Család

Sz: Hoffmann Hugó (1851–1923) honvéd tábornok, altábornagy, közös külügyminiszteri csoportfőnök, bylandfeldi Troján Paulina (1859–). Testvére: Hoffmann Sándor (1893–). F: 1911-től erzsébetvárosi Lukács Paula (1892–1945) újságíró, Lukács Béla (1847–1901) politikus, kereskedelmi miniszter leánya. Fia: Hoffmann Géza (1912–1945), Hoffmann Pál (1918–2000) közgazdász, történész és Hoffmann Hugó (1921–1990) gépészmérnök, egyetemi tanár. Gyermekei a nagysötétági nemesi előnév meghagyásával Macskásyra magyarosítottak (1937-ben).

Iskola

Bécsi konzuli akadémiát végzett (1908).

Életút

A New York-i főkonzulátus attaséja, alkonzulja (1908–1910), majd Washingtonban, Charlestonban, Chicagóban, ill. ismét Charlestonban szolgált (mint alkonzul, 1910–1916, konzul, 1916–1917), áthelyezték Berlinbe (konzul, 1917–1918). Az Országos Hadigondozó Hivatal munkatársa, ismét a Külügyminisztériumhoz berendelt konzul (1918–1921). Népesedéspolitikával, az amerikai gazdaság és elsősorban az amerikai magyarság sajátos kérdéseivel, a bevándorlás és a munkanélküliség összefüggéseivel foglalkozott. Tudományos dolgozataiban, kezdetben az amerikai munkásság és a bevándorlók életmódját, szociológiai környezetét vizsgálta. Az amerikai népesség tanulmányozása során azonban megismerkedett a genetika modern eredményeivel, amely ekkor lényegében a darwini elveknek a továbbfejlesztése volt az átöröklés, a kiválasztás és a születésszabályozás figyelembe vételével. Magyarországon az elsők között népszerűsítette az eugenikát: a fogalom alatt ő elsősorban fajegészségtant és fajnemesítést értett. A fajegészségtan – véleménye szerint – az alkalmasok kiválasztásával és az alkalmatlanok selejtezésével foglalkozik. Megállapította, hogy a kultúra magasabb fokán álló népeknél a születési arányszám csökken, továbbá, hogy a népességen belül a legalacsonyabb a szaporodás a legműveltebb, legjobban boldoguló osztályokban. Ily viszonyok között néhány emberöltő alatt a legkevésbé boldoguló, ugyanakkor igen szapora néprétegek ivadékai kiszorítják az „értékesebb” elemeket. A gyermektelenség, ill. a gyermekek számának korlátozása épp a legértékesebb néprétegeknél jelentkezik, a műveletlen rétegeknél viszont „túlszaporodást” állapított meg. Ezen az alapon élesen ellenezte a női emancipációt is, amelynek szerinte az a célja, hogy a nőt a gyermekszüléstől elvonja (természetesen ez a probléma is csak ezeknél az ún. műveltebb rétegeknél jelentkezhet). Hoffmann Géza célja – amerikai mintára – egy Fajegészségügyi Adattár felállítása volt, amely tkp. egy magyar családtörténeti adatbank lett volna, valamennyi magyar ember élettörténetének, testi-lelki betegségének leírásával, rokoni kapcsolatainak, s ez által az öröklődő kórképeknek az összegyűjtésével. Szorgalmazta a házasság fajegészségügyi szabályozását a kötelező orvosi vizsgálatot bizonyos betegségek célzott kiszűrésével; kezdeményezte a családi életre nevelés bevezetésének szükségességét. Az alkalmatlanok kiselejtezése azonban nem azonos azok megsemmisítésével, viszont javasolta a faj szempontjából káros egyéneknél (pl. bűnözők, aszociálisak, nemi betegek stb.) az egészségre ártalmatlan magtalanító műtét (vasectomia) elvégzését. A kívánatos egyének szaporodását állami szerepvállalással próbálta előmozdítani. Javasolta a sok gyermeket nevelő családok adóelengedését, a családfő gyors hivatali előmenetelét, rendkívüli pénzügyi támogatások bevezetését, egyúttal felvetette az agglegények és a gyermektelen családok megadóztatását. Miután hosszú éveket töltött az Egyesült Államokban, Németországban élt, hazatérése után Budapesten tevékenykedett. A Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Angol és német nyelvű írásai a század eleji eugenikai irodalom klasszikusai. Írásai az 1910-es években – ahogy erre a magyar eugenika történetét megíró Marius Turda felhívta a figyelmet – Magyarországon elsősorban a baloldali gondolkodókra (pl. Madzsar József) hatottak, akik az ideális társadalom működését faji alapon, egyfajta biológiai nemzetmodellben képzelték el. Az összeomlás után, a világháborús vereség részben átértelmezte fajegészségi dolgozatait, váratlan halála viszont egész munkásságát feledésre ítélte. Az azonban megállapítható, hogy Hoffmann Géza nemzetféltő eugenikai kutatásai a magyar nemzedékek folytonosságára törekedtek, ellentétben a későbbi korok fajbiológusaival elutasított mindenféle genocídiumot, szélsőséges rasszizmust és antiszemitizmust.

Emlékezet

A fajegészségtani kutatások megindítására alakult első magyarországi szervezet, a Magyar Társadalomtudományi Egyesület Fajegészségügyi Szakosztálya (1914–1917), ill. az ennek utódjaként létrejött Magyar Fajegészségtani és Népesedéspolitikai Társaság alapító tagja (1917–1921).