Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Barkóczi Ilona
    Barkóczi László
    Huszár Tibor
    Lilla emlékezete 2.
    Ormos Mária

    Kardos László

    etnográfus


    Született: 1918. november 13. Tótkeresztúr, Vas vármegye
    Meghalt: 1980. március 3. Budapest
    Temetés: 1980. március 17. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Evangélikus vallású szegényparaszti családból származott. Sz: Kardos János szabósegéd, törpebirtokos, Koltai Mária (1892–1970). Testvére: Kardos János (1912–1980) faszobrász és Kardos Ferenc (1915–1982) fodrász. F: 1. 1945–1948: Kampó Magda. Leánya: Kardos Katalin (1945. dec. 3.) grafikus. 2. 1955-től Pogány Mária (1931–2009) történész, kandidátus.

    Iskola

    Elemi iskoláit Rákospalotán végezte, az újpesti Könyves Kálmán Reálgimnáziumban éretts. (1937). A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–olasz szakos középiskolai tanári okl. (1942), néprajzból bölcsészdoktori okl. szerzett (1943), a történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1970).

    Életút

    A Táj- és Népkutató Központ (1938–1939), a Magyarságtudományi Intézet alkalmi munkatársa (1939–1940), alkalmi munkás (újságárus, szerkesztőségi segéd, 1940–1942). A Teleki Pál Tudományos Intézet tud. munkatársa (1942–1944), a Bolyai, ill. a Györffy István Kollégium igazgatója (1942–1948); közben a II. vh.-ban mint „politikailag megbízhatatlan személyt” büntetőszázadba sorolták (1943). A II. vh. után mint Tolna és Baranya vármegyék földosztás- és telepítésügyi kormánybiztosa részt vett a földosztásban (1945). A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) Nevelési Osztályának vezetője és a NÉKOSZ főtitkára (1946. júl.–1948. júl. 20.). Leváltása után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tud. osztályvezetője (1948–1950), a Néprajzi Múzeum muzeológusa, a tsz-kutató munkaközösség vezetője (1950–1957) és az Etnológiai Adattár dokumentációs gyűjteményének vezetője is (1953–1954), valamint a Múzeum tud. titkára (1955–1956) és főigazgatója (1956. okt. 5.–1957. júl. 31.), tud. főmunkatársa (1963–1980). A forradalom és szabadságharc alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának alapító tagja (1956. okt. 28.–1956. nov.), a bukás után Nagy Imre iratainak külföldre juttatása vádjával letartóztatták (1957. máj. 4.) életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték (1958. aug. 9.; amnesztiával szabadult: 1963; posztumusz rehabilitálták: 1990).



    A Parasztfőiskolások Közösségének tagja (1939). A Bolyai István Kollégium vezetőségi tagja (1938–1939), az illegális KMP tagja (1941–1945), a Magyar Parasztszövetség Földmunkás-szakosztályának alapító szervezője és vezetője (1943–1944). Részt vett a szárszói konferencián (1943) és a fegyveres nemzeti ellenállásban (a Magyar Diákok Szabadságfrontja egyik vezetőjeként, 1944–1945). A Magyar–Jugoszláv, a Magyar–Román és a Magyar–Olasz Művelődési Társaság vezetőségi tagja (1945–1948), a Magyar–Szovjet Társaság tagja (1950–1956). A Vasvári Pál Akadémia alapító tagja és igazgatója (1948). Országgyűlési képviselő (Magyar Kommunista Párt, Országos Lista, 1947. aug. 31.–1948. szept. 9.).



    Művelődéspolitikusként, a II. vh. után részt vett egy új népi értelmiség felnevelését célzó népi kollégiumi nevelés rendszerének kidolgozásában, a népi kollégiumokkal és egyéb népakadémiákkal kapcsolatos ifjúságpolitikai és nevelésügyi akciók szervezője (1946–1948). Az általa kidolgozott kollégiumi rendszer már 1948-ban a kollégiumok túlzónak vélt autonómiája miatt szembekerült a pártvezetéssel, ezért a Vasvári Pál Akadémia megvalósítására már nem kerülhetett sor (jóllehet igazgatójául kinevezték). Miután leváltották a NÉKOSZ főtitkárságáról a VKM-be helyezték át, alacsonyabb (tudományos osztályvezetői) beosztásba. Mivel elkötelezetten tovább küzdött a népi kollégiumok fennmaradásáért, az MDP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) szigorúan megrótta (1948. szept. 9-én országgyűlési képviselőségéről is lemondani kényszerült, a parlamentből való „önkéntes távozását” 1948. szept. 16-án hozták nyilvánosságra!). Nagy Imre miniszterelnöksége alatt reformjavaslatot nyújtott be az ifjúsági szervezetek és az ifjúsági mozgalmak megújításáról (Márkus Istvánnal, 1954 őszén). A forradalom idején aktívan bekapcsolódott a közéletbe: szervezte a volt népi kollégisták találkozóit, részt vett a Petőfi Kör munkájában, a NÉKOSZ egyik újjáalapítója (1956. okt.–nov.). A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága nevében fontos szerepet játszott a politikai tárgyalásokban. A minisztériumban a múzeumi, levéltári, könyvtári és tudományos intézeteket felügyelte. Kultúra- és tudományszervezői munkája során jelentős szerepet játszott a levéltár- és múzeumügy új típusú elveinek kidolgozásában, az ezzel kapcsolatos törvényi és rendeleti szabályozás megalkotásában (1949–1950). Kezdeményezte a magyarországi múzeumok egységes rendszerének kidolgozását, a Magyar Tudományos Tanács és az MTA különböző intézeteinek és bizottságainak koordinálását. A politikai tisztogatások során később a minisztériumból is eltávolították (1950). Etnográfusként, a magyar falukutató és szociográfiai hagyományok legjobb folytatójaként elsősorban a jelenkori magyar falu gazdasági, társadalmi, kulturális és etnikai viszonyainak komplex vizsgálatával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a 20. sz.-i népi vallásosság kutatása, jelenkori szerepének feltárása és tisztázása terén. Terepmunkát, kérdőíves felmérést végzett Bakonycsernyén, Tiszaugaron, vizsgálta továbbá a magyarországi nazarénus közösség vallásos népi hagyományait. Részt vett a magyar néprajztudomány távlati terveinek és programjainak összeállításában, a néprajzi intézmények és munkaközösségek megszervezésében. Élete utolsó éveiben érdeklődése ismét a NÉKOSZ története felé fordult: irányította a népi kollégiumok történetére vonatkozó kutatásokat, összegyűjtötte és kiadta a magyarországi népi kollégiumok iratait.

    Emlékezet

    Budapesten (Ferencváros, IX. kerület Epreserdő utca 32.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Halála után felesége, Pogány Mária kiadta börtönírásait (1992-ben) és több kéziratban maradt vagy csak részben megjelent néprajzi monográfiáját. A Középiskolák Kollégiumi és Érdekvédelmi Szakmai Szövetsége emlékére Kardos László-díjat alapított (évente a három legjobb középiskolai kollégiumnak ítélik oda; 1990-től). Vasváron róla nevezték el a Kardos László Általános Iskolát (1988-ban). Mellszobrát Vésztőn, a Népi Írók Szoborparkjában avatták fel (Balás Eszter alkotása, 2001. jún. 7-én).

    Elismertség

    Az MTA Néprajzi Bizottságának tagja (1954–1957). A Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja (1955–1957). A Múzeumok Nemzetközi Szövetségének tagja (1956).

    Elismerés

    Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), a Köztársasági Elnök Aranykoszorúja (1948), Vasvári Érdemrend (arany, 1948), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (arany, 1970 és 1975). Kossuth-díj (1948).

    Szerkesztés

    A Március 15-e c. népi kollégiumi hetilap főszerkesztője és a Valóság c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1947–1948). A Néprajzi Értesítő főszerkesztője és az Acta Ethnographica c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1956–1957).

    Főbb művei

    F. m.: Tanulmányok az Őrség monográfiájához. 1. Az Őrség népi táplálkozása. Monográfia és egy. doktori értek. is. (A Magyar Táj- és Népismeret Könyvtára. 8. Bp., 1943)
    Parasztdiáksors. (Valóság, 1946)
    A Népi Kollégiumok Országos Szövetségének első nevelésügyi konferenciája. (Valóság, 1947)
    A szocialista kultúra és életmód kibontakozása falvainkban. (Ethnographia, 1953)
    A magyar falu szocialista fejlődésének néprajzi kérdései. (MTA Társadalmi-Történeti Tudományos Osztálya Közleményei, 1954)
    Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának és életmódjának alakulásáról. Szentgyörgypuszta. (Ethnographia, 1955)
    A magyar népi kultúra új szintézise felé. (Ethnographia, 1956)
    Ethnographische Fragen der sozialistischen Entwicklung des ungarischen Dorfes. (Acta Ethnographica, 1956)
    Vallás és ifjúság Bakonycsernyén. (Valóság, 1967)
    Egyház és vallásos élet egy mai faluban. Bakonycsernye – 1965. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1969)
    Past and Present of a Village. (The New Hungarian Quaterly, 1970)
    Keresztény népi vallási tradíciók és a népi hitvilág a Bakonyalján. (Életünk, 1976)
    A fényes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok. 1939–1949. Dokumentumgyűjtemény. I–II. köt. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta. Kihajtható melléklettel. (Bp., 1978; 2. kiad. 1980)
    Györffy és a Györffy Kollégium. (A magyar nép tudósa. Györffy György-emlékülés. Karcag, 1974. dec. 10. Szerk. Bellon Tibor. Karcag, 1980)
    Nazarénusok a szociográfia mérlegén. (Világosság, 1980)
    Vízosztás Tolnán, 1945-ben. – A halászati jogról. Közli Solymos Ede. (Dunatáj, 1980)
    Tanulmányok az Őrség monográfiájához. 1. Az Őrség népi táplálkozása. Hasonmás kiad. (Az Őrségi Baráti Kör kiadása. Szombathely, 1982)
    Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok. Írta Szigeti Jenővel. Szerk. Pogány Mária. (Bp., 1988)
    K. L. börtönírásai. 1957–1963. Sajtó alá rend. és szerk. Pogány Mária. A szövegközti fotókat Gáti György készítette. Megjelent a népi kollégiumi mozgalom megalakulása 45. és 1956 októberének 35. évfordulójára. (Bp., 1992)
    Tiszaigar. Egy tiszántúli falu életrajza. 1744–1944. Sajtó alá rend. Pogány Mária. (Bp., 1997)
    „Amikor a népi kollégiumokról vallanom kell…”. K. L.-val. beszélget Tasi József. (Bp., 2000)
    Tiszaigar. Egy tiszántúli falu életrajza. 1944–1964. K. L. gyűjtése nyomán írta Pogány Mária. (Bp., 2001).

    Irodalom

    Irod.: Pamlényi Ervin: Egy mai falukutató. K. L. (Magyar Nemzet, 1969. okt. 5.)
    Tálasi István: Búcsú K. L.-tól. (Ethnographia, 1980)
    Veres Péter: K. L. emlékezete. (Néprajzi Hírek, 1980)
    Filep Antal: K. L., a néprajztudós. (Életünk, 1986)
    Svéd László: A halottgyalázás tudatlansága. K. L. meghurcoltatása és igazsága. (Népszabadság, 1990. 172.)
    Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
    „Amikor a népi kollégiumokról vallani kell…” K. L.-val beszélget Tasi József. Pogány Mária „A NÉKOSZ utóélete” c. írásával. (Bp., 2000)
    Pogány Mária: Néhány részvétnyilvánító levél K. L. halálára. (Tekintet, 2000)
    Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
    Forrai Ibolya: K. L. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
    I. K.–M. K. J.: K. L. (Országgyűlési almanach. 1947–1949. Bp., 2005)
    Pogány Mária: A „fényes szelek” fényében és árnyékában. K. L. (Bp., 2005).

    Megjegyzések

    UMÉL téves halálozási adat: márc. 2. Gyászjelentése szerint márc. 3-án hunyt el!

    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (20), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (184), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (33), edző (71), egyházi író (21), egyháztörténész (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (47), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (112), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (23), gazdasági mérnök (102), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (33), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (68), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (945), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (310), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (66), közgazdász (181), kritikus (52), kultúrpolitikus (21), labdarúgó (33), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (686), meteorológus (14), mezőgazda (123), mezőgazdasági mérnök (101), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (20), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (86), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (45), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu