Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Barabás Tibor
    Krúdy Gyula emlékének
    Krúdy Gyula, széchénykovácsi
    Várkonyi Zoltán
    Végh György

    Márkus István

    író, szociológus, történész


    Született: 1920. szeptember 9. Budapest
    Meghalt: 1997. október 21. Budapest

    Család

    Sz: Márkus Sándor, Hörömpő Erzsébet. F: Kresz Mária (1919–1989) etnográfus, muzeológus. Elvált. Leányai: Márkus Zsuzsa (1953–), Márkus Piroska (1956–), Márkus Andrea (1963–) és Márkus Rozi (1972–).

    Iskola

    A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen néprajz szakon bölcsészdoktori okl. szerzett (1943), Pártfőiskolát végzett (1949), a szociológiai tudomány kandidátusa (1983), doktora (1994).

    Életút

    A Földművelési Minisztérium (FM) miniszteri biztosaként részt vett a földreform lés a közigazgatási reform lebonyolításában (1945). A Kelet-Európai Tudományos Intézet munkatársa (1946–1947), a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) munkatársaként a honismereti mozgalom szervezője (1948). A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem Társadalomtudományi Tanszék, ill. Marxizmus-Leninizmus Tanszék tanársegéde (1948–1951), elbocsátása után Sztálinváros építkezésénél segédmunkás (1951–1952), Sajóbányán és Budapesten kőműves (1952–1953). A Szabad Nép munkatársa, a Valóság szerkesztője (1945–1947), a Művelt Nép, a Csillag és az Új Hang c. lapok munkatársa (1953–1956). A forradalomban játszott szerepéért a Kardos László és társai per II. rendű vádlottjaként tíz év börtönbüntetésre ítélték (1958. aug. 9-én; kegyelemmel szabadult: 1961. ápr. 1-jén; rehabilitálták: 1989), kiszabadulása után fordítóként, kiadói lektorként tevékenykedett (1961-től).

    Szociográfusként – az 1930-as évek falukutatói szemléletmódjának elismert örököseként – elsősorban a magyar tanyarendszer vizsgálatával foglalkozott, a magyar valóságot bemutató, alapvető fontosságú gazdaságtörténeti, -politikai és társadalompszichológiai műveket írt. Munkásságának középpontjában a magyar parasztság kutatása, ill. élete utolsó évtizedében az általa utórendiségnek nevezett társadalomfejlődési fázis elemzése állt. Az utórendiségben – Márkus István társadalomfelfogása szerint – a falusi és városi gazdasági-társadalmi létben olyan uralmi, igazgatási, törvényhozási, nemzetvédelmi és kulturális minták maradtak meg, amelyekkel szervesen egybeépült az úriság hierarchiája, a hivatalok cím- és rangosztályos tagozódása és az örökletesen hátrányos helyzetű ún. utóparasztság, amelyre mindig a „rendelkező fölöttes”, a politikai-úri hatalmi elit nehezedett rá. Mint kifejtette, ez a magyar rendiség szervesen Európába ékelődött, tkp. európai képződmény volt, szomszédságában az önkényuralom és az erőszak „szélsőeurópai modelljével”, amely az I. vh. és az államilag szervezett elnyomás elleni fölkelések után is megmaradt – noha új elvek és célok jegyében, de mégis nyíltan vállalt – önkénynek.

    Javaslatot dolgozott ki a népi kollégiumi mozgalom felújításáról, kezdeményezte a nemzeti hagyományokon alapuló új honismereti körök alapítását. Szabó Istvánnal, Sántha Ferenccel és Lázár Istvánnal hosszabb tanulmányutat tett négy Somogy megyei faluban, tapasztalataik alapján, a Rákosi-korszak agrárpolitikájáról megírt tanulmányuk nagy politikai vihart kavart (1956. szept.), majd Tiszanánáról írt tanulmányát bezúzták (1956. nov.; részletei az Alföldben jelentek meg). Nagy Imre (1896–1958) szűkebb baráti köréhez tartozott, a forradalom és szabadságharc idején tervezetet dolgozott ki a Nemzeti Segély létrehozására, Bibó Istvánnál (1911–1979) radikálisabb Állásfoglalást dolgozott ki a forradalom jellegéről és célkitűzéseiről. Szabadulása után Sarkadi Imréről (1921–1961) szóló cikkével (1962) a korszak egyik legfontosabb vitáját indította el. Néhány mesekönyvet és ifjúsági ismeretterjesztő művet, valamit történelmi életrajzi regényt is írt.

    Emlékezet

    Budapesten, a X. kerületben (Óhegy, Harmat utca 184.) élt és hunyt el. Visszaemlékezéseit néhány hangkazettán a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi, ill. halála előtt néhány évvel az 1956-os Intézet Oral History Archívuma készített életútinterjút.

    Elismerés

    A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996). A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1982), Déry Tibor-jutalom (1992).

    Szerkesztés

    A Magyarország felfedezése c. könyvsorozat alapító szerkesztője (1977-től).

    Főbb művei

    F. m.: Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII–XVIII. században. Részben egy. doktori értek. is. Majlát Jolánnal. (Kecskemét, 1943)
    Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században. Majlát Jolánnal. (Századok, 1943)
    A mezőgazdaság sorsa Tiszanánán. Részlet a „Tiszanána” című falumonográfiából. (Alföld, 1956)
    A mélytenger és áramlásai. – A szökevényről. (Kortárs, 1962)
    A „két műveltség” vitájához. – Az utópia realitása. (Kortárs, 1963)
    „Nyugalmat nem ismerek.” Mihail Vasziljevics Lomonoszov életregénye. Jászai Ilonával. (Nagy emberek élete. Bp., 1963)
    Egy borúlátó a túloldalon. (Valóság, 1963)
    Reformer, forradalomban. (Kortárs, 1964)
    Teleki László: A dunai konföderáció terve, ami nem kellett senkinek. – Az elkanyarodás és következményei. (Kortárs, 1965)
    Forradalom és szabadságharc. 1848–1849. (Képes történelem. Bp., 1966; 2. kiad. 1968; 3. kiad. 1976; 4. kiad. 1978; 5. kiad. 1984)
    Mit láttam falun? 1945–1966. Szociográfiai írások. (Bp., 1967)
    Mezőgazdaság-fejlesztés és helyi erőviszonyok. (Valóság, 1968)
    Mikulás a kenguruk szigetén és más mesék. Ill. Hegedűs István. (Bp., 1970; 2. kiad. 1982; 3. kiad. 1985)
    Kifelé a feudalizmusból. Esszék. (Bp., 1971)
    Mackókirály és Kicsurka őzike. Meseregény. Ill. Hegedűs István. (Bp., 1971)
    A talpazat dinamizmusa. A paraszt termelőszövetkezet. stabilitása és fejlődőképessége. (Valóság, 1971)
    Nagykőrös. Szociográfia és kand. értek. is. (Magyarország felfedezése. Bp., 1979)
    Hómari. Verses képeskönyv. Keresztes Dóra rajzaival. (Bp., 1981)
    Első áttekintés. Balástya. Szociográfia. (Bp., 1983)
    A modernizáció értelmezéséhez. (Munka, gazdaság, társadalom. A Magyar Szociológiai Társaság 1984. évi egri vándorgyűlése. Összeáll. Bőhm Antal. Bp., 1985)
    Egykori mezővárosaink jelene és jövője. (Falvak, mezővárosok az Alföldön. Szerk. Novák László, Selmeczi László. Nagykőrös, 1986)
    Európa élre tör. Európa fejlődése a XV–XVII. században. (Képes történelem. Bp., 1986)
    Egykori mezővárosaink jelene és jövője szociológus szemmel. (Falvak, mezővárosok az Alföldön. Nagykőrös, 1986)
    Paraszti önkormányzat a régmúltban és a közelmúltban. (Forrás, 1987)
    Paraszti önkormányzat a magyar rendi társadalomban és a közelmúltban. (Néprajz és társadalom. Kecskemét, 1987)
    Trombita harsog, dob pereg. (Bp., 1989)
    Az ismeretlen főszereplő Tanulmányok és doktori értek. is. (Magyarország felfedezése. Bp., 1991)
    A mai falukutatás kérdései és módszerei. – Települések és válsághelyzetek. (Válság és kiút. Falukonferencia. Szerk. Kovács Terézia. Bp., 1991)
    Utórendiségünk: gyökerek és gyümölcsök. (Valóság, 1991)
    Nincs visszaút. Első vázlat Szeghalomról. – Hajnal István igaza. (Valóság, 1993)
    Polgárosodó parasztság. A magyar társadalomfejlődés egy faluszociológus szemével. (Magyarország felfedezése. Bp., 1996).

    Irodalom

    Irod.: Sipos Zsuzsanna: Gondolatok M. I. Nagykőrös szociográfiájához. (Kultúra és közösség, 1980)
    Ki kicsoda a mai magyar gyermekirodalomban? (Bp.–Debrecen, 1988; 2. jav. kiad. Debrecen, 1991)
    Lengyel András: A makacs érdeklődés könyve. M. I.: Az ismeretlen főszereplő. (Kortárs, 1992)
    Szilágyi Miklós: Találkozás M. I.-nal. (Néprajzi Hírek, 1992)
    Hosszú távú folyamatok. Javorniczky István interjúja M. I.-nal. (Valóság, 1995)
    Hovanyecz László: Egy javíthatatlan plebejus. (Népszabadság, 1997. jan. 2.)
    A. Gergely András: „Egy visszajáró lélek” és a vidék. (Magyar Nemzet, 1997. jún. 7.)
    Szilágyi Miklós: Búcsú M. I.-tól. (Néprajzi Hírek, 1997)
    A. Gergely András: M. I. és a parasztpolgárosodó Magyarország emlékezete. (Forrás, 1998)

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (32), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (27), edző (70), egészségpolitikus (10), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (27), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (68), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (929), irodalomtörténész (271), jezsuita szerzetes (11), jogász (308), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (173), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (178), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (206), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (83), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu