A tej 1957-ben
A tej 1957-ben

2024. április 19. Péntek

A tej 1957-ben


A tejipar 1957-ben az Élelmezésügyi Minisztérium (ÉM) alá tartozott, azon belül az ÉM Tejipari Igazgatósága irányította. A tejbegyűjtés gyűjtőállomásokon, hűtőtelepeken és a tehenészetek tejházaiban történt. Az országban 1957-ben 3453 tejgyűjtőhely volt, a 3275 közigazgatási helységből 84,7%-ban volt gyűjtőhely (a nagyobb településeken természetesen több volt, pl. Hódmezővásárhelyen 15, Tamásiban 17 működött). Ahol nem működött tejgyűjtőhely, ott tanyasi begyűjtők dolgoztak. A tej mennyiségének gyors megmérésére, a víztartalom megállapítására a tejgyűjtőhelyeken 1957-ben már bevezették a bilaktométert. Miután a bilaktométerrel megmérték a tejmintákat, a tejet átvételi tartályokba öntötték, és a gyűjtőtelepeken kitöltötték a tejátvételi jegyzőkönyvet.

Az átvételi helyektől a tejet a feldolgozó üzemekbe szállították. A tej 58%-a tejtankokba került, amelyekből szivattyúval emelték át a tejet a vasúti tartálykocsikba. A tej 25%-át 25 literes kannákban, gépkocsikkal szállították el a tejüzemekbe. A fennmaradó mennyiséget közvetlenül szállították el a feldolgozó üzemekbe. Az országban 1957-ben 96 tejgyár, ill. tejüzem és 4 központi sajttároló működött. A legtöbb tejüzem pasztőröző berendezésen kívül vajgyártó és túrókészítő üzemrésszel is rendelkezett. Budapest két legnagyobb üzeme a Kelenföldi és az Erzsébetvárosi Tejipari Vállalat naponta 220–240 tonna tejet vett át.

A tejüzemekből került a tej az elárusító helyekre. A budapesti tejipari vállalatok 1957-ben naponta 3111 helyen árultak tejet. Nagy-Budapest tejellátása közel sem volt kielégítő. A Nádor utcában 10, a közeli Váci utcában 5 helyen árusítottak tejet. A XVII. kerületi Pesti úton azonban csak 4 helyen lehetett vásárolni tejet, jóllehet a Pesti út kétszer olyan hosszú volt mint a Váci utca. A tejboltokon kívül ekkor nyíltak meg az első tejivók és tejcsárdák, ahol újdonságként a vásárlók nem csak fizettek, hanem fogyaszthattak is. Nagy sikert arattak az első mozgó tejbüfék is. Tejet még kis mértékben kávézókban és kifőzésekben is lehetett kapni. A boltok nagy része tejfiók volt, vagyis csak tejet árusítottak benne. Néhány üzletben azonban cukrot és pékárut is lehetett vásárolni, így azok átmenetet képeztek a tejboltok és az élelmiszerboltok, ill. vidéken a vegyesboltok között. A boltok 90%-ában semmiféle hűtőszekrényt sem helyeztek el, így csak rövid ideig és csak kis mennyiséget lehetett tárolni bennük. Még a nagyobb boltok választéka is meglehetősen alacsony volt. Igen ritka volt az a nagyobb élelmiszerbolt, ahol mind a három féle, a 2,2%, a 2,7% és a 3%-os zsírtartalmú tejet is árusították. A tejet keskeny nyakú palackokban hozták forgalomba, 1957-től már megjelentek az első, 2 deciliteres papírdobozok is.

Az első segélycsomagokból ismerte meg a magyar lakosság 1957-ben a (cukrozott) kondenzált tejet és az első tejporokat. Az ÉM Tejipari Igazgatósága felméréséből kiderült, hogy a lakosság 45%-a egyáltalán nem ismerte a kondenzált tejet. A kondenzált tejet ugyanis dobozos formában, használati utasítás nélkül hozták forgalomba, így a lakosság nagy része nem ismerte az újdonság felhasználási módját. Az első tejporok fél kilós kiszerelésben jelentek meg. A fogyasztás azonban nem igényelt ekkora mennyiséget. A tejpor hosszabb állás után megcsomósodott, ezért is nehezen terjedt el a használata.

Állandó panaszok érkeztek továbbá a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetbe (KERMI) a tej minőségére. Az ÉM ezért megbízta a KERMI-t, hogy 1957 májusa és 1958 októbere között rendszeresen ellenőrizze a kannatej minőségét. A tej minőségromlása már a tejgyűjtőhelyeken megkezdődött. A gyűjtők 96,5%-a nem rendelkezett hűtőkompresszorral, 93,2%-ában nem volt tejszivattyú, 73,8%-ában nem volt vízmelegítő. A tej hűtése jégvermekkel történt, de ez is csak a gyűjtők 29,2%-ában fordult elő. A tejgyűjtőhelyek csupán 61,8%-ában volt villanyáram. A keletkezett szennyvíz elvezetése sem megoldott. A gyűjtőhelyek 30%-ában a szennyvíz közvetlenül a szabadba folyt, 45%-ában a szennyvizet folyóvízbe vezették el, a többi esetben emésztőkbe terelték. A KERMI szakemberei továbbá megállapították, hogy amíg a gyűjtőhelyekről a feldolgozó üzemig érkezett a tej, addig részben, vagy egészében megsavanyodott. Ez utólagos ún. tompítást igényelt, amihez szódabikarbonátot használtak, ettől a tej viszont jellegzetes szódás ízű lett. Az 1957-es nyári tejminták 60%-a árulkodott tompításról. A tejüzemekben sokszor a pasztőrözésre tisztátalanul nyert, szakszerűtlenül kezelt, vagy befülledt tej került. A tej ilyenkor istállótrágya szagú lett. A minták 3%-a hamisításról tanúskodott. Hamisításra, vagyis a tej vizezésére a tisztán felfogott esővizet is felhasználták! Fokozta még a tej alacsony színvonalát a kannák nem megfelelő tisztasága. A kiskereskedelmi vállalatok a tejeskannák öblítését sokszor egyáltalán nem végezték el. A kannákra ráragadt a másnapos tejmaradék, amely így a legelemibb higiéniai követelményeknek sem felelt meg. A Köjál is állandóan felhívta a tejipari vállalatok figyelmét a kannák súlyos szennyezettségére. A nagy tejgyárak a minőség emelésére kannamosó-versenyeket rendeztek, és külön kannamosó-műszakokat iktattak be emelt bérezéssel.

A tapasztalatok alapján az ÉM Tejipari Igazgatósága elrendelte, hogy 1958. május 1-jétől savanyodott tejet fogyasztási tejként forgalomba hozni tilos. Az ilyen tejeket savcsökkentő eljárással vagy szerekkel kezelni szintén tilos. A jelentés megállapította, hogy a jelenleg használt alumínium kannazárak nem felelnek meg a követelményeknek. A tejeskannák biztonságos zárására a minisztérium valamennyi tejüzemnek meghirdette a tejipari újítási versenyt. A minisztérium ugyanakkor támogatta az újfajta tejipari cikkek elterjedését. Elhatározták, hogy étel- és italkóstolóval egybekötött kondenzált tej és tejpor ismertető napokat rendeznek.

 

Irodalom:

Bíró Oszkár: A budapesti tejellátás problémái. Élelmezési Ipar, 1958. 6–7.;

Csiszár Vilmos: Tej és tejtermékek egészségügyi vizsgálata a piacon. Tejipar, 1956. 3.;

Horváth Imréné: A városi lakosság tejporból és kondenzált tejből várható keresletének megállapítása. Élelmezési Ipar, 1959. 10.;

Szűcs Márton: A kannatej minőségének alakulása 1957–1958-ban. Tejipar, 1959. 1.;

Tyitov, G.: A Magyar Népköztársaság tejipara. Tejipar, 1956. 1.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Tanulmány

Megjelent: nevpont.hu, 2013.

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője