Család

Óbudai zsidó polgári családból származott. Sz: Weisz Mózes Sámuel, Multas Ida. F: 1. Riesz-Bartos Anna. Elvált. 2. Tóth Eszter (1920–2001) író, költő, Tóth Árpád (1886–1928) költő leánya. Fia: Hollós Máté (1954–) zeneszerző.

Iskola

Középiskolai tanulmányai befejeztével hosszabb nyugat-európai körutat tett, majd Budapesten szállítóvállalati tisztviselő (1924–1933), elvesztette állását, s kizárólag írói munkásságából élt (1933-tól). A KMP Kórusművészet c. lapjának szerkesztője (1933).

Életút

Hamar bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba: pályafutásának kezdetén munkásmozgalmi költőként, szavalókórusok szerzőjeként és szervezőjeként vált ismertté. A két világháború között, írásai miatt 14 eljárás indult ellene, nyolcszor letartóztatták, állandó rendőri megfigyelés alatt állt (1930–1938). Jóllehet költőnek indult A textofil-gyár c. írásával elnyerte a Nyugat novellapályázatának díját (1935; a novella 1936-ban jelent meg). A váratlan siker hatására kisprózával is foglalkozott (Zivatar címmel rendezte kötetbe elbeszéléseit, 1940-ben). Prózájának fő témája az 1930-as évekbeli Budapest kisiparos- és munkásvilága, a külvárosok élete. Nagyregénye, a Hátsólépcső (1946) egy körúti bérház lakóinak története, ahol az első- és hátsólépcsőre tagolt bérház épülete a különböző társadalmi rétegek ironikus szimbóluma. A történetet Báva Vendel banktisztviselő meséli el, aki sajátos módon sem a hátsólépcső munkásaihoz, sem a körútra nyíló nagyablakú lakások polgáraihoz nem tartozik. Sorsával megelégedő polgár, aki frivolan figyeli mindkét ház traktusának küzdelmeit. Báva Vendel ugyanakkor hivatali pontossággal írja le mindennapjai történetét, s a regényben felbukkanó alakok: csődbe jutott bankárok, tüdőbeteg kishivatalnokok, verseik kiadásáért hiába házaló költők stb. mind-mind a kor jellegzetes figurái. Sajátos szemléletű ironikus-pikírt regényeivel és elbeszéléseivel (Torpedó, 1947; Böjti szelek, 1947) a kor dogmatikus irodalmi vezetése semmit sem tudott kezdeni. A párt ún. preventív önvédelemből kizárta tagjai sorából (1949-ben), ezután évekig nem jelenhettek meg írásai, s a „nagy visszatérése” is csak egy ifjúsági művel történhetett meg. A Vöröstorony kincse (1954) azonban rendkívül népszerű történelmi regény volt, évtizedeken át újra és újra kiadták. Valójában a forradalmat megelőző kultúrpolitikai nyitás engedte újra publikálni: megjelenhetett válogatott verseinek gyűjteménye (Harminc esztendő, 1955), majd összegyűjtött prózáival jelentkezett (Illetlen vallomás, 1958), s az 1960-as évektől ismét részt vehetett az irodalmi közéletben: Óbudai búcsú (1961) c. önéletrajzi novelláskötete gyermek- és ifjúkorának óbudai városrajza. Ezúttal a szerző lesz „Báva Vendel”, személyes sorsát és környezetét igyekszik részletesen bemutatni. A nem titkoltan agitatív célokat is szolgáló kötet igen nagy sikert aratott, az újra népszerűvé vált szerző még két különös regénnyel jelentkezett. A komédiások (1965) igen sajátos, pszichologizáló fiktív regény Bajor Gizi és orvosprofesszor férje, Germán Tibor tragédiájáról. A történet egy képzeletbeli naplón és a professzor barátjának elbeszélésén alapul. Hasonló megoldást alkalmazott utolsó, már csak halála után megjelent A szürke eminenciás (1976) c. művében. Kisregénye Rudolf trónörökös öngyilkosságával foglalkozik, s az elbeszélés ezúttal egy titkosrendőr képzeletbeli jelentését járja körül. Mindkét mű valóságos stílusbravúr: a főszereplőket különböző fogalmazásmódjaikkal és sajátos nyelvhasználatukkal ábrázolja. Mindkét művében a különleges stílusnak azonban más-más jelentősége van. A komédiásokban a professzoron lassan eluralkodó kórt mutatja be, A szürke eminenciásban a főherceggel kapcsolatos összeesküvési elméleteket jelzi. Weisz Lajosnak hívták, első verseskötetei Korvin Lajos néven jelentek meg: a Korvin nevet Korvin Ottó tiszteletére vette fel. Magyarosítási kérelmét a hatóságok elutasították, azaz csak a Corvinus név magyar változatát, a Hollóst engedélyezték… íróként a Nyugatban már a Hollós Korvin Lajos nevet használta (néhány könyvén Hollós-Korvin Lajos névváltozatban szerepelt). Budapesten (Óbuda, III. kerület) született, később, Tóth Eszterrel az Erzsébetvárosban (1943–1956: VII. kerület Szondy utca 37/b) és a Terézvárosban (1956–1971: VI. kerület Hajós utca 14.) élt és tevékenykedet. A Hajós utcai házat emléktábla jelöli (1976-tól). A róla elnevezett utcán (Budapest III. kerület Hollós Korvin Lajos utca 1.) szintén emléktábláját helyezték el. A Farkasréti temetőben Tóth Árpáddal és Tóth Eszterrel közös síremlékben nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). A síremléken szereplő Tóth Árpád-szobor Eősze András alkotása (mészkő, 1942).