!28 Endre nem becsülte annyira Margitot, hogy annyit mondjon neki, hogy „Tehetségtelen vagy!“. Ehelyett el akarta hitetni vele, hogy ezt a könyvet közösen írták, de ez nem igaz!29 Margit kudarcot vallott a tudományos pályán, hazatért nagybátyjával szülőfalujába, hogy új életet kezdjen.

A doktorkisasszony hazatérése után megismerkedik Beleznay Györggyel, egy féktelen földesúrral, egy „parlagi gavallérral.“30 Margit Györgyért lemond intellektuális életéről, és szisztematikusan „férjéhez butul“ csak azért, hogy György ne érezze a műveltségi szakadékot. Margit szakácsnővé, majd dajkává „dresszírozza magát“, elhiteti magával, hogy ez a való élet, a többi mind csak fölösleges, bolond agyrém, álmodozás.31 Míg a darab elején még Doktor Szélpál Margitnak hívják, később Beleznay Györgyné lesz (jelezve, hogy személyiségét teljesen feladja), férje azonban idővel csak egyszerűen Mancinak hívja. Margit mindent felad azért, hogy a tudományban sikereket érjen el – de kudarcot vall. Tudományos karrierre vágyik – helyette feleség és anya lesz. Az asszony legmélyebb tragédiája azonban az, hogy anyaként és feleségként sem ér el sikereket. Élete ugyanolyan sivár és boldogtalan, mint amilyen korábban, Berlinben volt. Egy leánynak élethivatása, hogy férjhez menjen, s Margit is úgy gondolja, hogy a tudományával nem jutott semmire, ezért a tudományba fektetett éveit hiábavalónak, elvesztegetettnek érzi. Minden idejét kislányára fordítja, tudományos könyvek helyett mesekönyveket olvas, elmerül a falusi asszonyok mulatságaiban.32

Margit másfél éve megszakított minden kapcsolatot berlini barátaival: férjhez ment, kislánya született. Talált egy meleg kicsi fészket, ahová visszavonulhatott, ahol „csak a magáé lehetett”. Felőle akár a bölcsek kövét is megtalálhatták volna, őt ez már nem érdekli.33 Beleznay azonban hamar rájön arra, hogy Margit boldogtalan vele. Míg Margit kezébe sem veszi a tudományos munkákat, addig Beleznay titokban járatni kezdi a szakfolyóiratokat, szakkönyveket kölcsönöz, művelődik.34 Beleznay ugyanis belefáradt felesége szenvedéseibe, úgy gondolja, hogy ő egy tolvaj, aki ellopta Szélpál Margitot a tudománytól. Ellopta a tudománytól, s ezzel boldogtalanná tette Margitot. Margit úgy érzi, a tudománynak nincs rá szüksége, férje pedig úgy hiszi, neki nincs joga hozzá. „Lopott jószág vagyok… tulajdonképpen senkié… A gyerek, az is lopott engem.” 35

A dráma végén Endre és barátja meglátogatja a „Beleznay-majorban” az egykori doktor Szélpál Margitot. Beszámolnak a közel kétéves kutatómunkájukról, amelyet Margit nélkül végeztek, egyúttal felajánlják, hogy térjen vissza hozzájuk. Nemsokára indul egy nagy óceánkutató expedíció, s elvárják, hogy Margit is legyen újra ott, velük. Amikor azonban a berlini barátok megtudják, hogy Margitnak egyéves kislánya van, megdöbbennek, így természetesen már nem áll az ajánlat; hiába áll melléjük és engedné el Margitot, a boldogtalanságával tisztában lévő férje.36 Az utolsó jelenetben Margit elhagyja férjét és családját, nem akar semmi mást, csak elmenni!37

Szélpál Margit tragédiája az, hogy az élete – Lukács György szerint38 – „mindenoldalú”, egységes, osztatlan és mindent átfogó. De megalkuvások nélkül nem lehet sokfélét átfogni. A 20. század elején egy tudósnő nem lehet egyszerre sikeres kutató és boldog családanya. Az egyik csak a másik feláldozásával valósítható meg. A végső pontig csak egyoldalúsággal lehet eljutni. Margit mindent akart és mindent egyszerre: ezért nem sikerült neki semmi.

Bálint Aranka

Balázs Béla első drámáját egyetemi évei alatti szerelmének, Bálint Arankának ajánlotta. Bálint Aranka 1885. február 3-án született Budapesten39 – érdekes módon eredetileg őt is Bauernek hívták (1906-ban magyarosított Bálintra)! 1902-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, ahol Balázs Béla évfolyamtársa volt. Négy éven át szenvedélyes szerelem fűzte őket egymáshoz, Aranka állandó szereplője lett Balázs Béla Naplójának. Egyik levelében így írt szerelméhez: „Aranka, vigyázz magadra! Tűz vagyok, de bolygótűz, világítok, de pusztítok.“40 Aranka így felelt: „Ha megéget a tűz nem bánom. Tűzben halni meg szép dolog.“41 Ilyen, és ehhez hasonló, szenvedélyes sorokkal van tele a Napló. Aranka hitt Balázs Béla „fénytvető tüzében“, mégis ez alatt a négy év alatt (1902-től 1906-ig), amíg Balázs Béla egyetemi hallgató volt többször szakítottak, ám Aranka mindig visszatért hozzá.

Bár nem ismerhetjük Balázs Béla első drámája sikertelennek ítélt kezdeményeit (mint említettük újra és újra nekikezdett, „befejezte“, elvetette) Naplójából következtethetünk az alkotás folyamatára, s összefüggést állapíthatunk meg az Arankával való kapcsolata és műve formálódása között. Drámájának, a Doktor Szélpál Margitnak különböző változata ugyanis az Arankával való kapcsolatának különböző szakasza. Kettejük viszonyában hol a barátság, hol a szerelem volt az erősebb. A dráma (kezdetben novella) más-más változata hol az egyik, hol a másik érzelmet emelte ki. A Doktor Szélpál Margit eredeti változatában, a Gyávaságban a cím arra utalt, hogy Margit részéről gyávaság volt lemondani intellektuális életéről, és szisztematikusan férjéhez alacsonyodni.42 Gyávaság volt az, hogy tulajdonképpen Margit „egy állathoz ment feleségül“,43 Margit ezt azonban nem látja, szuggerálja magát, hogy ez az igazi élet. Az elhagyott szerető azonban Margit után megy, mint barát. Endre felkeresi Margitot, akin számonkéri közös múltjukat, közösen szőtt terveiket. A dráma második változatában, a Barátságban Balázs Béla a barátság és a szerelem konfliktusát, ennek a két szenvedélynek az összeütközését kívánta bemutatni.44 Amikor Aranka elhagyta, akkor a barátság jogát a szerelem mellett, sőt bizonyos tekintetben felette kívánta ábrázolni. A barát ugyanis nem hagyja magát lerázni: harcol szerelméért, igyekszik visszaszerezni Margitot. Az elhagyott szerető fájdalma, gyűlölete átalakulhat-e mélységes barátsággá? Joga van-e a „barátnak“ számonkérni szeretőjén addigi életét?45

A bemutatásra került drámában a szerelem és a barátság már csak érintőlegesen van jelen. Endre kemény és aszketikus tudós, aki két éve együtt dolgozik Margitttal, de eszébe sem jut a szerelem. Margit nem a szeretőjét és nem is a barátját hagyja el, hanem a „fegyvertársát“. Rádöbbent, hogy ő csak egy kellék Endre tudományos gyűjteményében: „A nagy embereknek néha furcsa dolgokra van szükségük, hogy alkotni tudjanak. Napóleonnak fekete kávé kellett, Schillernek meg rothadt almákra volt szüksége. Neked meg rám volt szükséged!“46 Endre a munka megszállottja, de a tudományra érzelem és indulat nélkül tekint. Beleznay az élet megszállottja, szenvedélyesen éli az életét, rajongással szereti Margitot.47 Margit amikor Berlinből hazatér falujába egyszerű öröm és könnyed jóérzés keríti hatalmába, ezért szerelem nélkül, pillanatnyi hangulatból megy férjhez Beleznayhoz. Margitban szenvedély volt a tudomány iránt, de nem érez szerelmet egyik férfi iránt sem. Két életlehetőség között őrlődik: a tudományos alkotásra még nem képes, a hagyományos egzisztenciának – hiába akar!– pedig már nem tud megfelelni.

A Gyávaság főszereplőnőjének a neve még Haller Margit volt – a címadás a Hedda Gabler hatására történhetett. A Barátság főszereplőnőjét Balázs Béla Joó Margitra „magyarosította“. Mivel magyar drámát írt, magyar néven kívánta nevezni főhősét. Nem tudjuk, hogy végül miért lett a dráma végleges címe Doktor Szélpál Margit? Az viszont biztos, hogy a korábbi változatok címe nem egyezett meg a főhős nevével. Talán megkockáztatható az a feltevés, hogy Balázs Béla miután eldöntötte, hogy első drámája nem a barátság–szerelem konfliktus körül zajlott, hanem a női élethivatások és szerepek összeütközését vállalta, főhőse nevét „címbe emelte“. A címben provokatív módon szerepelt az, a kortársak szemében merőben szokatlan tény, hogy a főhősnő doktori fokozatot szerzett. A Szélpál családnév pedig még akár beszélő név is lehet: a név első tagja utalt ugyanis arra, hogy az első tudósnők sokszor szélmalomharcot, reménytelen küzdelmet vívnak saját karrierjük, önmegvalósításuk érdekében. A családnév másik tagja egyúttal férfinév is. A tudósi, kutatói pályára csakis férfiak léphettek, Margit a dráma elején megpróbálkozott ezzel a lehetetlennek tűnő feladattal. Nem sikerült neki. A hagyományos, konvencionális női szerepek erősebbek, kitörni belőlük szinte lehetetlen. Margit feladta tudományos ambícióit, pálfordulása után megpróbált a szokványos női szerepnek megfelelni. De ez sem sikerült!

Mint említettük Balázs Béla 1906. december 31-én fejezte be a Doktor Szélpál Margitot, 1907. január 4-én olvasta fel a végleges változatot az őt Berlinben meglátogató barátjának, Kodály Zoltánnak.48 Még aznap elküldte a drámát Bálint Arankának, megírva azt, hogy a drámát neki ajánlja. Már január 11-én hiányolja Naplójában, hogy Aranka nem válaszolt még.49 Nem sokkal később megjött a válasz, amely tartózkodó és óvatosan elutasító volt.50 Aranka születésnapja – február 3.-a – előtt újabb levelet kapott Balázs Béla. Aranka véglegesen szakított vele: Aranka úgy érezte, hogy minden levélírással eltávolodott tőle, végül erőt vett magán, megírta Balázs Bélának, hogy váljanak el, mint barátok.51 Balázs Béla Naplójában még sokáig szerepel Aranka, első drámájának „főhőse“, jóllehet későbbi munkáival ellentétben a Doktor Szélpál Margit 2. bővített kiadása már ajánlás nélkül jelent meg!52

Bálint Aranka 1906-ban szerzett középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet, doktori értekezését Vajda Péter romanticizmusából írta.53 Tanulmányai befejezése után a főváros szolgálatába lépett polgári, majd kereskedelmi iskolákban tanított. 1913-ban a budapesti VIII. kerületi női kereskedelmi iskolában tanított, s az iskola értesítőjében megjelentette programtervezetét a női felsőkereskedelmi iskolák jelentőségéről.54 Aranka ekkor már az induló magyarországi feminista mozgalom lelkes támogatója, a Nőtisztviselők Országos Egyesülete aktív tagja volt. Pedagógiai cikkeket írt – többek között – a Magyar Paedagogia, a Népművelés és a Világ című lapokban, valamint kortárs francia irodalmat fordított.55 Írásait Sz. Bálint Aranka néven jegyezte. Talán véletlen, talán nem. Aranka ugyanis a Balázs Bélával történt szakítása után nem sokkal férjhez ment egy tehetséges bankárhoz, Doktor Szél Jenőhöz…

Margit, a magyar Hedda

Említettük, hogy Balázs Béla a Hedda Gabler újra elolvasása után kezdett el intenzívebben foglalkozni első darabjával, a Doktor Szélpál Margittal. Ibsen művében egy alkotni vágyó, ám arra képtelen, szenvedélyesen szerető és gyűlölő asszony tragédiája ragadta meg.

Mindkét dráma címe provokáló: Hedda Gabler házassága után is a kortársak szemében szokatlan döntéssel a leánykori nevén szerepel; Szélpál Margit pedig címében viseli azt a meglehetősen különös szerepet, hogy ő tudós nő, doktorkisasszony. Hedda 29 éves, „megunta a táncot,“56 beleunt a szórakozásokba, egy szenvedélyes kapcsolat után pillanatnyi szeszélyből (megtetszett neki az a villa, amelyet Jörgen mutatott neki!) férjhez megy. Nem szereti Jörgent, aki nem egy Eljert; de tehetséges, professzori kinevezés előtt álló tudós; elképzelte, hogy csendes jóérzéssel élnek majd a Falk-villában. Úgy gondolta, hogy a professzori kinevezés után talán az élet neki is juttat majd izgalmas feladatokat. Hedda tudta, hogy nincs tehetsége semmihez, már rég feladta álmait azzal, hogy szakított Eljerttel, és férjhez megy Jörgenhez. Margit 25 éves, doktori oklevele megszerzése után két évvel rádöbben arra, hogy nincs tehetsége. Nem akar egyike lenni a szánalmas „tudománykuliknak“, nem akar „kóstolgató dilettáns“ lenni.57 Mint egy „dühös bulldog“ harapott bele a tudományba, de kudarcot vallott; nem is remélheti azt, hogy valaha alkotni fog. Hazamegy a falujába, ahol megismerkedik Beleznayval, aki birtokain száz ember boldogságával törődik; Margit a tudományával hány embert tehet boldoggá?58 Margit pillanatnyi szeszélyből (megtetszett neki a férfi durva véleménye a felesleges tudományosságról!) férjhez megy Beleznayhoz. Nem szereti Beleznayt, mégis felesége lesz, mert úgy véli, hogy a szenvedélyes férfi mellett megtalálhatja azt a boldogságot, amelyet Berlinben hiába keresett.

Mindkét drámában kulcsszerepet játszanak a könyvek. A ‚könyv‘ a tudományosság jelképe. A művekben szereplő tudósok teljesítményét alkotások, azaz tudományos kiadványok jelzik, s a háttérben is mindig, újra és újra felbukkanak a könyvek. Tesmanék szobájában elegáns íróasztal áll, mögötte könyvespolc. Jörgen és Hedda nászútjáról érkezett meg, ami igen sokáig tartott, hisz Tesman még ekkor is kedves kutatási területével, a brabanti háziiparral foglalkozott59. Bőröndje televolt feljegyzéseivel, amelyeket a levéltárakban írt, továbbá az újonnan vett villában is két szobát hagyott üresen könyvtára gyarapítására (s sokáig nem is érti azt a célzást, hogy az egyik esetleg gyerekszoba lehetne!)60 Megvette a legújabb szakkönyveket is, azokat, amelyeket „feltétlenül“ meg kellett szereznie, ha lépést kíván tartani a tudománnyal (micsoda élvezet lesz felvágni a lapokat – egyiket a másik után!), köztük Eljert új könyvét is, amelyre Hedda is alig titkoltan kíváncsi. Eljert feltűnését jelzi, hogy előkerül új könyve, s a könyv „hajtja előre“ a cselekményt a tragikus végkifejlet felé…

Balázs Béla drámája Berlinben, egy dolgozószobában kezdődik. A falak mentén nagy könyvszekrények, nyitott könyvek és folyóiratok. A szoba azonban laboratórium is, mikroszkópok, lombikok, egyéb tudományos „apparátusok“ egészítik ki a tudományos élet könyv-hadseregét. A Margitot meglátogató Szélpál család rá is csodálkozik a rengeteg könyvre és a sok tudományos „masinára.“61 A tudományos élettel való drámai szakítást jelzi az, hogy Margit a nyomdából érkezik, ahol levetette nevét az Endrével „közösen“ írt könyvükről, majd összetépi és elégeti megjelent dolgozatait, továbbá az, hogy nem fogadja el az Endre barátja által felkínált újonnan beszerzett szakkönyveket, és visszautasítja a párizsi kongresszusra szóló meghívót is.62

Hedda rémesnek találja Jörgen „kultúrhistóriai fecsegését“ a középkori háziiparról. Jörgen Tesman egy olyan tudós, aki szereti ugyan a feleségét, de azért a tudományt mégis csak többre becsüli. – Szakbarbár! – mondja róla megvetően Hedda.63 Eljert viszont, ellentétben Jörgennel szenvedélyes tudós: az életet és a tudományt is szenvedélyének tekinti. Miután Elvsted asszony hatására szakít korábbi vad életével, csak a tudománynak él. Sikerkönyvet ír a kultúra fejlődéséről. Jörgennel ellentétben a tudománynak nem csak egy kis szeletét (brabanti háziipar!) fogja át, hanem nagyívű esszéjében a kultúra egész fejlődését igyekszik megrajzolni.64 A folytatás, a kultúra további fejlődésének törvényszerűségeit feltáró munkája lesz majd élete fő műve.

Beleznay megveti a tudományt. Büszke műveletlenségére, pontosabban arra, hogy az ő tudományát írni-olvasni nem lehet, mégis ismer minden ösvényt, minden fát ezen a vidéken: – Ha lélegzem, hát utána tágul a föld!65 Ő olyan ostoba, hogy azt is hiheti, hogy minden fa ismeri őt. Ludmilla, a falu vénkisasszony tanítónője eldicsekedik azzal, hogy Margit tudományos könyvet írt a nagy tudós Fábri Endrével, a sejtekről.66 A könyv itt is előmozdítja a cselekményt: Beleznay a hír hatására egyszerre végtelenül tisztelni kezdi Margitot, s mindenképpen el akarja olvasni a könyvet, még akkor is, ha egy szót sem ért belőle. Margit azonban hirtelen el kezd törni-zúzni, darabokra töri a kezében lévő faágat, és minden keze ügyébe kerülő dologgal, kaviccsal, fenyőtobozzal dobálni kezdi a megdöbbent Ludmillát és Beleznayt.67 A korábbi életére történő ártatlan utalás (Ludmilla nem sejtheti, hogy a könyvhöz Margitnak tulajdonképpen nincs semmi köze) végleges döntésre sarkallja a doktorkisasszonyt…

Eljert újrafelbukkanása Hedda életében és sikerei, amelyet Hedda nélkül ér el végleges döntésre sarkallják Heddát. Újra irányítani akarja Eljert életét: kikényszeríti azt, hogy egykori szerelme visszatérjen az italhoz, mert tudja azt, hogyha Eljert ismét inni kezd, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Eljert a mulatozás közben felolvas új könyvéből, amely mindenkinek elnyeri tetszését. Sőt, Jörgent ráébreszti arra, hogy ő így sohasem fog tudni írni!68 Jörgent kicsinyes irigység fogja el, s csak azzal vigasztalódhat, hogy Eljert minden sikere ellenére elveszett ember, mert nem tud mértéket tartani az élvezetekben. Eljert ugyanis a tivornya közben elveszíti kincset érő, pótolhatatlan fő műve kéziratát, amelyet végül Jörgen talál meg. A kézirat utóbb Heddához kerül, aki, miután megtudja, hogy a készülő könyv Elvstedné és Eljert „közös gyermeke“ lesz, elégeti azt: – Most elégetem a gyermekedet!69 Hedda azonban többszörösen is kudarcot vall: hiába pusztítja el a könyv kéziratát, hiába éri el fondorlatos módon azt, hogy Eljert meghaljon, az ő szenvedélyénél erősebbnek bizonyul Elvstednének Eljert iránti szerelme, és Eljert műve, ha úgy tetszik a tudomány iránti alázata. Hedda tragédiája: ő nemcsak alkotni, de pusztítani sem tud! Mindent tönkretesz maga körül, mégsem tud elpusztítani semmit!

Beleznay Györgyné tudatosan szakít addigi életével. Heddával ellentétben saját műveit, korábbi nevét, tudós karrierjét égeti el. Áltatja magát, hogy ez nem vissza-, hanem előrelépés számára: szereti az urát, a kisleányát, továbbá remek töpörtyűs pogácsát tud készíteni!70 Könyvekre sincs szüksége, legfeljebb csak mesekönyvekre. Amikor megtudja, hogy Beleznay titokban szakirodalmat olvas, kikapja a könyveket és folyóiratokat meglepett férje kezéből, visszaadja a könyvtárosnak, s „megtiltja“, hogy többé ide, ilyen könyveket hozzon.71 Amikor a vendégségbe érkező berlini barátai újra rá akarják venni a tudományos pályára, egy expedícióra invitálva; először felsikolt: – Menjetek, menjetek, mert különben rátok uszítom a kutyákat!72 Majd könyörög hozzájuk, hogy vigyék el mégis. Ám amikor azok megtudják, hogy az egykori doktorkisasszonynak gyereke van „elszörnyűlködnek“ – így már természetesen nem tarthat velük! Margit tragédiája: ő alkotni nem tud, ő csak pusztítani tud! Mindent elpusztít maga körül!

A darab fogadtatása

Balázs Béla első drámáját a Nemzeti Színház 1909. április 30-án mutatta be. A premieren a színház tömve volt, a szerző joggal gondolhatta, hogy sikeres darabot alkotott. A bemutatóra felutazott Budapestre az egész Bauer család, eljött az évfolyamtárs jóbarát, Kodály Zoltán is, sőt még Kodály is elhozta szüleit, hogy gratuláljanak Balázs Béla sikeréhez. A dráma mégis megbukott: másnap már csak félház előtt ment, harmadnap annyian sem voltak, negyednap levették a műsorról.73

A drámát sokan sokféleképpen értelmezték. Bresztovszky Ernő a Népszavában74 úgy gondolta, hogy Szélpál Margit sokat dolgozott, megbetegedett, a nagy munka megártott szervezetének. Érte jött a családja, hazavitték, ám munkáját nem tudta folytatni, mert megismerkedett egy duhaj földesúrral. „A gyöngéd szívű erős vadember” hatására Margit elfelejtette, hogy ő doktor, és hosszas belső vívódás után diadalmaskodott benne a nő. Amikor berlini barátai ismét felkeresték őt, Margit gyermekére gondolt és nem tartott velük! Farkas Pál az Uj Időkben75 Balázs Bélát – kis jóindulattal – tehetséges kezdőnek tartotta. A dráma főhőséről pedig úgy vélekedik, hogy Szélpál Margit egy modern nő, akit nem elégít ki a tudományos ambíciója. Margit biológiát tanult, s hosszú évekig történő tanulás után jött rá „saját biológiája parancsoló sajátosságaira”. A modern lány érzékeire hallgat, és környezete szempontjából érthetetlen döntést hoz: férjhez megy egy szellemileg „inferióris”, világnézetében korlátolt emberhez. Mégis az övé akar lenni, mert Beleznayt szépnek, erősnek és férfiasnak látja. A kritikus szerint a mai szegény Margitok saját énjükkel vannak elfoglalva: boldogtalanok, mint lányok, ha nem mennek férjhez, s sokkal boldogtalanabbak akkor, ha férjhez mennek! Salgó Ernő a Független Magyarországban76 azt állapította meg, hogy Balázs Béla egy lelki folyamatot kívánt ábrázolni – kevés sikerrel. Szélpál Margitot zseniális tudósnak mutatja be, akinek fiatal kora ellenére már komoly szakmai sikerei vannak. Ez a csodálatos intellektus azonban mégis tehetségtelennek tartja magát. Beleznay egy durva, nyers ösztönember, aki szenvedélyével teljesen meghódítja Margitot. Ez a „brutális vadállat” a dráma végén mégis művelődni kezd. A berlini szín végletesen intellektuális, a tátrai szín végletesen animális. Salgó szerint a dráma a tudomány és az élet konfliktusa. Margit, amíg tudós, nem tud nő és anya lenni, s amikor nő és anya lesz, már nem mehet vissza a tudományhoz. Legpontosabban Fenyő Miksa, a Nyugat színikritikusa77 érezte meg Szélpál Margit doktorkisasszony tragédiáját. Margit ugyanis tudatára ébredt arra, „hogy azok a vágyódások, melyeknek töviságyán fiatal testét összevérezte, sohasem izmosodhatnak nagy, erős eredeti munkává.”78 Minden, amit teremtett csak, mint „repkény futhat fel Endre munkájának törzsökös fáján.”79 Margit már az elején meghasonlik önmagától, amikor még Beleznayt nem is ismerte.

A dráma valamennyi bírálója szerint80 megbukott, a kudarcot később maga Balázs Béla is elismerte hat évvel később, a Doktor Szélpál Margit második, átdolgozott kiadásában.81 A szerző ekkor már túl volt második drámája, Az utolsó nap82 kudarcán és megjelent a Misztériumok című három egyfelvonásosa is.83 Míg első két drámáját a Nemzeti Színház mutatta be, misztériumai már csak a Nyugat matinéján kerülhettek színre „a sajtó legdurvább csúfolódása közepette”. Ambrus Zoltán, a Nemzeti Színház igazgatója úgy vélte, Balázs Bélához hasonló „szomorú süllyedést írónál még sohasem látott”. Balázs Béla viszont átdolgozta első drámáját, s úgy vélte ez a dráma már „jóval haladottabb stádiumot jelent a folytonos süllyedés egyenes útján, amelyet a kritika nálam megállapított.”84

Balázs Béla első, asszonysorsokat bemutató drámáinak tragikus főhősei zavarba ejtő, nyugtalanító egyéniségek. Személyiségük kihívóan szembehelyezkedik a megszokott, a mindennapos élet kicsinyes általánosságaival, hazugságaival. A dráma a magasabbrendű lét és a mindennapok egzisztencializmusa közötti ellentmondás.85 Szélpál Margitnak két életlehetőség közül kell választania: az egyik a szellemi tevékenység, a másik a „hagyományos” falusi élet. Doktor Szélpál Margitként és Beleznay Györgynéként is hatalmas szenvedéllyel igyekszik mindkét életében helyt állni. Lázadása a női tudóssors újszerűségének kudarca és a konvencionális női szerep sikertelensége. Doktor Szélpál Margit volt az első emancipált nő a magyar színpadon: még nem tud választani két élettípus között, kipróbálja mindkét szerepet, tragédiája természetes és sorsszerű. A két szerep közötti konfliktus felemészti őt.

Megjegyzések a jegyzetekhez:

I. Balázs Béla első drámája, a Doktor Szélpál Margit először 1909-ben, a Nyugat kiadásában jelent meg: Doktor Szélpál Margit. Tragoedia három felvonásban. Bp., Nyugat, 1909. 142 o. Motto: Dionysos contra Apollinum. Ajánlás: Bálint Arankának. A 2. átdolgozott új kiadást Kner Izidor adta ki: Doktor Szélpál Margit. Tragédia három felvonásban. 2. átd. új kiad. Gyoma, Kner, 1918. 97 o. A kötet ajánlás nélkül, Balázs Béla előszavával jelent meg, 1918. szept. 27-i dátummal. Az előszóban a szerző részletesen ismerteti a dráma előadás-történetét. A drámát a Nemzeti Színház mutatta be 1909. ápr. 30-án, s az mindössze 4 előadást ért meg. A női címszereplő Márkus Emília volt. A tanulmányban az átdolgozott drámának a Magyar Helikonnál megjelentetett modern változatára hivatkozok: Balázs Béla: Halálos fiatalság. Drámák, tanulmányok. Vál., szerk. Fehér Ferenc és Radnóti Sándor, a bevezető tanulmányt Fehér Ferenc írta. Bp., Magyar Helikon, 1974. 368 o. A Doktor Szélpál Margit itt a 31–104. o.-on található.

II. Balázs Béla hagyatékát az MTA Könyvtár Kézirattára őrzi (Ms 5009–5024), itt található a szerző naplója is az Ms 5023/1–21. számon. A fennmaradt naplókat Balázs Béla 1899–1922 között írta, zömmel magyar nyelven, de sok német és francia bejegyzéssel. A hagyatékról: F. Csanak Dóra: Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában. Bp., MTA, 1966. 95 o. Balázs Béla naplójából a Magvető Kiadó közölt részleteket, a kétkötetes könyv a Tények és Tanúk sorozatban jelent meg: Balázs Béla: Napló. I–II. köt. Vál., szerk., a szöveget gondozta Fábri Anna. Bp., Magvető, 1982. I. köt. 1903–1914. 715 o. II. köt. 1914–1922. 567 o. Tanulmányomban ez utóbbira hivatkozok.

III. Balázs Béla sok lírai elemmel átszőtt önéletrajzi regénye, magyar nyelven először az Athenaeum gondozásában jelent meg: Álmodó ifjúság. Regény. Bp., Athenaeum, 1946. 314 o. Újabb kiadásai: Álmodó ifjúság. Önéletrajzi regény. Utószó: Balázs Béla az „Álmodó ifjúság“-ról. Az író német nyelvű naplórészleteit Csikós Lászlóné fordította. Bp., Magyar Helikon–Szépirodalmi, 1967. 449 o. Álmodó ifjúság. Önéletrajzi regény. Bp., Magvető és Szépirodalmi, 1976. 442 o. Tanulmányomban ez utóbbi, a 30 év könyvsorozatban megjelent kiadásra hivatkozom.

IV. Ibsen drámáját, a Hedda Gablert 1890-ben írta, Magyarországon először 1907-ben mutatta be a Nemzeti Színház; az első Hedda, Lenkei Hedvig, az első Tesman Ódry Árpád volt. A dráma általam ismert első magyar fordítója Telekes Béla volt: Hedda Gabler. Négyfelvonásos színmű. Bp., Athenaeum, 1912. 122 o. A Modern Könyvtár sorozatban jelent meg, mint a Teljes magyar Ibsen 2. kötete. A drámát 1926-ban Puskás Endre is lefordította: Hedda Gabler. Színmű négy felvonásban. Bp., Athenaeum, 1926. 383 o. Megjelent az Ibsen Henrik összes művei sorozat 4. kötetében (A társadalom támaszai és a Rosmersholm drámákkal). Tanulmányomban a modern kiadások közül az alábbira hivatkozom: Hedda Gabler. Színmű négy felvonásban. Ford. G. Beke Margit. Bp., Európa, 1984. 107 o.